Összegyűjtött GONDOLATOK...

LL.kedő (2022.10.25. 09:59)

Az elmélet tetszik, azonban én mint egy hatvanas összeesküvés elméletekben megedződött öregúr úgy gondolom, hogy nem kell annyira félni az összeesküvés elméletektől. Az elmúlt öt hat év engem ugyanis arról győzött meg hogy az összeesküvés elméletek nagy számban "összeesküvés gyakorlattá" módosúltak. És minden ilyennek az eredője egy irányban keresendő.

Vannak bizonyos gyökértelen vagy gyenge történelmi gyökerekkel rendelkező népcsoportok akik betegesen ki akarják pusztítani a tradícionális ösnépek gyökereit, mindeközben teremtve maguknak hamis múltat.

Az itt előkerült eltévedt időszámítás elmélet az én lelkemhez is közelebb van mint a kitalált középkor, de azt is látni kell, hogy amannyiben önnek van igaza, a hiba felfedezésekor igenis rátelepedtek bizonyos "összesküvök" akiket nagyon zavart hogy a kárpátiai népek európa ösnépei és ök azok akik ide beszivárogtak, bekéreckedtek és kellet nekik egy Nagy Károly és a Karolingok legitimálni ittlétüket.

Ami engem kicsit zavar és a Finn Ugribugrti elmélet felé kacsintónak mutatja a tanulmányt, hogy az összegzésben mindenáron alacsonyabb rendű szolganéppé degradálja a kárpátiai ösnemzetetakit mindenféle szteppei holdák kényükre kedvükre leigázhatnak.

Ugyanakkor a tanulmányban fel vélem fedezni hogy a szkiták mint nagyon korai népcsoport itt vannak a medencében és tudjuk hogy kiterjedt birodalmuk volt kisázsiában. Nem hangzik sokkal jobban az, hogy ezek a beérkező "Uralkodó Házak" katonáikkal és szolgáikkal örökösödés okán érkeztek az őshazába, hogy átvegyék a szakrális hatalmat? Ez is összehangolódik azzal a ciklikussággal, hogy 2-3-400 évenként kifárad kihal elsatnyul az előző "Uralkodó Ház".

Számomra nagyon sokat mondó a Dalai Láma azon üzenete miszerint a Kárpát-medence valamiféle szakrális szellemi vallási központja volt Szkítiának (a föld szív csakrája) és ezért az itteni uralkodók kiemelt szerephez jutottak Szkítián belül.

Válasz: szekeress (2022.10.29. 06:57)

Mivel az előző beírás is erről kérdez, összevonva válaszolnék rá.

Idézet: Az elmélet tetszik. Azonban én, mint egy hatvanas összeesküvés elméletekben megedződött öregúr úgy gondolom, hogy nem kell annyira félni az összeesküvés elméletektől. Az elmúlt öt hat év engem ugyanis arról győzött, meg hogy az összeesküvés elméletek nagy számban "összeesküvés gyakorlattá" módosultak. És minden ilyennek az eredője egy irányban keresendő.

Szinte biztos, hogy léteznek olyan érdekérvényesítő összefonódások, amelyek megfelelnek az összeesküvés-elmélet fogalmának, de az is biztos, hogy ezek azonnal vagy rövid idő múlva szeretnék látni hatásukat, nem pedig „egyszer csak”, generációk múlva.
Gondoljunk bele, hogy mit szólna egy két lábon álló, hatalmat gyakorló egyén, ha valaki megkeresné, hogy, fogjunk össze, hamisítsunk, hogy majd száz-kétszáz-ötszáz év múlva ne legyen probléma belőle, ha akkor lesz majd olyan csoport, akinek szüksége lesz rá.
Hülyének nézné és elküldené melegebb tájakra.
Ha volt is hamisítási szándék az időszámítás körül, annak olyan problémát kellett volna orvosolni, ami akkor is létezett. Pl. a hatalom megőrzése nem tartozott ide, mert azt a kard ereje és a vallás támogatása megoldotta. A többi liláról nem is beszélve.
Én a beírások, beszélgetések időpontjáig nem találtam olyan okot, ami racionálisan elfogadható alap lett volna egy hosszútávú érdekérvényesítő akaratnak. De ez nem jelenti azt, hogy ebben a pillanatban nincs ilyen, igaz kissé erőltetettnek látom, de kevesebb információ alapján is több száz elméletet gyártottak a „hozzáértők”. Egyelőre csak annyit, hogy az információmorzsák itt vannak a honlapon, és ha volt is hamisítási szándék, az lehetett az alapja, mert azonnali információ eltitkolásra volt szükség, ami máig igaz.

 Idézet: Vannak bizonyos gyökértelen vagy gyenge történelmi gyökerekkel rendelkező népcsoportok, akik betegesen ki akarják pusztítani a tradicionális ősnépek gyökereit, mindeközben teremtve maguknak hamis múltat.

Ezt a - szerintem zavarkeltőnek terjesztett álságot – lilák közé sorolnám.  Elég könnyű átlátni rajta. A mai őstörténet alapja, hogy a hatalmat gyakorló nemesség próbálta megkeresni őseit a krónikák után, aminek van is némi alapja, de csak némi. Ez csak a nemességre igaz, sajnos tévesen kivetítették a köznépre és a nyelvére. Vallom, hogy a köznép és a nyelve Kárpát-medencei eredetű. Az őshazakereséshez viszont „gyenge történelmi gyökerekkel rendelkező népcsoportok”-nak semmi köze. Köztudott hogy, honnan származnak, nem is tagadja senki. Sem ők, sem mások. Ezért egy rágalmazó hangulatkeltésnek tartom.

Finnugor elmélet:

Erről csak annyit, hogy az elmélet időben tőlünk olyan távolságba tenné ezt a kapcsolatot, amely értelmetlenné teszi az egészet. Szerintem a nyelveket nem szóegyezések, hanem szabályaik szerint kellene rokonítani.

…és a szolganépek:

Az a bizonyos ostoba hősi pátosz! Tessék mondani, hol vannak azok a bizonyos hősi ősök? Sehol. Egyszerűen kihaltak, felszívódtak, őshazával együtt. Eltűntek, beolvadtak és kik élnek most itt: az akkori köznép leszármazottai. Még a nemesi réteg zöme is az őshonos népből lett kiemelve a tatárjárás után. Megtagadjuk saját őseinket. Na, ezt nevezem aljasságnak. Amikor a fiú kitagadja az apját, egy gátlástalan megszálló kedvéért, miközben elveszti nyelvének valódi forrását, valódi gyökereit. Ez az őshaza kapával és kaszával épült fel, és nem nyíllal és karddal, mert az csak pusztítani tud, akár véd, akár támad. A nyíl és a kard már többször elvesztette hazánkat. A kapa és a kasza és a nyelv tartotta életben, ami a köznép kezében, tudásában volt. Ennyit a lenézett szolganépről… Valakiknek nagyon szégyenkeznie kellene.

Kicsit erősre sikeredett a vége, de meggyőződésem, hogy ez az igazság.

Esküdt (2022.10.06. 15:17)

Ha a magyarok nyelve a Kárpát-medencében született meg, hihető magyarázatot kell adnunk a kérdésre, hogyan került seregnyi szavunk lenyomata finnek, lappok, manysik, törökök, mongolok, japánok stb. nyelvébe. Európa és a Kárpát-medence legkorábbi lakói a crô-magnoni emberek voltak (kb. 40000 éve élnek földrészünkön), ők azonban nemigen jutottak túl Európa határain. Kik és hogyan terjesztették el szavaikat Ázsiában?

 Nyelvünket, tegyük fel, a szkítáktól örököltük. Ők az utolsó eljegesedés idején Európa és Ázsia pusztaságait, a középső kőkorszakban pedig Kelet-Európa keleti felét lakták. Utóbb ismét szétterjedtek Eurázsia pusztáin. Számos európai és ázsiai néppel érintkeztek, közéjük beolvadtak stb., s ez megmagyarázná, hogyan kerültek szavaink ezekhez. A szkíta elődök azonban, bánatunkra, a Kárpát-medencében először csak i. e. 4000–3600. között telepedtek le. Őslakosok, ha úgy tetszik, a Duna völgyében azonban nem a legkorábbiak.

 Finnek és ugorok lettek volna nyelvünk hordozói? Ők Kelet-Ázsiából rajzottak ki, Nyugat-Szibériában, illetve Északkelet-Európában csak 13000–11000 évvel ezelőtt jelentek meg. Nemigen lehetünk rokonaik, mert a mai magyar népességben leszármazottaik csupán egy százalék arányban vannak jelen.

 Ha a felsoroltak nem jöhetnek számításba, akkor talán az újkőkori jövevények lehettek nyelvünk hordozói. Éppenséggel e feltevésnek is vannak hívei. Ők sem kerülhetik meg azonban az alapvető kérdést. Miként lehetséges, hogy szavaink egyikét-másikát távoli népek nyelvében is felismerjük? Vagy mi vettük volna át ezeket? Hogyan?

Válasz: SzekeresS (2022.10.07. 13:47)

Az angolt se kellene kihagyni, mert cseppet sem "vad-vájd" ötlet.

Vajon "mennyi-many" szavunk hajaz angolra?
A válasz: pont "annyi-any", hogy Varga Csaba könyvet is írt róla.

Csak példának írtam, viszont az angol many/any használatának nyelvtani szabályai szinte ugyanazok, mint a magyarban a mennyi/annyi szópárnak.

Ha pedig vannak szavaink keleten és nyugaton is, akkor maradni kell ott, ahol éppen vagyunk, középen...

Esküdt (2022.09.27. 17:00)

Sarmizegetusa nevével kapcsolatban szolgálhatok némi kiegészítéssel.

Ptolemaios munkájában a hely megnevezése Zarmizegethousa, latin feliratokon Sarmizegetusa, a Tabula Peutingeriana bejegyzése szerint Sarmategte, a Ravennai Névtelen Földrajztudós szerint Sarmazege. Úgy gondolom, az első két szóalakot tekinthetjük az eredeti név hangzásához legközelebb állónak. A többi alak alighanem korcs változat.

A dák királyi város nevének jelentését többen próbálták megfejteni. A dákok nyelvét indoeurópai nyelvekkel, például a szanszkrittal vetették össze.

Gheyn szófejtése szerint Sarmizegetusa jelentése Meleg folyó városa. Zarmi (szanszkrit gharma: meleg) és zeget (szanszkrit sarjana, baktriai harezâna: folyik). A várost, állítja a szerző, a közeli Sargetia (Sztrigy) folyóról nevezték el a dákok.

Tomaschek szerint Sarmizegetusa értelme: Élet világának fényét árasztó palota. Zarmya (szanszkrit harmya: palota), zegeth (szanszkrit jagat, jigat: megy, mozgékonyság, élet világa) és usa (fényt árasztó, égő).

Mennyire hihetők e megfejtések, ki-ki ítélje meg maga.

Úgy hiszem, nem kockáztatunk sokat, ha a magyar nyelvvel is próbát teszünk. A magyar nép, a magyar név a dákok idejében még nem létezett, csak a nyelv, melyet - beszélői nyomán - nevezzünk szkítának.

Valószínűleg összetett szóval van dolgunk, próbáljuk tehát a kifejezést elemeire bontani, pl. ekképpen: Sarmiz-eget-us-a. A szó végi "a" jó eséllyel a (görögben és latinban kötelező) névszó jelölése. Az idegenek hallása szerint, a görög és latin hangzók készletével lejegyzett név valószínűleg nem adja vissza tökéletesen az eredeti szóalakot. Némi hajlítgatásra lesz tehát szükség, hogy az eredetit visszanyerjük: Származ-esküdt-ős.

Válasz: SzekeresS (2022.09.27. 19:31)

Köszönöm. 
Azért a szanszkrít eredetet eléggé vad ötletnek tartom és én elvetném, attól függetlenül, hogy a nyelvet beszélő nép nagy valószínűséggel megjelent a Kárpát-medencében. Még nagyobb valószínűséggel ugyanolyan megszálló, uralkodó rétegként, mint Indiában. 
A hely neve inkább az itt élő megszállt népek nyelvei közül való, mint ahogyan László Gyula mondja, hogy a helynevek eléggé szívósan megőrződnek (Duna, Tisza, hegynevek, stb...).

Az hogy ilyen sok formában került megőrzésre, azt mutatja, hogy a latin-görög abc nem tudta visszaadni a kiejtett alakot. Ez egy olyan nyelv felé mutat, ami több hangot használ, mint a latin vagy a görög nyelv. Pl. a magyar. Nézzük a változatokat.:

Zarmizegethousa, 
Sarmizegetusa, 
Sarmategte,  
Sarmazege

A rövidítés jelemző a magyar helynevekre is, pl Vásárhely Hódmezővásárhely helyett, Egerszeg Zalaegerszeg helyett, és eléggé hosszú listát lehetne összeállítani ilyen helyneveinkből... 

Tehát, így: Sarmazege  Sarmazegetusa helyett. 
Egyébként rögtön idekívánkozik a magyar helynevekben igen gyakori szeg alak: pl. Sarmaszege
A maradék ethusa thusa, egyház (régiesen kiejtve: etyház) vagy a háza. Az idegen irástudó, halva, leírt valamit. Ki ezt, ki azt. 

A Származ-esküdt-ős alakot inkább szó nélkül hagynám. 

György (2022.08.15. 19:40)

- Egy egyszerű kérdés: akkor a manysik miért tudnak majdnem magyarul? Nem vagyok nyelvész mint tudod, de a hanti-manysi magyar kapcsolat eléggé közismert, ezt senki nem vitatja.

Válasz: SzekeresS (2022.08.15. 21:12)

- Természetesen én sem vitatom. De azért a "majdnem" jelző erős túlzás. Néhány hasonló kifejezésről van szó. Ennyit találunk az angolban is, Varga Csabának köszönhetően.

Szóval: a meglévő azonosság közös alapnyelvi származásra vetíthető vissza. Nem háromezer évre gondolok, hanem legalább a duplájára. Földrajzi elhelyezkedése pedig az egykori folyamköz magasságában lehetett, az ősi "termékeny félhold" területén. Mivel a manysik mindig is kevesen voltak (ma 8-9 ezer fő), és viszonylag elzárva éltek a világ nagy folyamataitól, a nyelvi fejlődés megrekedt egy szinten, és megőriztek az ősnyelvből származó azonos hangzású, jelentésű kifejezéseket.

Ugyanakkor a ma magyarnak nevezett népesség mindig is sűrűn lakott részeken élt, és mindig is nagyszámú volt. Még mindig többen vagyunk, mint az összes finnugor együttvéve. A sűrűn lakott és gazdag életterünk – mondhatnánk jó fekvésűt is - vonzotta az innen-onnan támadó hadi népeket. Ezek magával hozták saját nyelvüket, amiből a magyar nyelv magába olvasztotta mindazokat a kifejezéseket és - valszeg - nyelvtani alakzatokat, szabályokat is, amit hasznosnak, jónak talált. Így a nyelvünk folyamatosan gyarapodott, fejlődött.

Az egykori közös alapnyelvű hazára sem úgy kell gondolni, hogy egymás mellett éltünk, egy magyar, egy manysiként, hanem ők éltek a keleti felén, mi a nyugatin. A jégvilág fokozatos északra húzódásával ők a keleti oldalon, mi pedig nyugatin kezdtünk észak felé terjeszkedni. Úgy néz ki, hogy a nyugati volt a népesebb világ vagy mondjuk a szerencsésebb az élhetőbb élettér viszonylatában.

Szomor (2022.01.01. 06:49)

Tisztelt Szekeres Úr!

Említ egy forrást, amire több helyen hivatkozik, de nem találja. A törökkori hadviselés hadi logisztikáját elemzőmunkáról van szó.

Érdeklődöm, hogy időközben sikerrel járt-e keresése?

Válasz: SzekeresS (2022.01.14. 06:09)

Kedves Szomor!

Köszönöm érdeklődését. Sajnos nem. Igaz, eléggé lekötöttek az elmélettel kapcsolatos egyéb kutatások. Remélem előbb-utóbb csak meglesz az író és a forrás.

Válasz: Szomor (2022.01.21. 21:23)

Egy megjegyzés az Ammianus Marcellinus csatakiáltása című részhez:

Ha valakit saruval, csizmával azonosítanak, az sértés. Megdobálni vele szintén. Mintha lemarházná az illetőt.

magtudin (2020.10.22. 08:15)

A Tarih-i Üngürüsz is bizonyítja, hogy a Kárpát-medence mindig a mi népcsoportjainkkal volt tele. A szkíta-hun-magyar azonosság éppen úgy igaz, mint a Kárpát-medencei őshonosságunk, emellett természetesen vannak rokon szkíta nemzetek keleten is. A szkíta-hun-magyar egy és ugyanazon nép, kár tagadni, s ráfogni, hogy ezek csak hasonlóak.

4zet55 (2019.06.01. 13:15)

'volohok'

Segíthetek: olaszok! Olaszország neve lengyelül Włochy

Az olaszok pedig a rómaiak utódai. Őket a hunok kergették el Pannoniából. Tehát ezen az úton is arra a következtetésre jutunk, hogy a ravennai székhelyű Római Birodalom stb.

Üdvözlettel: Ö. Gábor

Válasz: SzekeresS (2022.08.31. 05:40)

A fentebb olvasható beírás eredetileg nem ide történt, hanem az Eltévedt időszámítás megfelelő fejezetéhez. Azonban igen hasznos információt adott Az őshonos őstörténet: Kik vagyunk? című hipotézishez, ahová beemeltem a forrás megnevezésével.

Köszönöm az önzetlen segítéget az információ közlőjének, Ökrös Gábornak!.

A szerző

szzoli (2010.06.18. 07:01)

Kik vagyunk?

Én is ezt kérdezem magamtól...Szeretnék kérdezni...Tehát, ha jól sejtem a jászok az alánoktól az alánok a szarmatáktól származnak, akik ugye már régen itt éltek, élnek a Kárpátok közt. Azt értem, hogy minket mindenki Iránba akar tolni, hiszen végül is onnan eredünk, viszont azt nem értem miért mindenki csak a tatárjáráshoz köti idejövetelünk! Nem lehet, hogy sokkal hamarabb érkeztünk ide? Ja és nem értem, hogy a viharban felejtettünk el "jászul" 50-100 év alatt, ha mi valóban a tatárok elől menekülve csöppentünk ide? És még valami: Minden jász magáénak érzi a jászkürt legendáját, de hivatalosan senki nem köti hozzánk, hiszen akkor kb. 300 évvel nem tudnának elszámolni a történelmünkben. Most a jászkürt a miénk, vagy csak etetjük a népet?

Zoli Jászberényből

Válasz: SzekeresS (2010.06.21. 14:53)

Üdvözlöm Kedves Zoltán!

Értem és én is látom a problémát. Valóban, mit keres ott Lehel (Lél) vezér kürtje, ha 1200 körül jöttek be a jászok és hogyan veszthették el nyelvüket, származástudatukat 50-100 év alatt nyom és népi emlékezet nélkül. A hivatalos történetírás azért szállított egy jó nagy, ellentmondásos marhaságot. Erre csak egy válasz lehet: sehogy és Lél vezér idejében is itt éltek.

Sőt: a római korban a Jászság területén a yazig (Jászok??) nép élt az 1-2 századtól.

A hivatalos finnugor származáselmélet szerint, azok hogy lehetnének a magyarul gyönyörűen beszélő jászok, mert mi ugye 895-ben jöttünk be…. Azok csak alánok lehetnek vagy akárkik de magyarok nem. Isten őrizz!!!

A jászok, véleményem szerint ugyanúgy őshonosak a Kárpát-medencébe mint a palócok, matyók, stb.stb. A magyar nyelv mindig is itt élt, őseinkkel együtt…

MMihály (2010.06.04. 09:34)

Arra nem gondoltam, hogy mi lennénk a sclavi, pedig ... SZKLavi - SZéKeLY itt volt elôttünk és én ilyen tipusú szófejtéssel foglakozom, sôt, most, hogy ez felmerült úgy rémlik, hogy valahol már olvastam errôl, valaki már fejtegette, hogy a székely szó a szegény(paraszt) változata.

A voloh pedig lehet a volk egy tájdivatos változata, tehát a (német) 'nép', melynek területére tolódótt a Nyugat-római birodalom súlypontja.

Üdv: Mihály