Az ELTÉVEDT IDŐSZÁMÍTÁS kislexikona...

Új értelmezés:

Az elméletben a történetíró kora változik de nem 247 évvel. Történeteiben több napfogyatkozásról ad leírást, amit Hérodotosz elveszett fogyatkozásainak jellemez a tudomány, mivel nyoma sincs az adott korban.

Az elmélet megtalálta ezeket a fogyatkozásokat, amelyeket a Mellékletek 'A nap- és holdfogyatkozások' című fejezetének, 3-4-5. része tárgyalja. Alább a történelmi események és a hozzájuk tartozó, elcsúszott fogyatkozások ábrája (az eredeti kép és hozzátartozó szöveg a 5. Peloponnészoszi háború rész végén).

A csúszás ideje tehát nem 247, hanem csak 240 év. Oka a össze nem kapcsolódó korszakok kronológiai szinkronizálásában keresendő. Ez azonban a deltaT új irányú kutatásai miatt pontosításra szorul, de erről szól az egész elmélet.

A 240 éves elcsúszást figyelem véve Hérodotosz élete a következőképpen alakul:

Született: 484-240 = BC 244 körül
Meghalt : 425-240 = BC 185 körül

 

A mai, elfogadott álláspont:

Hérodotosz, vagy Halikarnasszoszi Hérodotosz, görög történetíró.  (Halikarnasszosz, Kis-Ázsia, ma Bodrum, Törökország, BC 484 körül – Thurioi, BC 425 körül)

Hérodotosz az első ismert történész, aki rendszerszerűen gyűjtötte az anyagait, lehetőség szerint ellenőrizte forrásait és jól felépített, élénk szövegben fogalmazta meg kutatásának eredményeit. Cicero a „történelem atyjának” (pater historiae) nevezte el. Azt is feljegyezte róla, hogy számtalan történetet (innumerabiles fabulae) ismert és adott elő. Egyetlen fennmaradt, kilenc kötetes művének, amit magyarul Történelem címen ismerünk, eredeti címe Hisztoriai. Ez a korabeli ógörög nyelven „kutatások”-at jelentett, a görög-perzsa háborúk előzményeit és történetét tárta fel. E mű címéből keletkezett a historia latin szó, amit számtalan mai nyelv átvett.

A mű négy perzsa király története:

II. vagy Nagy Kürosz, i. e. 557-530: 1 könyv;
II. Kambüszész, i. e. 530-522: 2. könyv és a 3. könyv egy része;
I. Dareiosz, i. e. 521-486: a 3. könyv fennmaradó része, valamint a 4., 5., 6. könyvek;
I. Xerxész, i. e. 486-479: 7., 8., és 9. könyvek.

A mű szerkezetében követi az írásbeliség előtti hagyományokat, amelyeket Homérosz műveiből is ismerünk, miszerint a szerző a történet egy-egy jelentős fejleményéhez vezető úton egy sor kisebb epizódot ad elő, majd a jelentős esemény leírása után visszafelé haladva újra áthalad a kisebb epizódokon. Ez a technika a történet memorizálását és így a művek fennmaradását tette lehetővé már az írás feltalálása előtt. Hasonló ősi módszer, amikor a szerző a fő történetben kisebb, bizonyos fokig önálló történeteket helyez el. Hérodotosz művének ez az eredeti belső szerkezete nem felel meg az alexandriai tudósok által később kreált 9 kötetes beosztásnak.

Homéroszhoz hasonlóan sokat merített a hagyományos, szóban fennmaradt és terjesztett mondák anyagából, a vándor-énekesek szövegeiből. Ezek a mesés elemek mellett gyakran tartalmaztak valós földrajzi, történelmi és antropológiai tényeket, amiket Hérodotosz szórakoztató formában összegzett.

Hérodotosz nagy erénye, hogy igyekezett elhatárolni magát a mítoszoktól, s azokat, mint a nem tudományos dolgokat legfeljebb ironikusan tárgyalja. Határozottan elhatárolja saját tapasztalatait és a másoktól hallottakat. Ez a korábbi néprajzi és történeti irodalommal szemben komoly újítás volt; tulajdonképpen a forráskritika kezdetéről is beszélhetünk. Ma már nyilvánvaló tévedései ellenére a modern tudomány különböző ágai Hérodotosz sok közlését – köztük olyanokat is, amelyeket korábban a képzelet szüleményének tartottak – hitelesítette.

Ilyen az a mellékes megjegyzése, hogy főníciai hajósok Afrika körül hajózva, nyugati irányba haladva, a Napot jobb oldalukon látták. Ez a déli féltekén valóban így van, és bizonyíték arra, hogy az említett utakra valóban sor kerülhetett.

Hasonlóképpen beszámol, másoktól hallottak alapján, egy furcsa, Perzsia indiai tartományaiban élő, róka-nagyságú, szőrmés hangyáról, ami aranyat kapar ki a földből. Ezt a bizarr felvetést is valószínűsítették modern kutatások, miszerint a Kasmír aranyban gazdag földjén élő mormoták által az alagútjaikból kidobott földet a helyi törzsek arany-gyűjtögetői hagyományosan átvizsgálják arany után kutatva.

Az általa átvett mesés elemek miatt azonban modern kutatói közül néhányan, az úgynevezett „Liar school", „hazug-iskola" szerint Hérodotosz sok más mellett utazásairól sem állított igazat, és tulajdonképpen szobatudós volt, ezért a „hazugságok atyjának" nevezték őt. Kortársainak és az ókori klasszikusoknak egy része is lebecsülte teljesítményét. Thuküdidész komolytalannak tartotta. Plutarkhosz egészen odáig ment, hogy rosszindulattal, szándékos ferdítéssel vádolta, de valószínűleg azért, mert az ő szülőföldjét, Boiótiát a perzsa háborúkban betöltött kétes szerepének megfelelően hátrányosan ábrázolta.

Az ókor gondolkodói azonban nagy többségükben elismerték művét. Ő volt az egyike azon kevés prózaíróknak, akiket a híres alexandriai filológusok kiadtak és magyaráztak.

Források: Világirodalmi lexikon (1975); Magyar nagylexikon (1999); Castiglione László: Az ókor nagyjai (1978); Falus Róbert: Az ókori görög irodalom története, (1964)