Az ELTÉVEDT IDŐSZÁMÍTÁS elmélete

- Tulajdonképpen hogyan is tévedt el az időszámítás? - kérdezte egy barátom, az elmélet nevével évődve és folytatta - El tudnád mondani nekem, csak úgy egyszerűen, anélkül, hogy azzal a rengeteg számmal összezavarnál?

A választ humornak szántam, de szinte azonnal rájöttem, hogy mennyire rátapintottam az igazságra...

Azzal, hogy Róma elkezdte hivatalosan használni az Anno Domini bevezetésű időszámítást, szinte azonnal tévútra lépett vele, mégha jószándékú is volt átvétele illetve bevezetése Jézus születésétől számolt éraként.

Szinte törvényszerűen létre kellett jönnie a kronológiában a sötét középkor-nak nevezett forráshiányos korszaknak. Szinte törvényszerű, hogy a sötét középkor előtti szénizotópos vizsgálatok pontatlanok, túl nagy tűréssel dolgoznak. Az sem véletlen, hogy az időszámítás hibáit firtató társelméletek egytől-egyig a sötét középkor környékén keresgélnek.

Ennek oka, hogy az Anno Domini bevezetésű időszámítás valójában a pártus birodalom érája és Jézus idejében már létezett. Valós első évvel indult, I. Arszak pártus fejedelem megkoronázásával, egyúttal a pártus - arszakida - birodalom megalakulásával. A mai, téves kronológiában i.e. 247-ben.

Jézus, illetve Augustus császár korának a pártus, azaz a mai időszámításunk egyes évszámához rendelésével a teljes római kort és a hozzá kapcsolódó minden kronológiai eseményt 247 évvel hátrébb tették. A valóban megtörtént história kronológiájába 247 üres év került, amit a kronológiát építők lassan kitöltöttek a római kor utáni valós 247 évből. Így lett a 247 évnyi valós történelemből mintegy 500 évnyi sötét középkor.

A további beszélgetés során az elmélet elmagyarázása, ott, akkor, nem igazán sikerült. Egyszerűen képtelen voltam számok nélkül elmondani a lényegi mondanivalót. Próbáltam ugyan leegyszerűsíteni az elmélet gondolatmenetét, de a barátom kis idő múlva közölte, hogy most ő tévedt el a számok között.

Akkor ébredtem rá, hogy jó lenne az elméletet hétköznapi olvasó számára is követhető formába önteni. A jelenlegi levezetésekkel eléggé nehezen emészthető. Pedig...

Egy családi történetet idéznék ide. Édesanyám és a kamasz fiam egy kosárlabda mérkőzést néztek a tévében. A nagymama és unoka közös szurkolása közben mindig történik valami különleges. Édesanyám egyre-másra ócsárolta az éppen mellédobó játékost: - Miért nem tudja bedobni? Hogy lehet ilyen kétbalkezes? Dobd már be... - és így tovább. A fiam, valamennyire ismerve a sportág nehézségeit, megjegyezte, hogy azért nem olyan egyszerű bedobni azt a labdát. Mire az életében sohasem sportoló Édesanyám csak legyintett egyet és annyit mondott: Ah, nem olyan nehéz az!
Azóta a családban, ha találkozik valamelyikünk egy lehetetlen vagy nagyon nehezen megoldható dologgal, őt idézzük: Á, nem olyan nehéz az!

- Szóval, nem olyan nehéz ez... - mondanám én. Azonban az elmélet felépítése során jó néhányszor kellett az elejétől átfutni, újraszámolni, újra értelmezni nekem is, mivel egy-egy újabb probléma megoldásán néha el-elbizonytalanodtam. El kell fogadnom, hogy igen, nehéz.

A blog cikkeiben igyekszem ritkítani a számokat, azonban mégiscsak az idő és a számítás szó van összekapcsolva az elmélet nevében. Szóval kellenek a számok, legalábbis valamennyi. Leegyszerűsítve lesznek bemutatva a fejezetek lényegi mondanivalói, benne hagyva az egyszerűbb bizonyításokat, hogy az Olvasó se tévedjen el az időszámításunk után.

Ha valaki mégis úgy gondolná, hogy ettől részletesebb bizonyításokat szeretne látni, utánanézhet az eredeti bizonyítási folyamatoknak az elmélet oldalán, illetve rákérdezhet a cikk hozzászólásaiban.