Az ELTÉVEDT IDŐSZÁMÍTÁS kislexikona...

Új értelmezés:

Az elmélet álláspontja szerint, azt a bizonyos Ptolemaiosz-i naptárreformot, i. e. 238-ban végrehajtották. Ahogyan már volt is róla szó, elrendelte, hogy az ötnapos 13. hónap ezután minden negyedik évben hatnapos legyen. Mind az egyiptomi koptok, mind az etiópok naptára mai napig így működik.

A reform bevezetését az etióp időszámítás induló évszáma bizonyítja. Az etiópok évszáma körülbelül 7 évvel kevesebb (7 év, 9 hónap és 10 nap), mint a mi jelenlegi naptárunk. A mi időszámításunk szerinti 2019-ben 2011/2012-t írnak, szeptember 12-i váltással.

A mai naptárunk, állítólag i.e. 247-ben indult, ha az etióp naptár 7 év és 9 hónappal rövidebb, mint a mai naptárunk, akkor körülbelül időszámítás előtti 239-es évnél kell találni egy eseményt a mai, téves kronológiában, ami Etiópiához és Egyiptomhoz köthető.

Van is egy esemény, ami értelmezhető egy új éra lehetséges indításaként is: III. Ptolemaiosz ekkor csatolta az etióp területek törzseit Egyiptomhoz.

Ha az eseményt 247 évvel előrehozzuk, akkor pontosan az etióp időszámítás indulópontjához jutunk, az ÚR/AD 7-8-as évszámhoz.

Az itt leírtak alapján levonhatjuk azt a következtetést, hogy az etiópok naptára a III. Ptolemaiosz által megreformált, majd számolásban újra kezdett ókori egyiptomi naptár folytatása.

Ugyanakkor, azt is, hogy téves a történészek azon megállapítása, hogy csak a római ráhatás után vezették be szökőévet, mivel nem igazán tudtak mit kezdeni az etiópok AD 7-8-as kezdőévével. Az egyiptomi naptár már akkor is így működött, sőt innét került át a julián naptárba a szökőév intézménye az egyiptomi tudós, Szoszigenész által.

A mai, elfogadott álláspont:

Az egyiptomi állam kialakulásának kezdetétől már használtak egy tapasztalati alapokon nyugvó parasztkalendáriumot, amely az évet a Nílus áradásától a következő áradásig számította. Az évet az akkori idők termelőmunkájának megfelelően három részre tagolták: az áradás (ahet), a vetés (peret) és az aratás (semu) időszakára.

Az egyes hónapoknak nem volt külön nevük, hanem az adott időszak első, második, harmadik és negyedik havának nevezték. A hónapokat három tíznapos dekádra osztották. Később, a Nílus áradásának ingadozására való tekintettel, pontosabb naptári meghatározást lehetővé tevő jelenséget kerestek. Így figyeltek fel a Szóthisz (Szíriusz csillag) heliakus (napfelkelte előtti) felkelésének időpontjára, amely sokéves tapasztalat szerint július 19-re esik, és egyidejű a Nílus áradásának leggyakoribb kezdetével. Ezután már nem a két Nílus-áradás, hanem a Szóthisz két heliakus felkelése közötti időt tekintették a 365 napos évnek.

Az egyiptomiak naptára az évet tizenkét harmincnapos hónapra osztotta. A fennmaradó öt napot, az úgynevezett „toldaléknapokat” az év végére tették, és ünnepnapoknak nyilvánították ( epagomen napok).

Mivel egy napév 1/4 nappal hosszabb az egyiptomi évnél, az egyiptomi év ún. mozgóév volt, a naptári év csak 1460 évenként egyszer esett egybe a csillagászati újévvel, a Szíriusz heliakus kelésével. Ezt a 1460 éves periódust, amely alatt a Szíriusz felkelésének napja visszatér az eredetihez, a szaknyelvben Szóthisz-korszaknak nevezik.

III. Ptolemaiosz idejében, i. e. 238-ban megpróbálták megreformálni a naptárat és minden negyedik évben beiktatni egy szökőnapot, a hagyománytisztelő egyiptomiak azonban ezt egészen a római uralom koráig nem voltak hajlandóak elfogadni.

Az egyiptomi naptár pontosítására csak a hellenizmus idején történt kísérlet. III. Ptolemaiosz király, „a jótevő” (Euergetész) az i. e. 238-ban kiadott „canopusi” rendeletében megparancsolta, hogy „mivel a Csillag minden négy évben egy nappal előrelép… mostantól kezdve minden negyedik évben a 360 napos éven és az 5 toldaléknapi ünnepen felül egy újabb ünnepnapot kell beiktatni a Jótevő istenek tiszteletére, éspedig az 5. toldaléknap és az újév közötti napra. Tudja meg mindenki, hogy mostantól kezdve az év számításának eddigi hiányosságait kiküszöbölte Euergetész király”.

A rendeletet azonban nem hajtották végre a papság politikailag indokolt ellenállása következtében. A – végső soron – egyiptomi eredetű és egyiptomi tudós csillagász-papok által kidolgozott 3651 napos év használatát magában Egyiptomban csak a római hódítást követően vezették be. Emellett azonban megmaradt vallási célokra, sőt még kronológiai feljegyzések készítésére is a régi 365 napos év.

Forrás:Hahn István: Naptári rendszerek és időszámítás és a Pallas Nagylexikon