Az ELTÉVEDT IDŐSZÁMÍTÁS kislexikona...

Új értelmezés:

Kézai Simon műve az elmélet egyik alapforrása, ahol amiben megmaradtak a pártus időszámításban értelmezett évszámok, a hunok bejövetele 700-ban és a magyarok bejövetele 872-ban. Ezek a számok adták az inspirációt az Eltévedt időszámítás elméletéhez.

A középkori magyar krónikáink és szerzőik számtalan inkvizíció-szerű támadást szenvedtek el. Itt-ott a krónikákat lejáratni szándékozók is átléptek egy határt. Legtöbbször eszmei értékük lejáratására irányultak, de akadt olyan is, aki póriasan az elégetésükre tett javaslatot. Egy nemzetközi történész-kongresszuson megjelent hazai tanulmányban egy történész épp Kézai Simon művét fantasztikus koholmánynak, és íróját félművelt fantasztának állította be.

Az elmélet bizonyítása kapcsán kifejezetten szerencsésnek mondható a Kézai Simon krónikájának léte és szakmai szempontból elvetett tartalma.

A tudomány világától érthetetlen indulati kirohanások inkább megerősítették az hitet, hogy jó úton jár az elmélet.

A mai, elfogadott álláspont:

Kézai Simon, Keszi (Kéza, Fejér vármegye, Bicske mellett, XIII. században): krónikás, udvari jegyző.

Életéről keveset tudunk. Valószínűleg félszabad vagy szolgarendű családból származott, de már születési helye is bizonytalan. Egyesek szerint a Fejér vármegyei Bicske melletti Kéza faluból; mások szerint a bihari Kézáról. Megint mások véleménye alapján Duna-Kesziről vette a nevét. Az első kettőt valószínűvé teszi a munkája latinságában feltűnő számos eredeti magyar kifejezés és a magyar nyelvre, mint a mi nyelvünkre való hivatkozás, a harmadikat, pedig az, hogy a stillfriedi csatában megemlékezik Duna-Keszi földesurának, Básztej Renoldnak fiairól. Az bizonyos, hogy itáliai egyetemen tanult, majd udvari pap lett, kora színvonalán álló magyar historikus. IV. (Kun) László 1283-ban a jegyzőjének nevezi, és ebben az időben, 1282-85 között írta híres Gestáját, amit a királynak ajánlott. 

A mű nemzeti gondolkodásunk, múltszemléletünk és történelmi tudatunk egyik alapműve. Eredeti kézirata nem ismert, két másolatának, melyek alapján a XVIII. században kiadták, nyoma veszett. Célja az uralkodóház tekintélyének emelése, jogainak igazolása, a figyelemnek a királyi és a nemesség érdekeire irányítása.

Forrás:Pallas X:484. - Tarnai-Madas 1991:78. - MIL I:913.; Magyar Katolikus Lexikon; Múlt-kor, Megyesi Csaba