Az ELTÉVEDT IDŐSZÁMÍTÁS kislexikona...

Új értelmezés:

Róma alapításának pontos évéről valójában nincs hiteles információ. A hipotetikus első év egy utólagosan elfogadott szám, és mind az elmélet, mind a mai álláspont szerint fikció. Időszámításként történő használata pedig téves feltételezés.

Például Julius Caesar meggyilkolása nem AUC 710-ben - másképpen BC 44-ben vagy ÚR/AD 205-ben - történt, hanem eponim évjegyzésnek megfelelően, V. konzulságának és Marcus Antonius I. konzulságának évében.

Az elmélet ezekkel fenntartásokkal adja meg a 247 évvel módosított évszámokat.

Az egész római korszak a téves kronológiában 247 évvel hátrébb van, ezért a mai időszámításunkban minden római esemény 247 évvel közelebb lesz hozzánk. Ugyanakkor az AUC kronológiáján belül az évek száma nem fog változni, kivéve a jelenünkhöz tartozó, de már sehol nem jegyzett évszámok. Minden ilyen évszám 247-el kevesebb lesz.

Néhány érdekesebb, nem változó AUC-évszám:

Változó AUC-évszámok:

* BD: before Domini, azaz ÚR/AD 1 előtti évszámok

Az évek átszámításának módszeréről az elmélet kislexikonának nulladik év című cikkében talál további információt az Olvasó.

A mai, elfogadott álláspont:

Latinul: ab urbe condita (rövidítve: A.V.C. vagy A.U.C.). Jelentése: „a város (Róma) alapítása óta”.

Az ókori rómaiak többféle módon követték az idő múlását. Például nyilvántartották az időt például a királyok elűzésétől, de alkalmazták a consulok neveivel címzett évjelöléseket, amelyhez consul-listák álltak rendelkezésükre, olykor pedig a görög olimpiai érát is használták. Majd a város alapításától eltelt évek alapján próbálták megadni az eseményeket. Azonban egyik módszer sem szült általánosan elfogadott rendszert.

A római történetírók az i. e. III. századtól kezdve egyes fontosabb eseményekről igyekeztek megállapítani, hogy azok a Város alapítása után hány évvel történtek. Livius például feljegyezte, hogy a decemvirek testülete a Város alapítása után 302 évvel lépett hivatalba. A nagy esemény idejéről és pontos évéről a későbbi koroknak sem volt hiteles informűciója. Mai ismereteink szerint Rómát nem annyira egyetlen aktus keretében „alapították”, mint inkább egy vagy több kisebb településből évtizedek folyamán vált várossá.

A különböző időmeghatározási kísérletek közül a közvélemény végül M. Terentius Varrónak az i. e. 100 körüli évtizedek nagy tudósának elméletét fogadta el, amely szerint Romulus a 6. olimpiász 3. évében, azaz: i. e. 754-ben, Parilia ünnepén, április 21-én vonta meg jelképesen az új város védelmét mágikus módon biztosító határjelző barázdát. Amióta Atticus és a nagy szónok és tudós Cicero is ezt az elméletet tette magáévá, ez a nap lett Róma alapításának hivatalosan elismert dátuma. Az „egyidejű” keltezéseknél ezt nem alkalmazták: csupán elvétve, történelmi céllal leginkább fontos események időpontjának ünnepélyes módon való rögzítése céljából.

Nagyobb hatása volt e keltezési módnak az újkori tudományra. Az újkori humanisták abban a tudatban, hogy Rómának volt saját évszámítása is, a „Krisztus születése” előtti időszakra vonatkozóan inkább ezt használták, mint az anakronisztikusnak tartott keresztény időszámítást. A korai római történet datálásának ez a „klasszikus” módszere csak a XIX. század második felében ment ki a divatból. Említésre méltó, hogy az Augustus által készíttetett, már említett, feliratos consuli lista a Varro-Cicero-féle rendszerhez képest egy évvel későbbre (6. olimpiász 4. éve) teszi Róma alapítását, és ennek megfelelően minden consuli évet eggyel későbbre keltez a jelenben megszokotthoz és elfogadotthoz képest. A mindössze egyéves eltérés okait nem ismerjük.

Hahn István. Naptári rendszerek és időszámítás és a A történelem segédtudományai honlap alapján