Az ELTÉVEDT IDŐSZÁMÍTÁS kislexikona...

Új értelmezés:

Az eredeti Gesta Hungarorum keletkezését az 1200 körüli évekre teszik, de ez a mai napig tudományos vita tárgya. A szerző írásából nem derül ki, melyik Béla királyról van szó a négyből. A ma elfogadott álláspont szerint III. Béláról van szó, aki 1196-ban halt meg. Másolata egyidejű lehet Kézai eredeti krónikájával. Többé-kevésbé egyet lehet érteni azzal, hogy inkább irodalmi mű, mint hiteles történelmi forrás. Például kétséget ébreszt a Kárpát-medencébe történő bevonulás leírása. Gyakorlatilag végigharcoltatta az utat a teljes állatállománnyal, nőkkel, gyerekekkel és idősekkel együtt vonuló magyarsággal. Lovasnomád népként még Kijevet is megostromoltatja velük. Egy anakronizmus rejlik ’a vértezett harci ménjükön ülve pajzzsal meg lándzsával nagy tornát vívtak’ mondatában, amelyben saját korának harci játékait vetítette vissza a honfoglalás korába.

A gesta forrásairól is csak annyit tudunk, amit előbeszédjében állít: távol tartja magát a parasztok hamis meséitől vagy a regösök csácsogó énekétől és az iratok biztos előadásából, meg a történeti művek világos értelmezéséből építi fel könyvét.

A Gesta Hungarorum másolója módszeresen átfogalmazta a dátumokat a Krisztusi időszámítás szabatos terminológiájához, Anno dominice incarnationis, azaz Úr megtestesülésének esztendejének alakra.

Anonymus évszámai a következők:

„Úr megtestesülésének négyszázötvenegyedik esztendejében” szállt ki Attila Szkítiából (451)

„Úr megtestesülésének nyolcszáztizenkilencedik esztendejében” Ügyek….. feleségül vette…. (819)

„Úr megtestesülésének nyolcszáznyolcvannegyedik esztendejében” jöttek ki Szkítiából. (884)

„Úr megtestesülésének kilencszázharmadik esztendejében” Árpád vezér elküldvén seregeit…. (903)

„Úr megtestesülésének kilencszázhetedik esztendejében” Árpád vezér is elköltözött ebből a világból (907)

A hunok bejövetelét érdekes módon 249 évvel korábbra teszi, mint Kézai, és az évszám eseményéhez valamilyen oknál fogva Attilát is hozzárendeli. Nála Attila vezetésével jönnek ki Szkítiából, ami ellentmond a középkori krónikák adatainak és a ma elfogadott történetírásnak is.

A dátumbevezetés szabatossága, az évszámok viszonylagos pontossága és maga a tartalom is ad egy „szubjektív” szájízt a műnek, amitől a hitelessége is megkérdőjelezhető.

Az elmélet szerint a III. Ince pápa idején kezdődött pánik időszakának terméke lehet.

A mai, elfogadott álláspont:

Anonymus: Gesta Hungarorum (magyarul Magyarok cselekedetei'): Anonymus műve a magyarok honfoglalásáról.

XIII. századi, feltehetőleg domonkos kéz által másolt kódex őrizte meg. Nyomtatásban 1746-ban jelent meg, teljes címe: Anonymi Belae regis notarii historia de septem primis ducibus Hungariae. Az őshazától Géza fejed-ig (†997) tárgyalja a m. őstörténetet. Az őshazát Szkítiával, a magyarokat a szkítákkal azonosítja. Célja: megírni „Magyarország királyainak és nemeseinek származását", egy új, részletes honfoglalás-történetet. Fölhasználta a mondai hagyományt, a hősi énekeket és írott külföldi és hazai forrásokat. Történelemlátása a korábbi gesták dinasztikus szemlélete helyett oligarchikus. A Gesta Hungarorum 1850-ig a legfontosabb forrás volt a honfoglalásról, amikor kétségbe vonták hitelességét.

Anonymus műve (amelynek 13. századi példánya az Országos Széchényi Könyvtár kincsei közt található) 1200 körül készülhetett. A névtelen szerző műve a magyarok őshazájától Géza fejedelemig, az államszervezés kezdeteiig tárgyalja a magyarok történetét. Wehli Tünde művészettörténész, a gesta vitatott „P” kezdőbetűjének bizonyos motívumait az 1240-1250-es évek könyvfestészetében, illetve diplomatikai emlékeiben találta meg. Anonymi Belae regis notarii historia de septem primis ducibus Hungariae címen jelent meg. A történelmi leírás kezdetének része, hogy tájékoztat minket Béla király kérésére a magyar nép szcítiai népektől való ősi eredetéről, akiket Dentü-mogyerinak hívnak, s így a dicsőséges múltunkhoz tartozik Dáriusnak, Círusnak és Nagy Sándornak a legyőzése is. E népbe tartozott Attila király is, és elmondja, hogy a magyarokat a nyugati népek nevezték el hungárusoknak, a hét vezér Hungvárnál való hosszas tartózkodása miatt. Továbbá Anonymus értékes hagyományanyagot őrzött meg művében a magyar nemesi nemzetségek múltjából, valamint hivatkozik a magyar történelmi népköltészetre, regös-énekekre is. Az anonymusi Gesta Hungarorum a szerző állítása alapján az „iratok biztos előadásából meg a történeti művek világos értelmezéséből nemeshez méltó módon” összeállított mű, melyben a harcok leírásai a szerző korabeli keresztény stílusával, látásmódjával színesítettek.

A „sajátos nemzeti érdekeiket” szem előtt tartó román történészek abszolút hiteles műként szeretik bemutatni a Gesztát a nemzetközi közvélemény előtt, ennek érdekében még a New York Times-ban is fizetett hirdetésszerű propagandaanyagot jelentettek meg a Gesta védelmében 1987-ben

A magyar történészek viszont kezdetektől bírálták a mű honfoglalás korára vonatkozó hitelességét. A gesztában szerepeltetett helyi vezérek vagy államok ugyanis teljesen különböznek attól, ami a honfoglalás korabeli német, bizánci, lengyel és kijevi krónikákban olvasható. Információ hiányában Anonymus fiktív hősöket, vezéreket talál ki, akiket folyókról vagy domborzattal kapcsolatos helynevek után nevezett el. Fiktív hősei a honfoglalás során pedig elképzelt csatákat vívtak elképzelt népek és a honfoglalás korában a Kárpát-medencében nem létező hatalmak ellen. Mindez azzal magyarázható, hogy Anonymus művét kb. 300 évvel a honfoglalás után írta. Ettől függetlenül a geszta nagyon fontos forrás a történészeknek a 13. század vonatkozásában, a nyelvészeknek pedig a benne fennmaradt tulajdonnevek okán.

A geszta nyomán maradt fenn a köztudatban a Turul-monda, a Vereckei-hágón át történő bejövetel, a hét vezér közismert névsora (Álmos, Előd, Ond, Kond, Tas, Huba, Töhötöm), a vérszerződés, a pusztaszeri gyűlés, Zalán vezér menekülése.

Forrás: A Magyar Katolikus Lexikon és a Wikipédia alapján.