...avagy, mire elég és mire nem elég Caesar 90 napja

„... tanulmányaim közben fenn akadtam azon a kicsiny bogocskán, a melyen mások úja átsiklott,
nehézséget találtam ott, a hol mások könnyen és fennakadás nélkül tovább haladtak...”
dr. Finály Henrik 1882.

Az i.e. 45. évi, március 21-ei tavaszi napéjegyenlőség bizonyítása
a szakirodalom segítségével

I.

A kitalált középkor problémakör kapcsán újra és újra felmerül az a kérdés, hogy 2048 évvel ezelőtt, i. e. 45-ben, avagy a római időszámítás szerint a.u.c. 709-ben - mely év a Julián- naptár bevezetésének éve is egyben - melyik naptári napra esett a tavaszi napéjegyenlőség égi jelensége. Hogy ez a kérdés kulcskérdés, azt nem csak Heribert Illig, de elméletének ellenzői is pontosan tudják:

„...Feltették Illignek a kérdést: mire alapozza, hogy Caesar korában márc. 21-én volt a napéjegyenlőség? Ezen áll vagy bukik ugyanis az egész elmélet....”[1]

A téma iránt érdeklődő (nevezzük műkedvelőnek) mit tehet ilyenkor? Előveszi a naptártörténettel foglalkozó irodalmat, és a bennük szereplő adatok alapján konstatálja, hogyIlligúgy téved, ahogyillik! Azaz a fenti, kérdéses időpontban, március 25-én, esetleg 24-én volt a napéjegyenlőség, ami a niceai zsinat időpontjáig, azaz Kr.u. 325-ig a Julián- naptár pontatlansága miatt visszacsúszott március 21-re, és ekkor a zsinati atyák rögzítették ezt az „elcsúszott” dátumot, mint új évsarokpontot. Tehát itt van az eltűnt 3 nap.

Hunnivári Zoltán Hungár naptár című könyvének elolvasása után azonban kicsit alaposabban utánanéztem a témának, és világossá vált, hogy jelen tudásunk szerint a fenti mondat egyetlen tétele sem valós! Azaz amakkor nem volt 24/25-én,[2]emekkor nem volt már 21-én, és emitt az atyák nem rögzítettek semmit.

A feltételezett i.e. 45. martius 25-ei tavaszi napéjegyenlőség (MEQ) abból ered, hogy a régi római köztársasági naptárban - mely i.e. 45-ig volt érvényben - ezt a napot tekintették a tavaszi napéjegyenlőség naptári helyének.[3]Viszont ez a dátum nem tud „visszacsúszni” a niceai zsinat idejében lévő állítólagos MEQ időpontig, azaz március 21-ig, csupán 22-ig. (Tudjuk, a Julián- naptár hibája 128 évenként kb. 1 nap[4].) Ezért jelzik több helyütt 25-e helyett inkább a 24-ei dátumot, mellyel a fenti művelet már elvégezhető (24-3=21). Hunnivári Zoltán számításai, valamint a különböző számítógépes csillagászati programok[5]viszont egyértelműsítik a 2048 évvel ezelőtti MEQ időpontot, ami nem más, mint március 23. Illig „21-jét” már ismerve konstatálhatjuk, hogy több lehetséges befutónk van 1 helyre (21, 23, 24, 25). Felmerülhet bennünk a kérdés: a problémakörre utaló közvetlen források (pl. Caesar rendelete) hiányában kiszámítható-e egyáltalán a napéjegyenlőség az évi időpontja.

II.

Meglepő, de a„hivatalos” szakkönyvekben és irodalomban található adatokbólvilágosan és egyértelműen igazolni tudtam a március 21-ei MEQ dátumot, i.e. 45-ben. Nézzük őket sorjában:

„...Julius Caesar idejére (Kr.e. 1. század) a naptári tavaszi napéjegyenlőség már három hónappal, pontosan 90 nappal tért el a csillagászatitól.”[6]

„Az i.e. 47. évben a felhalmozódott hibák már 3 hónapnyi időt értek el.”[7]

„..., így Kr.e. 47-ben már 3 hónapot siet a naptár, ami az évszakok és a hónapok megszokott kapcsolatát is erősen megbolygatta...”[8]

„...Kr. sz. előtti 47-re a valóságos tropikus évtől már 67 nappal tértek el. Ezért Julius Caesar elrendelte, hogy Kr. születése előtti 46-ban 23 + 67 nappal ki kell egészíteni a naptárt (Annus confusus). Ez lett a Julianus naptár...”[9]

„A római N. idővel teljesen összezavarodott és Kr.e. 47. a mercedonius 23 napján túl még 67 napot tért el a tropikus évtől”[10]

„A konfúzió utolsó éve, Kr. e. 46, összesen 445 napot számlált; 90 szökőnapra volt már szükség ahhoz, hogy a napévvel való összhang helyreálljon!”[11]

„Caesar korára már 90 nap volt az eltérés a római év és a valódi napév között.”[12]

„Julius Caesar idejében a naptár és a napév között már 90 nap eltérés volt. I.e. 46-ban J. Caesar a felgyülemlett 90 nap eltérés kiküszöbölése céljából a következő év hosszát 445 naposnak vette, ...”[13]

„Emiatt Julius Caesar uralkodásának idejére már 90 napos eltérés adódott a naptárban.”[14]

„A Julián-naptárat Julius Caesar vezette be Kr.e. 45-ben, hogy megreformálja a régi római naptárat, amely Caesar idejében mintegy 90 napot késett, …”[15]

„...a naptár dátumai 80 nappal futottak előre az évszakokhoz, a napéjegyenlőséghez és a napfordulóhoz képest.”[16]

 „...s a csillagászati aequinoctiumot 80 nappal előbb jelezte a naptár. A consulok, a kik a naptár szerint 46 januárius 1-én léptek hivatalukba, tényleg már 47 október 13-án kezdték meg működésüket.”[17]

„Mindenekelőtt a régi számításból eredő hiba kiküszöbölésére a 46. év november és december hónapjai közé két rendkívüli hónapot iktatott, minek folytán a nap- és holdév közötti különbség kiegyenlítésére szokásos 23 napos február hónapnak is hozzáadásával a 46. év kivételesen 445 napból állt (annus confusionis). Ezzel ki volt küszöbölve a helytelen naptárszámításból az évszakok beállta tekintetében keletkezett zűrzavar.”[18]

„This power was abused for political ends and at the time of Julius Caeser the civil equinox was three months away from the astronomical equinox.„[19]

„In order to restore the vernal equinox to the 25^thof March, the place it occupied in the time of Numa, he ordered two extraordinary months to be inserted between November and December in the current year,...”[20]

„...to bring the calendar in step with the equinoxes, was achieved by inserting two additional months between the end of November and the beginning of December. This insertion amounted to an addition of 67 days, making a year of no less than 445 days and causing the beginning of March, 45 B.C. in the Roman republican calendar, to fall on what is still called January 1 of the Julian Calendar."[21]

EZEK A SZAKIRODALOM ÉS A SZAKTUDÓSOK, TEHÁT AZ AKADÉMIAI TUDOMÁNY ÁLTALÁNOSAN ELFOGADOTT TÉZISEI.

A tekintélyes mennyiségű idézet olvasása közben ne lepődjünk meg azon az ellentmondáson, hogy a szükségesnek ítélt beiktatást egyik szerző 80, míg a másik 90 naposnak adja meg.

A szakirodalom szerint a régi - a Julián- naptárt megelőző - római köztársasági naptár 4 éves periódusa így nézett ki: 355 – 377 – 355 - 378 nap. (Látjuk, hogy 22 illetve 23 napos szökőhónapokkal (Intercalaris, Mercedonius) lett kiegészítve minden második év.) E 4 éves ciklusok adták ki az átlag év hosszát: 366 ¼ nap (1465/4=366 ¼). Ez, mint látjuk, több mint 1 nappal hosszabb volt, mint a mi évünk. Ezt az évek alatt felgyülemlő évi 1 napos pontatlanságot úgy korrigálták, hogy 23 évenként kihagytak egy intercalaris hónapot („24 éves forduló”).[22]EZ TÉNY.

„Sosigenes azt javasolta, hogy a tavaszi napéjegyenlőséget helyezzék vissza eredeti napjára, amely abban az időben március 25-én volt”[23]

I.e. 46-ban, az ún. „zűrzavar utolsó évében” 80 nap volt az eltérés a tavaszkezdet és annak naptári helye, március 25. között. A „+10 nap” hozzáadására (80+10=90 nap) a 355 napos év 365 naposra való kiegészítése céljából volt szükség, azaz, hogy a zűrzavaros év utáni évben a kívánt és tényleges naptári helyére kerüljön a MEQ, és ne mindjárt 10 napos csúszással kezdődjön el a reformév (i.e. 45.). Tehát az i.e. 46-os év kezdetén 80 nap volt a csúszás, amihez +10 beiktatandó napot hozzátettek (mivel az évhossz 355 napos volt 365 helyett).

Így már világos az összefüggés, hogy miért 90 (=80+10) napos betoldás volt szükséges.EZ TÉNY.

„Ezért Caesar, hogy a hivatalos és a tropikus évet egyeztesse, elrendelte, hogy az a.u.c. 708. évében (Kr.e. 46) 23 napot iktassak februarius 23. után, 67 napot pedig november és december közé rendelt iktatni, amivel ez az év 445 naposra növekedett.”[24]

Tehát a 90 (=23+67) napos betoldás után ezen év (i.e. 46.) napjai 445 (=23+67+355) napot tettek ki, a tavaszi napéjegyenlőséget március 25-re kívánták helyezni, valamint ehhez a dátumhoz viszonyítva volt 80 napos a naptár eltérése.

EZEK A SZAKIRODALOM ÁLTAL ÁLLÍTOTT TÉNYEK.

III.

Vajon a fenti adatokból rekonstruálható-e, hogy i.e. 46-ban, az a.u.c. 708. évében melyik napra esett a tavaszi napéjegyenlőség? IGEN, mivel minden információnk megvan ahhoz, hogy napra pontosan meghatározzuk a Szoszigenészék által „bemért” MEQ dátumot.

Az i.e. 46. év hónapszerkezete a következőképpen alakult:[25]

Az, hogy ez az év éppen szökőév volt, nem jelent problémát, hiszen a 23 napot egyszerűen beépítették a 90 napos „pótlásba”, amint látjuk a fentiekből.EZ TÉNY.

Martius 25-hez 80 napot kellene hozzáadnunk, hogy megtaláljuk a csillagászati napéjegyenlőség napját ebben az évben. Mivel azonban mercedonius (szökő)hónapban ebből már 23 napot „behoztunk”, a 80-as érték lecsökken 57 napra. Ezek alapján a keresett nap, a MEQ ez évi időpontja: maius (május) 22.:

A 2 póthónap beiktatása után az új Julián-év, az i.e. 45-ös, elvileg már rendben indult.EZ TÉNY.Azaz a tavaszi napéjegyenlőség a helyére került. Na de hova? Martius 25-re, vagy 24-re vagy martius 21-re? A válasz: mindkettőre! Hogyan lehetséges ez?

Ha hozzáadunk az i.e. 46-ban megállapított maius 22-éhez 1 tropikus évet, azaz 365 napot (az 5 óra 48 percet nem tudjuk mihez adni, hiszen órára pontosan nem tudunk számolni adatok/források hiányában!), akkor ez az új Julián- naptárban, i.e. 45-benmartius (március) 21-re fog esni:

Ha eme újév a régi római köztársasági naptár hónapszerkezetével menne tovább, akkor ezmartius (március) 25–ére esne:

A magyarázat a két naptár hónapszerkezetében rejlik:

Tehát a tárgyévben a naptár(ak)82. napja(i)a tavaszi napéjegyenlőség naptári helye(i).

A mi szempontunkból természetesen a Julián adat és naptár a fontos!

Lehetséges, hogy Caesarék úgy kívánták a naptárat rendezni, hogy a (csillagászati) évkezdetre következő 82. napon kerüljön sor a (csillagászati) tavasz kezdetére? Természetesen lehetséges ez is.

EZ EGY, A FENTIEKBŐL LEVONHATÓ FELTÉTELEZÉS, NEM TÉNY.

IV.

Még egy apró, de fontos momentum. Vajon Szoszigenészék miért szökőévvel indították új naptárukat? Az egyik magyarázat az lehet, hogy a beiktatott 90 nap ellenére még nem a kívánt helyére került a MEQ. Azért kellett szökőévvel kezdeni, hogy ne martius 22-re essen a tavaszkezdet az új naptárban. Ez a szökőnap jelezheti - esetleges - ragaszkodásukat a március 21-ei dátumhoz! Hogy miért, az talán arra vezethető vissza, hogy Szoszigenész - aki az új naptár atyja volt Caesar mellett - Alexandriából származott, ahol e korban egyes elképzelések szerint március 21. (természetesen az egyiptomi naptárból átszámítva!) volt érvényben, mint tavaszkezdet.[27]

Összegzés

Aki azt állítja, hogy i.e. 46-ban (a.u.c. 708.) 90 napot iktattak be a 355 napos naptárba, mivel a tavaszi napéjegyenlőség eseménye 80 napot csúszott ekkor naptári helyéhez, március 25-éhez képest, az azt állítja, hogy Caesar naptárábana tavaszi napéjegyenlőség március 21-én következett be!

 Még egyszer kiemelném, hogy a naptárra vonatkozó fenti számításokat az arról szóló hivatalos adatok alapján végeztem el, nem önálló hipotézisem. A szaktudósok megadták a műveletet, én pedig (csak) elvégeztem magát a számítást. Ebben az esetben Fodor István „szakszerű és objektív” minősítése[28], úgy érzem, nem rám vonatkozik, bár a hivatalos akadémiai besorolásba (műkedvelő, dilettáns, időmachinátor, történelmi ködevő, lázálmokat kergető…) nyilvánvalóan jómagam is beletartozom, de - képletesen szólva - a 2+2 az akkor is 4 marad.

Megjegyezném, hogy az elmélet ellenzői közül többen lehetségesnek tartják a március 21-ei tavaszkezdetet, már a niceai zsinat állítólagos döntése előtt is. Illig német kritikusa is elismeri:

Magyar részről:

Tehát ha a tanulmányomban előadottak igaznak is bizonyulnak, az természetesen nem jelenti automatikusan a kitalált középkor hipotézis valódiságát. A kérdéskör ennél sokkal összetettebb. Ha esetleg nem is bizonyul tarthatónak a kitalált középkor elmélete, érdemes az általa felvetett témákat újra megvizsgálni, mert ebből a tudomány és mi is profitálhatunk.

Mit is tehetnénk hozzá az idézethez? Következő tanulmányokban az alábbi témákat járnánk körül: az ókori csillagászati mérések pontossága, a Julián-naptárral és az évsarokpontokkal kapcsolatos ókori források, az augustusi naptárreform, és a niceai zsinattal kapcsolatos elméletek.

2004. március 21.