Szekeres Sándor

Az ELTÉVEDT IDŐSZÁMÍTÁS forrásanyagai...

 
<<< Előző cikkhezKövetkező cikkhez >>>

Schramm JuditTéma : Időszámítások és naptárak
 

A naptár


Megjelent a Változó Világ IX. évfolyamában.


Az idő számítása csillagászati eseményeken alapul. Az időszámítás két legfontosabb tárgya a Nap és a Hold, e két égitest keringésének ismerete a legfontosabb tényező az időszámítás felépítéséhez és megértéséhez.

Az év számításának kialakulása a Föld Nap körüli mozgásán alapul. Ha az időt egy meghatározott pontból tekintjük, például a nyári napéjegyenlőség idejétől a következő nyári napéjegyenlőségig, akkor azt a következőkben trópusi évnek fogjuk nevezni. Ennek hossza pontosan 365,242190 nap, de a hossz változhat. 1900 körül az év hossza 365,242196 nap volt, és 2100 körül 365,242184 nap lesz.

A hónap számítása a Hold Föld körüli mozgásán alapul, bár ezt a kapcsolatot a jelenleg használatos naptárakban másként használjuk. Az idő az egyik új holdtól a másikig pontosan 29,5305889 nap, ez is változhat. 1900 körül egy hónap 29,5305886 napig tartott, 2100 körül 29,5305891 nap lesz.

Meg kell jegyezni, hogy a fenti számok átlagosak. Egy meghatározott év tényleges hossza több perccel is változhat a többi bolygó gravitációs ereje miatt. Hasonlóan két újhold közötti idő is változhat a Nap gravitációs ereje s a Hold pályamozgása következtében.

Sajnos a trópusi év hossza nem a többszöröse a zsinati évnek, ami azt jelenti, hogy 12 hónapos évvel a mi hónapszámításunk és a Hold forgási ideje közötti kapcsolatot nem lehet fenntartani. 19 trópusi év megfelel 234,997 zsinati hónapnak, ami közel egész szám, így csak minden 19. évben esnek a Hold fázisai a zsinati hónappal megegyező dátumra. Ezt a 19 éves periódust Meton ciklusnak hívjuk Meton nevű csillagász után, aki az i.e. 5. században Athénban élt.

A keresztény naptár a Föld Nap körüli forgásán alapul, míg a hónapoknak nincs kapcsolata a Hold mozgásával.

Az iszlám naptár a Hold mozgásán alapul, míg az évnek nincs kapcsolata a Föld Nap körüli mozgásával.

A zsidó naptár mindkettőt kombinálja, az évek számításának alapja kapcsolódik a Föld Nap körüli mozgásával, és a hónapok kapcsolódnak a Hold mozgásához.

 

Az év

Meghatározásai:

Uralkodási év (annus regni, imperii, pontificatus)

Először a bizánci császári oklevelekben tűnt fel, de idővel átvették a nyugati uralkodók és egyházfők, így a Merovingok, majd Nagy Károlytól fogva a császárok, és a pápák is II. Hadriánus óta (1124-30). Nemcsak uralkodók, hanem érsekek, és más főpapok is használták. Magyarországon II. Andrásnál jelent meg először (1207-ben), azóta királyaink következetesen használták.

Fontos, hogy az annus regni nem esik egybe (általában) a rendes évvel, mivel ezt az ún. epochális nap alapján számították. Ez a pápáknál a felszentelés (consecratio), a német császároknál a koronázás, míg a magyar királyoknál a trónra lépés napja (habár II. András sokszor Imre halálától számította). Az uralkodási évek problémája, hogy azok csak egy adott korszakon belül használatosak, és feloldásukhoz szükséges annak ismerete, mikortól is számítódnak

Indictio:

Kétes eredetű, a kora középkortól használatos keltezési módszer; talán egy egyiptomi, ciklikus összeírás lehetett az alapja (ugyanakkor kapcsolatba hozták a római adószedéssel is, így magyarban adókör a neve). A középkorban az indictio alatt 15 éves ciklust értettek, ezen belül az éveket 1-től 15-ig terjedő sorszámmal jelölték, ilyesféleképpen: indictione VIII. Az egyes ciklusokat nem számolták.

Kiszámítása: i. e. 3-at cikluskezdő évnek tartották, így ha a mai évszámhoz hozzáadunk 3-at, és ezt elosztjuk 15-tel, a maradék lesz az indictio (ha nincs maradék, az indictio 15).

Azonban az indictiós év nem kötelezően esett egybe a rendes évekkel; sőt, többfajta indictiós évkezdett is volt. Az ún. görög indictio (indictio Graeca) kezdete szeptember 1-re, a Beda-féle indictio (indictio Beda v. Caesarea) kezdete szeptember 24-re, a pápai indictio (indictio Romana v. pontificana) kezdete december 25-re vagy január 1-re esett. (Ha az indictiós év kezdete nem január 1. volt, az év második, kisebbik felének az indictiója a következő évé volt).

Magyarországon főként a XII-XIII. században használták, hol a görög, hol a pápai indictiót; a XIV. századtól már kevésbé gyakran, s leginkább január 1-i évkezdettel.

A húsvét számításánál használt aranyszám epacta és concurrens az indictióhoz hasonlatosan egy adott cikluson belül meghatározhatta az évet is; a XII-XIII. században Magyarországon évjelölőként is előfordultak.

Keresztény éra (aera vulgaris):

A fentiekkel ellentétben ez már nem egy adott korszakon, évkörön belül határozza meg az időt, hanem egy adott kezdőponttól folyamatosan. Igazi elterjedése a VIII. századtól számítható, így Magyarországon már a kezdetektől ezt használták.

A keresztény éra szerinti évek kezdőpontja Jézus Krisztus (feltételezett) születési ideje; az így számított éveket ilyesféle módokon jelölték: annus Domini (A.D.), annus ab incarnatione Domini, annus gratie, a verbi incarnati, annus a nativitate Dominis, stb.; kezdetben latin betűkkel - számokkal - szavakkal jelölték, később kezdték csak az arab számokat használni.

Az evangéliumokból kikövetkeztethető évek, amikor Jézus született, i. e. 6 és i. u. 6 közé esnek. Középutas megoldásként Eusebius egyházatya Jézus születését a i. e. 1-re tette (átszámítva a mai időszámításra). 525-ben kezdett neki Dionysius Exiguus római apát a húsvétszámításhoz használatos táblázatai kidolgozásához. Szakítva az addig szokásos módszerrel, miszerint az éveket Diocletianus császár trónra lépésétől számították, az "Úr megtestesülésének" évétől számította az időt. Különféle számítások alapján jelölte ki Jézus Krisztus születésének évét a 195. olimpiász 1. évére, Róma alapításának 754. évére, a Szeleukida-éra 312. évére.

Ez az új rendszer fokozatosan elterjedt a nyugati keresztény világban. Bizánc ragaszkodott a saját világ-érájához, de főként a nagy angolszász egyházatya, Beda Venerabilis hatására, lassan mindenki ezt használta; a XI. században már gyakorlatilag kizárólagos volt a használata.

Gond azonban, hogy a keresztény éra szerinti évek kezdetét más-más napokra tették. A következő évkezdetek (stilusok) voltak használatban:

* Január 1. (stilus communis v. Circumcisionis) Ókori eredetű, a Julianus-naptár is január 1.-én kezdődött - pont ezért, a pogány eredet miatt nem kedvelte az Egyház. Inkább a polgári életben használták, az Egyház csupán utólag hódolt be, s tette ünneppé (Circumcisio Domini) január 1-ét. A XIV. századig hivatalos iratokban ritkán használták, s csak a XVI. századtól vált igazán elterjedtté. Magyarországon azonban már a XIII. századi királyi oklevelekben is előfordult.

* Március 1. Régi római eredetű évkezdet, később a frankok használták, mivel ekkor tartották gyűléseiket; a középkori Velencében végig ezt használták.

* Március 25. (stilus Annuntiationis v. incarnationis) Valószínűleg Itáliából elterjedt évkezdet: Krisztus földi létének kezdetétől (Annuntiatio Mariae) számítja az évet. Két számítási módja létezett, a firenzei (calculus Florentinus) és a pisai (calculus Pisanus): a gyakoribb firenzeinél a mai mód szerint számított év január 1.-március 25. közé eső részében eggyel alacsonyabb évszámot írtak; a pisainál ugyanekkor a március 25. utáni időszakban eggyel magasabb évszámot használtak. Magyarországon kevéssé volt használatos, főleg dalmát vagy olasz hatásra (ekkor is a firenzei).

* Húsvét (stilus pasqualis v. gallic(an)us) Az év húsvéttól húsvétig tartott. Mivel a húsvét más-más napokra esik az egymást követő években, a napok száma több vagy kevesebb lesz 365-nél; előfordulhat az is, hogy majdnem egy egész hónap kétszer szerepel egy évben. Így pl. 1374-ben az év április 1-én kezdődött, április 20-ig tartott, s így áprilisnak több mint a fele kétszer is szerepelt. Ezért ilyenkor keltezéskor jelezték, hogy melyik napról van szól (post pasqua v. ante pasqua). Különösen francia földön használták.

* Szeptember 1. Az ortodox vallást követő népek és országok évkezdete.

* December 25. (stilus Nativitatis) Igen elterjedt, gyakorta kizárólagos Nyugat- és Közép- Európában. Magyarországon is alapvetőn ezt használták (noha a januári 1-i évkezdet is egyre gyakoribb lett). December 25. után a mai számításnál eggyel magasabb évszámok szerepelnek.

 

Hónap, évszak

A középkorban átvették a rómaiaktól a 12 hónapot, azok latin nevét, valamint a hónapok hosszát; ugyanakkor a hónapoknak magyar nevük is volt.  

 

Mai név

Latin név

Magyar név

Napok

Január

Januarius

Boldogasszony hava

31

Február

Februarius

Böjtelő hava

28*

Március

Martius

Böjtmás hava

31

Április

Aprilis

Szent György hava

30

Május

Maius

Pünkösd hava

31

Június

Iunius

Szent Iván hava

30

Július

Iulius

Szent Jakab hava

31

Augustus

Augustus

Kisasszony hava

31

Szeptember

September

Szent Mihály hava

30

Október

October

Mindszent hava

31

November

November

Szent András hava

30

December

December

Karácsony hava

31

* szökőévekben 29 nap  

 

Az évszakot a dátumoknál szinte egyáltalán nem vették figyelembe, csak általános, s nem pontos időmeghatározásra használták őket (pl. ősszel, nyáron, ill. hasonló kifejezések, mint aratáskor, szüretkor). Egyébként a négy napforduló jelölte az évszakok kezdetét s végét.

 

Hét

Eredetileg a Hold fázisaihoz kapcsolódhatott, s így egy holdhónap 1/4-e lehetett - más vélemények szerint kabbalisztikus okok is közrejátszottak kialakulásában (a hét mint szent szám). Idővel azonban függetlenné vált a Nap és a Hold járásától, és csupán 7 napot jelent (lásd hét, vagy latinul septimana). A Bibliából származik az egy hét: 6 munkanap - 1 pihenőnap felfogás, amely a zsidó, a keresztény és a mohameden naptárban is megjelenik, más-más napot téve meg pihenőnapnak (szombat, vasárnap, ill. péntek).

Az ókorban a napokat a hét ismert bolygónak (köztük a Napnak és a Holdnak) rendelték alá. A germánok pedig isteneikről nevezték el őket (ez még tetten érhető egyes angol és német nap-elnevezésekben), a magyarban a hétfő (hét feje, kezdete) és a kedd (kettednap) a szláv nevek fordítása, a szerda, a csütörtök és a péntek szláv, a szombat a zsidó sabbathból származik, míg a vasárnap a vásárnapból ered.

A kereszténység, mivel el akart térni a zsidóktól, az Úr pihenőnapját vasárnapra tette; ugyanakkor a napok számozásban gyakran felismerhető a zsidó hagyomány, miszerint a hét szombatig tart (pl. a latin számozásban, vagy a szláv szerdában).  

 

Magyar

latin, ókor

latin, középkor

Vasárnap

Dies Solis

(Dies) Dominica (feria prima)

Hétfő

Dies Luna

feria secunda

Kedd

Dies Martis

feria tertia

Szerda

Dies Mercurii

feria quarta

Csütörtök

Dies Jovis

feria quinta

Péntek

Dies Veneris

feria sexta

Szombat

Dies Saturnii

feria septima, sabbatum

 

Gyakran használták - Magyarországon is - az octava és a quindena kifejezéseket, amely egy meghatározott napra egy hét ill. 2 hét múlva rákövetkező napot jelentett (azért 8 és 15 szerepel a nevekben, mert római módra mind a kezdő, mind a végnapot beszámították). Így pl. in octavis festi Epiphaniarum a Vízkereszt (jan.6.) utáni nyolcadnapot, azaz január 13-at, in quindenis festi Epiphanirarum pedig január 20-at jelent. Infra, inter, intra, sub praepositiókkal viszont az octava az adott nap után következő hetet jelenti: feria tertia infra octavas Epiphaniarum Vízkereszt utáni keddet jelent.

Mivel egy év 52 hét és 1 (vagy szökőévben 2) nap, a hetek átmennek egyik évből a másikba, és az egymást követő években az ünnepnapok (kivéve a mozgókat) a hét más-más napjaira esnek. A középkorban annak megállapítására, hogy az adott év melyik napja a hét mely napjára esett, a vasárnapi betűt használták (littera Dominicalis). Eszerint az év napjait - január 1-től - az ABC betűivel kezdték jelölni; az év első vasárnapjához kerülő betű (A, B, C, D, E, F vagy G) lesz az év vasárnapi betűje. Ezután, ha tudták, hogy az adott évhez milyen vasárnapi betű tartozott, már kiszámítható volt, melyik ünnep a hét melyik napjára esett.

Fontos, hogy szökőévben a szökőnap (február 24.) betűje megegyezik február 23. betűjével, így szökőévben két vasárnapi betű van: az első február 24.-ig érvényes, a második pedig utána (a megelőző betű, azaz pl. D-ből C, A-ból G lesz).  

 

A nap  

  

A középkorban sokáig a római rendszer szerint számolták a hónapok napjait, azaz: három határnaphoz viszonyították, melyek közül a Kalendae a hónap első, a Nonae az 5-ik vagy 7-ik, az Idus a 13-ik vagy 15-ik napra esett. Az ún. MILMO hónapokban (Martius, Maius, Iulius, Oktobris) a Nonae a 7-ik, az Idus a 15-ik napra esett, a többi 8 hónapban 5-ik, ill. 13-ik napra. Fontos, hogy a rómaiak visszafelé számolták a határnapoktól a napokat, ráadásul mind a határnapot, mind a végnapot beszámították.

Az ókorban egy dátum ilyesféleképp nézett ki: ante diem quintum Kalendas Iulias (V.Kal.Iul.), míg ugyanez a középkorban: quinto Kalendas Iulii. A határnapot megelőző napra használták az ókori Pridie-t, de a secundo sőt, a primo die Kal.-t is (ez utóbbi néha maga a határnap), valamint az Ultimis Kalendis vagy ultimo Kalendarum kifejezéseket is.

Megjegyzendő, hogy a számolásban meglehetősen járatlan középkori írnokok gyakorta csak kínkeservvel boldogultak ezzel a meglehetősen bonyolult rendszerrel, és gyakran hibáztak, például nem vissza-, hanem előrefelé számoltak.

A sorszámozás már az ókorban, a rómaiaknál is ismeretes volt, a középkorban használták is, de igazán csak a XIV. századtól, s csak az újkorban lett általánossá. Magyarországon az Árpád-házi királyok idején felbukkant olykor-olykor, de nem volt gyakori.

Az olasz számítási mód (consuetudo Bononiensis) tulajdonképp a kettő keveréke, ugyanis a hónapot két részre osztották, s az első felében (31 napos hónapnál ez az első 16, 30 és 29 naposnál az első 15, 28 naposnál az első 14 nap) rendes sorszámokkal jelezték a hónap napjait, a mense intrante hozzátétellel (így die quinto intrante Augusto augusztus 5-ike). A hónap másik felében viszont visszafelé számolták a napokat, római módra, csak nem Kalendae-től, hanem a hónap utolsó napjától, a mense exeunte hozzátételével (így die IX. exeunte Augusto július 23. (31-9+1)). A hónap utolsó napját rendszerint dies ultimusnak, az ezt megelőzőt dies paenultimusnak nevezték. Főként Észak-Itáliában használták, de máshol is előfordult, így néha, a XIII. századtól, Magyarországon is.

A középkorban a X-XI. századtól az általánosan használt napjelölés az egyházi ünnepek szerinti volt - Magyarországon is, de csak a XIII. századtól. Eszerint vagy azt jelölték, hogy az adott dolog melyik ünnepen történt, vagy pedig a legközelebbi ünnephez viszonyították, legyen az előtte vagy utána. Noha elvben minden nap ünnepnap (sőt, a szentek nagy számából adódóan egy-egy nap több szent ünnepe is egyben), keltezésre csak bizonyos ünnepeket használták, főleg olyanokat, melyeket a nép megült (festa fori).

E keltezést két dolog nehezíti: egyrészt, hogy az ünnepeket nem teljesen ugyanakkor tartották az egész keresztény világban - azaz ismerni kell a kor és a hely sajátosságait -, valamint az állandó és a változó ünnepek léte.

Az állandó ünnepek (festa immobilia) az évnek mindig ugyanazon a napjára estek (kivéve bizonyos eseteket, amikor fontos változó ünnepek - pl. a húsvét - miatt abban az évben esetleg másik napra tették át őket). Ilyen állandó ünnep pl. a karácsony (dec.25.), vízkereszt (jan.6.), a Mária- ünnepek és a szentek napjai.

A változó ünnepek (festa mobilia) más-más napra estek a különböző években, habár előre meghatározott és meghatározható módon.

A legfontosabb változó ünnepek a vasárnapok, különösen egy részük, amelyek egy-egy kiemelt ünnep után következtek; vagy ilyenek a kántorböjtök. Mindazonáltal a legfontosabb változó ünnep a húsvét, és a vele összefüggő ünnepkör. A húsvét részletes leírása a kereszténység alatt található meg.

Magyarország speciális ünnepei voltak: Szent László ünnepe (Elevatio S.Ladislai) június 27-én, Depositio Ladislai július 29-én, Szent István király ünnepe (gyakran csak festum sancti Regis) augusztus 20-án és Szent Imre herceg ünnepe (Emerici Ducis) november 5-én. Ezenkívül Magyarországon Szent György napja nem április 23., hanem 24.; a Quasi modo vasárnap utáni hétfő pedig szintúgy speciális, keltezésben használatos ünnep, a Concussio ovorum.

Az ünnepek nagy száma persze lehetővé tette, hogy egyazon dátumot többféle módón is kifejezzenek. A formula, ha nem magára az ünnepnapra esett a dolog: feria secunda post festum Sancti Petri apostoli, azaz Péter apostol ünnepe utáni hétfő (nem sorszám!), illetve ante festum, ha ünnep előtt. Fontos még a vigilia (profestum), amely a főbb ünnepek előnapját (előtte való napot) jelenti, és szintén ünnepnek számít (ezért tartjuk karácsonyt már december 24-én, noha karácsony napja december 25.). Néha előfordul az in crastino kifejezés is, amely egy adott ünnepre rákövetkező napot jelenti.

Lengyelországból terjed el német, cseh, magyar területen a csízió (Cisioianus). Eléggé széles körben használt keltezési módszer volt annak ellenére, hogy talán minden módszer közül ez volt a legnehézkesebb (nem véletlen a mondás: érti a csíziót). Lényege, hogy minden hónapra a főbb állandó ünnepek neveinek kezdőszótagjainak felhasználásával 2-2 soros hexametereket alkottak (a megjegyezhetőség okán). E 2 hexameter pont annyi szótagból állt, ahány napból az adott hónap, és az egyes ünnepek nevének kezdő szótagja a vers annyiadik szótagjára esett, ahányadik napra a hónapban maga az ünnep. Keltezéskor a vers megfelelő szótagját írták le. (Maga a Cisioianus ill. a csízió a legelterjedtebb középkori forma első szavából - Cisio - származott.)

  

A nap részei  

 

Mint ismeretes, a napot a sumérek osztották részekre, méghozzá 12 órára, az órákat pedig 30-30 percre. Így hát egy sumér óra 2 mainak, egy sumér perc 4 mai percnek felelt meg.

A középkorban azonban nem nagyon használtak órákat és perceket, mivel úgysem tudták pontosan mérni ezeket. Így például a nyári órák (horák) hosszabbak voltak, mint a téliek. Úgy ismert, hogy már a rómaiak is 12 részre osztották a nappalt, és 4-re - 4 őrszolgálatra - az éjszakát. Nem csoda, hogy utáltak télen őrködni a katonák, mivel nem elég, hogy hideg volt, még tovább is tartott)

Német nyelvterületen használták az un. Kleine Uhrt (kis óra), amikor az éjféltől éjfélig tartó időszakot 2-szer 12 órára osztották; ugyanakkor használták a Grosse Uhrt is, amikor is nyáron a nappalt 16, az éjjelt 8 részre osztották, télen pedig megfordítva, a nappalt 8, az éjszakát 16 részre.

Továbbá az órák helyett alkalmazták az imák idejét is:

Matitinum (?)
Hora prima (kb.6 óra)
Hora tertia (kb.9 óra)
Sexta (dél felé)
Nona (kb.3-kor)
Vesperas (alkonyatkor)
Completorium (napnyugta előtt vagy után)

Az órákat természetesen kisebb részekre is osztották, így pl. 4 punctumra vagy quadratára - fertályórákra -, 10-10 momentumra, 12-12 unciára...

Zsidó naptár

 

A héber naptár a bibliai időkig nyúlik vissza. Mai formáját i.e. 359 körül nyerte el a babilóniai naptárból II. Hillel uralkodása alatt. Héber neve lúah, nevezik zsinagógai naptárnak is, mivel a világ zsidósága vallási célokra csak ezt használja és ez Izrael Állam hivatalos naptára is.

A héber naptár kombinált Nap - Hold naptár mivel az évek számítása megegyezik a trópusi év számításával, és hónapjai megegyeznek a zsinati hónapokkal.

 

A naptár a Világérára épül, az időszámítás kezdőpontjának a világ teremtését veszi. Ezt a teremtést - bibliai visszaszámlálások alapján - i. e. 3761. Tisri hónap 1. napjára, este 11 óra 11 perc 20 másodpercre tették. Ennek megfelelően a zsidó és a "keresztény" év közötti különbség kb. 3761 év. A zsidó évből a "keresztény" évet úgy kapjuk meg, hogy kivonunk belőle 3760-at, illetőleg, ha már elmúlt Tisri 1. (szeptember-október táján, lásd alább), 3761-et.

 

Megjegyzendő, hogy az évszámokat hagyományosan betűkkel jelzik úgy, hogy az ezreseket elhagyják (azaz 5757 helyett csupán 757-et írnak; ezt nevezik kis időszámításnak). A héber betűk számértéke a következő:

 

alef

1

Tet

9

ájin

70

Bét

2

Jod

10

80

gimel

3

Káf

20

cadí

90

dalet

4

Lamed

30

kof (q)

100

5

Mem

40

rés

200

Váv

6

Nun

50

sín

300

Het

7

Szamekh

60

táv

400

 

Így 5757-et a következő betűkkel írják le: Táv, Sín, Nun, Het.

 

Mikor van a zsidó év első napja? Ez attól függ, mivel 4 különböző nap közül lehet választani.

Tisri 1. "Rosh HaShanah" a valódi őszi évkezdet. Ez a nap a világ teremtésének ünnepe és az új naptári év kezdetét jelöli.

Svát 15. "Tu B'Svát", Tavaszi évkezdet, a fák, virágok új éve, a gyümölcsök virágzásakor kezdetekor.

Niszán 1. "Királyok új éve", Az első hónapnak is tekintik,

Elul 1.

 

A zsidó naptár hónapjai valódi holdhónapok, újholdtól újholdig tartanak; általában minden páratlan hónap 30, minden páros 29 napos. A 29 és 30 napos hónapok biztosítják, hogy amikor az év újholddal kezdődik, minden hónap ugyanígy kezdődjön.

 

A hónapok nevei babilóniai eredetűek.

 

A hónap neve

A napok száma

Mikor van?

Állatövi jele

Niszán

30 napos

kb. március-április

Kos

Ijár

29 napos

kb. április-május

Bika

Sziván

30 napos

kb. május-június

Ikrek

Tamuz

29 napos

kb. június-július

Rák

Áv (Ab)

30 napos

kb. július-augusztus

Oroszlán

Elul

29 napos

kb. augusztus-szeptember

Szűz

Tisri

30 napos

kb. szeptember-október

Mérleg

Hesván (Marhesván)

29/30 napos

kb. október-november

Skorpió

Kiszlév

29/30 napos

kb. november-december

Nyilas (Íj)

Tévét

29 napos

kb. december-január

Bak

Svát

30 napos

kb. január-február

Vízöntő (Vödör)

Ádár

29 napos

kb. február-március

Halak

Szökőévben

Ádár (rison)

30 napos

 

 

Ádár séni

29 napos

 

 

 

Mivel bizonyos ünnepek az évnek csupán bizonyos napjaira eshetnek, az évnek és a szökőévnek is három-háromfelé változatát használják: az év így lehet 353, 354, 355 vagy 383, 384, 385 napos. Hesván és Kiszlév hónapjai lehetnek egyaránt 29 és 30 naposak; ha mindkettő 30 napos, teljes, ha mindkettő 29, hiányos, ha Hesván 29, Kiszlév 30 napos, sorrendjük szerinti évről beszélnek. (Ezért nevezik Hesvánt Marhesvánnak, azaz Hesván úrnak, mert az év napjainak meghatározásakor ez a hónap az "úr" az esztendőben.) Ebből következik, hogy egy-egy zsidó ünnep nem mindig ugyanarra a "keresztény" keltezés szerinti napra esik - a lehetséges eltérés mintegy harminc nap. Így a zsidó újév (Tisri 1.) szeptember 6. és október 5. között van valamikor (de csak hétfőre, keddre, csütörtökre vagy szombatra eshet).

 

A zsidó naptár ismer egy Iggul nevezetű, 247 év terjedelmű ciklust is, ami 13 19-es ciklusból áll; az Iggulokban ugyanis az egyes évtípusok azonos sorrendben következnek.

 

A zsidó hét nem kötődik sem a hónaphoz, sem az évhez. Mivel a pihenőnap az utolsó nap, vasárnappal (szombat estével) kezdődik. A hét napjának nevei:

 

jom rison

Első nap

Vasárnap

jom séni

Második nap

Hétfő

jom slisi

harmadik nap

Kedd

jom revii

negyedik nap

Szerda

jom hamisí

ötödik nap

Csütörtök

jom sisí

hatodik nap

Péntek

(v. erev sábát

a szombat előnapja)

 

sábát

Szombat

Szombat

 

Az egyes napokat napnyugtától napnyugtáig számítják. Ezért az ünnepek - a szombat is - is mindig előző este, napnyugtakor kezdődnek. A végükkel viszont megvárják az első három csillag felbukkanását.  Az ünnepekkel kapcsolatos, hogy a vallás és a hagyomány parancsára egyes ünnepek csak a hét bizonyos napjaira eshetnek (általában 4-re a hétből). Mivel a zsidó ünnepek meghatározásakor elvben a jeruzsálemi idő az irányadó, a diaszpórában szokássá vált, hogy bizonyos, Izraelben 1 napos ünnepeket 2-2 naposként ülnek meg.

 

Az ünnep neve

Az ünnep meghatározása

Mikor van

Erev peszav

A peszah előnapja

Niszán 14.

Peszah

Az egyiptomi kivonulás emléknapja, ősi tavaszi ünnep

Niszán 15-22.

Lág baómer

Az ómerszámlálás 33. napja, örömünnep

Ijár 18.

Savout

A Szináj-hegyi Tóraadás emléknapja, ősi aratási ünnep

Sziván 6-7.

Tisá beáv

Gyásznap a jeruzsálemi Szentény pusztulásának emlékére

Áv 9.

Ros hásáná

A zsinagógai újév

Tisri 1-2.

Jom kipur

Az engesztelés napja

Tisri 10.

Szukot

Sátrak ünnepe a 40 éves sivatagi vándorlás emlékére. A betakarítás ünnepe

Tisri 15-21.

Smini aceret

Az őszi ünnepek zárónapja

Tisri 22.

Szimhát Tórá

A Tóra örömünnepe

Tisri 23.

Hanuka

Makkabeus örömünnep a jeruzsálemi Szentély újjáavatásának emlékére

Kiszlév 25-től nyolc napon át

Tu bisvát

A fák újéve

Svát 15.

Purim

A bibliai Eszter könyvében leírt események emlékünnepe, a zsidó farsang

Ádár 14

Megjegyzések: Peszahnál az első és az utolsó két nap a főünnep. Szukotnál az első két nap a főünnep.

 

A zsidó hagyományban minden 7. év szombatév: ilyenkor adósságokat engedtek el, és munkatilalom volt (pl. pihentették a földeket). Minden 7 szombatév után egy ún. Jóbel-év következett (azaz minden 50. évben): ilyenkor felszabadították a rabszolgákat, visszaadták az elkobzott, kisajátított birtokokat, és a száműzöttek is visszatérhettek.

Mohamedán (Iszlám) naptár

 

A hold járásán alapuló (tisztán lunáris) éveket használó, éra-időszámítás, melynek kezdőnapja: i. sz. 622. július 16. Ez a hidzsra, Mohamed "futása" Mekkából Medinába.

A naptár a Korán előírásain alapul, az abban foglalt előírások betartása szent kötelesség minden mohamedán ember számára. Hivatalos naptárként használják az Arab (Perzsa) öböl országaiban, különösen Szaúd-Arábiában. Más iszlám országok a gregorián naptárt használják a polgári életben, az iszlám naptárak csak a vallási életben.

A mohamedán év 12 holdhónapból, pontosabban 354,36 napból áll.

A hónapok felváltva 29 és 30 naposak. Az éveket 30 éves ciklusokba sorolják. E ciklusokban 11 év - úgymint a 2., 5., 7., 10., 13., 16., 18., 21., 24., 26. és 29. - 355 napos, az utolsó hónap is 30 napból áll.

Mivel egy holdév 10-11 nappal rövidebb egy napévnél, a különbség idővel jelentősen megnő: mialatt 100 ilyen holdév telik el, addig csupán 97 napév - erre az átszámításoknál vigyázni kell. Továbbá emiatt a mohamedán ünnepek a napévhez viszonyítva vándorolnak, és nincsenek évszakhoz kötve.

 

A mi időszámításunknak körülbelül megfelelő mohamedán évet úgy kapjuk meg, hogy az évszámból kivonunk 622-t, majd hozzáadjuk a különbség 1/32-ét. Ahhoz, hogy az iszlám naptár utolérje a gregorián naptár dátumát sok évnek kell eltenie. A gregorián naptár i.sz. 20874. ötödik hónapjának első napja lesz megközelítőleg egyenlő az iszlám naptár szerinti 20874. ötödik hónapjának első napjával.

 

A hónapok az újholdat követő félhold megjelenésekor kezdődnek. Az újhold kezdete nagyon pontosan kiszámítható, mégis igen bonyolult a félhold megjelenésének a meghatározása. Ez függ az időjárástól, a látási viszonyoktól és a megfigyelő személy helyétől. E tényezők miatt az új hónap kezdetének előre meghatározása sem könnyű feladat.

 

Néhány iszlám közösség a Hold látható megjelenése, mások a vallási hatóságok által kiadott tájékoztatás alapján döntenek az új hónap kezdetéről. Mindkét elfogadott gyakorlat az iszlámban, de emiatt a hónap kezdőnapja nem egységes.

Ezek alapján nem lehet minden hívő számára megbízható naptárt készíteni előre? Készítenek ilyen naptárakat, de ezeket csupán tervezési céllal. A naptárakban a félhold megjelenésének becsült dátuma található, és a tényleges hónap a fentebb leírtak alapján egy nappal később vagy korábban is kezdődhet a naptárban levő napnál.

 

A török hónapnevek, régi (Atatürk előtti) alakjukban:

Moharrem (avagy Moharrem el-Haram, a szentelt hó) Szafar (avagy Szafar ul-Khair, a boldog Szafar; Moharrem és Szafar együtt a Szafaran) Rebi ül-Evvel Rebi ül-Akhir Dsemadi-ül-Evvel (avagy Dsemazi-ül-Evvel, Dsumada-l-Ula) Dsemedi-ül-Akhir (avagy Dsemazi-ül-Akhir, Dsumada-l-Okhra) Redseb (avagy Redseb Serif) Saban (avagy Saban el-Muazzam, a tiszteletreméltó Saban; Redseb és Saban együtt a Redsaban) Ramazan (avagy Ramazan el-Mubarek, az áldott Ramazan, a böjt hónapja) Sevval (avagy Sevval el-Mükerrem, a kegyteljes Sevval) Zilkade (avagy Zulkade) Zilhiddse (avagy Zulhidse, a zarándoklat hónapja)

Arab hónapnevek:


Muharram, Szafar, Rabi' al-Avval, Rabi' al-Ákhír, Dzsumadá'l-Úlá, Dzsumádá'l-Ákhira, Radzsab, Sa'ban, Ramadán, Savvál, Dzú'l-ka'da, Dzú'l-hiddzsa.

 

Főbb ünnepek

Hidzsra: Az év első napján, azaz muharram 1-én emlékeznek meg róla; általában úgy, hogy elmondják a Hidzsra történetét.

Ásúrá: muharrem 10., a síiták legfontosabb ünnepe. A hívők ekkor emlékeznek meg arról, hogy Noé elhagyta a bárkát, hogy Mózes kiszabadította népét a fáraó fogságából, és végül Husszein karbalai mártírhaláláról.

Maulid an-Nabi: rabi'al-Avval 12. A Próféta születése napja, Mohamed legnagyobb ünnepe. Az összegyűlő hívek Mohamedet dicsőítő himnuszokat és a próféta életét elbeszélő történeteket hallgatnak.

Lailat al-Mi'rádzs: radzsab 27. A Mennybementel éjszakája: Mohamedet Gábriel angyal e nap éjjelén vezette Allah elé, akitől a napi öt imádkozás parancsával tért vissza. E napon a hívők a próféta életéről szóló történeteket hallgatnak.

Sab-e Barát: sa'ban 15., főként az indiai muszlimok jeles ünnepe. Allah e napon jegyzi fel az emberek összes cselekedetét.

Ramadán: a böjt ideje. A hónap során minden felserdült muszlim napközben köteles megtartóztatni magát az evéstől, ivástól, dohányzástól és a nemi élettől. Ez - főként a forró arab országokban - nagy próbatétel, az akarat és az értelem diadala a test felett.

Lailat al-Kadr: ramadán 27., az Elrendelés Éjszakája. Mohamed először Ramadán havában részesült a Korán kinyilatkoztatásaiban. A hívek az éjszakát imádkozással, a Korán recitálásával töltik; az előtte való pénteken (ramadán 26.) minden muszlin ott van a mecsetben.

'Íd al-Fitr: savvál 1. A böjt megtörésének ünnepe, a két legfontosabb, a Próféta által megparancsolt ünnep egyike. Egyfajta örömünnep, hogy végetértek a ramadán nehézségei. A muszlimok e napon rendszerint megfürödnek és új ruhát öltenek. Ezután a mecsetbe mennek - ha beférnek, hiszen mindenki más is így tesz. Utána meglátogatják barátaikat és rokonaikat, megajándékozzák egymást, vagy jókívánságokat küldözgetnek egymásnak. Kötelezően adakoznak a szegényeknek. Egész nap az iszlám értelmén gondolkodnak, igyekeznek kibékülni haragosaikkal, hogy békében, megbocsátásban kezdhessenek új életet.

'Íd al-Adhá: dzú'l-hiddzsa 10. A másik kötelező ünnep, mely három vagy több napig is eltarthat. Az áldozat ünnepe, Ábrahám áldozatára emlékezve. A zarándokok Mekkában, a többiek otthon közösen imádkoznak, majd áldozatot (bárány, tehén, teve) mutatnak be. A húsnak csak az egyharmadát tartják meg, a többit szétosztják a szegények között.

 

Miként a zsidóknál, a mohamedánoknál is este, napnyugtakor kezdődik az új nap.

 

A Julianus-naptár  

C. Iulius Caesar vezette be ezt a Szoszigenész csillagász által megreformált naptárat, i. e. 46-ban.

A korábbi, rendszertelen szökőhónapokat 4 éves ciklus váltotta fel: három 365 napos évet egy 366 napos követ. Ezt a plusz napot február 23. után iktatják be; mivel pedig február 23. a rómaiknál Kalendae VI., ők a szökőnapot dies bis sextus-nak nevezték.

A hónapok ezentúl (február kivételével) váltva 31 és 30 naposak lettek, a Quintilis hónap neve pedig Iuliusra változott. A naptárat igazán csak Augustus idején vezették be, akiről a Sextilis hónapot Augustusnak nevezték el, és 31 napossá tették; ezért február egy nappal csökkent (28, szökőévben 29 napos), és az augusztus utáni hónapok közül a 31 naposak (szeptember és november) 30, a 30 naposak (október és december) 31 naposak lettek.

A valódi napévnél nagyjából 11 perccel hosszabb - ezt korrigálták 1582-ben, a gregóriánus-naptárral; addig viszont ezt használták a (nyugati) keresztény világban.

 

Húsvétszámítás

 A húsvét kiszámításáról később lesz szó, de fontos, hogy húsvét az év 35 napjára eshet, s így a vele kapcsolatos ünnepek is harmincötféleképp szerepelhetnek a naptárban.

A húsvéttól számos vasárnap függ, ezeknek általában külön nevük van, és a misekezdet alapján is megnevezik őket.  

 

Húsvét előtti 9. vasárnap

dominica Septuagesima

(Circumdederunt me)

Húsvét előtti 8. vasárnap

dominica Sexagesima

(Exsurge)

Húsvét előtti 7. vasárnap

dominica Quinquagesima

(Esto mihi)

Húsvét előtti 6. vasárnap

dominica Quadragesima

(Invocavit)

Húsvét előtti 5. vasárnap

dominica secunda Quadragesimae

(Reminiscere)

Húsvét előtti 4. vasárnap

dominica tertia Quadragesimae

(Oculi)

Húsvét előtti 3. vasárnap

dominica quarta Quadragesimae

(Laetare)

Húsvét előtti 2. vasárnap

dominica quinta Quadragesimae

(Judica me Deus)

Húsvét előtti 1. vasárnap

dominica sexta Quadragesimae

(Palmarum)

 

Ide tartozik még a Quadragesima media, amely Magyarországon a Laetare előtti szerdát, másutt magát a Laetaret jelentette; húshagyó kedd (carnisprivium), amely az Esto mihi utáni kedd; és hamvazószerda (dies Cinerum), amely az Esto mihi utáni szerda.

 

A húsvét előtti hét a nagyhét (Hebdomada sacra v. magna), benne a nagycsütörtök (Coena Domini) és nagypéntek (Parascere v. Passio Domini).

 

A húsvéttól számított 50-edik nap, azaz a 7-ik vasárnap pükösd (Pentecoste) napja. A köztük lévő hat vasárnapot szintúgy a misekezdettel is jelölik:  

 

Húsvét utáni 1. vasárnap

dominica prima post Pascha

(Quasi modo geniti)

Húsvét utáni 2. vasárnap

dominica secunda post Pascha

(Misericordia Domini)

Húsvét utáni 3. vasárnap

dominica tertia post Pascha

(Jubilate)

Húsvét utáni 4. vasárnap

dominica quarta post Pascha

(Cantate)

Húsvét utáni 5. vasárnap

dominica quinta post Pascha

(Vocem iucunditatis v. Rogate)

Húsvét utáni 6. vasárnap

domincia sexta post Pascha

(Exaudi Domine)

 

A húsvét utáni első hét a fehérhét (alba paschalis, hebdomada alba); a vasárnapját fehérvasárnapnak (dominica in albis) is nevezik.

 

A Rogate utáni hét neve Rogationes, e szerint főként a hétfőt, keddet és szerdát számolták (feria secunda, tertia, quarta rogationum), a csütörtök pedig az áldozócsütörtök (Ascensio Domini), Krisztus mennybemenetele, húsvét után 40 nappal.

 

Püskösdől advent első vasárnapjáig 23-28 vasárnap volt még, melyeket szintúgy a misekezdettel jelöltek; keltezésben azonban csak az elsőt vasárnap - a Szentháromság- vasárnap (dominica Trinitatis) - volt használatos. Változó ünnep még Úrnapja (festum corporis Christi), amely a Szentháromság-vasárnap utáni csütörtökre esik.

A húsvét a legfontosabb keresztény ünnep, s a változó ünnepek is ettől függnek: így hát a húsvét a középkori időszámítás és a keresztény egyházi év alapja.

Kezdetben egyszerűen a zsidó Peszah-ünnep előestéjén, azaz Nisan 14-én (lásd a zsidó naptárat) tartották húsvétot, Jézus Krisztus halálának napját; azonban a II. századtól kezdték a húsvétot mint Krisztus feltámadásának napját ünnepelni, a Nisan 14-ét követő vasárnapon; másrészt kezdték figyelembe venni azt - amit maguk a zsidók már nem -, hogy az ünnep a tavaszi napéjegyenlőség után essék. Végül a niceai zsinaton az a döntés született, hogy a húsvét a tavaszi napéjegyenlőségtől számított első holdtölte utáni első vasárnapra esik.

Ez viszont azzal járt, hogy a húsvét elszakadt a napévtől, és a hold járásához igazodva évről-évre változott, melyik napra esett. Legkorábban akkor volt húsvét, ha március 21-én holdtölte volt és szombat: ekkor március 22-ére esett húsvét; legkésőbben pedig akkor, ha a holdtölte március 20-ára esett, s így a következő csupán április 18-ára, és ha ez vasárnap volt, húsvét április 25-ére esett. Így összesen 35 napra eshet húsvét, amiért is sorra születettek a különféle számítások, táblázatok, ciklusok, a húsvét kiszámításának megkönnyítésére.

A hold- és a napév összehangolásának egyik legjobb eszköze a Metón-féle 19-es ciklus. Ennek lényege az a felismerés, hogy a 29 és fél napos holdciklus miatt a hold fényváltozásai csak 19 év múltán esnek ugyanarra a napra. Ezt a 19-es ciklust nevezték cyclus decemnovennalisnak vagy cyclus lunarisnak, melyen belül szökőnapok és szökőhónapok segítségével egyenlítették ki a hold- és a napév különbségeit. Ha a holdévben felváltva 29 és 30 napos hónapokat számítunk, ez 19 év alatt 228 holdhónap. Ehhez hozzájön még a 19 év alatt hét 30 napos szökőhónap, négy, a Julianus- naptár által bevezetett szökőnap: ez összesen 6940 nap, ami viszont egy nappal hosszabb, mint 19 napév (nem számítva a töredékeket). Ez a plusz nap az ún. saltus lunae, amelyet a ciklus 19-ik évéből hagytak el (először a júliusban végződő holdhónap végéről, majd Beda óta többnyire a novemberben végződő holdhónap végéről). A középkorban a 19-es ciklus szökőévei a következők voltak: 3., 6., 8., 11., 14., 17. és 19. év; Dionysius Exiguus óta pedig 19-es ciklus kezdőévének tekintették i. e. 1-et.

Minden év tehát egy-egy 19-es ciklus valamelyik évének felelt meg. Ezt annyira fontosnak tartották, hogy azt, hogy az adott év melyik helyet foglalja el a 19-es ciklusban, aranyszámnak nevezték (numerus aureus), s gyakorta - nemritkán keltezésnél is - feltüntették.

Annak kiszámítása, hogy egy adott évnek mi az aranyszáma, nagyon egyszerű: az évszámhoz egyet adva az összeget 19-cel kell osztani, és a maradék lesz az aranyszám - ha nincs maradék, az aranyszám 19.

A nehézkes és megbízhatatlan lunáris betűk helyett a XI. században vezették be az ún. örökös naptárat, mely az aranyszámok és a vasárnapi betűk kombinálásából született.

A 19-es ciklus 1. évében ugyanis az első újhold január 23-ára esik. Ebből már a ciklus minden évére kiszámolható az összes újhold időpontja. Egy olyan naptáratkészítettek ugyanis, ahol január 1-től az A-G betűkkel jelölték az egyes napokat, és azon napok mellé, amelyekre a 19-es ciklus valamelyik évében újhold esett, beírták a megfelelő aranyszámot. Ezek után, ha egy adott év aranyszámát (ami könnyen kiszámítható) és vasárnapi betűjét (amely a megfelelő táblázatból megtudható) ismerték, az örökös naptárban meg kellett keresni március 8. és április 5. között ezt az aranyszámot. Az ettől számított 14. nap volt a tavaszi napéjegyenlőség utáni első holdtölte, a vasárnapi betű alapján pedig kiderült, ez milyen napra esett, és a rákövetkező vasárnap volt húsvét.

Noha az örökös naptárból már kiszámítható húsvét ideje, a középkorban erre más módokat is használtak, melyeket a keltezésben évjelőként is alkalmaztak:

Ilyen volt az epacta (avagy epactae lunares, epactae minores, adiectiones lunae), amely azt mutatta meg, hogy március 22-én hány napos a hold - pl. Epacta IV. azt jelenti, hogy az adott évben március 22-én a hold 4 napos volt. Ha ismerjük egy adott év epactáját - ami a táblázatból könnyen megtudható -, a húsvét idejét is könnyen megállapíthatjuk. Fontos, hogy az epacták szeptember 1-én változtak; szeptember 1-e után már a következő évhez tartozó epacta-számot vették figyelembe - pl. keltezésnél.

Hasonló a concurrens (avagy apeactae maiores, apeactae solis, adiectiones sloares), amely azt mutatta meg, hogy március 24-e a hét melyik napjára esett. Ezt 1-től 7-ig terjedő számokkal jelezték (1 vasárnap, 7 szombat). Mivel a március 24-e betűjele F, az olyan években, amelyeknek vasárnapi betűje F, a concurrense 1 lesz: ha G, 7; ha A, 6; ha B, 5; ha C, 4; ha D, 3; ha E, 2.

A húsvétszámítással kapcsolatosak még a különféle regularisok és a clavis terminorum.

 

Bizánci naptár

 

Bizáncban, és az ortodox területeken használatos időszámítás. Az éveket a bizánci éra szerint számolják, azaz i. e. 5509. szeptember 1-étől. Egyesek szerint a világ teremtését veszi alapul (teremtés-éra), mások szerint gondos számítás eredménye (pl. indictio-ciklus első éve, egyezik a Julianus-naptár szökőév-számításával, stb.). Az évek tehát szeptember 1.-én kezdődnek.

A bizánci időszámítás szerinti évszámokat a keresztény érára a következőképp lehet átszámítani: a január 1. és augusztus 31. közötti dátumoknál az évszámból 5508-at, a szeptember 1. és december 31. közötti dátumoknál az évszámból 5509-et kell levonni.

Kisebb eltérések vannak a bizánci és a keresztény időszámítás között a húsvét kiszámításának módszereiben, továbbá egyes ünnepnapokban is (bizonyos szentek napjai más napokra esnek, eltérő ünnepek is vannak, és más a vasárnapok elnevezése) - habár a legfőbb álló és mozgó ünnepek közösek.

(A bizánci húsvét számítás különbsége, hogy a 19-es ciklus kezdete náluk nem i. e. 1. december 24-e, hanem i. sz. 1. január 1.; ezért az adott év aranyszáma az (évszám/19), és nem az ((évszám+1)/19) képlet alapján számolandó ki. Másrészt a húsvétszámítás alapja az ún. apaszám (themeliosz), ami azt mutatja, hogy január 1.-én hány napos a hold - hasonló a szerepe, mint az epactának.)

 

Egyéb naptárak

 

A kopt és etióp naptár egyiptomi eredetű: 360 napból áll, amely 3 évszakra oszlik, évszakonként 4 30 napos hónappal; ehhez évente még öt, minden negyedik évben még egy (azaz 5+1) nap járul. (A 4 év alatt összesen tehát 1461 nap van; ugyanannyi, mint 4 Julianus-évben.) 

 

Örmény naptár: Nawasardi, Hori, Sahmi, Tré, Khalots, Araths, Mehekani, Areg, Akehani, Mareri, Margaths, Hrotiths, Aveleaths   

 

Kopt naptár: Meskerem, Taqamt, Hadar, Tahsas, Tar, Yekkatit, Meggabi, Miyazya, Gambot, Sene, Hamle, Nehase, Pagumen   

 

Szír naptár: Kanun II, Sebat, Adar, Nisan, Iyar, Eziran, Tammuz, Ab, Eylul, Tesri I, Tesri II, Kanun II   

 

Japán Kigen-naptár: kínai lunáris év, uralkodói évek szerinti keltezés; ehhez egy általános évszámlálás, Jimmu Tenno császár uralkodásától (Kr. e. 660).


A forráslinkek:

http://www.valtozovilag.hu/t365/tux1111.htm  (Naptár I.)

http://www.valtozovilag.hu/t365/tux1112.htm  (Naptár II.)

http://www.valtozovilag.hu/t365/tux1113.htm  (Naptár III.)

http://www.valtozovilag.hu/t365/tux1114.htm  (Naptár IV.)

 

Schramm Judit

 


<<< Előző cikkhezKövetkező cikkhez >>>
 

Eddigi hozzászólások:

A cikkek kigyüjtött hozzászólásainak oldalára =>


 
A cikkhez (Schramm Judit - A naptár) regisztráció nélkül is hozzászólhatsz, egy tetszőleges név megadásával.

Neved / nicked:   
  (Írjál be egy nevet, különben nem megy el a hozzászólásod.)


Humán ellenőrző kód:

Másik_kód_kérése
Írd be ide a fenti képen látható kódot. A a kis nyilakra kattintva kérhetsz egy másikat




 
ELÉRÉSEK
REGISZTRÁCIÓ
HONLAPTARTALOM

9105/886 | 17

Felhasználónév:

Jelszó:


 

Ma érvényes évszámok


Jelenlegi

:

2024

Etióp

:

2017

Kopt

:

1741

Iszlám

:

1446

Perzsa

:

1403

Zsidó

:

5785

Indiai

:

1946

Bizánci

:

7533

Örmény

:

1472


Az évszámok a számítógép dátumbeállításához igazodnak.

 

Téves évszámok


Jézus születésétől számolt (i.e.7)

TévesHelyes

2031

1784

Arszakida éra

TévesHelyes

2271

2024

Szeleukida éra

TévesHelyes

2336

2089


Az évszámok a számítógép dátumbeállításához igazodnak.

 

Civilizációk téves évszámai


Róma alapításától számolt évek

TévesHelyes

2777

2530

Egyiptomi Nabú-nászir-éra

TévesHelyes

2771

2524

A görög olimpiai éra

TévesHelyes

700 ol. 0 év

635 ol. 0 év


Az évszámok a számítógép dátumbeállításához igazodnak.

 

Fontosabb évszámok


Az újTörténelmi eseményekA régi
ÚR e. 516A görög időszámítás kezdeteBC 776
ÚR e. 252A marathoni csataBC 490
ÚR e. 242A thermopülai csataBC 480
ÚR e. 209A szalamiszi csataBC 449
ÚR e. 190A peloponnészoszi háborúBC 431
ÚR e. 75Nagy Sándor halálaBC 323
ÚR e. 65Szeleukida időszámításBC 312
ÚR/AD 1Arszakida időszámításBC 247
ÚR/AD 175Spartacus rabszolgafelkeléseBC 73
ÚR/AD 203Julius Caesar naptárreformjaBC 45
ÚR/AD 204Julius Caesar halálaBC 44
ÚR/AD 220Római császárkor kezdeteBC 27
ÚR/AD 239Augusztus népszámlálásaBC 08
ÚR/AD 247Mai időszámítás előtti 1. évBC 01
ÚR/AD 248Mai időszámítás szerinti 1. évAD 01
ÚR/AD 531Diocletianus császár ur.AD 284
ÚR/AD 572Niceai zsinatAD 325
ÚR/AD 622Hidzsra (Mohamed futása)ugyanaz
ÚR/AD 642Római Bir. kettészakadásaAD 395
ÚR/AD 700Attila halálaAD 453
ÚR/AD 723Az ókor végeAD 476
ÚR/AD 774Justinianus császár ur.AD 527
ÚR/AD 784Római időszám. megszűnéseAD 537
ÚR/AD 800Nagy Károly megkoronázásaugyanaz

 
 
A könyv címlapja

 

Unsoft.hu


Levél a webmesternek

 
  Az ELTÉVEDT IDŐSZÁMÍTÁS és a betlehemi csillag
  www.kisbiro.hu: Közhírré tétetik!
  Szekeres Anna Fotó
  Mocsáry Évelőkertészet
  ENNEAGRAM önismereti rendszer
  Mlinkó István Általános Iskola, Eger
  Eurochess - ONLINE SAKKISKOLA
  Heves megyei sakkélet
  Meglátások
  Ősmagyar nyelvek
  Mellár Mihály: Atlantisz - hol volt, hol nem volt
  Szekeres Sándor: Munkahelyek és a népességcsökkenés
  Szekeres Sándor: Ringsted utca története röviden
  Dionysius Exiguus latin nyelvű munkái
  UNIX-időbélyeg kiszámítása
  Eurochess - ONLINE CHESS SCHOOL
  Unsoft.hu
  Egyszerű játékok a sakktáblán
  Chess Quotes
  Laws of Chess
  Chess piece names
  Sakk aranyszabályok
  PGN Specification and Implementation Guide
  PGN kódok jelentése (ENG/HUN)
  Chess Glossary
  Sakk kifejezések szótára
  Sakkfigurák nevei más nyelveken
 
 

Szekeres Sándor

Az ELTÉVEDT IDŐSZÁMÍTÁS

és a betlehemi csillag

A könyv a múlt és a jelen sérthetetlen dogmáit kérdőjelezi meg, érzékeny pontokat érintve a társadalmi közérzeten, mind a hétköznapokra, a tudományos életre és a hit világára vonatkoztatva. Szó lesz a valódi betlehemi csillagról, a történelmi, azaz a pártus Jézusról, a valós keresztre feszítéséről és egy szörnyű végű összeesküvésről, aminek egyik következménye a téves időszámításunk és a kronológiánk sötét középkora.
Talán nem is véletlen, hogy most íródott meg a könyv. Ismét az útkeresés korában járunk. Létezésünk és hitvilágunk alapjai esnek szét, új kérdések jönnek, új válaszok kellenek.
Ezek alapjait érinti meg a könyv, új szemléletet adva az eddig érinthetetlennek gondolt tabuknak.