Szekeres Sándor

Az ELTÉVEDT IDŐSZÁMÍTÁS és a betlehemi csillag

 


AZ ELMÉLET KISLEXIKONA

A kislexikon elsősorban azokat az elmélethez kapcsolódó kifejezéseket tárgyalja, amelyeknek az elmélet megváltoztatta az eddigi értelmezését, de olyan szavak is be lettek emelve, amelyek ismerete ajánlott az elmélet megértéséhez. Ezek a kapcsolódó kifejezések. A lexikon fejlesztése folyamatos, a kifejezések bevitele jelenleg is folyik.

Színek jelentése: megváltozott értelmezésű elmélethez kapcsolódó elmélet által alkotott kidolgozás alatt

manicheizmus

(Elmélethez kapcsolódó kifejezés)

manicheizmus az egykori pártus birodalom területéről származó - mai Irán -, az egyik legnagyobb gnosztikus, szinkretista vallás volt, amely a III. és a VII. század között virágzott. Ebben az időben a világ egyik legelterjedtebb vallása volt és az iszlám elterjedése előtt a kereszténység legfőbb riválisa.

A manicheizmusban buddhista és keresztény elemek egyaránt jelen voltak, alapvető tanításában és kozmológiájában azonban tipikus zarathusztrai dualista, amely leírja a jó (lelki vagy fény-) világ és a gonosz (sötét) világ közötti harcot. Mindez olyannak tűnik, mint a kereszténységben Isten és Sátán birodalmának harca, de a manicheizmusban a Jó és Gonosz alapjában véve azonos hatalommal bírt. A manicheusok az ember lelkét a Jóval, testét a Gonosszal azonosították Michael H. Hart: 100 híres ember, Magyar Könyvklub, 1994...

Két lexikon szócikkét kerül felidézésre a következőkben. A Terebess Ázsia Lexikon manicheizmus és a Pallas Nagylexikon Manicheusok szócikke. A két anyag összeségében jól egészíti ki egymást. Jól érzékelhető a két korszak, Terebess pozitív és a Pallas negatív szemlélete, az ismétlődések ellenére.

 

Terebess Ázsia Lexikon manicheizmus szócikke:

Dualisztikus vallási mozgalom; a Kr. u. III. században alapította Perzsiában Mani, akit a „Fény apostola"-ként és a legnagyobb „Megvilágosító"-ként tiszteltek. Bár a manicheizmust hosszú ideig a kereszténység „eretnek" változatának tartották, valójában önálló vallás volt. Tanainak összefüggő egész volta, szerkezetének, ill. intézményrendszerének merevsége miatt egész története során megőrizte egységét és sajátos karakterét.

Mani Dél-Babilóniában (a mai Irakban) született. 24 éves korában egy angyal megparancsolta neki, hogy álljon ki a nép elé, s nyilatkoztassa ki hittételeit. Mani ettől kezdve a Perzsa Birodalomban vándorolva hirdette tanait. Kezdetben akadálytalanul működhetett, később azonban az újabb király ellene fordult. Elítélték és bebörtönözték. Huszonhat napi megpróbáltatás után, amelyet követői „a Megvilágosító passiójá"-nak vagy Mani „megfeszítésének" neveztek, elbúcsúzott tanítványaitól, és meghalt (valamikor 274 és 277 között).

Mani a próféták Ádámmal kezdődő, Buddhát, Zarathustrát és Jézust is magába foglaló hosszú sora beteljesítőjének tekintette magát. Az igaz vallás korábbi kinyilatkoztatásait korlátozott érvényűeknek tartotta, mivel azok egy nyelven és egy néphez szóltak, ráadásul későbbi híveik szem elől tévesztették az eredeti igazságot. Mani a minden más vallást felváltó egyetemes üzenet hordozójának tekintette magát. A torzítások elkerülése és a tan egységének megőrzése érdekében hitelveit írásban rögzítette, és ezeket az iratokat még életében kánonba foglalta.

A manicheus egyházra kezdettől fogva a buzgó - az egész világra kiterjedő térítő szándék volt jellemző. Mani sürgette, hogy írásait fordítsák le minél több nyelvre, és nagyszabású missziós programot szervezett. A manicheizmus gyorsan terjedt nyugatra. Egyiptom felől elterjedt Észak-Afrikában (ahol az ifjú Augustinus, a későbbi Szent Ágoston is időlegesen áttért rá), és Kr. u. 300 után nem sokkal elérte Rómát is. A IV. században ért a csúcspontra nyugati terjeszkedése: Dél-Galliában és Hispániában is virágzott a manicheus egyház. A keresztény egyház és a római állam heves támadásainak eredményeként azonban az V. század végére csaknem teljesen eltűnt Nyugat-Európából ez a hit, a VI. században pedig a birodalom keleti tartományaiból is.

A manicheizmus már Mani élete során teret hódított a perzsa Szászánida Birodalom keleti tartományaiban. Magában Perzsiában a manicheus közösség a súlyos üldöztetések ellenére is egészen addig megmaradt, mígnem a X. században a muszlim Abbászidák kezdeményezte támadások miatt az egyház vezetője Szamarkandba (ma Üzbegisztánban) helyezte át a székhelyét.

A vallás keleti irányú terjeszkedése már akkor megkezdődött, amikor a VII. század elején Kína meghódította Kelet-Turkesztánt, s ezzel újra megnyíltak a karavánutak. Egy manicheus misszionárius már 694-ben eljutott a kínai udvarba, és 732-ben császári rendelet engedélyezte a vallás szabad gyakorlását Kínában. Amikor Kelet-Turkesztánt a VIII. században meghódították a török ujgurok, egyik vezetőjük felvette a manicheus hitet, és az állam 840-ben bekövetkezett bukásáig ez maradt az államvallás. A manicheizmus Kelet-Turkesztánban valószínűleg egészen a XIII. századi mongol invázióig tovább élt. Kínában 843-ban betiltották, de az üldöztetések ellenére legalább a XIV. századig fennmaradt.

A középkori Európában az ún. neomanicheus szekták formájában ismét felszínre bukkantak a manicheizmuséihoz hasonló tanítások. A pauliciánusok (Örményország, VII. sz.), a bogumilok (Balkán, X. sz.), valamint a katharok vagy albigensek (Dél-Franciaország, XII. sz.) hite sokban hasonlított a manicheizmusra, amely valószínűleg hatott is rájuk. Nehezen bizonyítható azonban, hogy közvetlen történelmi kapcsolat fűzte volna őket Mani vallásához.

Mani valóban ökumenikus és egyetemes vallást akart alapítani, amely integrálta volna a korábbi, főleg Buddha, Zarathustra és Jézus nevéhez fűződő kinyilatkoztatások „részleges" igazságait. A puszta szinkretizmuson túl azonban egy olyan igazság kinyilatkoztatására is törekedett, amelyet sokféle formában lehet átültetni az őt befogadó kultúrákba. A manicheizmus ennek következtében a kulturális kontextustól függően egyaránt hasonlíthat az iráni és indiai vallásokra, a kereszténységre, a buddhizmusra és a taoizmusra.

Lényegét tekintve a manicheizmus a gnoszticizmus egy fajtája. A gnoszticizmus dualisztikus vallás volt, amely a spirituális igazság különleges tudása (gnószisz) révén ígért üdvözülést. A gnoszticizmus többi formájához hasonlóan a manicheizmus is azt tanította, hogy az e világi élet elviselhetetlenül fájdalmas és gyökeresen gonosz. A belső világosság avagy gnószisz azonban felfedi, hogy az isteni természetben osztozó lélek az anyag gonosz világába hullott, és a szellem vagy értelem (nousz) segítségével meg kell menteni. Önmagunk ismerete azon igazi lényünk felfedezését jelenti, amelyet addig elhomályosított a testtel és az anyaggal való keveredésből fakadó tudatlanság, ill. az önmagáról való tudás hiánya. A manicheizmusban az önismeret azt jelenti, hogy valaki saját lelkét az isteni természet részének és a transzcendens világból származónak tekinti. A tudás lehetővé teszi, hogy az egyén felismerje: noha az anyagi világban kell élnie, nyomorúságos körülmények közepette, örök és immanens kötelékeik főzik továbbra is a transzcendens világhoz. Így hát a tudás az üdvözülés egyetlen módja.

Az emberi lét, Isten és a világmindenség igaz természetének és küldetésének üdvözítő ismeretét a manicheizmus bonyolult mitológiában fejezi ki. E mitológiát minden részletében egyetlen gondolat hatja át: a lélek elbukott, elvegyült a gonosz anyaggal, majd a szellem vagy nousz felszabadítja. A mitikus történetnek három szakasza van. A régmúltban még elkülönült egymástól a két szögesen ellentétes szubsztancia - a Lélek és az Anyag, a Jó és a Gonosz, a Fény és a Sötétség. Ezt követi a középső (a jelennek megfelelő) periódus, amelynek során a két szubsztancia összekeveredik. A harmadik, eljövendő korszakban az eredeti kettősség ismét visszaáll. Az igaz ember lelke halálakor visszatér a Paradicsomba. A testi dolgokhoz - a paráználkodáshoz, a gyereknemzéshez, a javak birtoklásához, a földműveléshez, a húsevéshez és a boriváshoz - ragaszkodó ember lelke viszont arra ítéltetik, hogy testek sorozatában szülessen újjá.

Csak a hívők egy kis része követte a manicheizmus által megkövetelt szigorúan aszketikus életmódot. A közösség így két részre oszlott: a kiválasztottakra, akik képesnek érezték magukat a szigorú törvények betartására, és az egyszerű követőkre, akik munkával és alamizsnákkal támogatták a kiválasztottakat.

A manicheus szertartásoknak az imák, az alamizsnálkodás és a böjtölés voltak az alapelemei. Közösségi életük fontos részét alkotta még a gyónás és a himnuszéneklés. A manicheus szentírás kánonjába hét, Maninak tulajdonított, eredetileg szír nyelven írott munka tartozott. A manicheizmus középkori kihalásával elveszett iratok egy részét sikerült újra felfedezni a XX. században a kínai Turkesztánban, ill. Egyiptomban.

 

Pallas Nagylexikon Manicheusok szócikke:

manicheusok: a felekezet alapítója Manes vagy Mani, kinek életéről, valamint nevéről is eltérők egymástól a keleti s nyugati irók nézetei. Abban megegyeznek, miszerint Manes persa nemzetbeli s a tudományokban meglehetős jártas volt, némelyek szerint a mágusok előkelő családjának ivadéka, a III. sz. közepe táján élt. Olvasván a keresztények vallási könyeveit, észlelte, miszerint azoknak vallása némelyekben ellenkezik a mágusok bölcseletével, másokban pedig hasonlít hozzá, azért a kettőből egy újat alakított, de magára vonta a mágusok és persa király gyülöletét. Futni kényszerült, de utóléretve, a király parancsára meggyilkoltatott.

Tévtana bizonyos keveréke volt a gnoszticizmusnak és Zoroaster vallásának. A manicheus tévtan alapvonásai következők: öröktől fogva két ország van: a világosságé, melyben isten és a sötétség országa, hol a sátán uralkdok. A sátán elcsábíttatva a világosság országának szépsége által, abba berontott s a világosság nagy részét elrabolta; isten most elküldte a nagy «élő lelket», ki a sátán országát legyőzte, a sötét elemeket, melyek a világosság némely részeit már beszívták volt, hatalmába ejtette, s azokból isten parancsára megalkotta a látható világot, mely azért részben jó, részben gonosz; üdvöst is, károst is tartalmaz. De a sátán aggódva, hogy az elrabolt világosság tőle ismét elvétetik, már előbb a sötét elemekből Ádámot és Évát alkotta s a világosság legnagyobb részét beléjök zárta, aztán az emberi nem tovaszaporodását eszközölte, hogy a világosság minél több részre oszoljék.

Végre isten parancsára egy tökéletes világosságszellem, Jézus Krisztus látszólagos testbe burkolva a napból leszállt a földre, hogy az embereket megtanítsa, miként szabadíthatják meg magukat az anyag bilincseitől az állati ösztönök leküzdése által. Jézus a sátán hivei által üldöztetve kereszthalált szenvedett, de csak látszólagosan. De miután Jézus előre látta, hogy tanát a keresztények meg fogják hamisítani, eltávozása előtt megigérte a Vigasztalót, ki minden hamisat el fog választani, s az igazságot teljesen és tisztán fogja hirdetni. Ez a Vigasztaló megjelent Manesben.

Az ember föladata Manesben hinni és az anyag bilincseiből való szabadulás után törekedni; az ember tartózkodjék a házasságtól, hús és bor élvezetétől, állatot ne öljön, növényt ne szaggasson ki, általában ne dolgozzék, hanem a Vigasztalóról való folytonos elmélkedés közt töltse életét. De miután igy az emberi nem fönn nem állhatna, különbséget kell tenni a tökéletesek és tökéletlenek közt; ama nélkülözésekre szorosan csak a tökéletesek kötelezvék, a tökéletneknek a házasság és munka meg van engedve.

A tökéletesek haláluk után bemennek világosság országába, a tökéletlenek különféle testekbe fognak vándorolni, tökéletlenségökért hosszu fájdalmas tisztulások által kell eleget tenniök, mig a világosság országába jutnak. De a gonoszok, kik Manesben nem hisznek, átadatnak a sátánnak s a világ végeig kínoztatnak. Manes követői, a manicheusok az egész ószövetségi szentirást elvetették, az újból pedig azokat, melyek tanaikkal ellenkeztek, kiküszöbölték. A keresztséget vagy elvetették, vagy üdvös hatását tagadták; az oltári szentséget sem tartották ugy, mint amelyben Krisztus teste és vére valósággal jelen van; tagadták a test feltámadását. A felekezetnek sajátságos hierarkikus szervezete volt.

Az öt rangfokozatot a főpásztor 12 mesterével, 72 püspök, áldozárok, diakonok és evangelisták képezték. Istentiszteletök, mint állíták, egészen szellemi volt. Legfőbb ünnepök az un. szék-ünnep volt, Manes vértanuhalálának emléknapja, mely alkalommal egy ünnepiesen feldíszített szék előtt földre borultak. A választottak tulajdonképeni vallásgyakorlataikat titokban tartották. Későbbi kutatások napfényre hozták, hogy összejöveteleikben a legundokabb kicsapongásokat űzték. A manicheusok felekezete eleintén csak kevés hivőt számlált. Manes halála után azonban gyorsan elterjedt Indiában, Khinában s az egész római birodalomban.

Diocletianus császár politikai indokokból hevesen üldözte őket főnökeiket és irataikat megégettetni, követőiket lefejeztetni, jószágaikat elkoboztatni rendelvén; Persiában azonban védelemre találtak. Szt. Ágoston, megtérése előtt, mintegy 7-9 évig tagja volt e felekezetnek; később pedig milenei Faustus, mint fő emberök ellen 33 könyvet irt. Diocletinaus és némely keresztény császárok példájára a vandal királyok is erőszakkal igyekeztek a manicheusokat kiirtani. Hunnerich tömegesen Európába szállittatta őket, innen még Nagy Szt. Leo pápa idejében sokan voltak Rómában. Tanrendszerük némi változásokkal a középkorban is átterjedt. l. Bogomilok.

Források:
COSMOGONY AND COSMOLOGY In Manicheism Encyclopadia Iranica
Pallas Nagylexikon
Terebess Ázsia Lexikon


2019.07.18.149 -

247 év ↭ AD (Anno Domini) ↭ albigensek ↭ anakronizmus ↭ Anonymus ↭ apokrif iratok ↭ aranyszám ↭ arszakida időszámítás ↭ Arszakidák ↭ Attila halálának éve ↭ Augustus császár ↭ avarok ↭ Az 525-ös év konzuljai ↭ Badiny Jós Ferenc ↭ BC (before Christ) ↭ betlehemi csillag ↭ bizánci világéra ↭ bogumilok ↭ Caesar, Julius ↭ census ↭ computus ↭ consul ↭ decemviri ↭ dictator ↭ diocletiánus éra ↭ Dionysius Exiguus ↭ domini ↭ egyházszakadás ↭ egyiptomi naptár ↭ Eltévedt időszámítás elmélete ↭ Eltévedt időszámítás (kiadvány) ↭ epakta ↭ eponim évjegyzés ↭ éra ↭ etióp időszámítás ↭ év ↭ évkezdet ↭ évkezdő nap ↭ évszámítás ↭ Flavius ↭ Fomenko, Anatolij Tyimofejevics ↭ Fomenko elmélete ↭ Gergely-naptár ↭ gesta ↭ Gesta Hungarorum (Anonymus) ↭ Gesta Hunnorum et Hungarorum (Kézai) ↭ háromkirályok ↭ Hérodotosz ↭ hét (naptári) ↭ hidzsra ↭ holdfázis ↭ holdfogyatkozás ↭ holdtölte ↭ hó, hónap ↭ hónapok nevei ↭ honfoglalás ↭ hunok ↭ húsvét ↭ húsvéthétfő ↭ húsvéti vita ↭ húsvétszámítás ↭ húsvétvasárnap ↭ időszámítás ↭ idus ↭ Illig, Heribert ↭ imperator ↭ Ince pápa, III. ↭ indikció ↭ Inter Gravissimas ↭ iszlám időszámítás ↭ Jakab ősevangéliuma ↭ Jézus ↭ Jézus-Mani párhuzamok ↭ julián naptár ↭ kalendae ↭ kalendárium ↭ Kálti Márk ↭ katharok ↭ Képes Krónika ↭ kettős honfoglalás ↭ Kézai Simon ↭ Király csillaga ↭ kitalált középkor ↭ kopt időszámítás ↭ kronológia ↭ kronológiai évjelzések ↭ kronológiai sarokpont ↭ László Gyula ↭ Lukács evangéliuma ↭ mágusok ↭ manicheizmus ↭ Mani ↭ Márk evangélista ↭ Máté evangéliuma ↭ mezopotámiai (babiloni) naptár ↭ monumentum ancyranum ↭ nagypéntek ↭ nap ↭ napéjegyenlőség ↭ napjelölés ↭ napkeleti bölcsek ↭ naptár ↭ naptárreformok (történelmi) ↭ népszámlálás ↭ niceai zsinat ↭ nonae ↭ nulladik év ↭ Nyesztor-krónika ↭ örmény időszámítás ↭ pánik időszaka ↭ pártusok ↭ paulikiánusok ↭ Péter evangéliuma ↭ pontifex ↭ precesszió ↭ Quirinius ↭ Regulus ↭ Róma alapításának érája ↭ római naptár (köztársasági) ↭ sötét középkor ↭ szeleukida időszámítás ↭ szkíták ↭ Szoszigenész ↭ Teres Ágoston ↭ Úr ↭ ÚR időszámítása előtt (ÚR/BD) ↭ ÚR időszámítása szerint (ÚR/AD) ↭ Úr napja ↭ Verancsics Antal ↭ világérák ↭ Vízkereszt ↭ zsidó világéra ↭ 

62 63 7 0
 

Első könyv: történelem és kronológia

ELTÉVEDT IDŐSZÁMÍTÁS

Rendhagyó utószó

I. Időszámításunk kérdőjelei

II. A valódi időszámításunk

III. A valódi betlehemi csillag

IV. Misztikumok, összefüggések, elemzések, feloldások

V. A valódi Dionysius-i húsvéttábla

VI. Az elnevezés kérdőjelei

VII. A felismerés kora

VIII. Kérdések, válaszok, gondolatok


Harmadik könyv: csillagászat és kronológia

A KRONOLÓGIA SAROKPONTJAI

A nap- és holdfogyatkozásokról

Mezopotámiai kultúrkör fogyatkozásai

A görög olimpiai éra fogyatkozásai

Róma kultúrkörének fogyatkozásai

Az arszakida időszámítás fogyatkozásai


Az elmélet kapcsolódó kifejezései

AZ ELMÉLET KISLEXIKONA

 
STATISZTIKA
TÁRSOLDALAK
ELÉRÉSEK
REGISZTRÁCIÓ

Felhasználónév:

Jelszó:


 

Ma érvényes évszámok


Jelenlegi

:

2020

Etióp

:

2013

Kopt

:

1737

Iszlám

:

1441

Perzsa

:

1399

Zsidó

:

5781

Indiai

:

1942

Bizánci

:

7529

Örmény

:

1468


Az évszámok a számítógép dátumbeállításához igazodnak.

 

Téves évszámok


Jézus születésétől számolt (i.e.7)

TévesHelyes

2027

1780

Arszakida éra

TévesHelyes

2267

2020

Szeleukida éra

TévesHelyes

2332

2085


Az évszámok a számítógép dátumbeállításához igazodnak.

 

Civilizációk téves évszámai


Róma alapításától számolt évek

TévesHelyes

2773

2526

Egyiptomi Nabú-nászir-éra

TévesHelyes

2767

2520

A görög olimpiai éra

TévesHelyes

699 ol. 0 év

634 ol. 0 év


Az évszámok a számítógép dátumbeállításához igazodnak.

 

Fontosabb évszámok


Az újTörténelmi eseményekA régi
ÚR e. 516A görög időszámítás kezdeteBC 776
ÚR e. 252A marathoni csataBC 490
ÚR e. 242A thermopülai csataBC 480
ÚR e. 209A szalamiszi csataBC 449
ÚR e. 190A peloponnészoszi háborúBC 431
ÚR e. 75Nagy Sándor halálaBC 323
ÚR e. 65Szeleukida időszámításBC 312
ÚR/AD 1Arszakida időszámításBC 247
ÚR/AD 175Spartacus rabszolgafelkeléseBC 73
ÚR/AD 203Julius Caesar naptárreformjaBC 45
ÚR/AD 204Julius Caesar halálaBC 44
ÚR/AD 220Római császárkor kezdeteBC 27
ÚR/AD 239Augusztus népszámlálásaBC 08
ÚR/AD 247Mai időszámítás előtti 1. évBC 01
ÚR/AD 248Mai időszámítás szerinti 1. évAD 01
ÚR/AD 531Diocletianus császár ur.AD 284
ÚR/AD 572Niceai zsinatAD 325
ÚR/AD 622Hidzsra (Mohamed futása)ugyanaz
ÚR/AD 642Római Bir. kettészakadásaAD 395
ÚR/AD 700Attila halálaAD 453
ÚR/AD 723Az ókor végeAD 476
ÚR/AD 774Justinianus császár ur.AD 527
ÚR/AD 784Római időszám. megszűnéseAD 537
ÚR/AD 800Nagy Károly megkoronázásaugyanaz

 
 
A könyv címlapja

 

Unsoft.hu


Levél a webmesternek

 
  Az ELTÉVEDT IDŐSZÁMÍTÁS és a betlehemi csillag
  GONDOLGOK
  FORRÁSOK
  www.kisbiro.hu: Közhírré tétetik!
  Szekeres Anna Fotó
  Mocsáry Évelőkertészet
  Mlinkó István Általános Iskola, Eger
  Elektro-Tec, Gyöngyös
  Ősmagyar nyelvek
  Eurochess - ONLINE SAKKISKOLA
  Heves megyei sakkélet
  Gyöngyösi ENERGIA SC sakkegyesülete
  Meglátások
  Boricsev Oleg
  Mellár Mihály: Atlantisz - hol volt, hol nem volt
  Szekeres Sándor: Munkahelyek és a népességcsökkenés
  A gyöngyösi Ringsted utca oldala
  Évelő növények, évelő virágok
  Dionysius Exiguus latin nyelvű munkái
  UNIX-időbélyeg kiszámítása
  Szekeres Sándor: Egyszerű játékok a sakktáblán
  Szkíta Főnix
  The Scythian Phoenix
  Eurochess - ONLINE CHESS SCHOOL
  Chess Quotes
  Laws of Chess
  Chess piece names
  Sakk aranyszabályok
  PGN Specification and Implementation Guide
  PGN kódok jelentése (ENG/HUN)
  Chess Glossary
  Sakk kifejezések szótára
  Sakkfigurák nevei más nyelveken
 

Szekeres Sándor

Az ELTÉVEDT IDŐSZÁMÍTÁS

és a betlehemi csillag

A könyv a múlt és a jelen sérthetetlen dogmáit kérdőjelezi meg, fájdalmas sebeket szakitva fel a társadalmi közérzeten, mind a hétköznapokra, a tudományos életre és a hit világára vonatkoztatva. Megtalálta a valódi betlehemi csillagot, szó lesz a történelmi, a pártus Jézusról, a valós keresztrefeszítéséről és egy szörnyű végű összeesküvésről, aminek egyik következménye a téves időszámításunk és a kronológiánk sötét középkora. Talán nem is véltetlen, hogy most íródott meg a könyv - írja - ismét az útkeresés korában járunk. Létezésünk és hitvilágunk alapjai esnek szét, új kérdések jönnek, új válaszok kellenek. Ezek alapjait érinti meg ez az írás, új szemléletet adva eddig érinthetetlennek gondolt tabuknak.