Szekeres Sándor

Az ELTÉVEDT IDŐSZÁMÍTÁS és a betlehemi csillag

 
   
  

Utolsó módosítás:2020.07.24. 06:24

Mintegy kétezer éve három napkeleti utazó hajolt össze a Jeruzsálem felé vezető úton, a keleten feltűnt csillagjelenségen tanakodva, Máté evangéliumának tanúsága szerint. A történet folytatását, amit a betlehemi csillag misztériumaként ismerünk, máig a történelem megfejtetlen homálya rejti.

Pedig a mai időszámításunk ennek a közismert égi jelenségnek az évében kezdődött volna. Állítólag. Azonban az első év környékén a betlehemi csillaghoz még hasonló jelenség sem található. Sokan ezért kétségbe vonták azt is, hogy megtörtént. Pedig igen, megtörtént. Csak időben rossz helyen keresték.

A mai időszámításunk valójában nem Jézus születésének idejében kezdődött, hanem sokkal korábban. A neve az Úr időszámítása. A betlehemi csillag pedig ott van, abban az évben, ahol lennie kell és ahol a keresztény világ mindig is ünnepelte a kis Jézus születését.

 

1. oldal

…én nem ilyen lovat akartam…

Rendhagyó utószó

Talán az elején szokatlan a fejezet címe, de higgye el a Kedves Olvasó, jó a cím. A következő fejezetekben olvasható gondolatok alapja a 2009-ben kiadott Eltévedt időszámítás című könyvem, aminek tartalmát alaposan megszűrtem, átírtam, átrendeztem és bőségesen kiegészítettem. Ez a fejezet tulajdonképpen annak a könyvnek a kései utószava, egyúttal az újraírt elmélet előszava.

4. oldal

…az igazi hiba az, ha nem igyekszel kijavítani…

I. Időszámításunk kérdőjelei

Az emberi történelem folyamán egyre fontosabbá vált az idő mérése, a pontos naptárak készítése és az évek helyes számontartása. Az eltelt évezredek során többféle időszámítás és naptári rendszer jött létre, köztük a mai időszámításunk és naptárunk. Az utóbbi időben több kutató kérdőjelezte meg a jelenlegi időszámítás pontosságát, helyességét. A problémamegoldási módszerük többnyire összeesküvés-elméleti úton halad – kitalált középkor, naptárhamitás, stb. - a józan gondolkodású szakértők határozott és érthető elutasítása ellenére. Azonban maga a felvetés, hogy valami nincs rendben az időszámításunkkal, bizonyíthatóan valós alapon nyugszik.

 

1. A naptárreform problémája


5. oldal

A problémakör első jelének megismeréséhez vissza kell mennünk Julius Caesar korába és röviden ismerkedjünk meg a Julianus naptár bevezetésének körülményeivel.

Julius Caesar reformja előtti régi római naptár rendszerét csak hiányosan ismerjük. A római mondák szerint a kezdetek kezdetén a római naptár tíz hónapos volt és 304 napból állt és maga Romulus alkotta meg. A tíz hónap neve a Martius, Aprilis, Maius, Iunius, Quintilis, Sextilis, September, October, November és December. Az első hónap Marsról (Martius), a második, az etruszk ősanya nevéből, az Apru-ból származik. A harmadikat az idősek (maiores) tiszteletére Maiusnak, a negyediket pedig a fiatalokról Iuniusnak (iuniores) nevezte el. A többi hónapot egyszerűen a sorszámozták öttől tízig. Alapvetően egy parasztkalendárium lehetett, amely az év a mezei munkák szempontjából számba jövő részét foglalta magába. A két téli hónapnak nevet sem adtak, mivel nem volt hasznos munkavégzés. A hagyomány szerint Róma második királya, Numa Pompilius illesztette be a januárt (Ianuarius) és a február (Februarius) hónapotHahn István: Naptári rendszerek és időszámítás. A naptárnak még több reformja volt, ami végül egy bizonytalanul működő holdnaptárhoz vezetett.

Caesar idején a naptárnak egy négyéves ciklusa volt, aminek évei sorban 355-377-355-378 naposak voltak. Minden második évben egy 22, illetve egy 23 napos hónapot iktattak be február 23 után. A római év átlagosan egy nappal hosszabb volt a valós évnél. A pontifex maximus, a főpap feladata lett volna, hogy időnként egy-egy napot kihagyjon, hogy az év megfeleljen a valós évnek, de ez nem mindig valósult meg anyagi és politikai érdekekhez fűződő okok miatt.

A hónap kezdőnapját, a Kalendját, az újhold sarlójának megjelenésekor hirdették ki. Innen származik a kalendárium szavunk, a latin kalare szónak magyarul kihirdetni, kikiáltani jelentése van. A hónap nevezetes napjai, a holdtölte, az Idus, amely a hónap 13. vagy a 15. napjára esett, valamint a Nona, ami a félhold állása, általában az 5. vagy a 7. nap. A továbbiak e három határnaphoz viszonyították a hónap napjait. Például március Kalendája március elseje, Idusa tizenötödike és Nonája március hetedike volt. Március nyolcadika meghatározása: hét nappal március Idusa előtt. Nem volt egyszerű követni. A hetet még sokáig nem használták.

A hónap végét bejelentő papok önkényes és gyakran anyagi érdekekhez fűződő eljárása az i. e. 47. évre a már majdnem három hónapos eltérést hozott létre az évszakokhoz képest, ami elkerülhetetlenné tette Julius Caesar naptárreformját.

6. oldal

Julius Caesar i. e. 46-ban mind a három fő tisztséget viselte, egy személyben volt pontifex maximus (főpap), konzul, és diktátor. E tisztségek felhatalmazása alapján megbízta Szoszigenész egyiptomi csillagászt, hogy egyiptomi mintára tiszta napévre alakítsa át a korábbi naptárat. A tudós kilencven nap betoldásával helyreállította az eltolódást a naptárban. Majd i. e. 45-ben, - a római időszámítás szerint AUC 709-ben - bevezette az úgynevezett Julián, vagy Julián-naptárat. Minden év 365 napból állt, és minden negyedik évben egy szökőnapot iktattak be február 25 és 26 közé, a „március kalendje előtti második 6. nap” elnevezéssel. Ez tulajdonképpen majdnem azonos a ma ismert naptárunkkal, annyi különbséggel, hogy minden szökőnapot megtartottak és akkor február még 30 napos volt.

Caesar által bevezetett naptárnak volt egy apró hibája, ami Gergely pápa naptárreformjához vezetett. A három normál és plusz a szökőév kb. 11 perccel hosszabb, mint a négy valódiA másik neve a tropikus év, aminek hossza 365,242 nap. év. Emiatt a tavaszi napéjegyenlőségA másik ismert neve a tavaszpont. Szakmai megfogalmazással: a tavaszpont az égboltnak egy nevezetes pontja: az égi egyenlítő és az ekliptika két metszéspontja közül az, ahol a Nap éves látszólagos mozgása során a déli félgömbről az északira lép. Napjának tradicionálisan március 21-ét tekintjük, pontos időpontját a csillagászati évkönyvek közlik. időpontja minden évben 11 perccel korábban következik be, azaz március elseje felé tolódik el a naptárban. Az eltérés körülbelül 128 év alatt egy napra növekszik. Tehát a tavaszi napéjegyenlőség napja 128 évenként egy napot március elseje felé hátrál. Ez a hiba 1582-re tíz nappá növekedett és a napéjegyenlőség már március 11-re hátrált vissza.

Ezért XIII. Gergely pápa elrendelte, hogy 1582. október 4-e, csütörtök után ne 5-e, hanem október 15-e, péntek következzék, és tíz napot törölt a naptárból. Így a napéjegyenlőség napja visszakerült március 21-re. Majd arról is gondoskodott, hogy többet ne forduljon elő ez a hiba. Elrendelte, hogy a szökőévek közül vegyék ki a százzal oszthatókat, kivéve a négyszázzal oszthatókat. Eddig kettő volt a történelemben, az 1600-as és a 2000-es év. Ezt a naptárat hívják ma is Gergely-, vagy gregorián-naptárnak. A naptárreform óta a napéjegyenlőség folyamatosan március 20-21-e körül következik be.

7. oldal

Azonban egy, addig észrevétlen rendellenességre mutatott rá a Gergely pápa által elrendelt naptári reform. A két tavaszpont, vagy a másik ismert nevén, két tavaszi napéjegyenlőség között eltelt valós időt tropikusA tropikus év hossza 365,242 nap. évnek nevezik. A Julián-naptár éveA Julián-év hossza 365,25 nap. kb. 11 perccel hosszabb, mint a valós, azaz a tropikus év. A kettő közti különbség 128,2 év alatt egy nappá növekszik.

XIII. Gergely pápa tíz napot korrigált, ami 1282 10-szer 128,2 év pontosan 1282 év. évnek felel meg. A két naptárreform között viszont 1627Azaz, i.e. 45-től i.sz. 1582-ig eltelt idő: 45+1582= 1627 év. év telt el, ami 345-el több mint 1282. Ha a két dátum között 1627 év telt volna el, akkor Gergely pápának 12-13 napot kellett volna módosítania.

Ennek ellenére a naptárunk a helyére került. Honnan került elő majdnem három napnak megfelelő többlet év?

Az alábbi képen jól érzékelhető a hiányzó évek tekintélyes szakasza.

Az ábrán látható 345 évnyi többlet az időszámítás pontosságában kétkedők egyik bizonyítéka.

8. oldal

Arról nincs leírás, hogy a caesari naptárreform évében mikorra esett a napéjegyenlőség napja, március 25-re vagy március 21-re. A régi római naptárban több, hiteles forrás szerint egyértelműen március 25-re esett. A források úgy fogalmaznak róla, hogy a Gergely-féle reform során visszatették 21-re. Az pedig csak akkor lehet, ha ott volt eredetileg.

Jogos kétséget oszlatna el, ha bizonyítani lehetne, hogy már Julius Caesar idejében, az új naptárban azonnal március 21-re került a napéjegyenlőség. A tíz napos helyretétel csak így válik valós problémává.

Egy bonyolultabb, Gáspár Róberttől származó ötlet alapján készült bizonyítás megtalálható a következő linken kattintva: "Március 21 vagy március 25?". A sok számból álló levezetéseket kedvelőknek remek csemege. Szerencsére van egy kevésbé bonyolult, rövidebb változat is.

Egyszerűbben összefoglalva, hogy mi is történt a Caesar-i naptárreform során:

Az egyiptomi Szoszigenész utasítást kapott, hogy a majdnem három hónappal elcsúszott köztársasági naptárat igazítsa ki. A római ünnepek kerüljenek vissza a megszokott helyükre. Vezessen be egy olyan naptári rendszert, ami ott is tartja őket.

A kilencven napos betoldásával csak visszatette a napéjegyenlőséget, azaz a tavaszpontot a naptár szerinti helyére. A szaktudósok által elfogadott források szerint ez egyértelműen március 25. Majd az egész köztársasági naptárat, ahol a tavaszpont március 25-re esett volna, kidobta.

Bevezette a ma Julián-naptárnak ismert naptári évet. A hónapok nevei ugyanazok maradtak, de a korábbi, szeszélyesen változó napszámú évek és hónapok helyett egy állandó, stabil rendszert vezetett be. Az évek és a hónapok is azonos hosszúságúak lettek, a szökőév kivételével.

Hiúsági okok miatt Augustus császár kissé megbontotta ezt a szabályosságot. A Sextilius hónapot átkeresztelte a saját nevére, majd februárból elvett egy napot és az akkor még harminc napos augusztushoz tette, mondván: a róla elnevezett hónap nem lehet rövidebb, mint Caesar hónapja, a Július. A módosítás csak az átnevezés évében okozott egy napos csúszást, a következő évben visszaállt minden a rendes kerékvágásba.

A levezetés:

Január elseje még azonos volt a régi római naptárral, de a vége már nem. Az új január két nappal hosszabb volt, mint a régi. Az új február szintén két nappal hosszabb volt a réginél (itt még 30 napos a szökőnap miatt).

Ez azt jelenti, hogy március már négy nappal később kezdődött. Az a nap - a tavaszpont napja - ami korábban március 25-re esett volna, most négy nappal előrébb került, azaz pontosan 21-re. Ide tette vissza a tavaszpontot tíz nap eltörlésével XIII. Gergely pápa.

 

A kérdés megerősítve tér vissza: miért volt elég a tíz nap?

 

9. oldal

2. A sötét középkor problémája


Az időszámításunk problémájának másik jeléhez visszatérünk a jelenbe, illetve a közelmúltba, egészen pontosan 1986-ba, Horst Fuhrmann német történész professzor előadásához, akinek a fő kutatási területe a középkori hamisítások volt.

Horst Fuhrmann egy, a középkori hamisításokkal foglalkozó 1986-os kongresszuson mondott „A hamisítók igazsága” Heribert Illig. Kitalált középkor és Fuhrmann 1988. című záróbeszédében egy igen szokatlan kijelentést tett a mai időszámításunkról. Ebben az előadásban Fuhrmann az egyeteme által ismert kora középkori nagy hamisításokkal foglalkozik, ilyenek például a Szilveszter-legenda konstantini ajándékozással, az ál-Kelemen-levelek, aszimmachiani hamisítvány, ál-izidori hamisítványok és a lista folytatódik, szinte vég nélkül.

Egy átlagos műveltségű embernek természetesen e hamisítványok neve nem sokat mond, és nem is ez a lényeg. A professzor azt állítja beszédében, hogy az ekkor készült hamisítványoknak közös jellemzője, hogy keletkezésük idejében nem vették hasznát. Szinte minden okmány legalább 300 évet várt, mire hasznát vették. A szimmachiani hamisítványnak például már 500 évre volt szüksége.

A IV-IX századokban a hamisítók olyan szövegeket írtak le, amelyek semmiképp nem illettek a keletkezési idejükbe, hanem jó néhány száz évvel későbbi időbe. Ez szokatlan egy hamisítótól, mivel rendszerint azonnal látni szeretné munkájának hasznát. Ezek az emberek viszont, vagy jövőbe látó zsenik voltak, akik pontosan látták, hogy három-négyszáz évvel később ki fog élni és mit mond majd, vagy nem is léteztek. A sok ezer hamisítványt pedig az érvényesülésük korában gyártották le.

Egy olyan óriási mennyiségű okmányról derült ki, hogy hamisítvány, hogy Fuhrmann beszéde végén kijelenti, hogy két eset lehetséges, vagy minden hamisító egy rendkívüli képességekkel megáldott látnok volt, vagy probléma van az időszámításunkkal Pap Gábor: "A tizenegyedik parancsolat: NE HAZUDJ" című előadás írott változata..

10. oldal

A problémát megerősíti az a körülmény is, hogy az európai történelemnek VI-IX századi szakaszáról rendkívül gyér az ismeretanyagunk. Így ragadt rá a sötét középkor elnevezés. Mind az írott emlékekben, mind a régészeti leletekben egy érthetetlen törés keletkezett a megelőző és a következő évszázadokhoz képest. Mintha Európában erre a két-háromszáz évre generációk elfelejtettek volna minden tudást. A keresztény írásbeliség eltűnik. Egyetlen irodalmi vagy történelmi mű vagy szerző neve nem maradt fent. Nem építkeztek, nem találhatóak ebből a korból származó épületek, romok. Ugyanez a helyzet a földben fellelhető régészeti leleteknél. A korabeli pénzérmék, és egyéb vastárgyak feltűnő hiánya a jellemző a korábbi évszázadokhoz képest. A kézműipar elsatnyul, alig-alig termel valami maradandót. A kereskedelem, az áruszállítás megszűnik. Ugyanígy eltűnik maga a népesség is, városokkal együtt az egyes vidékekről. Az elnéptelenedést járványokkal, és a lakosság falvakba történő kiköltözésével próbálják magyarázni, ahol az igénytelen életmód miatt maga a kultúra is elsatnyul.

Ide illik ez a történelemórai epizód:

Láthatóan felkészületlen diák toporog a tanári katedra előtt.

- Mondd el, mit tudsz a kora középkor Európájáról. – kérdezi a tanár.

- A kora középkor a…az európai… Tanár úr! – nyögte ki végül a diák - Erről én, szinte semmit nem tudok...

- Ez az! – kiáltott fel segítőkészen a tanár – Tökéletesen megfogtad a kor lényegét. Szaladj a helyedre. Jeles!

Nevek nincsenek ebből a korból, csupán a pápák és császárok jóval későbbi évszázadokban összeállított listáját ismerjük. Nagy Károly Karoling érájában pezsdül újra az élet, de csak erősíti a korábbi ellentmondásokat. Csak hősi legendák keletkeznek, amit rendszerint az utókor ébreszt, mint például az Arthur-mondakört. Fantasztikumot súroló tetteiről beszélnek az iratok, aminek jó része hamisnak bizonyult. Ilyenek a csodaszámba menő hódításai, ahol elpusztított mindenkit, de csak egy-két katonát veszített. Virágzó kultúra és írásbeliség termett, újszerű boltíves építkezés, mindenféle előzmény, kulturális és gazdasági háttér nélkül. Halála után eltűnik birodalma és újra sötét lesz Európában majd száz éven át.

Ebben igazat kell adni az időszámításban kétkedőknek, az élet nem így zajlik. A fejlődés lépcsőfokai egymás után következnek. Nem lehet lépcsőfokokat kihagyni, főleg nem teljes lépcsőfordulókat. Ennek ismeretében, Nagy Károly virágzó Karoling korszakának puszta léte is tovább erősíti az elméletet. Ha valóban összeomlott, a semmiből nem lehet egy néhány év alatt kifejleszteni. A dolog másik érdekessége, hogy Justinianus koráig, 560-ig szépen fejlődött a kora középkori kultúra, megemlítve például az ekkor épült, máig csodálatos remekműnek számító Hagia Sofia templomát. Ezért is érthetetlen, hogy miért csak ekkor zuhan a sötét középkorba Európa. A válasz a római időszámítás A konzulok évei szerinti évjelzés a császári korban is megmaradt. Justinianus szüntette meg 537-ben a konzuli méltóságot, amivel egyúttal megszakadt a római időszámítás, és vezette be az uralkodási évek szerinti keltezést, amit kiegészítettek az indictio évével. Az uralkodói évek viszont nem kapcsolódtak egymáshoz, néhány esetben azt sem lehetett tudni, ki volt előbb, mert minden uralkodónál újrakezdték a számolást. megszakadásának körülményeiben rejlik. Az időszámítás 537-es megszakadása az egyik oka a „sötét középkornak” nevezett, források nélküli évszázadok létrejöttének, de erről később majd lesz még szó.

11. oldal

A 900-as évek után újra elkezd pezsegni az élet Európában. Az irodalom, a történetírás felébred Csipkerózsika-álmából. Ugyanolyan szinten folyik az élet, mint amilyenen háromszáz évvel azelőtt volt. A kézműipar újra mesterműveket alkot, az építészek „befejezik” a félbehagyott boltíveket, boltozatokat. Róma 476-os bukása nem egy világégéssel egybekötött pusztulás volt, ahol minden kultúra elporladt és legyilkolták volna az írástudókat, a mesterembereket. Egyszerűen csak hatalmát vesztette. Az utolsó nyugat-római császárt elmozdító germán vezér, Odoaker emberei kifosztották ugyan Rómát, de a császári hatalmi jelvényeket átküldték Bizáncba. Eszerint nem egy Timur Lenk-i városfoglalás történt, gúlába rakott emberfejekkel.

A műveltség, a tudás megmaradt. Lehet, hogy egy rövid ideig kevésbé virágzott, de nem kellett mindent újra kitalálni, mint ahogyan a sötét kora középkor történelme sejteti velünk. Maga az emberi kultúra fejlődése is rendelkezik egyféle tehetetlenségi erővel, ami nem engedi megtorpanni. Ez pedig a generációról generációra öröklődő tudás, tanulás és a társadalmi megfelelés igénye, ami hol lassan, hol gyorsan, de tolja előre a kultúra szekerét. A generációk folytonosságát megszakító nagy természeti vagy társadalmi kataklizmák tudják ezt befolyásolni, de rendszerint ezek is fejlesztik, erősítik.

Róma hatalmi bukásának nem kellett együtt járnia a kulturális bukással, és a generációk minden bizonnyal átadták egymásnak azt az ismeretanyagot, ami a kereszténységet fokozatosan a világ legbefolyásosabb erejévé emelte.

A sötét középkor egy furcsa rendellenesség az európai civilizáció történetében, aminek nem kellene ott lennie.

 

12. oldal

3. Összefoglaló megállapítások


Mire jutottunk:

1. Már a Caesar-i naptárreform idején március 21-re került a napéjegyenlőség dátuma. Gergely pápa reformjáig, 1582-ig tíz napot hátrált március 10/11-ig, amihez 1282 év kell. Azonban a reformok közt eltelt évek szerint - 1627 év - 12/13 napnak kellene itt lennie. Honnan került elő 345 plusz év és miért volt elég a 10 nap?

2. Fuhrmann professzor szerint a IV-IX századokban a hamisítók tömegével írtak le olyan szövegeket, amelyek nem illettek a keletkezési idejükbe, hanem több száz évet vártak. Egy olyan óriási mennyiségű okmányról van szó - több mint kétharmadát ítélték hamisítványnak - hogy a professzor kijelenti, hogy vagy minden hamisító egy zseniális látnok volt, vagy probléma van az időszámításunkkal.

3. Kijelenthető, hogy a sötét középkor egy furcsa rendellenesség a kultúra történetében, aminek nem kellene ott lennie. A hétköznapi élet lendülete nem enged ilyen töréseket a fejlődésben. Ha pedig valóban volt egy kb. három-négyszáz éves szakadás, miért nem egy másik kultúra fejlődött ki? Miért folytatódott a latin szinte törés nélkül?

4. A mai időszámításunk hitelességében, pontosságában kétkedőknek igazuk van. Itt valami nincs rendben. Ugyanakkor a betoldásos és szándékos naptárhamisításnak a kor kikerülhetetlen hatalmi ellentétjei miatt biztosan maradt volna írásos nyoma. Kérdés, akkor mi történhetett az időszámításunkkal?

 

Hogyan tovább:

Az időszámításunk problémáinak több irányból történő megerősítése és az összeesküvés-elméletre alapuló utólagos és szándékos naptárhamisítás tagadása egy másik megoldás keresése felé terelt, aminek eredménye egy megérzésre alapuló gondolat lett.

Kezdődjön ezzel a következő fejezet...

13. oldal

…ha jó utcába fordultál be, előbb-utóbb mindent megtalálsz…

II. A valódi időszámításunk

Lehet, hogy a mai időszámításunk valójában nem a Krisztus születése utáni, hanem egy másik időszámítás, ami valamilyen tévedés vagy félreértés miatt terjedt el a keresztény Európában? Ez a munka ennek a hirtelen támadt gondolatnak az igazolásáról szól.

Ha egy másik, most még ismeretlen időszámítás terjedt el Krisztus születése szerinti éraként, bizonyára maradt utána néhány évszám valamelyik középkori forrásban. Ehhez olyan történelmi forrásokat, évszámokat, leírásokat kellett keresni, amelyekre a hivatalosan elfogadott történelemírás vagy nem talál elfogadható magyarázatot, vagy az évszámuk jelentősen eltér azoktól. A középkori magyar krónikák, a maitól igencsak eltérő évszámaikkal szinte azonnal a figyelem központjába kerültek.

 

1. A megoldás keresése


Az ötlet megvalósításának folyamata négy lépésből áll. Keresni kell egy megfelelő időszámítást és egy maitól eltérő évszámot valamelyik középkori krónikából. A talált évszámból ki kell vonni az adott időszámítás induló évszámát. Végül a kapott új számnál megnézni, hogy mai kronológiában van-e valamilyen hasonló esemény.

1. Először meg kellett határozni, hogy érdemlegesen mely valós időszámítások jöhetnek szóba tévedésből bevezetett éraként. Tulajdonképpen csak hármat Felmerülhetne egy kitudja milyen éra gondolata is, de az eltűnt időszámítások is nyomot hagytak maguk után. Kizárt, hogy ne jegyezte volna fel valaki Európa közepén, így a teljesen ismeretlen éra gondolata elvethető.
 Utólag két kevésbé ismertet is bevettem ellenpróbaként - Aradust 259-el és Tyrust, 275-el - de nem vezettek eredményre.
 Valamennyi vizsgált éra időszámításunk előtti. A naptárreformok közötti plusz 345 év miatt csak ezek az időszámítások jöhettek számításba.
találtam.

- A Nagy Sándor halálától számolt érátNagy Sándor i.e. 323-ban halt meg. Halálától számolt érát néha Philipinek is nevezik. . A kivonandó szám: 323
- A szeleukida, más néven az okmányok érájaA szeleukida, illetve az okmányok éráját i.e. 312-től számolják. . A kivonandó szám: 312
- Valamint a pártus birodalom arszakida érájaAz arszakida éra i.e. 247-ben indult. . A kivonandó szám: 247

2. Veszek egy évszámot a kiválasztott középkori krónikából.

Példának legyen ez Attila halálának éve, a 445, Kálti Márk Képes Krónikájából.

3. Az évszámból kivonom a korban szóba jöhető időszámítások induló évszámát.

Pl. a szeleukida időszámítás kezdő évszáma az i.e. 312-es év. A kivonás eredménye 445-312=133 lesz.

4. Ha a különbség - itt például a 133 - egyezik valamelyik hasonló jellegű, valós történelmi eseménnyel, akkor abban az időszámításban érdemes szétnézni.

 

14. oldal

A hirtelen támadt gondolat életképes ötletnek bizonyult. Kézai Simon középkori krónikájában találtam egy évszámot, ami megfelelt az ötlet feltételeinek. A hunok és magyarok viselt dolgai című művében a hunok bejövetelét a Kárpát-medencébe 700-ra teszi.

„Tehát a világ hatodik korszakában a húnok Scythiában laktokban mint a fövény ugy megszaporodván, az Úr hétszázadik esztendejében egybe gyülekezve magok között kapitányokat, azaz vezéreket, vagy fejedelmeket állítának, kik közzűl egy vala Béla Csele fia a Szemény nemzetségből; kinek testvérei Köve és Kadocsa mind ketten kapitányok; a negyedik vezér neve pedig Ethele vala, Bendaguz fia, kinek testvérei Rova Rof, és Buda, mind ketten vezérek valának az Érd nemzetségből, hogy együtt egy szivvel foglalják el a nyugoti tartományokat.”

(Kézai Simon: Magyar krónikája, Szabó Károly fordításában)

A 700-ból kivonva 247-t - a pártusok időszámításának kezdő évszámát - 453-at kapunk, ami a mai időszámításunkban Attila, a hun nagykirály halálának éve.

A pártus birodalom arszakida időszámításáról a következőket ismeri a tudomány: az óperzsa birodalomban létezett egy Párthava nevű tartomány, amely a birodalom egyik adófizető kerülete volt. Hérodotosz mint az I. Dareios alatti, XVI. adófizető kerületről ír a pártusokról. Az óperzsa birodalom bukása után a pártusok Nagy Sándor uralma, később pedig a Szeleukidák fennhatósága alá tartoztak.

A Kaszpi-tenger és az Aral-tó közötti sztyeppéken nomád életet folytató parnik, vagy parnok meghódítják a hajdani Parthia nevű adókerületet, majd fokozatosan kiszorítják a Szeleukidákat és saját királyságot hoznak létre az Arszakidák vezetése alatt, ami a mindenkori királyok neve lett. A dahák vagy dáák törzséből származó parnik nevüket valójában erről az óperzsa országrészről kapták.

I. Arszak (Arszakész) i. e. 247-ben kiáltotta ki magát királlyá. Ez az esztendő lett a pártusok időszámításának, az Arszakida-érának a kezdete.

Források: R. Ghirshman: Az ókori Irán (1985), Tábori László: Egy alig ismert ókori világbirodalom: Párthia, Hahn István: Naptári rendszerek és időszámítás

15. oldal

A két évszámhoz tartozó esemény ugyan más, a 700 a hunok kijövetelének éve Szkítiából, míg a 453, a hun Attila halálának éve, egyúttal a Kárpát-medencei hun birodalom megszűnésének éve is. Azonban mindkettő a hunokhoz kötődik, így követhető útnak látszik az ötlet megvalósítása során.

 

Tehát az ötlet alapján azt valószínűsítem, hogy Kézai Simon krónikájának évszámai a pártus birodalom arszakida időszámításában íródtak, és a további vizsgálódás ebben az irányban folytatódik.

 

Természetesen itt még csak egy érdekes egyezésről van szó, ami kevés ahhoz, hogy kijelenthessünk bármit is. Ezért a kutatásnak, a megoldás keresésének elsődlegesen a következő három problémára kellett valamiféle megoldást találni:

1. Kell egy magyarázat, feloldás a 700-as évszámhoz kapcsolt két esemény - a hunok bejövetele és Attila halála - különbözőségére. Emellett tisztázni kell, hogy a 700-as évszámhoz odaköthető-e Attila halálának éve?

2. Kell egy összetévesztést előidéző körülmény, név, vagy valamilyen egyéb ok.

3. Kell egy útvonal, amelyen a pártusok időszámítása bekerülhetett az európai köztudatba.

 

Az ötlettel egy különleges szellemi kaland vette kezdetét, ami mai napig tart, és csak remélem, hogy át tudom adni azokat a szellemi élményeket, amelyek a kutatás során értek. Kezdődjön hát a kalandozás a középkori magyar krónikák évszámainak és titkainak felfedezésével.

 

16. oldal

2. A krónikák titkai


Az elmélet első kiadásában a krónikák évszámainak összefüggései voltak az elsődleges bizonyítékok arra, hogy mai időszámításunk a pártusok érája. A kiadás utáni szerteágazó kutatások azonban számos egyéb megerősítést találtak. Mára annyiban változott a bizonyítási láncból nélkülözhetetlen feladata, hogy megerősítse azt az állítást, hogy Kézai évszámait az egykori pártus birodalom arszakida időszámításában kell értelmezni. Valamint azt, hogy abból a 700-as évszámból, ami Attila hunjainak Pannóniába jövetelének éve Kézai Simon művében, a későbbi krónikaírók Attila halálának évét származtatták.

 

a) A középkori krónikák és szövegezésük

A középkori magyar krónikáink és szerzőik számtalan inkvizíció-szerű támadást szenvedtek el. A tudomány világától érthetetlen indulati kirohanások legtöbbször eszmei értékük lejáratására irányultak, de akadt olyan is, aki póriasan az elégetésükre tett javaslatot. A magyar krónikák adatai és állításai, a mai történelemtudomány megállapításai szerint valóban nem állják ki egy kerek egészként történő vizsgálat próbáját, azonban ez nem lehet ok ilyen magas szintről induló lejáratásra.

Néha a krónikákat lejáratni szándékozók is átléptek egy határt. Egy nemzetközi történész-kongresszuson megjelent hazai tanulmányban egy történész Kézai művét fantasztikus koholmánynak, és íróját félművelt fantasztának állította be. Ennek hatására Sebestyén László egy könyvet írt, Kézai Simon védelmében címmel.

Az elméletem bizonyítása kapcsán kifejezetten szerencsésnek mondható a Kézai Simon krónikájának léte és szakmai szempontból elvetett tartalma.

A krónikákra ugyanazok az adatok hívták fel a figyelmemet, amelyek miatt a mai hivatalos történetírás elutasítja, mint tényszerű forrásanyagot. Az egyik ilyen az elfogadottól jelentősen eltérő évszámai. A támogató történészek jobbára csak az egyes történelmi állítások igazságtartalmát vizsgálják, míg az évszámok értékelésétől eltekintenek. Az elutasítók viszont kikezdhetetlen alapot kaptak a furcsa számokkal.

17. oldal

Négy középkori szerző négy krónikáját hívom segítségül annak bizonyításában, hogy Kézai évszámai az arszakida időszámításból származnak, és Attila 700-ban halt meg. Kézai Simon gesztáját, Kálti Márk Képes Krónikáját, ellenpróbaként pedig a névtelen Anonymus Gesta Hungarorum című művet és ma még kevésbé ismert, Vámbéry Ármin által Törökországból 1860-ban hazahozott, török nyelvre lefordított Tárih-i Üngürüszt, a Magyarok történetét.

Az elsődleges és a legfontosabb forrás, amelyre elméletemet építem, a koholmánynak minősített Kézai krónika. A magyar származású Kézai Simon krónikája, a Gesta Hunnorum et Hungarorum, azaz „A hunok és magyarok viselt dolgai”  1280 körül készült, és a szerző a művét IV. László királyunknak ajánlotta. Kézai leírja, hogy művének adatait a kor hozzáférhető forrásaiból merítette. A könyv két részből áll, az első a hunok történetét tárgyalja, Attila haláláig, a második a magyarok „viselt” dolgaival foglalkozik bejövetelüktől az 1280-as évekig.

Az összehasonlítás másik forrása, Kálti Márk Képes Krónikája (Chronicon Pictum) az előzőhöz hasonlóan latin nyelven írt középkori mű. Nagy Lajos udvarában készült az 1360-as években. Sokáig Bécsben őrizték, ezért egy időben Bécsi Képes Krónikának is nevezték. A kötését XVI. századinak tartják.

A következő két krónikát csak ellenpróbaként vizsgálom. A magyar történetírás legismertebb alakja az ismeretlensége ellenére Anonymus, azaz P. mester, Béla király névtelen jegyzője. Műve a Gesta Hungarorum azaz a „Magyar krónikája” régebbi Kézai művétől, és az 1200-as évek körül készült. A Gesta Hungarorum csak a honfoglalás befejezéséig tárgyalja a magyarok történetét és a történészek irodalmi műnek tartják, semmint hiteles forrásnak. Az Országos Széchényi Könyvtárban található példánya egy XIII. századi másolat, de idejéről megoszlanak a vélemények.

A Tárih-i Üngürüsz (Magyarok története), török nyelvre lefordított középkori magyar krónika, ami 1550 körül, a székesfehérvári könyvtárból került török kézre és Szulejmán szultán parancsára fordította le egy Terdzsüman Mahmud nevű tolmács. A török nyelvű fordítást Vámbéry Ármin hozta haza Magyarországra Isztambulból 1860-ban, és ajándékozta a Magyar Tudományos Akadémiának. Az akadémián Budenz Józseftől állítólag a „silány őstörténeti munka” minősítést kapta. Itt fedezte fel újra, több mint 100 évvel később, Blaskovics József, a prágai Károly Egyetem turkológus professzora 1971-ben, és fordított le magyar nyelvre egy Isztambulból beszerzett másodpéldányt.

18. oldal

A három latin nyelvű krónikából egyetlen eredeti példány sem maradt fenn. A fellelt másolatokban lévő évszámok jelölései között szembetűnő különbség fedezhető fel. A dátumok megnevezései Anonymusnál és Káltinál, de még a törökből visszafordított Tárih-i Üngürüsznél is szabatosak, egybehangzóak, míg Kézai minden évszámot más névvel vezet be.

Kézai másolatában megmaradtak az általa jelzett különböző forrásokból származó egyedi dátumozási formák, míg a többinél a későbbi kódexmásolók valószínűleg átfogalmazták az évszámok megnevezéseit.

 

19. oldal

b) A Kézai-krónika évszámai

Kézai gesztájában az évek jegyzésének jellege három időszakra bontható. Az első az 1000 előtti évek, ahol három konkrét évszámot említ. A második az 1000 utáni évek, ahol kizárólag uralkodói évszámításAz egyiptomi Óbirodalomban és Mezopotámiában vált általánossá a királyok uralkodási évei szerinti keltezés. Az uralkodói évek szerinti keltezés a monarchiák jellegzetes dátumozási módszere volt nemcsak az ókori Keleten, hanem a bizánci birodalomban, és a középkori királyságokban is, pl. Géza uralkodásának második éve. Az uralkodói évek latin neve: „annus regni” Egy uralkodáson belül megbízható volt, de ha több uralkodó éveivel kellett számolni, akkor rendkívül nehézkessé vált az évek áttekintése. szerepel. A harmadik a mű megírásának jelenéhez tartozó évek, ahol csak egy év szerepel, és azt a kor dátumozásának megfelelően írta le szerzője. Kezdőponttól - azaz első évtől - számított évszámból összesen négy található a krónikában, a többi uralkodói évszámítás szerint van jegyezve. Kézai krónikájának valamennyi évszáma, korszakonkénti bontásban:

 

Az 1000. év előtti évjegyzések:

Úr hétszázadik esztendejében történt a hunok bevonulása (700)

Jézus Krisztus születésének nyolcszázhetvenkettedik esztendejében jöttek Pannóniába a magyarok (872)

Úr születésének kilencszázhatvanhetedik esztendejében nemzette Gyeics vezér István királyunkat (967)

 

Az 1000. év utáni uralkodói évjegyzések:

Szent István … uralkodásának 46. esztendejében
…Péter uralkodásának 3. esztendejében
…Aba királyságának … 3. esztendejében
… 11 esztendő …telt el András uralkodásának első esztendejéig.
Péter uralkodott első és másod ízben hatodfél esztendeig,
Aba pedig uralkodott 3 esztendeig.
András … uralkodásának 12. esztendejében
…maga pedig elhala uralkodásának 15. esztendejében,
Béla …uralkodott pedig 2 esztendeig s a 3.-ban múlt ki e világból
Salamon után pedig Gyeics (I. Géza) uralkodék 3 esztendeig,
László halálával pedig ... Kálmán uralkodék 18 esztendeig,
Kálmán után .. Béla uralkodik 11 esztendeig
…Béla után ... Gyeics (II. Géza) uralkodék 20 esztendeig,
…ez után uralkodék István 11 esztendeig

 

A krónika megírásának jelenéhez tartozó évjegyzés:

Urunk születésének ezerkétszáznegyvenegyedik esztendejében történt a tatárjárás. (1241)

 

20. oldal

Az Úr szavunk Úristent is jelent. Az „Úr születésének” kezdetű bevezetés pedig abból a korszakból származik, amikor még nem volt ilyen jelentése a kifejezésnek, mivel a keresztény hitvilágban nincs értelmezve Isten születése.

A krónika születésének idejében, a hétköznapi formában ’Urunk születésének’, a hivatalos okiratokban pedig az ’Urunk megtestesülésének’ alakban írták le a dátumokat, ahol az „Urunk” kifejezés Jézus Krisztus megnevezése volt.

A 967-es, István születési éve és a tatárjárás 1241-es évszáma a mai tudomány által is elfogadott számadatok. A másik kettő, a hunok és a magyarok bejövetelének évszáma viszont eltér a jelenlegitől.

Kézai krónikájában a római kereszténység bevezetése előtti korai időszakokra három, adott kezdőponttól számított évszámot említ:

- a hunok bejövetelére az Úr 700. esztendejét,

- a magyarok bejövetelére Krisztus születésének 872. esztendejét,

- valamint István születéséhez Úr születésének 967. esztendejét.

Majd eltűnik ez a fajta évjegyzés és a továbbiakban a kora középkorban szokásos, nehezebben követhető, uralkodótól uralkodóig történő évszámításban írják az éveket (latinul: annus regni), pl: ’Péter uralkodásának harmadik esztendejében’. A krónika megírásának ideje körül tér vissza a „Urunk születésének ezerkétszáznegyvenegyedik esztendejében” történt tatárjárás időpontjával. A 872-es évszám Jézus Krisztus születésével történő bevezetésére később még visszatérek.

21. oldal

István megkoronázása után a keresztény papság vette át a kultúra irányítását, közülük kerültek ki az írnokok, akik a széles körben elterjedt uralkodó időszámításban jegyezték fel az éveket. Ezzel magyarázható az évek jegyzésében az ezredforduló után történt váltás, és ezek szerint ekkor még nem használták a Krisztus születésétől jegyzett időszámítást. A tatárjárás időpontjában viszont már elterjedőben volt és maga a tatárjárás is 30-40 évvel a krónika megírása előtt történt.

Az a gondolat megkérdőjelezhető, hogy a korai időpontokat Kézai Simon illesztette volna be a Krisztus utáni időszámításba. Ha igen, akkor miért nem tette meg a krónika István utáni évszámaival, ami jóval egyszerűbb művelet lett volna.

Szinte biztosra vehető, hogy Kézai valamennyi évszámát készen kapta az ősgesztákból, illetve az akkori közelmúlt leirataiból. A különböző dátumnevek és a sajátságos számok pedig azt mutatják, hogy a szerző és az esetleges későbbi másoló sem módosította a forrásokból nyert információt.

Az évszámokat az eredeti forrásokból (ősgesztákból) változatlanul átvett számadatoknak értelmezem, amelyek István megkoronázása előtti időkből származhatnak.

Ezért a továbbiakban az ő gesztájának elnevezéseit és évszámait tekintem alapnak, amikor összehasonlítom a többi krónika dátumozásával.

 

22. oldal

c) A Képes Krónika évszámainak titka

Kálti Márk Képes Krónikája kiemelt szerephez jut az elmélet igazolása során. A következőkben kerül sor annak a bizonyítására, hogy a Kézainál szereplő 700-as évszám nem a hunok bejövetele, hanem Attila halálának éve.

Az eredeti címe Cronica de gestis Hungarorum, azaz Krónika a magyarok tetteiről. A művet a bevezetője szerint 1358-ban kezdték el írni. Az 1360-as években lemásolták és 147 színes iniciáléval és miniatúrával egészítették ki. A mű a korábbi krónikák gondosan szerkesztett átdolgozása. Tartalma a magyarok története 1342-ig, és a magyar mondák fontos gyűjteménye.

Szerzője a szakirodalom szerint Kálti Márk székesfehérvári őrkanonok, de feltehetőleg nem ő volt a krónika másolója és festője. Többen is közreműködtek megalkotásában, de a személyükkel kapcsolatban csak találgatnak a szakemberek.

A Képes Krónikában szereplő évszámok - Kézai számaihoz hasonlóan - szintén eltérnek a hivatalos történetírásban rögzített időpontoktól. Az eltérés mellett néhány helyen még az összetartozó évszámok összegei sem helyesek. A pontatlanságok azt sejtetik, hogy nem a másoló számolt, és nem hangolták össze munkájukat. Az is lehet, hogy a hibák egy későbbi átszámítás, átmásolás, kijavításnak szánt módosítás során keletkeztek.

A számtani pontatlanságok ellenére követhető egy logikai vonal:

Ahol módosítják a régi kútfők különféle dátum elnevezéseit, ott átszámítják az odatartozó évszámot is. Az elnevezés átírásának az „Úr” szó „Urunk” alakra átírt formáját kell érteni. A régi kútfők a Kézai ősgesztáit jelentik.

Azoknál az időpontoknál, ahol átírták a bevezetést „Urunk születésének” alakra, ott egy megváltozott évszám található.

 

23. oldal

Kálti Márk valamennyi évszáma az államalapításig:

„Urunk születésének háromszázhetvenharmadik esztendejében”… indultak a hunok Pannóniába
(373)

„Urunk születése után a négyszázegyedik,..” Pannóniába jövetele után pedig a huszonnyolcadik esztendőben lett Attila király
(401, 28)

A cesumauri ütközettől Attila királyságáig egy év folyt el. Uralkodott pedig Attila negyvenhárom esztendeig, a vezérséget bírta öt esztendeig,  élt százhuszonhárom esztendeig,..
(1, 43, 5, 123)

Attila meghalt pedig a magyarok Pannóniába jövetele után a hetvenkettedik,… ...Urunk születése után a négyszáznegyvenötödik esztendőben…
(72, 445)

Urunk születésének hatszázhetvenhetedik,… Attila magyarok királya halálának száznegyedik esztendejében,.. jöttek másodszor a magyarok
(677, 104)

Tehát Urunk születésének hatszázhetvenhetedik, ...Attila halálának pedig századik esztendejében,..jöttek másodszor a magyarok
(677, 100)

Úr születésének kilencszázhatvankilencedik esztendejében, nemzette Szent István királyt Sarolttal,…
(969)

Urunk születésének ezerkettedik esztendejében..Szent István király elfogá Gyula vezért feleségével
(1002)

Kézainál az 1002-es, és az ezután következő évszámok még uralkodói években vannak jelezve, így nincs több összehasonlítási lehetőség.

 

24. oldal

A listából kitűnik, hogy szinte valamennyi évszám bevezetését az új alakban írták le (Urunk születésének), kivéve István születésénél, de ott nem írták át a születési dátumát sem. Mind alakban, mind értékben ugyanaz maradt, mint Kézai krónikájában.

Továbbmenve, azt állítom, hogy a Kézai gesztájában szereplő másik két, ősgesztákból származó esemény évszáma is átkerült a Képes Krónikába, de átszámítva.

A magyarok második bejövetele 872-ről 677-re került. Attila halála pedig 445-re - a 700-as évszámból eredeztetve. Így a bizonyításra váró állítás, hogy a 700-as évszám Attila halálát jelenti, módosul:

Elegendő azt bizonyítani, hogy a Képes Krónika szerzője 700-ból származtatta a 445-ös évszámot.

 

A bizonyítás során itt fontos szerephez jut a korábban már leírt indictio-ciklus. Mielőtt továbblépnénk egy rövid emlékeztető: a középkori időszámításban az indictio-n 15 éves ciklust értettek, amelynek éveit I–XV sorszámmal látták el, de azt, hogy hányadik indictio-ról van szó, nem tüntették fel. Az uralkodói évszámítás nehezen követhető éveit egészítették ki az egykori adókivetési ciklusok sorszámaival. A jelölésük római számmal történt. Az adott indictio mindig azt jelzi, hogy az éppen aktuális 15 éves ciklus hányadik évében járunk.

Kiszámításához a mai, téves kronológiájú időszámításunkban fiktív kezdőpontként a i. e. 3 év használatos. A Jézus születésétől számolt évszámot meg kell növelni 3-mal, majd ezt az összeget 15-tel elosztani. Az indictio számát azonban nem a hányados, hanem az osztás maradéka adja, ami egy I-től XIV-ig terjedő római szám lesz. Ha nincs maradék, akkor éppen lezárult az utolsó ciklus, és az indictio-szám XV lesz. A matematika ezt a műveletet maradékképzésnek nevezi, és a műveleti jele a modulus szó rövidítése, a mod. Bővebb információ található az elmélet kislexikonának indictio-ról szóló fejezetében.

25. oldal

d) Kapcsolat a krónikák számai között

Hasonlítsuk össze azokat az évszámokat, amelyeket Kézai és Kálti is egyaránt említ. Egyik a hunok bejövetele, avagy Attila halálának éve. A másik pedig a magyarok második bejövetelének éve.

Események

Kézai krónikájában

Kálti krónikájában

A hunok bejövetele / Attila halála

700

445

Magyarok bejövetele

872

677

Bizonyító erejű megközelítése és olvasata a számok azonosságának a következő:

A Kálti Márk Képes Krónikájának szerzői úgy módosították Kézai évszámait, hogy a 15 éves indictio-cikluson (adókörön) belüli sorszáma ugyanaz maradjon.

 

A Kézai : Kálti évszámok párosítása:

Magyarok második bejövetele Pannóniába:

872 : 677 mindkettőnél indictione V.
( Matematikai képlettel: A képletek a maradékképzés egyenletei. Két egész szám osztási műveletének egész számú maradékát adja eredményül. 872 mod 15 = 677 mod 15)

A hunok Pannóniába jövetelének éve, illetve Attila halálának éve:

700 : 445 mindkettőnél indictione XIII.
( Matematikai képlettel: A képletek a maradékképzés egyenletei. Két egész szám osztási műveletének egész számú maradékát adja eredményül. 700 mod 15 = 445 mod 15)

Ezek alapján kijelenthető:

A Képes Krónika szerkesztői Attila halálának 445-ös évét a 700-as évszámból származtatták.

Ugyanakkor igazolódott az elmélet állítása, hogy a 700-as évszám valójában Attila halálának éve, amelyet a 700 és 247 különbsége alapján tettünk.

Azt, hogy ennek mi az oka, talán sosem tudjuk meg és csak feltételezésekre hagyatkozhatunk. Talán Káltiéknak rendelkezésre állt egy olyan forrás, ahol ténylegesen 700-ra tették Attila halálának évét és valójában a Kézai-féle esemény megnevezés a téves. A krónikák valódi forrásairól jóformán semmit nem tudunk. A hozzáértők azonban szinte egységesen állítják, hogy voltak és ősgesztaként említik őket.

26. oldal

A krónika egyéb évszámai is furcsán alakulnak. Ránézésre is látható, hogy valami baj van velük, de az is, hogy logikai kapcsolat van köztük. A szerzők valamilyen elgondolás alapján újra akarták számítani az időpontokat. Itt már az István megkoronázása utáni évszámokat is átírják az uralkodói évszámításból a Krisztus utáni érába. A hunok korához tartozó időtartamok kiszámításánál azonban alaposan megkeveredtek Kálti Márk művének másolói. Például Attila 123 éves életkora határozottan valószerűtlen adat.

 

e) További kapcsolat a krónikák évszámai között

Kézai-krónika két évszámának - a hunok második (872) és az első bejövetelének (700) - különbségét is beépítették Kálti Márk krónikájába, ráadásul nem is egyszer. Ugyanakkor, az évszámokat tartalmazó mondatok eléggé zavarosak. Alább a két évszám különbségét mutató ábra.

27. oldal

A 172-es szám első megjelenése Kálti krónikájában:

A hunok Pannóniába jövetele után 72 évvel hal meg Attila. Attila halálának 100. esztendejében jöttek másodszor a magyarok.

Összeadva: 100+72= 172

 

A 172-es szám második megjelenése Kálti krónikájában:

A cesumauri ütközettől Attila királyságáig egy év folyt el, uralkodott pedig Attila negyvenhárom esztendeig, a vezérséget bírta öt esztendeig, élt százhuszonhárom esztendeig…

Összeadva: 1+43+5+123= 172

 

Mindkét mondat évszámai azt igazolják, hogy a Kézai krónika átszámításából származnak. A fura számok viszont arra utalnak, hogy a számoló nem ismerte a szövegkörnyezetet. A hibák elkövetése így kap logikus magyarázatot. Más számolta át az éveket, és mások végezték a szövegmásolást. A másolók csak egy számot kaptak, amit be kellett írniuk az oldalra, illetve a mondaton belül a megfelelő helyre.

Megjegyzendő, hogy Kálti Márk indictio-ciklus segítségével származtatott két évszámának különbsége (677-445) 232 év. Tehát nem a két új évszám közti különbséggel próbálkoztak, hanem a Kézai-féle krónikáéval.

28. oldal

f) A 323-as évszámhoz kapcsolódó módosítások

Tóth Gyula a ’A magyar krónikák és a kitalált középkor’ című könyvében figyelemre méltó összefüggést talált Nagy Sándor i.e. 323-ban bekövetkezett halálakor induló évszámítás, azaz a philippi éra és a Képes Krónika évszámai között. A krónika készítői Kézai évszámaiból a szóban forgó 323-t kivonták, és a kapott adatokat megpróbálták beépíteni művükbe. Tóth Gyula Illig közel 300 éves naptárhamisítási összeesküvés-elméletének igazolását látja a műveletben. A szerző ugyan nem annak szánta, de egy újabb bizonyítékot szolgáltatott az évszámok átszámításának szándékára. A következő táblázat tartalmazza a két eseményhez tartozó átszámolt időpontokat.

Kézai és a 323-al kisebb philippi éra évszámai:

Események

Kézainál

Kivonva 323-t

Hunok bejövetele

700

377

Magyarok bejövetele

872

549

 

A magyarok bejöveteléről szóló első mondatban 104 évvel Attila halála után jönnek be a Kárpát-medencébe.

549-445=104

A 377-es évszám pedig a hunok bejövetele lenne. Kálti Márk és másolói valóban elvégezték a kivonást, de nem naptárhamisítást hajtottak végre, hanem megpróbálták helyretenni a számokat. Természetesen itt is találkozunk a 172-es évszámkülönbséggel, hiszen mindkét Kézai-évszámból 323 lett kivonva.

445-377=68

104+68=172

Ha a 104-es szám csak egyszeri figyelmetlenségből elkövetett elírásból keletkezett, akkor nem szerepelne kétszer is hibás összeadásban. Kálti a kérdéses mondatban a magyarok bejövetelét 104 évvel írja Attila 445-ös halála után. Ugyanabban a mondatban évszámként mégsem 549-t (445+104), hanem 677-t, az indictio-val kapott évszámot írja. A másik mondatban pedig 100 évet vesz a különbségnek, és így 545 lett volna a pontos összeg.

 

29. oldal

g) Ellenpróbák: Anonymus és a Tárih-i Üngürüsz

A két ellenpróbaként kezelt krónika - Anonymus gesztája és a Tárih-i Üngürüsz - évszámai a bizonyítási láncban nem játszottak komolyabb szerepet. Például Anonymus krónikájában szereplő évszámok és a Kézai-Kálti krónikák évszámai között semmilyen kapcsolat nincs.

Anonymus: Gesta Hungarorum

Anonymus eredeti Gesta Hungarorum című művének keletkezését az 1200 körüli évekre teszik, de ez a mai napig tudományos vita tárgya. A szerző írásából nem derül ki, melyik Béla királyról van szó a négyből. A ma elfogadott álláspont szerint III. Béláról van szó, aki 1196-ban halt meg. Másolata egyidejű lehet Kézai eredeti krónikájával. Többé-kevésbé egyet lehet érteni azzal, hogy inkább irodalmi mű, mint hiteles történelmi forrás. Például kétséget ébreszt a Kárpát-medencébe történő bevonulás leírása. Gyakorlatilag végigharcoltatta az utat a teljes állatállománnyal, nőkkel, gyerekekkel és idősekkel együtt vonuló magyarsággal. Lovasnomád népként még Kijevet is megostromoltatja velük. Egy anakronizmus rejlik ’a vértezett harci ménjükön ülve pajzzsal meg lándzsával nagy tornát vívtak’ mondatában, amelyben saját korának harci játékait vetítette vissza a honfoglalás korába. (Forrás) Földes Péter: Anonymus titkos közlései, Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest 1994.

A geszta forrásairól is csak annyit tudunk, amit előbeszédjében állít: távol tartja magát a parasztok hamis meséitől vagy a regösök csácsogó énekétől és az iratok biztos előadásából, meg a történeti művek világos értelmezéséből építi fel könyvét.

A Gesta Hungarorum másolója módszeresen átfogalmazta a dátumokat a Krisztusi időszámítás szabatos terminológiájához, Anno dominice incarnationis, azaz Úr megtestesülésének esztendejének alakra.

30. oldal

Anonymus évszámai a következők:

Úr megtestesülésének négyszázötvenegyedik esztendejében”

szállt ki Attila Szkítiából (451)

Úr megtestesülésének nyolcszáztizenkilencedik esztendejében”

Ügyek….. feleségül vette…. (819)

Úr megtestesülésének nyolcszáznyolcvannegyedik esztendejében”

jöttek ki Szkítiából. (884)

Úr megtestesülésének kilencszázharmadik esztendejében”

Árpád vezér elküldvén seregeit…. (903)

Úr megtestesülésének kilencszázhetedik esztendejében”

Árpád vezér is elköltözött ebből a világból (907)

 

31. oldal

A hunok bejövetelét érdekes módon 249 évvel teszi korábbra, mint Kézai, és az évszám eseményéhez valamilyen oknál fogva Attilát is hozzárendeli. Nála Attila vezetésével jönnek ki Szkítiából, ami ellentmond a középkori krónikák adatainak és a ma elfogadott történetírásnak is.

 

A dátumbevezetés szabatossága, az évszámok viszonylagos pontossága és maga a tartalom is ad egy „szubjektív” vonulatot a műnek, amitől a hitelessége is megkérdőjelezhető.

 

A készítésének ideje miatt később még visszatérünk a krónikára, amikor is magyarázatra lelhetünk keletkezésére és a dátumbevezetés szabatosságának okára.

 

32. oldal

Tárih-i Üngürüsz

   A Tárih-i Üngürüsz a magyar őstörténeti krónikák legutoljára előkerült darabja. A mű előszavában Geönczeöl Gyula leírja, hogy mennyire nehéz harcot vívtak lefordításáért az Akadémia berkeiben. A krónika több olyan új részt tartalmaz Attila és Árpád idejéből, amelyek a jelenleg ismert magyar krónikában nem találhatóak meg.

   A következő idézet arról beszél, hogy azonos nyelvű népeket találtak a Pannóniába bevonuló hunok (üngürüszök).

„Amikor abba a tartományba érkeztek, látták, hogy csodálatosan bőséges folyamai vannak nagy számban, sok gyümölcse és bő termése van annak az országnak, és az ő nyelvükön [azaz Hunor népének a nyelvén) beszélnek [az ottani népek].”

    A krónika tartalmazza Nagy Sándor (Iszkander) életének részletes beszámolóját, genealógiáját, szervesen egybeépítve Attila és Árpád magyarjainak történetével. A származáselmélet valószínűleg Nagy Sándor egykori világbirodalmának utódállamából, a szeleukida birodalomból kiváló pártus birodalmon keresztül került a Kárpát-medencébe. Az évszámai viszont bizánci eredetre utalnak.

   Kálti Márk Képes Krónikájában már megismert évszámok köszönnek vissza a Tárih-i Üngürüsz krónikájában. Az éveket Iszá (Jézus Krisztus) próféta születésétől számolja.

33. oldal

Következzenek az évszámok:

háromszázhetvenharmadik évében elindultak. (Pannóniába)... (373)

háromszáznyolcvanhetedik évben Atiluszt megkoronázták... (387)

háromszázkilencvenkilencedik évben …a helyet felépítették...(399)

Iszának négyszázkettedik évében Szolvin vidéke ellen indult...(402)

Atilusz király…életének a százhuszonnegyedik évét..elvénült...(124)

Atilusz király halála után háromszáz év elmúltával... (300)

Iszá őkegyességének hétszáznegyvenötödik esztendejében Szidijja padisahjától elbúcsúztak...(745)

 

A Képes Krónikával azonos számok:

A 373, hunok kijövetele Szkítiából;

A 124, eredetileg 123, Attila rendkívüli életkora.;

Attila halálának éve, ami 745-300 = 445-ben következett be;

 

Attila valószerűtlen életkorának jelenléte arra enged következtetni, hogy későbbi Kálti Márk Képes Krónikájánál, mivel ott levezethető az eredete a 172-es számból, míg a Tárih-i Üngürüszben nem fedezhető fel hasonló kapcsolat. Így a bizonyításban nincs perdöntő szerepe.

 

34. oldal

h) Összefoglalás

A krónikák titkaival kapcsolatban a következő megállapításokat tehetjük:

1. A Kálti Márk Képes Krónikájában az évszámok módosításának szándéka nyilvánvaló.

2. Alapvetően az indictio-ciklus segítségével kapták az új évszámaikat - 872-ből 677 lett, a 700-ból 445. A többi évszámhoz felhasználták a két eredeti évszám különbségét. Egyes évszámokhoz a Nagy Sándor halálától számolt éra 323-as évszámának különbségével jutottak.

3. Kézai évszámainak kétféle visszahelyezése az időskálán azt bizonyítja, hogy Kálti Márk és társai nem igazán voltak annak tudatában, hogy milyen évszámokról is van szó.

4. A zavaros évszám és eseménypárosítás pedig arra enged következtetni, hogy arra sem kaphattak pontos utasításokat, hogy miért kell átszámítani az évszámokat.

5. Az egyedüli felismerhető folyamat: ahol átírják az évszám bevezetését, ott átszámítják az éveket is. Például azokat is, amelyek még uralkodói évszámokkal voltak jelezve.

6. Néhány évszám átkerült más, későbbi krónikába is, például a Tárih-i Üngürüsz három Káltival azonos évszámot említ.

7. A legfontosabb tétel: Képes Krónika szerkesztői Attila halálának 445-ös évét a 700-as évszámból származtatták. Igazolódott az elmélet állítása, hogy a 700-as évszám valójában Attila halálának éve, amit a 700 és 247 különbsége alapján feltételeztük.

 

Az elvégzett műveletek pontos okát most még nem ismerjük, de a könyv utolsó fejezeteiben megpróbálunk erre is fényt deríteni. Folytassuk a másik két magyarázat, az összetévesztést okozó név vagy körülmény, illetve az Európába kerülés lehetséges útjának keresésével.

 

35. oldal

3. A valódi időszámításunk


a) Az időszámítás neve

Az éra magyar neve, az Úr … évében kifejezés adott egy újabb támpontot. A magyar nyelvben az úr szónak több jelentése van, egyrészt úr vagy uralkodó, másrészt az Úr Jézust (ill. Úristent) is jelenti. Hasonlóan értelmezhető a korabeli szövegekben szereplő latin dominianno Domini: az Úr éve, az Úr … évében

dominicus: császári, Jézus Krisztust illető, úr, uralkodói, úrhoz tartozó, úri
szó is. Ezt egy másik nyelvre történő áttételkor félre lehet érteni.

Az etimológiai szótár Tótfalusi István: Magyar Etimológiai Nagyszótár 2002. Arcanum DVD Könyvtár 2. szerint az úr, és az szó eredeti formája, az uru, „fejedelmet”, „uralkodót” jelentett, és a honfoglalás korában még valószínűleg csak a vezetők, vezérek, illetve később a király és a hercegek megszólítása volt, akárcsak a kizárólag a fejedelemnőnek, királynénak járó asszony cím. Az úr szó lehet, hogy elvezethet az időszámítás nevéig?

Az úr szó régebbi uru alakjának származéka a -ság képző ritkább -szág változatával (mint jószág), vagyis az ~ az uraság alakváltozata. Eredetibb alakja, a Halotti Beszéd tanúsága szerint (és oggyun néki münyi uruszágbele utot), uruszág volt, ez a két nyílt szótagos tendencia és nyíltabbá válás jegyében nyerte el mai alakját: uruszág ⇒ urszág ⇒ ország.

(Tótfalusi István: Magyar Etimológiai Nagyszótár 2002. Arcanum DVD Könyvtár 2.)

Egy kis játék a szavakkal:

Úr ⇒ uradalom ⇒ uruszág (ország) ⇒ Arszak ⇒ arszakida.

Az úr kifejezést honfoglalás előtti ótörök vagy iráni eredetűnek tartják, amivel egy másik szál is kapcsolódik a mai Türkmenisztán és Irán területén létezett pártus birodalomhoz.

36. oldal

Az időszámításokat általában saját elnevezéssel és jelzéssel szokás megkülönböztetni, pl. a rómainak „ab urbe condita” azaz „a város alapításától” (A.U.C.),  a bizáncit  „a világ teremtésétől”  kifejezéssel jelölték, egyrészt hogy jelezze az évszámként történő olvasatát, másrészt hogy megadja az éra nevét.

Az arszakida időszámítást a pártus birodalom megszületésétől számították. Az időskálához tartozó éveket vagy a birodalom éveiként, vagy I. Arszak uralkodóvá válásától számolt évekként jelölhették.

Példa az első változatra:

...birodalom / ország keletkezésének, születésének 100. évében, vagy a
...birodalom / ország 100. évében...

Példa a második változatra:

Úr / Urunk születésének 100. évében, vagy az
Úr / Úrnak / Urunk 100. évében...

 

Kézai ősforrásokból származó évszámainak szövegezése:

Úrnak 700. évében… (hunok bejövetele)
Úr születésének 967. évében… (István születése)

Kézai gesztájában található évszám bevezetések szinte betűről betűre megegyeznek a második feltételezett változat példáival.

 

Akármelyik kifejezéssel is jelölték az időszámításukat Európába elterjesztő népek - Úrnak vagy uradalomnak / Urunak vagy uruszágnak - tévedés vagy félreértés következtében - Kézai Simon krónikáját alapul véve - latinul az Anno Domini, magyarul az Úr … esztendejében nevet kapta.

 

37. oldal

b) Az időszámítás elterjedése

Ezen a ponton annak a lehetőségét is kellett megvizsgálni, hogy az arszakida időszámítás bekerülhetett-e a kora középkori keresztény területekre. A pártus birodalom hatalmi viszonyairól, felépítéséről tudni kell, hogy a pártus uralkodócsalád hatalmát a tőle északra és keletre élő lovasnomád rokonnépek erejére támaszkodva védte és tartotta meg körülbelül 500 éven keresztül. Ha megtámadták a birodalmat, a lovasnomádok katonai segítségét vették igénybe, vagy ha hatalmi viszály lépett fel, az ő védelmükbe vonultak vissza. Ennyi idő alatt és ilyen aktív kapcsolatrendszerben szinte elkerülhetetlen, hogy ezek a rokonnépek átvegyék a birodalom időszámítását. Így az elterjedése bekövetkezhetett oly módon, hogy a népvándorlások egyik hullámával, valamelyik Kárpát-medencébe bevonuló népesség hozta magával a pártusok, vagyis az Úr időszámítását és vált ismertté Európa új urai által.

Az időszámítás behozatalát - hiteles bizonyíthatóság hiányában is - mindenképp a hunokhoz kell kapcsolni. A megszűnt pártus birodalom jól használható időszámítása tovább élt a lovasnomád rokonnépek között. Attila halálának 700-as évszámát pedig itt, a Kárpát-medencében kellett, hogy lejegyezzék, hogy aztán Kézai által kerüljön a középkori magyar krónikákba. A korai időszakokban csak egy szűk, de meghatározó népesség körében lehetett ismert, ami főleg beszélt formában vett át a köztudat. Ez a körülmény megmagyarázná a Kárpát-medencei ősforrásokban szereplő viszonylag kevés számú, de pontos évszámokat. Attila halálának (hunok bejöveteléhez) kötött dátumát, és a magyarok bejövetelének különböző időpontjait. Megjegyzendő, a későbbi kutatás az időszámítás elterjedésének módját kiegészíti egy másik lehetséges útvonallal, ami a bejövő népességtől függetlenül alakult ki, de ne szaladjunk előre.

A pártus időszámítás elterjedésének lehetséges útvonala

A feltételezhető útvonal első állomása a lovasnomád rokonnépek egykori élettere, amit Szkítiának is nevezhetünk. Innen a Kárpát-medencébe vezetett az útja, majd a Rómát leváltó új hatalmi réteg használhatta és terjesztette tovább. Az iratokban és a beszélt nyelvben egyre gyakrabban jelenhetett meg a pártusok időszámításának neve, amit következetesen az Uru / Uralkodó / Úr latin megfelelőjének, Anno Domini alakban fordítanak.

Az utolsó fejezettben szó lesz egy másik lehetséges útvonalról is. A pártus birodalom területéről kiinduló különböző vallási mozgalmak is magukkal hozhatták írásaikkal. A lényeg, hogy több olyan pártus birodalomból eredő útvonal is van, amin akadálytalanul bekerülhetett az európai köztudatba.

38. oldal

c) Az összetévesztés egyéb nyomai

Az Úr, illetve a latin Domini elnevezés félreérthetősége lehet az időszámítás rendellenességének és a sötét középkor létrejöttének egyik titka, ami egy nem szándékos, a történelemben azonban homályos korszakot létrehozó tévedéshez vezetett? Természetesen a latin lehetett a félreértés nyelve, és magyar inkább az átvevő nyelv.

Amikor az időszámítás eredete a különböző népek közötti többszörös átadás-átvétel során homályba vész, és a nevét félreértik, ez elképzelhető. Eredetét még azonosítani sem tudják, de a keresztény világban valaki azt hallja, hogy Úr, automatikusan az Úristenre és Jézus Krisztusra fog gondolni.

Az itt élő népesség hitéletében jelen lévő keleti keresztény elemek és az elnevezése miatt, Jézus születésétől számított időskálának vélték.

Erre találtam is egy példát Kézai Simon krónikájában, amit akár bizonyításnak is tekinthetünk. A Kézai-krónika a magyarok bejövetelének évszámát, a 872-t, a szerző nem az Úr évével, hanem Jézus Krisztus születésének évével vezette fel.

Jézus Krisztus születésének 872-ik esztendejében jöttek Pannóniába a magyarok

Az eredeti ősforrásban az évszámhoz tartozó megjelölés vagy olvashatatlan volt, vagy teljes egészében hiányzott.

A másoló pedig automatikusan azzal a bevezetéssel helyettesítette, amilyen időszámításnak vélte az évszámot, vagyis Jézus Krisztus születésével.

 

39. oldal

Róma csak az 1054-es nagy egyházszakadás után kezdi használni, a különválás egyfajta demonstrálásaként. István uralkodása alatt behozott keresztény írástudók az 1000. év utáni évszámokat még uralkodói időszámításban jegyezték fel.

A kor uralkodói időszámításában az évek kiszámolása, nyilvántartása rendkívül nehézkes feladatot rótt az emberekre. Nem volt egyszerű megmondani, hogy egy király uralkodásának 6. évétől, egy másik király uralkodásának 4. évéig hány év telt el. Tudni kellett, hogy az első hány évig uralkodott, és volt-e köztük más uralkodó. Ráadásul az utolsó és az első évük ugyanaz az év volt, amit rendszerint úgy oldottak meg, hogy az utolsó évet a meghalt uralkodóhoz rendelték és az új uralkodónak ezt az évét „az uralkodása kezdetén” jelzővel látták el. A rá következő év volt az új király első éve. De nem mindig voltak ilyen következetesek.

Forrás: Hahn István: Naptári rendszerek és időszámítás

Ilyen helyzetben a kor emberei a mindennapi életben az évek, a dátumok kezelésének praktikus megoldását látták benne, az évek száma is megjegyezhetőbb a bizánci éra négy jegyből álló számaitól, és a neve rokonszenves volt a keresztény kultúrkörben.

A nagy egyházszakadás hoz változást az éra használatában. Ekkortól lehet általános használatáról beszélni és továbbiakban az „Urunk megtestesülésének ... évében” bevezető szófordulattal találkozunk vele. A Kézai krónikában ezért van váltás az évszámjegyzésben, amikor is az Urunk megtestesülésének kifejezéshez társítja a 1241. évi tatárjárást.

 

40. oldal

4. A sötét középkor keletkezése


A mai időszámításunkat az egykori világbirodalomtól örököltük, mégha nem is tudatosan. Mint látni fogjuk a következő fejezetekben, nem kevés problémát okozott jóhiszemű bevezetése. Most csak a kronológiát építők szempontjából vizsgáljuk meg, hogy mi történhetett az időszámításunkkal és egyelőre mellőzzük annak kutatását, hogy kik indíthatták el a folyamatot. Tehát:

A mai időszámításunk elterjedése után, a XIII-XIV században, a reneszánsz ember tudásszomja által igény támadt arra, hogy a római kort összeillesszék a használatba vett, új időszámítással. A téves gondolat szerint ezek Jézus születésétől számolt évek, ezért Jézus természetesen 1-ben született. A Bibliában található adatok alapján ismert volt a Jézus korához kapcsolódó római korszak, Augustus császár uralkodásának évei.

A kronológia felépítése során a mai időszámításunk 1-es évszámához, tévesen, Augustus császár kora, illetve egész pontosan uralkodásának 30. éve rendelődött.

A Jézus születési évéhez köthető téves gondolattal a teljes római kort, és az ahhoz kapcsolódó valamennyi kronológiai eseményt 247 évvel korábbra helyezték.

Majd a hivatalos időszámítássá válás útján a történelmi kronológia kialakítása megbicsaklott. Ez pedig a sötét középkor törvényszerű létrejöttéhez vezetett.

Mivel konzulokat nyugaton 534-től, keleten 541-től már nem neveztek ki, ami az eponim A nem despotikus társadalmakban egyes hivatalok vezetőinek nevével jelölték az éveket. Az eponim keltezésnél minden évet egy-egy nagy tekintélyű hivatal évenként váltakozó viselőjéről neveztek el, és a dátumokban az ő nevét tüntették fel. Ezt az eljárást alkalmazták Észak-Mezopotámiában, és később az asszír birodalomban. A római köztársaság is az eponim rendszerre épült, az éveket a konzulok nevével jelölték. Így minden évet a két konzul neve jellemez. Létezett az Róma alapításától számolt éra is (AUC), de a rómaiak a köznapi életben az előbbi formulát alkalmazták. Az előző 30 év konzuljainak listáját rendszeresen kifüggesztették (fasti consulares). A konzulok évei szerinti számítás a császárok korában is fennmaradt, amikor a konzuli tisztség, tartalmát elveszítve, puszta címmé fakult.(Hahn) rendszerű római naptár alapja volt, az megszakadt. A későbbi évszámokat így nem tudták a római korszakhoz hitelesen hozzárendelni és visszadátumozni. Így került be a római korszak és a valós korszak közé olyan plusz 247 év, aminek lényegében nincs történelme.

Ez azért nem maradt üresen. A római korszak kapcsolatrendszerére úgy kell tekinteni, mint egy rendkívül szerteágazó, bonyolultan összefonódó, együtt létező egészre. Ezért magával vonszolta a hozzá szervesen kapcsolódó eseményeket is, részben kitöltve a plusz 247 évet. Ugyanakkor jó néhány esemény ott maradt a valós korban.

Ha egy liter leveshez hozzáöntünk még egy liter vizet, akkor lesz két liter híg valamink. Ez történt a korszakkal is, felhígult. Itt azt mondjuk, hogy besötétedett. Rontott a helyzeten, ha egy római korral elcsúszott esemény kapcsolódott egy, a helyén maradt eseményhez is, mivel eredetileg azonos korhoz tartoztak.

Itt válik érthetővé Horst Fuhrmann kijelentése a rengeteg furcsa viselkedésű hamisítványról, hogy szinte minden hamisított okmány legalább 300 évet várt, mire hasznát vették. Nem az okmány a hamis, hanem a korszak, amihez kötődik.

 

41. oldal

Az alábbi ábra felső részében a hibás összeillesztésű időskála, ahol jól látható a három különböző rész, a hátracsúsztatott római kor, a 247 meg nem történt évet tartalmazó sötét középkor. Alatta pedig az időskála valós, helyes elrendezése.

 

 

Az elkövetett hiba érdekessége, hogy csak a mai időszámításunk kronológiáját zavarta össze:

Az egyéb időszámítások nem érintettek benne. Sem a kopt, sem az iszlám, de a két világ teremtésétől induló időszámítás, a VIII. században létrejött bizánci és zsidó éra sem. Akkor sérülhettek csak, ha a mi időszámításunk hibás adatait átvették.

Véleményem szerint, azokat az iratokat, amelyek valamilyen fura oknál fogva nem illeszkedtek az új kronológiába, egyszerűen hamisnak minősítették, vagy figyelmen kívül hagyták.

Kérdés: mindkét világérát a VIII. században kezdik használni, amelyekben az éveket egy feltételezett - hipotetikus - kezdőponttól, a „világ teremtésétől” számítják. Bevezetésük egyik oka a római időszámítás megszűnése. Felmerül a kérdés, hogy miért van jelentős űr a római éra megszakadásának 537-es éve és az új időszámítások VIII. századi megjelenése közt? Miért várt ennyit Bizánc egy birodalom számára fontos dolog kialakításával?

A válasz pedig az, hogy nem vártak vele. Szinte azonnal létrehoztak őket, csak a mai kronológia helyezett körülbelül 247 évet a két időpont közé.

Erről egy külön fejezetben még lesz szó.

 

42. oldal

5. Összefoglaló megállapítások


A megoldás keresése:

1. Az időszámításunk igazolt problémái és az összeesküvés-elmélet tagadása egy másik megoldás felé terelt. Eredménye egy ötlet: lehet, hogy a mai időszámításunk valójában nem a Krisztus születése utáni, hanem egy másik időszámítás, ami valamilyen tévedés vagy félreértés miatt terjedt el a keresztény Európában?

2. Az ötlet megvalósítása: egy középkori krónika elfogadottól eltérő évszámából ki kell vonni a szóba jöhető időszámítások kezdőévét. Ha a különbség egyezik valamelyik hasonló jellegű, valós történelmi eseménnyel, akkor abban az időszámításban érdemes szétnézni.

3. Az ötlet életképesnek bizonyult. Kézai Simon hunok bejövetelének 700-as évszáma megfelelt az ötlet feltételeinek. A 700-ból kivonva 247-t - a pártusok időszámításának kezdő évszámát - 453-at kapunk, ami a mai időszámításunkban Attila, a hun nagykirály halálának éve.

4. Az ötletre támaszkodó feltételezés: Kézai Simon krónikájának évszámai a pártus birodalom arszakida időszámításában íródtak.

 

43. oldal

A krónikák titkai:

1. Tényként állíthatjuk, hogy Kálti Márk Képes Krónikájának szerzői módosították a Kézai-krónika évszámait. Alapvetően az indictio-ciklus segítségével kapták az új évszámaikat - 872-ből 677 lett, a 700-ból 445. A többi évszámhoz felhasználták a két eredeti évszám különbségét. Egyes évszámokhoz a Nagy Sándor halálától számolt éra 323-as évszámának különbségével jutottak.

2. Kézai évszámainak kétféle visszahelyezése az időskálán azt bizonyítja, hogy Kálti Márk és társai nem igazán voltak annak tudatában, hogy milyen évszámokról is van szó. A zavaros évszám és eseménypárosítás pedig arra enged következtetni, hogy arra sem kaphattak pontos utasításokat, hogy miért kell átszámítani az évszámokat.

3. Az egyedüli felismerhető folyamat: ahol átírják az évszám bevezetését, ott átszámítják az éveket is. Például azokat is, amelyek még uralkodói évszámokkal voltak jelezve.

4. Képes Krónika szerkesztői Attila halálának 445-ös évét a 700-as évszámból származtatták. Igazolódott az elmélet állítása, hogy a 700-as évszám valójában Attila halálának éve, amit a 700 és 247 különbsége alapján feltételeztük.

 

44. oldal

A valódi időszámításunk:

1. A félreértésen alapuló, jóhiszemű bevezetésnek ad támpontot az időszámítás neve, a magyarul az Úr … évében, latinul az Anno Domini. A magyar nyelvben az Úr szó többek között Úr Jézust is jelenti. Hasonlóan értelmezhető a latin szövegek dominianno Domini: az Úr éve, az Úr … évében

dominicus: császári, Jézus Krisztust illető, úr, uralkodói, úrhoz tartozó, úri
szava is. Ha a különböző népek közötti többszörös átadás/átvétel során az időszámítás valódi eredete homályba vész, félre lehet érteni.

2. Az időszámítás Európába kerülése a pártus birodalom lovasnomád rokonnépein keresztül történhetett. A birodalom majd 500 éves története alatt a rokonnépek erejére támaszkodva védte és tartotta meg hatalmát. Ennyi idő alatt átvehették a birodalom időszámítását. A népvándorlások egyik hulláma pedig magával hozta a pártusok, vagyis az Úr időszámítását és vált ismertté Európa új urai által.

3. Az itt élő népesség hitéletében jelen lévő keleti keresztény elemek és az elnevezése miatt pedig Úr Jézus születésétől számított időskálának vélték.

4. Ezt bizonyítja a Kézai-krónika a magyarok bejövetelének évszáma, a 872. A szerző nem az Úr évével, hanem Jézus Krisztus születésének évével vezette fel. Az eredeti ősforrásban az évszámhoz tartozó megjelölés vagy olvashatatlan volt, vagy teljes egészében hiányzott. A másoló pedig automatikusan azzal a bevezetéssel helyettesítette, amilyen időszámításnak vélte az évszámot.

 

45. oldal

A sötét középkor keletkezése:

1. Róma csak az 1054-es nagy egyházszakadás után kezdi használni, eleinte valószínűleg jóhiszeműen, a különválás egyfajta demonstrálásaként. Majd találnak valamit, ami után már a Urunk megtestesülésének ... évében bevezetővel találkozunk vele és átszámíttatják az évszámokat a krónikákban és leiratokban.

2. Az időszámítás elterjedése után, a XIII-XIV században igény támadt arra, hogy a római kort összeillesszék a használatba vett, új időszámítással. A téves gondolat szerint ezek Jézus születésétől számolt évek, ezért Jézus természetesen 1-ben született. A Bibliában található adatok alapján ismert volt a Jézus korához kapcsolódó római korszak, Augustus császár uralkodásának évei.

3. A kronológia felépítése során a mai időszámításunk 1-es évszámához, tévesen, Augustus császár kora, illetve egész pontosan, uralkodásának 30. éve rendelődött.

4. A téves elgondolással a teljes római kort, és az ahhoz kapcsolódó valamennyi kronológiai eseményt 247 évvel korábbra helyezték. Ez pedig a sötét középkor törvényszerű létrejöttéhez vezetett, mivel a római kor és a valós középkor közé olyan 247 üres év került, aminek nincs történelme.

 

46. oldal

Hogyan tovább?

Innentől tudatosan kezdtem keresni a 247 éves elcsúszás nyomait és számos példát találtam. Főleg olyanoknál, amelyekre nem talált hiteles magyarázatot a mai történelemtudomány. Jellemzően a kronológia területéről származnak, mivel az lett elrontva. Időszámítások kezdőpontjai, históriai és csillagászati események kaptak új szemléletet. A 247 évvel eltolódott események nem a megtalálás sorrendjében vannak közzétéve, hanem az elmélet bizonyításában játszott súlyuk alapján.

 

Ennélfogva: ha a mai időszámításunk a pártusok érája, akkor az igazán nagy súlyú bizonyítás, a betlehemi csillag eseménykörének megkeresése lenne 247 évvel később. A jelenlegi helyén, mint ahogyan az elején jelezve lett, közel-távol hasonló sincs. Erről szól a következő fejezet...

47. oldal

…rejtély megoldása minden esetben csalódás egy misztikumban…

III. A valódi betlehemi csillag

A jelenségre - az 1. évszám körül - számos elképzelés született, ami érthető, ha azt 247 évvel később kell keresni. Többek között Szaturnusz-Jupiter és más bolygóegyüttállások, üstökös-elmélet, bolygók felkelése bizonyos csillagképekben, szupernóva felvillanás. Még a sci-fi irodalmat is megihlette. Arthur Clarke A csillag című novelláját szentelte a témának. Talán azért is született ennyiféle elmélet, mert valójában egyik sem illeszkedett elfogadhatóan az evangéliumi leírásokhoz.

 

1. A népszámlálás éve


48. oldal

A római korszak és a pártus birodalom arszakida érájának kronológiai összekapcsolása során természetesen nem sikerült, nem sikerülhetett Jézus születését az 1-es évszámhoz rendelni. Az ókori történetíró, Josephus Flavius 'A zsidók története' című műve szerint a gyermekgyilkos Heródes időszámítás előtt 4-ben halt meg. Jézusnak így még előtte kellett megszületnie. Nekünk pedig az evangéliumi írások - Augustus által elrendelt - népszámlálásának évét kell megkeresnünk a históriai forrásokban, ahhoz hogy meghatározhassuk a betlehemi csillag valódi évét.

A népszámlálás évét és a születést Lukács evangéliuma köti össze:

„Azokban a napokban történt, hogy Augustus császár rendeletet adott ki, hogy az egész földkerekséget írják össze. Ez az első összeírás Quiriniusz, Szíria helytartója alatt volt. Mindenki elment a maga városába, hogy összeírják. József is fölment Galilea Názáret nevű városából Júdeába, Dávid városába, Betlehembe, mert Dávid házából és nemzetségéből származott, hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt. Ott-tartózkodásuk alatt elérkezett a szülés ideje. Mária megszülte elsőszülött fiát, bepólyálta és jászolba fektette, mert nem jutott nekik hely a szálláson.”

(Lukács evangéliuma: 2.1-2.7)

 Teres Ágoston leírja a Biblia és asztronómia című könyvében, hogy Aemilius Palatinus római tábornok Velencében megtalált síremlékén a következő mondat szerepel:

„Sulpicius Quiriniusnak, Augustus császár hadvezérének és követének parancsára Szíriában cenzust hajtottam végre Apameában, a 117 ezer polgárt számláló államban, és ugyancsak Quirinius megbízásából az ituerusok erődjét Libanon hegyén…”

(Teres Ágoston: Biblia és asztronómia, Specola Vaticana 1994)

49. oldal

 A népszámlálás évét egy másik történelmi okmány is megerősíti. Erről szóló forrást épp egy magyar püspök, Verancsics Antal fedezte fel, aki I. Ferdinánd király követeként 1555-57-ben Isztambulban járt Szulimán szultánnál. Egy ankarai városrészben, egy antik épület falán hosszú latin és görög feliratot vett észre. Később kiderült, hogy a szöveg Augustus császár Res gestae-jének másolata, amiről Tacitustól tudjuk, hogy Augustus saját kezűleg írta le, amit élete során véghezvitt. Az eredeti elveszett, de Tiberius kőtáblákra vésette és felállította a császár tiszteletére épített templomokban. A szóban forgó épület pedig Róma istenasszony és Augustus császár temploma volt. A feliratban maga Augustus mondja el, hogy háromszor rendelt el népszámlálást uralkodása alatt. A mai időszámításunk szerint i. e. 28-ban, i. e. 8-ban, és i.sz. 14-ben. A tudomány ez a forrást „monumentum ancyranum” néven ismeri.

A népszámlálások évei a monumentum ancyranum szövegében természetesen a római évszámítás szerint szerepelnek, ahol az adott év két konzuljának nevével különböztették meg az egyes éveket. Például az i. e. 28-as év Augustus VI. konzulságának és M. Vipsanius Agrippa II. konzulságának éve. A i.sz. 12. év pedig Germanicus Julius Caesar és C. Visellius Varro helyettes konzulságának éve.

Az a népszámlálás, amit az evangéliumi források alapján mi keresünk, az i.e. 8-as lesz. A népszámlálásról szóló szöveg fordítása a következő:

„A Római Szenátus határozata által kapott végrehajtói hatalommal egyedül, vagyis társvégrehajtó nélkül, cenzust rendeztem G. Censorianus és C. Asinius konzulsága évében.” (Res Gestae 8,3. Note p. 46)

(Teres Ágoston: Biblia és asztronómia, Specola Vaticana 1994)

50. oldal

Megerősítő illetve kiegészítő információt kapunk a lehetséges időpontról Teres Ágostontól, aki 1984-től a Vatikáni Csillagvizsgáló társ-asztronómusa volt haláláig. Még a „kitalált középkor” elméletének megjelenése előtt, 1994-ben kiadott egy könyvet „Biblia és asztronómia” címmel a közelgő 2000. év kapcsán. Ebben, többek között elemzi Jézus születésének lehetséges időpontját is.

Könyvében a népszámlálás időpontját i. e. 8-ra teszi, az ankarai feliratra és más források támaszkodva, kiegészítve azzal, hogy mindezt az őszi-téli hónapokban hajtották végre, hogy ne zavarja a nyári munkákat. Jézus születését pedig i.e. 7-ben határozza meg, de a pontosabb időpont keresésében érthetően már más utat jár be és jobbára csak feltételezésig jut el, hasonlóan a többi Jézus születésének időpontját kereső számtalan kutatóhoz.

 

Mindezek alapján kijelenthetjük, hogy az a bizonyos népszámlálás, amit mi keresünk, a források adatai szerint az időszámítás előtti nyolcadik esztendei lesz.

  

Az i. e. 8-ik évi népszámlálást erősíti meg Josephus Flavius 'A zsidók története' műve is. Azonban sem az időszámítás előtti nyolcadik év, sem az első év közelében sincs még hasonló jelenség sem, mint amit a betlehemi csillagjelenségről írnak az evangéliumi források. Ezen persze nem is kell csodálkozni. Most vizsgáljuk meg, mit is állítanak az evangéliumok.

  


2. A betlehemi csillag a forrásokban


51. oldal

Az évszámot meghatároztuk: i. e. 8., és 247 évet sem probléma előre menni, de abban évben mit és mikor keressük? Mit tudunk a betlehemi csillagról valójában, lehetőleg leválasztva róla a megfejtetlenség homálya által ébresztett misztikumot. Két bibliai evangéliumi forrás említi meg az eseményt, Máté evangéliuma és az apokrif iratok közé sorolt Jakab ősevangéliuma. Az apokrif jelentése rejtett, elrejtett, azokat a szerzőik által szentnek szánt írásokat nevezik így, amelyeket kihagytak a Biblia szent írásai közül.

Máté evangéliuma Károli Gáspár fordításában a következőket írja:

A mikor pedig megszületik vala Jézus a júdeai Bethlehemben, Heródes király idejében, ímé napkeletről bölcsek jövének Jeruzsálembe, ezt mondván: Hol van a zsidók királya, a ki megszületett? Mert láttuk az ő csillagát napkeleten, és azért jövénk, hogy tisztességet tegyünk néki. Heródes király pedig ezt hallván, megháborodék, és vele együtt az egész Jeruzsálem. És egybegyűjtve minden főpapot és a nép írástudóit, tudakozódik vala tőlük, hol kell a Krisztusnak megszületnie? Azok pedig mondának néki: A júdeai Bethlehemben; mert így írta vala meg a próféta: És te Bethlehem, Júdának földje, semmiképen sem vagy legkisebb Júda fejedelmi városai között: mert belőled származik a fejedelem, a ki legeltetni fogja az én népemet, az Izráelt.

Ekkor Heródes titkon hivatván a bölcseket, szorgalmatosan megtudakolá tőlük a csillag megjelenésének idejét. És elküldvén őket Bethlehembe, mondta nékik: Elmenvén, szorgalmatosan kérdezősködjetek a gyermek felől, mihelyt pedig megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek és tisztességet tegyek néki. ők pedig a király beszédét meghallván, elindulának. És ímé a csillag, a melyet napkeleten láttak, előttük megy vala mind addig, a míg odaérvén, megálla a hely fölött, a hol a gyermek vala. És mikor meglátták a csillagot, igen nagy örömmel örvendezének. És bemenvén a házba, ott találák a gyermeket anyjával, Máriával; és leborulván, tisztességet tőnek néki; és kincseiket kitárván, ajándékokat adának néki: aranyat, tömjént és mirhát. És mivel álomban meginttettek, hogy Heródeshez vissza ne menjenek, más úton térének vissza hazájokba.

(Máté evangéliuma 2.1-2.12)

 

Az új fordítású Bibliában, pedig így olvasható ugyanez a részlet:

Amikor a júdeai Betlehemben Heródes király idejében Jézus megszületett, bölcsek jöttek napkeletről Jeruzsálembe és kérdezősködtek: "Hol van a zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten s eljöttünk, hogy bemutassuk neki hódolatunkat." Ennek hallatára Heródes király megriadt, s vele egész Jeruzsálem. Összehívta tehát a főpapokat és a nép írástudóit, és tudakozódott tőlük, hol kell a Messiásnak születnie. "Júda Betlehemében - válaszolták -, mert így jövendölt a próféta: Te Betlehem, Júda földje, egyáltalán nem vagy oly kicsi Júda nemzetségei közt, hisz belőled származik majd a vezér, aki népemnek, Izraelnek pásztora lesz."

Erre Heródes titokban magához hívatta a bölcseket és pontosan megtudakolta tőlük a csillag feltűnésének idejét. Aztán elküldte őket Betlehembe: "Menjetek - mondta -, s szerezzetek pontos értesülést a gyermek felől! Ha megtaláljátok, jelentsétek nekem, hogy én is elmenjek és hódoljak neki." Azok meghallgatták a királyt és útra keltek. S lám, a csillag, amelyet napkeleten láttak, vezette őket, míg végre meg nem állt a hely fölött, ahol a gyermek volt. A csillagot megpillantva nagyon megörültek. Bementek a házba, és meglátták a gyermeket anyjával, Máriával. Leborultak és hódoltak neki, majd elővették kincseiket s ajándékot adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. Mivel álmukban utasítást kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba.

(Máté evangéliuma 2.1-2.12)

52. oldal

Jakab apokrif ősevangéliumába a következőket találjuk:

Akkor magához hívatta a mágusokat, és ezt mondta nekik: „Miféle jelet láttatok a Király megszületésekor?” A mágusok ezt válaszolták: „Láttuk a csillagát, mely minden másnál ragyogóbb volt, úgy ragyogott az a többi csillag között, hogy ezeknek fényességét még látni se lehetett, és ebből mi tudtuk, hogy Izraelnek megszületett király, és eljöttünk, hogy leboruljunk előtte.” Ahogy távoztak a mágusok, íme, megpillantották azt a csillagot, mely napkeleten vezette őket, és megállt a barlang felett.

(Jakab ősevangéliuma, Ladocsi Gáspár fordítása, in: Ókeresztény írók tára, Szent István Társulat Bp. 1988)

 

Szepessy Tibor fordításában a következő olvasata van:

József javában készülődött, hogy majd útra kelnek Júdeából, s lám, épp akkor nagy nyugtalanság támadt a júdeai Betlehemben, mert mágusok érkeztek, akik váltig ezt kérdezgették: Hol van a zsidók királya? Láttuk a csillagot keleten, azért jöttünk, hogy bemutassuk előtte hódolatunkat!
Mikor Heródes ennek hírét vette, félelem fogta el. Nyomban szolgákat küldött ki a mágusokért, egyszersmind pedig magához rendelte a főpapokat, s faggatóra fogta őket a praetoriumban: Mi van megírva a Felkentről? Hol is születik? A papok felvilágosították: A júdeai Betlehemben Így van megírva".

Heródes elbocsájtotta őket, s most már a mágusokat kezdte faggatni: Miféle jelét láttátok annak - kérdezte - hogy király született? - Láttunk egy csillagot - magyarázták a mágusok. - Feltűnően nagy volt, úgy ragyogott fel a többi csillag között, hogy mindet elhomályosította - más csillagot látni sem lehetett mellette. Így tudtuk meg, hogy Izraelnek királya született, s azért is jöttünk, hogy hódolatunkat bemutassuk előtte. Akkor hát menjetek és keressétek meg - mondta Heródes -, s ha rátaláltok, adjátok hírül nekem, hogy magam is odamehessek és bemutathassam előtte hódolatomat! A mágusok távoztak tőle, s íme, az a csillag, melyet keleten láttak, elvezette őket a barlanghoz, ott állapodott meg a Gyermek feje fölött". Mikor a mágusok megpillantották bent anyjával, Máriával, kivették tarisznyájukból ajándékaikat, aranyat, tömjént, mirhát. S mert az angyaltól utasítást kaptak, hogy ne menjenek Júdea felé, más úton tértek vissza szülőföldjükre.

(Apokrif iratok - Csodás ​evangéliumok, Szerk.: Adamik Tamás, Telosz Kiadó Bp. 1996 )

53. oldal

Amit ki lehet következtetni a betlehemi csillaggal kapcsolatban az itt olvasható szövegekből:

  1. Az eseménysor Augustus császár által elrendelt népszámlálás végrehajtásának idejében történt.
  2. A mágusok illetve napkeleti bölcsek születendő királyt, királyfit kerestek.
  3. Látták (a király) csillagát a keleti égbolton, ami mindennél fényesebb volt, és valamilyen módon utalt arra, hogy egy királyfi fog születni.
  4. Később, az égbolt egy másik pontján látnak egy csillagot, ami valamilyen módon mutatja az utat a gyermek királyfihoz.

 

A mágusokról illetve a napkeleti bölcsekről még annyit, hogy Teres Ágoston könyvében csillagjósoknak feltételezi őket, de mindenképp nagy tekintélyű emberek voltak. Sokkal többet nem tudunk róluk a bibliai írásokból, azon kívül, hogy visszatértek hazájukba, miután átadták ajándékukat és figyelmeztetésüket. A különböző hagyományokban idővel háromkirályokként jelennek meg, de ennek nincs konkrét forrása és később még lesz róla szó.

Közvetlen utalás egyetlen írásban sem, arra nézve, hogy időben milyen nap körül keressük ezeket a jelenségeket, de mind az ortodox keleti, mind a nyugati kereszténység számon tartja, és ünnepli Jézus születésnapját. Ez ma december 25, ahová a 325-ös niceai zsinat tette karácsony ünnepét. A korai kereszténység által ünnepelt napja viszont még január 6-a volt. Egy rövid ideig december 25-től január 6-ig tartó időszakban ünnepelték a születésnapját.

 

Tehát, aki a betlehemi csillag jelenségét keresi, azt mindenképp e két dátum - december 25. és január 6. - környékén keresse, és ha lehet, ott találja meg.

 

54. oldal

3. A népszámlálás valódi éve


Kérdés, ha a téves elgondolás szerint a teljes római kort 247 évvel korábbra helyezték, akkor hol kell keresnünk Augustus által elrendelt i.e. 8-as népszámlálás valódi évét?

A mai, téves időskálán a következőképpen helyezkedik el a három történelmi esemény, a pártus birodalom megalakulásának, Attila halálának és a népszámlálás éve:

 

55. oldal

A gondolat szerint a mai időszámításunk az arszakidák időszámítása, így az 1-es évszámA mai időszámításunk 1. éve. valójában I. Arszak királlyá történő kikiáltásának, egyúttal a pártus birodalom megalakulásának éve. Attila 453-as halála előrejön ÚR/AD 700453+247=700-ra.

Megjegyzés: az ÚR/ADAz elméletben meg kell különböztetni a helyes és a téves kronológiában értelmezett évszámokat. Ezért az AD elé egy perjellel az ÚR kifejezés kerül, jelezve, hogy az évszám a helyes kronológiában van megadva. kifejezés részletes magyarázatát lásd az elmélet LEXIKON-ának kronológiai évjelzések című kifejezésénél.

Augustus császár i. e. 8-ra jelzett népszámlálásának 247 évvel későbbi, valódi időpontja pedig a 247-8=239 kivonás alapján az ÚR/AD 239. esztendő lesz.

 

Ennek megfelelően a helyes időskálán a következőképpen helyezkedik el a keresett három esemény:

 

56. oldal

Itt álljunk meg egy szóra. Számos hozzászólásban, e-mailben és személyes találkozásnál többen jelezték felém, hogy nem jó a 239-es dátum, mivel a csillagászati jelölésben az i.e. 8 azonos -7-el. Ez alapján nem 8-at, hanem 7-t kell kivonni 247-ből, így a dátum 247-(-7)=240 lesz.

Bevallom, a könyv írása során ez a formula engem is becsapott, nem egyszer. Ilyenkor fogtam egy táblázatkezelőt, felírtam egymás alá a számskálákat és kézzel megszámoltam, majd megnyugodva visszatértem a könyv írásához. A 247-(-7)-es kivonás itt nem működik, téves gondolat. Miről is van szó?

Alább a szóban forgó három skála ábrája. Az első sorban a 247 év sora, 1-től 247-ig, megszakítva a 12. után. A második sorban időszámítás előtti (BC) és az időszámítás utáni (AD) évek számsora. A harmadikban a csillagászati időskála, ahol az időszámítás előtti évek negatív számmal vannak jelölve.

Az ábra magáért beszél. Jól látható, hogy BC 8-al kezdve az időszámítás előtti évek száma nyolc. A csillagászati skálánál ugyanannyit találunk, csak itt a nyolcadik a 0. év. Ha csak 7-t vonunk ki 247-ből, akkor ott marad a 0. év, azaz a BC 1. Azt a bizonyos 240 évet ezért BC 1-től kell kezdeni és így is ÚR/AD 239-hez jutunk.

A csillagászati dátumok kiszámításához a Julián dátumotA Julián-dátum egy csillagászati célú időpont számítás. A módszer az időszámítás előtti 4713. év első napjától eltelt napok számát adja meg. A töredéknapot tizedestörttel fejezik ki. Joseph Scaliger francia történész 1582-ben javasolta minden ismert történelmi eseményt megelőző kezdetet a számolási problémák kiküszöbölésére. Az apja, Julius Scaliger tiszteletére nevezte el a módszert Julián-dátumnak. használják, ami nem tévesztendő össze a Julián-naptárralA Julián-naptár Julius Caesar által bevezetett, kisebb változtatásokkal a mai napig használt naptár.. Itt a -7 csak egy jelölése az adott évnek, ugyanúgy mint a BC 8. További információt talál erre az Olvasó a Kislexikon nulladik év fejezetében.

 

Tehát a népszámlálás valódi éve a 247-8=239 kivonás alapján:

ÚR/AD 239.

 

A bibliai evangéliumokban leírt csillageseményeket itt kell meglelnünk. Pontosabban a király csillagát valamikor a 239-es év végén, a betlehemi csillagot pedig a 240. év elején.

 


4. A király csillaga


57. oldal

A napkeleti bölcsek feltehetőleg csillagjósok is voltak, ezért röviden ejtsünk szót az asztrológiai csillaghagyományról. Az asztrológia a Nap, a Hold és a bolygók mozgását, együttállását tanulmányozza az égbolt csillagképeiben. Elfogadott története szerint az i. e. VIII. században alakult ki a napkeleti Mezopotámia és Babilónia területén. Művelői a papság köréből kerültek ki, akik egy adott időpontban bekövetkezett esemény alakulását próbálták meghatározni a különböző égitestek állásából és mozgásából. A tudománytörténet szerint a mai csillagászat alapjai is innen származnak. Egyiptomon és Görögországon keresztül került be az európai köztudatba, magával hozva a Mezopotámiában kialakult csillagok és csillagképek neveit, legtöbbször tükörfordítással. Nem vizsgálva az asztrológia hitelességét, igazságtartalmát, nekünk a napkeleti bölcsek szavainak megfelelő vagy ahhoz hasonlító asztrológiai csillageseményeket kell keresnünk.

58. oldal

A következőkben egy képsorozatot nézünk végig, amely a Stellarium csillagászati program segítségével készült. A helyszín Jeruzsálemtől keletre és a keleti égboltot látjuk, minden képen hajnal négy óra van. Az első kép a 239. december 3-i égboltot mutatja. Az utolsó 239. december 30-i állapot. Minden képhez tartozik egy-egy rövid szöveg, ami a kép alján olvasható. A képek navigálása a bal- illetve a jobboldalon látható nyilak segítségével lehet, a kép alatt látható körökre kattintva pedig az ahhoz a naphoz tartozó képhez ugorhatunk.

 


 .
Jeruzsálemtől keletre vagyunk és a keleti égboltot látjuk magunk előtt, 239. december harmadika, hajnali négy óra van. Keletre nézve ezt az égboltot láthatták maguk előtt az egykori napkeleti bölcsek.
239. december 3.
A király csillaga a csillaghagyomány szerint a Jupiter. Ahhoz, hogy a királynak fia szülessen, egy női jeggyel kell találkoznia, például a Vénusszal. Az 1. évszám körüli együttállások a férfi jegyű Szaturnusz és a Mars bolygókkal inkább konfliktusok vagy szövetségek előjelei.
239. december 4.
... és a horizonton feltűnik a Jupiter bolygó, a király csillaga.
239. december 5.
A források nagy fényességű jelenségről beszélnek, ami szinte elhomályosította a többi csillagot.
239. december 6.
A Vénusz a Nap és a Hold után a harmadik legnagyobb látszólagos fényességű égitest az égbolton.
239. december 7.
A Jupiter az ötödik a fényességi sorban, itt viszonylag halványabb fázisában van, de még mindig fényesebb a legfényesebb valódi csillagtól, a Szíriusztól.
239. december 8.
Jakab ősevangéliumának leírása ennek a két, nagy látszólagos fényességű égitest együttállására utalhat.
239. december 9.
A Jupiter emelkedőben, a Vénusz süllyedőben a horizonthoz képest.
239. december 10.
Időnként fel-fel tűnik a Hold is, de más bolygó nem zavarja meg a "találkát".
239. december 11.
A két bolygó látszólagosan egyre közelebb kerül egymáshoz.
239. december 12.
Továbbra sincs más bolygó a közelben.
239. december 13.
Együttállás közeli állapot.
239. december 14.
Az együttállás napja. Ezt az eseményt értelmezték úgy a mágusok, hogy a királynak gyermeke, illetve királyfi fog születni.
239. december 15.
A két bolygó lassan eltávolodik a látszólagos találkozásuk után.
239. december 16.
A híradások úgy közvetítik felénk, hogy látták a király csillagát, de feltehetőleg csillagjósként folyamatosan követték az égbolt eseményeit. Bizonyára tudták, ismerték az égitestek mozgásának szabályait a kor ismereteihez képest. Heródessel történő találkozásukat nem biztos, hogy betervezték, hisz a források szerint ő hívatta őket.
 
 
239. december 18.
A Jupiter továbbra is emelkedőben, a Vénusz pedig süllyedőben a horizonthoz képest. Ezt a mozgást megőrzik a hónap végéig.
239. december 19.
A Jupiter továbbra is emelkedőben, a Vénusz pedig süllyedőben a horizonthoz képest. Ezt a mozgást megőrzik a hónap végéig.
239. december 20.
A Jupiter továbbra is emelkedőben, a Vénusz pedig süllyedőben a horizonthoz képest. Ezt a mozgást megőrzik a hónap végéig.
239. december 21.
A Jupiter továbbra is emelkedőben, a Vénusz pedig süllyedőben a horizonthoz képest. Ezt a mozgást megőrzik a hónap végéig.
239. december 22.
A Jupiter továbbra is emelkedőben, a Vénusz pedig süllyedőben a horizonthoz képest. Ezt a mozgást megőrzik a hónap végéig.
239. december 23.
A Jupiter továbbra is emelkedőben, a Vénusz pedig süllyedőben a horizonthoz képest. Ezt a mozgást megőrzik a hónap végéig.
239. december 24.
A Jupiter továbbra is emelkedőben, a Vénusz pedig süllyedőben a horizonthoz képest. Ezt a mozgást megőrzik a hónap végéig.
239. december 25.
A Jupiter továbbra is emelkedőben, a Vénusz pedig süllyedőben a horizonthoz képest. Ezt a mozgást megőrzik a hónap végéig.
239. december 26.
A Jupiter továbbra is emelkedőben, a Vénusz pedig süllyedőben a horizonthoz képest. Ezt a mozgást megőrzik a hónap végéig.
239. december 27.
A Jupiter továbbra is emelkedőben, a Vénusz pedig süllyedőben a horizonthoz képest. Ezt a mozgást megőrzik a hónap végéig.
239. december 28.
A Jupiter továbbra is emelkedőben, a Vénusz pedig süllyedőben a horizonthoz képest. Ezt a mozgást megőrzik a hónap végéig.
239. december 29.
A Jupiter továbbra is emelkedőben, a Vénusz pedig süllyedőben a horizonthoz képest. Ezt a mozgást megőrzik a hónap végéig.
239. december 30.
A képsorozat utolsó képe, ahol a Vénusz lassan eltűnik a horizont alatt.

3 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30

 

Most pedig lépjünk tovább az evangéliumi írásokból ismert misztikumhoz, a gyermek királyfi születési helyét megmutató betlehemi csillaghoz.

 


5. A betlehemi csillag


59. oldal

Máté evangéliuma és Jakab ősevangéliuma a betlehemi csillagról szóló mondataikban a következőket állítják a csillagról, kétféle fordításban:

...és ímé a csillag, a melyet napkeleten láttak, előttük megy vala mind addig, a míg odaérvén, megálla a hely fölött, a hol a gyermek vala. (Máté evangéliuma, Ford: Károli Gáspár)

S lám, a csillag, amelyet napkeleten láttak, vezette őket, míg végre meg nem állt a hely fölött, ahol a gyermek volt. (Máté evangéliuma, Új fordítású biblia)

Ahogy távoztak a mágusok, íme, megpillantották azt a csillagot, mely napkeleten vezette őket, és megállt a barlang felett. (Jakab ősevangéliuma, Ford: Ladocsi Gáspár)

„...s íme, az a csillag, melyet keleten láttak, elvezette őket a barlanghoz, ott állapodott meg a Gyermek feje fölött". (Jakab ősevangéliuma, Ford.:Szepessy Tibor)

Biztos, hogy a napkeletről jött bölcsek nem akkor látták meg a csillagot, amikor kijöttek Heródestől, ahogyan azt az evangéliumok sugallják nekünk, hiszen nappal lehetett. A mágusok bizonyára már akkor is tudták, hogy milyen csillagesemények fognak bekövetkezni, amikor Heródes fogadta őket. Látták a Jupiter együttállását és látták a ma betlehemi csillagnak nevezett jelenség bekövetkeztét is, amiről beszámolhattak Heródes színe előtt. Abban is biztosak lehetünk, hogy a gyermeket nem a betlehemi csillag útmutatása alapján, hanem egyszerű kérdezősködés után találták meg. Az útmutató betlehemi csillagnak más szerepe lehetett, ami végül is különleges misztériumához vezetett. A titokzatosságát csak fokozta az időszámításunk hibája.

60. oldal

A következőkben egy újabb képsorozatot nézünk végig, amely a Stellarium csillagászati program segítségével készült. A helyszín Jeruzsálemtől keletre és a nyugati égboltot látjuk, minden képen hajnal négy óra van. Az első kép a 239. december 31-i égboltot mutatja. Az utolsó pedig a 240. január 29-i állapot. Itt is tartozik minden képhez egy-egy rövid szöveg, ami a kép alján olvasható. A képek navigálása a bal- illetve a jobboldalon látható nyilak segítségével lehet, a kép alatt látható körökre kattintva pedig az ahhoz a naphoz tartozó képhez ugorhatunk.

 


 
Jeruzsálemtől keletre vagyunk és a nyugati égboltot látjuk magunk előtt, 239. december 31, hajnali négy óra van. Nyugat felé nézve ezt az égboltot láthatták maguk előtt a gyermeket kereső napkeleti bölcsek.
 
 
240. január 1.
240 január elseje van. Abban a korban ennek a napnak még nem volt különösebb jelentősége. Szokványos nap lehetett. A kép tetején már látható egy csillagpár. Az égbolton lévő csillagképek alapján a felső egy bolygó lesz.
240. január 2.
Lám, a bolygó a Szaturnusz, amelynek fontos szerep jut. Flaviustól tudjuk, hogy ennek a területnek, Judeának csillaga. Feltehetőleg ezért kapcsolták össze az i. e. 7-es évszámnál Jupiterrel, tévesen.
240. január 3.
Még különlegesebb a Szaturnusz alatt látható csillag, ami az Oroszlán csillagkép legfényesebb csillaga, az éjszakai égbolt fényesebb csillagai közé tartozó Regulus.
240. január 4.
A latin Regulus szónak jelentése van, mégpedig kis ország királya, királyfi, herceg illetve főember. Emlékezzünk vissza, kit is kerestek a napkeletről jött bölcsek? Királyfit! Regulust!
240. január 5.
A térség csillaga, a Szaturnusz együttáll a Királyfi csillagával! A szakirodalom szerint a Regulus csillag nevének sumer és babiloni gyökerei vannak. Az ókori rómaiak „stella regia”-nak, azaz királyi csillagnak nevezték.
240. január 6.
Íme a betlehemi csillag, a Szaturnusz és a Regulus együttállása, konstellációja a Vízkereszt napján. Jézus Krisztus eredeti születésnapjának tartott január hatodikán. Pontosan 247 évvel későbbi január hatodikán, mint ahová a mai kronológia Augustus császár népszámlálását teszi.
240. január 7.
Vízkeresztkor, azaz az epifánia – „epiphania Domini”, az „Úr megjelenése” – néven ismert napon, Jézus Krisztus megjelenésének ünnepén. Jézus a születésnapján jelent meg Jordánnál, Keresztelő (Bemerítő) Jánosnál.
240. január 8.
A keleti egyházakban még nagyon sokáig nem különült el Jézus születésének és a napkeleti bölcsek látogatásának megünneplése.
240. január 9.
Kérdés, hogy hogyan mutathatta a csillagpár az utat a gyermekhez? A válasz az, hogy sehogy. Fizikai képtelenség. Ez már a misztérium, a titokzatos mese világa. Az égbolt egy jelensége sem tud rámutatni egy konkrét földi helyszínre.
240. január 10.
A két égitest együttállását értelmezhették úgy a mágusok, hogy Izraelben született egy királyi utód. Valahol. Azután kérdezősködtek: Hol van a zsidók királya, a ki megszületett? - ahogyan Máté evangéliumában áll.
240. január 11.
Arra sincs megbízható információ, hogy a születése után hány nappal találták meg őket a bölcsek és az hol volt. Lukács phatné-nak nevezi a helyet, mely egyszerre jelent barlangot, istállót és szabad ég alatti etetőhelyet, jászolt
240. január 12.
Annyit tudunk még a bölcsekről, hogy miután átadták ajándékaikat, visszatértek hazájukba, de más úton, elkerülve Heródes udvarát. Hozzáfűzve, azt a gondolatot, hogy úgy tűnik, mintha csak ezért jöttek volna, hogy találkozzanak. Erről majd később.
240. január 13.
A konstelláció még hosszú ideig fennállt, mivel a Szaturnusz lassúbb látszólagos mozgású a többi bolygónál a Naptól való távolsága miatt és itt csak a bolygó helye változik, a csillagé nem. Az együttállás körülbelül most érte el csúcspontját.
 
I.
 
A MAI IDŐSZÁMÍTÁSUNK AZ EGYKORI PÁRTUS BIRODALOM ARSZAKIDA IDŐSZÁMÍTÁSA!

 
240. január 15.
II.
 
A NEVE AZ ÚR IDŐSZÁMÍTÁSA ILLETVE AZ ARSZAKIDA IDŐSZÁMÍTÁS

 
240. január 16.
III.
 
EREDETI ÍRÁSOS ALAKJA: ÚR 240. ÉVÉBEN...

 
240. január 17.
IV.
 
ÚJABB ÍRÁSOS ALAK: URUNK MEGTESTESÜLÉSÉNEK 240. ÉVÉBEN

 
240. január 18.
V.
 
MAI ÍRÁSOS FORMA: A POLGÁRI IDŐSZÁMÍTÁS 240. ÉVÉBEN

 
240. január 19.
VI.
 
JÉZUS AZ ÚR 239/240-ES ÉVVÁLTÁS IDEJÉN SZÜLETETT!

 
240. január 20.
VII.
 
FELTEHETŐLEG 239. DECEMBER 25-E ÉS 240. JANUÁR 6-A KÖZÖTT.

 
240. január 21.
VIII.
 
AKKOR, AMIKOR A KIRÁLYFI CSILLAGA EGYÜTTÁLL A SZATURNUSSZAL!

 
240. január 22.
IX.
 
AHOL EREDETILEG IS ÜNNEPELTÉK SZÜLETÉSÉT!

 
240. január 23.
X.
 
KARÁCSONYTÓL VÍZKERESZTIG TARTÓ IDŐSZAKBAN.

 
240. január 24.
XI.
 
A RÓMAI KORSZAK 247 ÉVVEL KÖZELEBB KERÜL HOZZÁNK.

 
240. január 25.
XII.
 
ÉS EZZEL EGYÜTT MINDEN RÓMAI-KORI ESEMÉNY.

 
240. január 26.
XIII.
 
AUGUSTUS CSÁSZÁR 239-BEN RENDELTE EL A NÉPSZÁMLÁLÁSÁT.

 
240. január 27.
XIV.
 
A SÖTÉT KÖZÉPKOR 247 ÉVVEL RÖVIDEBB, DE VILÁGOSABB LESZ!

 
240. január 28.
XV.
 
A JELENNEK MONDHATÓ 1000-ES ÉVEK TÖRTÉNELME PEDIG NEM VÁLTOZIK.

 
240. január 29.
A képsorozat utolsó képe. A konstelláció még hosszú ideig fennállt, mivel a Szaturnusz lassúbb látszólagos mozgású a többi bolygónál a Naptól való távolsága miatt és itt csak a bolygó helye változik, a csillagé nem.

31 31 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 27 25 26 27 28 29

 

Jézus születésnapjáról kiterjedt vita folyt évszázadokon keresztül. Egy közös megegyezés eredménye lett a mai december 25. Változtathat-e ezen a betlehemi csillag dátumának ismerete? Erről lesz szó a következő fejezetben.

 


6. A születésnap és a betlehemi csillag


61. oldal

Melyik napon születhetett Jézus a betlehemi csillag dátumának ismeretében?

Tény, hogy a források adatai alapján eldönthetetlen a kérdés. Ennek oka, hogy az ókeresztény hagyomány valójában nem őrizte meg Jézus születésének napját. Érthető okok miatt Jézus születése az első követők számára nem bírt különösebb jelentőséggel, és nem is ismerünk ebből a korból olyan forrást, ami az ünneplésről írna.

A születésnap dátumáról a kereszténység korai évszázadaiban hosszas teológiai vita folyt, amiben jóformán minden naptári szóba került. Végül két dátum maradt a lehetséges jelöltekből, december 25 és január 6. Rövid ideig december 25-től január 6-ig tartották az ünnepet, tizenkét napon keresztül. Végül egy zsinati határozat alapján a december 25-e győzedelmeskedett.

A niceai zsinat által elfogadott december 25-i időpont eredetéről több elmélet ismert, de egyik sem nyert általános támogatást. Néhány ismertebb változatból az első a téli napforduló pogány ünnepeinek - pl. Mithrász ünnepe - felülírása. A másik a Jézus fogantatásától számított kilenc hónap, amit a nagypéntek időpontján - március 25 - keresztül próbáltak kiszámítani. A harmadik változat pedig, hogy az evangéliumok szerint az angyal hat hónappal János fogantatása után jelent meg Szűz Máriának, ami a hagyomány szerint március 25-én történt. Innen kilenc hónapot számolva december 25-re jutunk. Tulajdonképpen egyik sem ad hitelesnek mondható támpontot.

Egy adat az Úr időszámításához, a római Hippolytus (AD 170–236 / ÚR/AD 417-483) Dániel könyvének 4:23-as kommentárjából:

„Urunk első eljövetele, mikor testté lett Betlehemben, nyolc nappal január kalendája előtt, egy szerdai napon történt, Augustus uralkodásának negyvenedik évében, Ádám teremtése után 5500 évvel.”

A korszakolás pontosságát és a szöveget nem értékelve, az ÚR időszámítása szerinti 239 december 25-e (nyolc nappal január kalendája előtt) valóban szerdára esik.

62. oldal

Január hatodikához ma három eseményt kapcsolnak, a korai kereszténység korában még négyet. A napkeleti bölcsek megjelenésének napját. A vízkeresztet, vagyis az epifániát, azaz az Úr megjelenését és megmerítkezését a Jordánban. Jézus első csodáját, a víz borrá változtatását a kánai menyegzőn. Valamint a december 25-i karácsony ünnepének kialakulása előtt Jézus születését.

Ezek közül bennünket két esemény érint. A napkeleti bölcsek megjelenésének eseménye, és az epifánia, a Vízkereszt. A bölcsek látogatásáról megtörtént tényként számolnak be az evangéliumok, de az időpontjáról csak annyit tudunk, hogy a betlehemi csillag eseménysorának idejében. Valamikor a születés után, ami lehetett két hét, de lehet, hogy csak egy nap. A másik a bemerítkezés eseménye. A zsidó férfiak egy betöltött életkor után végezhettek igehirdetői feladatot. Ez azt jelentheti, hogy január hatodikán már túl volt születésnapján, de hogy hány nappal, nem tudni.

Ebben sajnos a betlehemi csillag eseménysora sem segít, mivel a Szaturnusz bolygó 239 decemberétől 240 januárjáig folyamatosan a Királyfi csillaga, a Regulus közelében tartózkodott. A legnagyobb közelséget pedig január 12-14-e körül érte el, de akkor sem lehet egy konkrét naphoz kötni. Alább a Regulus mellett elhaladó Szaturnusz pályavonala.

Az elmélet szempontjából végül is mindegy melyik napon született Jézus. Lehet december 25-e, vagy január hatodika, de akár a két dátum közötti bármelyik időpont. Az elméletben csak a születési évet és a korszakot próbáltuk beazonosítani, ami megtörtént.

Amit még fontos megjegyezni: a vita tárgyát képező dátumok - január 6, december 25 - valamilyen módon mégiscsak megmaradtak egy ismeretlen forrásnak vagy a szájhagyománynak köszönhetően. A betlehemi csillag eseménysora megerősíti, igazolja az időpontokat és akár mindkét dátum igaz lehet a mai szerepüknek megfelelően. Az is biztos, hogy nem a csillagászati események határozták meg ezeket az időpontokat, hanem a földi történések és emlékezetek.

 

Néhány kérdés a betlehemi csillaggal kapcsolatban függőben maradt, illetve bővebb kifejtést igényel. A következő fejezet ennek lett szánva.

 


7. Kérdések és válaszok


 

Néhány függőben maradt kérdés és válasz a betlehemi csillagról:

63. oldal

Miért állítják egyöntetűen, hogy ugyanaz a csillag mutatta az utat, amelyik keleten feltűnt?

Már említve lett, hogy ésszerű magyarázatot akkor találunk rá, ha megvizsgáljuk, hogy kik voltak a napkeleti bölcsek és kik voltak, akik sok-sok év múlva emlékezetből lejegyezték az evangéliumokat. Megkönnyíti helyzetünket, hogy már tudjuk, hogy a betlehemi csillag is egy együttállás volt.

A napkeleti bölcsek, a mágusok, akárhogy is nevezzük őket, a csillagok korabeli szakemberei voltak, mégha csillagjósként is fogadjuk el személyüket. A keleti égbolt jelenségére bizonyára volt egy szakkifejezésük, aminek jelentése a mai együttállás szó lehetett. Szakemberként nehezen megjegyezhető, mások által nehezen érthető szakszavakat használtak. Teres Ágoston a már említett könyvében astér-nek mondja a szót, amely meghatározott csillagállást, konstellációt jelent.

Az evangéliumok forrásai viszont egyszerű emberek voltak, ha esetleg értették is a bölcsek szavait, a szakszavakat feltehetőleg nem tudták megjegyezni és sok-sok év múltán pontosan visszaadni. Kedvenc példám az alapszakmámból: egy gépészetben laikus embernek mutatok két létező csavar típust, és elmondom, hogy egyik egy négyszer huszonötös részmenetes süllyesztett fejű faforgácslap csavar, a másik pedig M12-szer 1.25-ös finommenetű horganyzott hatlapfejű zárócsavar. Kérdés, hogy egy rövid idő múlva mire fog emlékezni? Feltehetőleg két csavarra. Esetleg még arra, hogy az egyik olyan sárgás, a másik ezüstös. Ugyanez történhetett az evangélistákkal is. Az maradhatott meg az emlékezetükben, hogy ez is együttállás, az is együttállás, ez is astér, az is astér. Vagyis ugyanaz.

64. oldal

Mit láttak valójában a bölcsek?

Az alábbi két kép 239. december 12-i hajnali négy órai állapotot mutatja. A keleti és a nyugati égbolt azon részletét tartalmazza, ahol az érintett égitestek láthatók. A baloldali már szerepelt a király csillagáról készült képsorozatban.

Időpont: 239. december 12. Hajnali négy óra.

Már ebben az időpontban is jól látható mind a négy égitest. Feltehetőleg pontosan látták előre bekövetkező mozgásukat az elkövetkező napokra. Nem Heródes találkozása után látták meg a csillagot, hanem mindig is tudták hol állnak. A gyermek keresésében nincs valós szerepe az együttállásnak.

65. oldal

Hogyan mutathatta a csillagpár az utat a gyermekhez?

Erről már volt szó képsorozatban és a válasz ismételten az, hogy sehogy. Az égbolt egy jelensége sem tud rámutatni egy konkrét földi helyszínre. Ha mégis erőltetnénk a gondolatot, és pl. a két égtestet összekötjük egy egyenes vonallal és képzeletben meghosszabbítjuk, hogy elérje a talajt, amit vehetnénk úgy, hogy oda mutat, ahová épp esik. Azonban kis idő múlva az égitestek elmozdulnak az égi pályán és már máshová fog mutatni az összekötő vonal. Ugyanakkor egy másik helyen álló szemlélőnek szintén máshová fog mutatni a vonal, mint nekünk. Az egész fizikai képtelenség. Ez már a titokzatos mese világa, a hozzá nem értők képzeletének kiszínezett termékei.

A két égitest huzamosabb együttállását értelmezhették úgy a mágusok, hogy Izraelben született egy királyi utód. Valahol Izraelben, és hogy megtalálják, kérdezősködni kezdtek, ami Heródes fülébe jutott és magához hívatta őket, ahogyan ezt Máté evangéliuma állítja.

 


8. Összefoglaló megállapítások


66. oldal

Amit kerestünk:

1. A bizonyítás elején azt feltételeztük, hogy a mai időszámításunk a pártusok időszámítása, ami állítólag 247 évvel kezdődött és tévedésből került Augustus császár kora az 1-es évszámhoz.

2. Ha előre megyünk 247 évet, ott meg kell találnunk azokat a csillagászati jelenséget, amit ma betlehemi csillagnak nevez a keresztény kultúrkör.

3. Követelménynek adtuk meg, hogy a király csillaga és a betlehemi csillaga Jézus születésének megfelelő időpontban legyen látható, valahol december 25 és január 6-a körüli időszakban.

 

67. oldal

Amit találtunk:

A király csillagával kapcsolatos megállapítások:

1. A király csillaga, a Jupiter együttállásba kerül 239. december 14-én a Vénusszal, 247 évvel Augustus császár i.e. nyolcra jelzett népszámlálása után.

2. Az égi hölgy és a királyi csillag találkozása királyi utód születését jelentheti az asztrológiai hagyomány szerint.

3. Téli időszakban történik, amikor a népszámlálásokat végrehajtották.

4. Az esemény a keleti égbolton következett be, ahogyan az evangéliumok jelzik.

5. Fényessége a két nagy fényességű égitest miatt megfelel Jakab ősevangéliumának leírásával.

 

68. oldal

A betlehemi csillaggal kapcsolatos megállapítások:

1. A 239-es év decemberétől a 240-es év elejéig a térség csillaga, a Szaturnusz folyamatosan együttáll a Regulus csillaggal.

2. A latin Regulus szó jelentése, kis ország királya, királyfi, herceg illetve főember. A csillag nevének gyökerei sumer és babiloni csillaghagyományból erednek. Az ókori rómaiak „stella regia”-nak, azaz királyi csillagnak nevezték.

3. A napkeletről jött bölcsek egy születendő királyt, királyfit kerestek, azaz Regulust!

4. A valódi betlehemi csillag valójában a Szaturnusz és a Regulus együttállása 239. decembere és 240. januárjában. Az együttállás csúcspontja 240. január 12-14 közé esik.

5. Jézus Krisztus lehetséges születési időszakán belül találtuk meg, amit eredetileg is követelménynek adtunk meg.

6. Vízkeresztkor, azaz az epifánia – „epiphania Domini”, az „Úr megjelenése” – néven ismert napon. Jézus a születésnapján jelent meg Jordánnál, Keresztelő (Bemerítő) Jánosnál, miután betöltötte a kívánt életkort, hogy a bemerítés után elkezdhesse igehirdetői munkáját.

 

69. oldal

Amit kijelenthetünk:

1. Elvárt módon nyert igazolást, hogy a evangéliumi írásokban szereplő csillagászati események valójában 247 évvel később következtek be, mint ahová a mai kronológia tette a hozzá kapcsolódó korszak eseményét, Augustus császár által elrendelt népszámlálást.

2. A keresett eseményeket időszámítás előtti nyolc helyett az i.sz. 239/240 telén találtuk meg Jupiter/Vénusz és Szaturnusz/Regulus együttállás képében.

3. Kijelenthetjük, hogy megtaláltuk időszámításunk kezdőpontját a pártus birodalom megalakulásának évében.

4. A mai időszámításunk az egykori pártus birodalom Arszakida időszámítása, illetve, ahogyan a középkori krónikákban szerepel, az Úr időszámítása.

5. Az eredeti írásos alakja "Úr 2019. évében", a keresztény írásos alak "Urunk megtestesülésének 2019. évében", mai írásos forma pedig a polgári időszámítás 2019. évében.

6. Jézus Krisztus 239. december 25 és 240. január 6-a közötti időszakban született, feltehetőleg Betlehemben! Akkor, amikor a Regulus csillag együttáll a Szaturnusszal, és ahol eredetileg ünnepelték születését.

7. Augustus császár 239-ben rendelte el az érintett népszámlálását.

8. A római korszak 247 évvel közelebb kerül hozzánk, ezzel együtt minden római-korhoz kapcsolódó esemény. A római kor új évszámait megkapjuk, ha egyszerűen csak megtoldjuk 247 évvel. A sötét középkor 247 évvel rövidebb, de világosabb lesz. Az 1000-es évek történelme nem változik.

9. Most, amikor írom e sorokat, 2019. május 10-én, az arszakida időszámítás 2019. évében járunk.

 

70. oldal

Néhány helyére kerülő, fontosabb évszám. A továbbiakban a helyretett évszámokat ÚR/AD, illetve ÚR/BD jelzéssel jelöljük. Leírást lásd az elmélet LEXIKON-ának kronológiai évjelzések című kifejezésénél.
Történelmi eseményMai, téves évszámHelyes évszám
Nagy Sándor halálai.e. 323ÚR e. 75
Szeleukida időszámítás kezdetei.e. 312ÚR e. 65
Pártus birodalom megalakulása. Arszakida időszámítás 1. éve.i.e. 247ÚR/AD 1
II. pun háborúi.e. 218ÚR/AD 29
Spartacus lázadásai.e. 75ÚR/AD 174
Julianus-féle naptárreform bevezetése i.e. 45ÚR/AD 203
Julius Caesar meggyilkolása március idusán.i.e. 44 ÚR/AD 204
Római császárkor kezdetei.e. 27ÚR/AD 220
Augustus uralkodásai.e. 27-i.sz. 14ÚR/AD 220-260
Augustus evangéliumi népszámlálásai.e. 8ÚR/AD 239
Jézus születésének évei.e. 7ÚR/AD 240
Mai időszámításunk előtti 1. évi.e. 1ÚR/AD 247
Mai időszámításunk szerinti 1. év.i.sz. 1ÚR/AD 248
Diocletianus császári.sz. 284ÚR/AD 531
Niceai zsinat évei.sz. 325ÚR/AD 572
Attila halálának éve. A hun birodalom összeomlása.i.sz. 453 ÚR/AD 700
Odoaker lemondatja a nyugatrómai császárt. Ókor vége. i.sz. 476ÚR/AD 723
Justinianus császári.sz. 527ÚR/AD 774
Konzuli évekre alapuló római időszámítás megszűnése.i.sz. 536/541ÚR/AD 783/788
Magyarok bejöveteleUgyanaz maradÚR/AD 872-895
 

Az 1000 utáni évszámok azonosak a mai kronológia évszámaival.

 

A következő fejezet azokat a kiegészítő témákat fogja össze, amelyeket kutatás közben találtam, de nem illettek bele egyik fejezetbe sem. Szerencsére az anyaga folyamatosan bővül, ahogy a kutatás halad előre és fed fel újabb és újabb érdekes összefüggéseket.

71. oldal

…minden kibogozható, türelemmel, kitartással…

IV. Misztikumok, összefüggések, elemzések, feloldások

Az összefüggések elemzése és a bizonyítások egyszerre erősítik meg az alapötletet és találnak magyarázatot a történelem néhány különleges, misztikus rejtélyére, amit pont az időszámításunk hibája hozott létre. Különböző történelmi rejtélyeket tárunk fel vagy új szemléletet adunk eddigi elméleteknek. A végső következtetések érdekes információt adnak minden olvasónak és a történelemmel hivatásszerűen foglalkozóknak.

 

1. Sötét középkor nélkül


72. oldal

A sötét középkor üres évei egy jóhiszeműnek induló történelmi félreértés miatt épültek be az időszámításunk kronológiájába, amikor a különböző időszámításokban lejegyzett eseményeket rögzítették benne. A bevezetés jóhiszeműsége továbbra is fennáll, de a későbbi elemzések azt mutatják, hogy a sötét középkor létrejöttét valakik elősegítették. Mindemellett csak a mi időszámításunkba került téves adat. A többi csak akkor sérülhetett, ha a mi hibás adatainkat emelte be a saját időszámításába. Úgy gondolom, ilyen nem sok lehet.

 

a) A hígított korszak szindróma

Az alábbi két ábra szemlélteti a sötét középkoros évekkel megtoldott kronológia eseménysorát, illetve sötét középkor nélküli normál eseménysort. A felső ábra mutatja a két eseményben gazdag rész között a megritkult, forrásszegény időszakot. Itt szokatlanul kevés írott és régészeti emléket találtak. A meglévő dokumentumok óriási hányadát minősítették hamisítványnak.

Az alsó ábrán már elfogadható az események eloszlása, és megszűnik az úgynevezett forráshiány. A kb. feleannyi időre a meglévő dokumentum és régészeti lelet elfogadható mennyiségű háttéranyagot biztosíthat.

 

 

73. oldal

b) A helyretett időskála évszámai

A Julián naptár bevezetésének éve, ami a mai időszámításunk 203. évével azonos az elméletünk szerint. Egyes forrásokDr. Székely István: Krisztus születésének éve, és a keresztény időszámítás. Bp, 1922 SzIT 182. oldal tényként közlik, hogy ez év január 1-én újhold volt. Alább a 203. esztendő január elsejei újhold képe.

 

 

Az elmélet szerint ebben az évben március 21-ére esett a tavaszi napéjegyenlőség időpontja, Szoszigenész munkája nyomán. A csillagászati programok ÚR/AD 203. évében március 21-én 22.45-re teszik a napéjegyenlőség időpontját.

 

Gergely pápa tíz napja ÚR/AD 203-tól gyűlt össze, és a két naptárreform így megfelelő időbeli távolságra van, az elmélet egyik alapproblémája, a 'naptárreform körüli anomália' megoldódott.

74. oldal

A Julián-naptár bevezetése és a niceai zsinat között 369 évNaptárreform: BC 45.- ÚR/AD 203.
A niceai zsinat: AD 325.-ÚR/AD 572.
Így: 572-203=369
(Kb. háromszor 128 év)
telt el, ami igazolja niceai zsinat által jelzett három napos csúszást. A csillagászati programok ÚR/AD 572. évében március 18-án 7.33-ra jelzik a napéjegyenlőség időpontját.

 

A 188 és 223 közötti években március 21-én következett be a napéjegyenlőség. Illetve következett volna, de mint tudjuk, az ÚR/AD 203-as év előtt a naptári zűrzavar időszaka miatt a históriai események dátuma és a program által számított dátum eltérő lesz.

A niceai zsinat a mai, téves időszámítás szerint 325-ben volt. Ekkor a napéjegyenlőség a csillagászati programok szerint i.sz. 325. március 20-án, 11 óra 50 percre esett. Nincs nyoma a zsinat jegyzőkönyveiben megadott három napos eltérésnek. Az ÚR/AD 203-tól összejött egy napos eltérésnek, ami kb. 128 év alatt jött össze, van.

 


2. Az etióp időszámítás


75. oldal

A mai etióp naptár az egyiptomi naptár rendszerére épül. Az egyiptomi állam kialakulásának kezdetétől már használtak egy tapasztalati alapokon nyugvó parasztkalendáriumot, amely az évet a Nílus áradásától a következő áradásig számította. Az évet az akkori idők termelőmunkájának megfelelően három részre tagolták: az áradás (ahet), a vetés (peret) és az aratás (semu) időszakára. Az egyes hónapoknak nem volt külön nevük, hanem az adott időszak első, második, harmadik és negyedik havának nevezték. A hónapokat három tíznapos dekádra osztották. Később, a Nílus áradásának ingadozására való tekintettel, pontosabb naptári meghatározást lehetővé tevő jelenséget kerestek. Így figyeltek fel a Szóthisz (Szíriusz csillag) heliakus (napfelkelte előtti) felkelésének időpontjára, amely sokéves tapasztalat szerint július 19-re esik, és egyidejű a Nílus áradásának leggyakoribb kezdetével. Ezután már nem a két Nílus-áradás, hanem a Szóthisz két heliakus felkelése közötti időt tekintették a 365 napos évnek.

Az egyiptomiak naptára az évet tizenkét harmincnapos hónapra osztotta. A fennmaradó öt napot, az úgynevezett „toldaléknapokat” az év végére tették, és ünnepnapoknak nyilvánították ( epagomen  napok).

Az egyiptomi naptár előnye egyszerűsége és következetessége volt. Fogyatékossága, hogy a 365 napos éve csaknem egynegyed nappal tér el a csillagászati év hosszától. Ez egy ember élete folyamán még nem volt feltűnő az áradás kezdetének bizonytalansága miatt. Néhány emberöltő múlva mégis észre kellett venniük, hogy a Thot istenről elnevezett első hónap kezdete már jóval megelőzi a Szóthisz heliakus (napfelkelte előtti) felkelését, és természetesen a Nílus áradását is. Az egyiptomi papok hagyományokhoz ragaszkodó hozzáállása azonban nem tette lehetővé az eltérés kijavítását. Megelégedtek annak a kihirdetésével, hogy a Szóthisz csillag heliakus felkelése az adott évnek mely napjára esik. Egy példa: feljegyzések alapján tudjuk, hogy a középbirodalmi III. Szenuszert fáraó uralmának 7. évében a sarjadás évszaka 4. hónapjának 15. napján tűnt fel hajnalban a Szóthisz csillag. Az egyiptomi évet úgynevezett mozgóévnek nevezik. Az év négyévente egy nappal elcsúszik, és a naptári év csak 1460 (4x365) évenként egyszer esett egybe a csillagászati újévvel, azaz a Szíriusz heliakus felkelésével. Ennek az 1460 évnek az elnevezése a szaknyelvben a Szóthisz-periódus. Egy római szerző, Censorinus, a De die natali című  művében közli, hogy Antoninus Pius császár idején (i. sz. 139-ben) 'Szóthisz-év' volt, egy új Szóthisz-korszak kezdete. Azonban Egyiptomból, az igazán érintett területről mindeddig semmilyen feljegyzés nem került elő.” (Forrás:Hahn István: Naptári rendszerek és időszámítás és a Pallas Nagylexikon)

A források szerint a hellenizmus korában történt egy kísérlet az egyiptomi naptár reformjára, amit állítólag nem hajtottak végre. III. Ptolemaiosz Euergetész király, „a jótevő” az i. e. 238-ban kiadott, háromnyelvű „canopusi” rendeletében megparancsolta, hogy:

„mivel a Csillag minden négy évben egy nappal előrelép… mostantól kezdve minden negyedik évben a 360 napos éven és az 5 toldaléknapi ünnepen felül egy újabb ünnepnapot kell beiktatni a Jótevő istenek tiszteletére, éspedig az 5. toldaléknap és az újév közötti napra. Tudja meg mindenki, hogy mostantól kezdve az év számításának eddigi hiányosságait kiküszöbölte Euergetész király”.

A reform lényege hogy az egyiptomi mozgó év folyamatos, négyévenkénti csúszását megállítsa, és a továbbiakban minden ünnepet ugyanazon a napon tartsanak meg.

76. oldal

Az etiópok jelenlegi naptárában az újévet szeptember 11-én tartják, és most- 2018. szeptember 11-én léptek a 2011. évbe. Az évszám körülbelül 7 évvel kevesebb (7 év, 9 hónap és 10 nap), mint a mi jelenlegi naptárunk, és egészen pontosan 276 évvel több, mint az egyiptomi koptok évszáma. Naptáruk léptetési rendszere és felépítése ugyanaz, mint a koptoké, csak a hónapneveikben van kisebb különbség.

Egy kis számolással megkapjuk, hogy a mai, téves kronológiában mikor kell keresnünk valamilyen Etiópiához illetve Egyiptomhoz köthető eseményt.

III. Ptolemaiosz pénzérméje

Ha a mai naptárunk, i.e. 247-ben indult volna, és az etióp naptár 7 év és 9 hónappal rövidebb, mint a mai naptárunk, akkor körülbelül időszámítás előtti 239-es évnél kell keresgélni. Mi történt Krisztus előtt 239 körül, az akkori etióp területen vagy Egyiptomban?

Egyiptom uralkodója ebben az időben III. Ptolemaiosz volt. Az a hellén király, aki az etióp területek törzseit Egyiptomhoz csatolta. Az a naptárreformos Euergetész-nek, azaz jótevőnek nevezett király, aki a források szerint i.e. 238-ban a régi egyiptomi naptárban be akarta vezetni a szökőévet.

Ahogyan már volt is róla szó, elrendelte, hogy az ötnapos 13. hónap ezután minden negyedik évben hatnapos legyen. Erről az általa készített, többnyelvű canopusi felirat ad tájékoztatást. Az egyiptomi koptok és az etiópok naptára jelenleg is így működik.

 

Ezek szerint az etiópok naptára a III. Ptolemaiosz által megreformált, majd számolásban újra kezdett ókori egyiptomi naptár folytatása.

77. oldal

A jelenlegi állásfoglalás szerint - mégsem sikerült bevezetni a szökőévek rendszerét - a papok ellenállása miatt, és csak 200 év múlva, római hatásra kezdték el alkalmazni. Ez két dologban is sántít, először is az egész szökőéves rendszert az egyiptomi Alexandriából vették át, az ottani naptárból, átalakítva saját rendszerükre, egy egyiptomi tudós segítségével. Másodszor pedig, az etióp naptár fizikai jelenléte jelenünkben - ha nem is cáfolja - újragondolásra készteti ezt az állítást.

A mai naptárunkhoz képest - az etióp és a kopt is - összesen 13 napot csúszott előre. Ebből tíz nap Gergely pápa reformjára esett, három pedig a 1700-as, az 1800-as és az 1900-as szökőév elmaradása miatt gyűlt össze. Az 1582-es naptárreform előtt együtt haladtak a Julián-naptárral. Ezek szerint a megszakadó óegyiptomi naptár akkori évkezdete a mai naptárunk szerint augusztus 29-re esett.

 


3. A koptok időszámítása


78. oldal

Jóval könnyebb dolgunk van a jelenlegi bizonyítás során, mint az Eltévedt időszámítás könyv megírásakor, mivel már ismert Úr Jézus Krisztus pontos születési éve.

A koptok naptárának ugyanaz a rendszere, mint az etiópok naptárának, vagyis szintén a régi egyiptomi naptárra épült. Az alexandriai központú, egyiptomi kopt egyházat Márk evangélista alapította, és egyúttal ő volt az első pápájuk. Ma pedig Márk 118. utóda, II. Tevadrosz vezeti az egyházukat.


Szent Márk

Misztikusan a titkok népének nevezik őket. A kopt név a görög aiguptios-ból (egyiptomi), illetve az arabból (qipt vagy qubt) származhat.

Következő adatok ismeretesek Márk életének állomásairól a kereszténység krónikásai által: Krisztus utáni 14. évben született és 30 éves korában, Krisztus után a 44. évben, indult el Péterrel téríteni Rómába. A keresztény egyház hitvallása, igehirdetése szerint ekkor lépett a mártírok útjára, hogy felvállalják hitükért a vértanúságot.

Péter Rómából küldi át Alexandriába, ahol megalapítja egyházát, akiket ma koptoknak neveznek, és körülbelül 15-20 millióra tehető a népességük.

Az egyiptomi koptoknak saját időszámításuk és naptáruk van, ami a régi egyiptomi naptárra épült. Tizenkét, egyenként 30 napos hónapból áll, és a maradék 5 napot, a szökőévben pedig 6 napot, tizenharmadik hónapként az év végére teszik.  A mártír évével indult, és következetesen a mártír(ok) időszámításának nevezik.  Az újévet jelenleg szeptember 11-én, (szökőévben szeptember 12-én) tartják, 2099 után, az elmaradó 2100-as szökőévünk miatt továbbcsúszik 12-re. Jelenleg, 2018. szeptember 11-től az 1735-ös évben járnak.

A szökőév rendszerük hasonló, mint a Julián naptárnak volt. Megtartanak minden szökőévet, ellentétben a mai naptárunkkal, ahol Gergely pápa óta százévente egyet elhagyunk. Azonban nem ugyanakkor tartják, mint mi, hanem egy évvel előbb. Az első szökőévüket 3-ban tartották, utána pedig szintén négyévente következnek. Kiszámítása sem okoz túl nagy problémát, az aktuális évszámhoz hozzá kell adni egyet, ha osztható néggyel maradék nélkül, akkor szökőév.

79. oldal

A kopt időszámítás 284-ben indul, állítólag Diocletianus uralomra kerülésétől. Az elfogadott álláspont szerint azért innen, mert Diocletianus császár uralkodásának idejében indult keresztényüldözéseknek akartak emléket állítani, mint ahogyan az időszámítás neve is mutatja. Ez az állítás további kérdéseket von maga után. Miért éppen a 284-es évszámtól? A 293-as kezdet logikusabb lenne, mert akkor rendelték el a keresztényüldözéseket, vagy egy még későbbi dátum, amikor ténylegesen érvényesítették az erre vonatkozó törvényeket. Úgy gondolom, hogy ez nem fedheti az igazságot. Szerencse hogy 284-re esik és van mihez kötni, ha 281-re esett volna, igencsak keresni kellene a magyarázatot, ahogyan a következő fejezetben tárgyalásra kerülő etióp időszámításnál, ahol a mai napig nem tudni, miért indul hét évvel később, mint a mai időszámításunk.

Márk életének számunkra fontos állomása: a keresztény hagyomány szerint Krisztus után 14-ben született. A korabeli keresztény források adatait hitelesnek elfogadva és értelmezve, elmondható, hogy akkor született, amikor Jézus 14 éves volt.

Mi pedig már tudjuk, hogy Jézus 240-ben született. Így Márk 240 után 14 évvel, azaz 254-ben született, és rá 30 évre, 284-ben indult el a mártírok útján, ami a kopt időszámítás kezdete.

 

 

 

Az eddig leírtak alapján: az egyiptomi koptok az időszámításukat Márk és Péter Rómába indulásától, vagyis Péter és Márk mártírok útjára lépésétől számolják.

A mártírok éráját gyakran nevezik Diocletianus érájának is. Erről egy külön részben lesz szó A valódi Dionysius-i húsvéttábla című fejezetben.

80. oldal

Az első kiadású könyvben létezik egy másik számítási mód, amely a téves időskála évszámától indul. Később majd szükség lesz erre a megközelítési módra, ezért röviden átvesszük.

Tehát Jézus i.e. 7-ben született. Márk rá tizennégy évre, azaz i.sz. 7-ben születik. Harminc évesen lép a mártírok útjára, azaz i.sz. 37-ben. Mivel az egész kor hátra van csúszva 247 évet, így 37+247=284.

A következő ábra jól szemlélteti, ahogyan az évszámok kiegészítik egymást. Igaz, Jézus születése itt a hibás időskála elején van, holott az a 240-es évben történt.

 

 

 

A lényeg: itt a helyén lévő évszámtól - ÚR/AD 284 - vitte vissza az időskálán az ide tartozó eseményt - Péter és Márk Rómába indulását - a 247 évet hátrébb tolódott római korszak.

 


4. Az iszlám időszámítás


81. oldal

A mohamedán naptár kezdete, a hidzsra (futás), Mohamednek Mekkából Medinába történő menekülésének időpontja. A könyv írásának idejére 1430 iszlám év telt el annak kezdetétől, ami kb. 1387 normál év.

A mi éránkra való átszámítása meglehetősen bonyolult, mivel tisztán holdéveket számolnak, egy holdév 10-11 nappal rövidebb egy napévnél, amelyek így 354 vagy 355 naposak. A lényeg: a kezdetét jelentő hidzsra az Úr időszámításában és a mai hivatalos időszámításban is 622. július 16-án, egy újholdnapon történt.Hahn István: Naptári rendszerek és időszámítás

A megfelelő újholdnap megtalálható a számítógépes program segítségével, valamikor 622. július 14–én. Figyelembe véve az átszámítási pontatlanságokat, és azt, hogy az arabok és a törökök az újholdat a vékony karéj megjelenésétől számítják, elfogadható közelségben van. Természetesen ez még jócskán benne van a római korban, hiszen a vége (Kr. u. 476) itt ÚR/AD 723-ban van.

 

A 622. július 16-i újhold képe

(Készült: Moontoolhonlap: http://www.fourmilab.ch programmal)

Az ÚR/AD 622. évének a római időszámításban az i.sz. 375. éve felel meg, és ez idő tájt hoznak szigorú törvényeket, az úgynevezett pogányok és az eretnekek ellen. Az iszlám időszámítás kezdő dátuma így azonos korba kerül az arianizmussal. A kereszténység változatai közül talán az arianizmus hasonlít legjobban az iszlám tanításaihoz.

82. oldal

Az iszlám történetírás eseményei változatlan évszámmal kerülnek be az európai történelembe. Néhány fontosabb évszám, amely kapcsolatba hozható az iszlám történetével az ezredfordulóig.

ÚR/AD 570 :   körül született Mohamed.

ÚR/AD 610 :   Mohamed megkapja az iszlám tanításait Gábriel arkangyaltól

ÚR/AD 622 :   Mohamed menekülése, a hidzsra éve.

ÚR/AD 632 :   Mohamed  próféta halálának éve.

ÚR/AD 632 :   Abu  Bakr uralkodásának kezdete.

ÚR/AD 634 :   I. Omár kerül  uralomra  Arábiában.

ÚR/AD 636 :   Az arabok elfoglalják  Szíriát  és  Palesztinát  a  bizánciaktól.

ÚR/AD 638 :   Jeruzsálem arab kézre kerül.

ÚR/AD 641 :   Az arabok Egyiptomban. A Szasszanida királyság bukása.

ÚR/AD 643 :   Az arabok elfoglalják  Líbiát.

ÚR/AD 644 :   Meghal I. Omár. Utóda Oszmán.  

ÚR/AD 661 :   Muávija kalifa  megalapítja az Omajjád-dinasztiát.

ÚR/AD 711 :   Az arabok megtámadják Hispániát.

ÚR/AD 723 :   Róma bukása. Az ókor vége, középkor kezdete.

ÚR/AD 742 :   Algír lerázza az omajjád elnyomást.

ÚR/AD 788 :   Az arab Idriszida-dinasztia uralma Marokkóban.

ÚR/AD 846 :   Az arabok kirabolják Rómát.

ÚR/AD 868 :   Tulinidák Egyiptomban. 

ÚR/AD 905 :   Az abbászidák visszaszerzik Egyiptomot. 

 

Jelenleg több iszlám államban is használatban van ez az időszámítás. Van ahol egyeduralkodó jelleggel, és van ahol a polgári időszámítással együtt.

 


5. Az örmény időszámítás


83. oldal

A mai, elfogadott álláspontForrások:
Magyar katolikus Lexikon.
Dr. Puskás Attila: Az örmény egyház szerkezeti felépítésének teológiai és történelmi kérdése
szerint a mai időszámításunk 552-ik éve az örmény időszámítás kezdőéve. Jelenleg, 2019-ben a 1467-ik évben tartanak. Az örmény egyház elszakadása a keleti egyház ortodox világától 451-re tehető. Ennek az állapotnak szentesítésére a II. dwini zsinaton, 552. július 11-én került sor, amikor is az örmények önálló időszámítást kezdtek, és amit napjainkban, a különféle kiadványokban a hagyomány kedvéért megjelölnek, de nem követnek.

Az elmélet szerint, a valós kezdőévvel rendelkező időskálák pontosak, nem kerültek bele fiktív évek, így az örmény időszámításnak is tisztának kell lennie. A hivatalosnak tekinthető történetírásban viszont a hozzá tartozó események 247 évvel korábbra kerültek, így:

552-247= i.sz. 305

lehet az a bizonyos kezdő év. A mai kronológia eseménysorában az 552-es évhez tartozó eseményeket a 305-ik év környékén kell keresni. A történetírás szerint van is egy olyan történelmi esemény, ami az örményekhez kapcsolódik és amiről valóban feltételezhető, hogy egy éra kezdete lehet:

i.sz. 301-305: Az örmények a keresztény vallást államvallássá emelték.

 

Az elmélet gondolati vonalán haladva, feltehető az a kérdés, hogy az örmény időszámítást a kereszténység államvallásként történt bevezetésétől kezdtek el számolni?

 

Az elmélet egyik mottója szerint - ha jó utcába jársz, előbb-utóbb mindent megtalálsz - talán meg sem kell lepődnünk. A kérdésre pedig nyugodtan mondhatunk igent.

 


6. A világérák és a konzuli évek


84. oldal

A világérákat, azaz a világ teremtésétől számolt éveket szinte egységesen, a VIII. század végétől kezdik használni. Kiszámításukat, jellemzően a III-IV. századra vetítik vissza. A hipotetikus világ teremtésének számolt évszámot szentírási alapra helyezve igyekeztek megtalálni, különböző kezdőpontokkal. Az Ószövetség mitikus hagyományai egészen az első emberpár történetéig, azaz a bibliai történetszemlélet szerint a világ teremtéséig nyúlnak vissza: magától vetődött fel az a törekvés, hogy a világ eseményeit a legősibb kezdetektől számítva foglalják nagyobb egységbe. Olyan kronológiai rendszert szándékoztak teremteni, ami független a pogány görögség és Róma időszámításától, azzal az előnnyel, hogy kezdőévénél korábbi dátum nem képzelhető el. Ezek a törekvések hozták létre a világérákat, illetve az ezek kidolgozásához szükséges számításokat.

A bizánci világ Krisztus előtt 5509. IX. 1., az alexandriai Krisztus előtt 5493. IX. 1., a zsidó világéra Krisztus előtt 3761. X. 7. kezdőponttal számítja az éveket. A bizánci világéra 1253 után is tovább élt, Oroszországban, ahol Nagy Péter cár 1700-ban szüntette meg. Az alexandriai világérával főként a bizánci történetírók számoltak. A zsidó világéra a X. században: vált általánossá, az 1980-as években is használták Izraelben és a szórványban élő zsidó közösségekben.

 

A konzulok a római köztársaság legfőbb tisztviselői voltak. Az évenként megválasztott két konzul hivatali ideje alatt a teljes polgári és katonai végrehajtó hatalom együttes gyakorlója. Idővel szakigazgatás munkájukat más választott tisztviselőkkel osztották meg, de az állami és a hadügy legfőbb irányítását megtartották

Ugyanakkor a római köztársaságban az éveket a konzulok szerint jegyeztek fel, ami eponim évjegyzés körébe tartozott. Minden évet a két konzuljának nevével azonosították. Az i. e. IV. századtól a naptárakhoz - latinul fasti - előző 30 év konzulainak listáját is mellékelték, innen ered a konzuli listák „fasti consulares” elnevezése. Az első listát, amely a római köztársaság megalapításának évéig tartalmazza a tisztviselőket, az i. e. III. század körül állították össze. A korábbi két évszázad adatai ezért nem tekinthetők hitelesnek. Ez alapján készültek a későbbi konzuli lajstromok is. A konzulok évei szerinti számítás a császárok korában is fennmaradt, amikor a konzuli tisztség, tartalmát elveszítve, puszta címmé fakult. Még a IV. század korlátlan hatalmú császárai is konzulok szerint keltezve adták ki rendeleteiket. Az utolsó konzulokat Justinianus idejében nevezték ki, nyugaton 536-ban, keleten 541-ben. A tisztség eltörlésével a római időszámítás jegyzése gyakorlatilag megszűnt.

Forrás: Hahn István: Naptári rendszerek és időszámítás, Magyar Katolikus Lexikon

 

85. oldal

Az elmélet a következő kérdést veti fel, valamennyi világéra viszonylatában:

A konzuli évekre alapuló birodalmi évszámítás megszűnése után - nyugaton AD 536-ben, keleten AD 541-ben nevezték ki az utolsó konzult - miért vártak több mint 200 évet az azt helyettesítő új világérák bevezetésével?

Egy jól funkcionáló birodalom működtetéséhez ez az intézmény szinte nélkülözhetetlen.

 

A válasz pedig az, hogy nem vártak, csak a mai, téves kronológiában van két évszázadnyi távolság a két esemény között. Valójában rögtön, illetve valószínűbb, hogy még a konzuli tisztségek megszüntetése előtt bevezették.

Az utolsó római konzuli év a helyes kronológiában 536+247= ÚR/AD 783-ban volt. Konstantinápolyban pedig 541+247 = ÚR/AD 788-ban. Vagyis a VIII. század végén. A világérák általános használatba vételének korában.

Jól látható az ábrán, hogy a helyes kronológiában a bevezetés feltételezett korszakán belülre kerültek a 247 évet előrejött utolsó konzuli évek. Ugyanakkor, amig más esetekben rendszeresen rajta lehet kapni a pontosan 247 évnyi eltérést, itt nem. Oka, hogy csak akkor szüntették meg a tisztséget, amikor már működött a világéra. A józan ész is azt diktálná, és feltehetőleg úgy is történt. Pontosan mennyi idő van két esemény, a bevezetés és a megszüntetés között, a világérákban leírt események alaposabb elemzése adhat majd választ. A mai állapotot pedig a téves időskálát felépítők hozták létre.

 


7. A kettős honfoglalás


86. oldal

László GyulaForrás:László Gyula: Múltunkról utódainknak I.-II. Püski Kiadó, Budapest, 1999 kettős honfoglalás-elmélete új tartalmat kap a sötét középkoros üres évek nélkül. Az elmélet a mai napig vita tárgya a tudomány világában, annak ellenére, hogy népszerűsége és elfogadóinak köre egyre nő. Eszerint a magyarság két lépcsőben foglalta el a Kárpát-medencét. Az első 670 körül volt, az úgynevezett griffes-indás kései avarok által, a második a már jól ismert 895-ös Árpád-féle honfoglalás.

Az elmélet a következő állításokra épül:

    Az avar díszítőművészetben 670 után határozott változás következett be. Megjelenik a griffes és az indás díszítés a korabeli sírokban. A griffes díszítés Belső-Ázsia felé mutat, míg az indás díszítés származása bizonytalan.

Griffes szíjvég mintázata

Indás szíjvég mintázata

A képek forrása: Bakay Ervin, Őstörténetünk régészeti forrásai II.

 

87. oldal

De nemcsak a divat változott meg, hanem az élet egyéb kiegészítői, mint például a nők fonóorsójának alakja. A fazekasok másféle edényeket készítenek, és azokat másfajta kemencében égetik ki. A régiek fazekai szürkék, az újaké pedig téglavörös vagy sárga színűek. Más lett a férfiak fegyverzete is. A korábbi keskeny szarvú íj helyett a széles íjat, kard helyett szablyákat használtak.

A temetési szertartásban is változás történt, ahol semmiképp sem merték volna a korábbi szokásokat megsérteni. A korai avarok a halottaikat arccal és lábbal kelet felé temették, míg a griffes-indások már dél-délkelet felé. Feltehetőleg arra, amerre az ősök nyugszanak.

Mára már elfogadott, régészet által igazolt tény, hogy 670 körüli években egy új kultúrájú és nagy tömegű nép áramlik a Kárpát-medencébe, amelyik magyar helyneveket ad szálláshelyeiknek. A késő-avarkori temetők többségének környékén a helynevek magyarok, akárcsak Árpád magyarjainak települési területén. A késő avarok által lakott területeken Árpád népességének nyoma sincs. Amiből az következik, hogy a késő avarok népességének is - mivel falu-, patak- és dűlőneveik magyarok - magyarul kellett beszélnie. A későavar lelőhelyek zöme, az Árpád-kori források alapján összeállított etnikai térképen túlnyomórészt magyar területekre esik. A Kárpát-medence belsejében szinte csak magyar telepek találhatóak.

A griffes-indás avarok, és Árpád magyarjainak régészeti hagyatékát jól láthatóan megkülönbözteti a temetkezés módja, a fegyverzet, a viselet és a lószerszám. Elhelyezkedésük azt mutatja, hogy nem egymásra települtek, és Árpád magyarjai többnyire elkerülték a kései avarok által lakott területeket. A két leletcsoport tehát mozaikszerűen, egymást kiegészítve fedi a Kárpát-medence magyar területeit. A honfoglalás kori leletek nem mutatnak pusztulásra utaló jeleket, vagyis nyoma sincs egyfajta hódítás eredményeként bekövetkező pusztításnak vagy rátemetkezésnek.

Az e korból talált temetők rendkívül nagy lélekszámúak, gyakran több száz, néha ezernél is több sír található egy-egy temetőben, szemben Árpád magyarjainak 10-15-ös lélekszámú temetőivel, melyek főleg a homokos területeken találhatók. Ami azt jelenti, hogy feltehetőleg inkább állattenyésztéssel foglalkoztak, míg az avarok letelepedett, földművelő, paraszti életmódot folytattak.

A temetőkben talált koponyák alapján folytatott embertani vizsgálatok meglepő eredményeket hoztak. Az Árpád-kori magyar lakosság döntő többsége nem leszármazottja Árpád magyarjainak. Lipták PálLipták Pál: A magyarság etnogenezisének paleoantropológiája. szerint a kora Árpád-kori magyarság embertani képlete lényegében azonos jegyeket mutat a késő avar kori temetők hosszúkás koponyáival, míg Árpád magyarjainak koponyaformái zömök alakot mutat. Arra az eredményre jutott, hogy az igen nagy számú késő avar népesség keveredett a honfoglaló magyarokkal.

88. oldal

A XII. századi óorosz őskrónika, másik nevén a Nyesztor-krónika, szerzője is az ugorok két bejöveteléről ír. Az elsőt Herakleitosz idejébe teszi, 610-640 közé, a másikat pedig Oleg idejébe, aki 879-912 között uralkodott. Az idézet:

„Mikor pedig a szláv nép, mint mondottuk, a Duna mellett élt, a szkítáktól, mégpedig a kazároktól jöttek, akiket bolgároknak neveznek, és letelepedtek a Duna mentén, és a szlávok elnyomói lettek. Majd miután fehér ugrok (magyarok?) jöttek, és örökölték a szlávok földjét, miután elkergették a volochokat (frankok?), akik azelőtt foglalták el a szlávok földjét. Ezek az ugrok ugyanis Hérakleiosz császár korában jelentek meg, aki megtámadta Hozdroj perzsa császárt. És ebben az időben voltak az avarok is, akik harcoltak Hérakleiosz császárral, és kevés híja, hogy el nem fogták… Ezek után jöttek a besenyők, majd a fekete ugrok mentek Kiev mellett, később Oleg idejében…”

Természetesen nincs lehetőség minden bizonyító körülmény kifejtésére, de főbb vonalakban a kettős honfoglalás elmélete az eddig felsorolt állításokra épül.

A Kárpát-medencei hun és avar korszak eseményei a plusz 247 év nélkül egymáshoz képest igen érdekesen alakulnak. A hun korszak évszámai a római korhoz vannak kötve, így a 247 évvel előrébb jönnek. Az avar kor viszont a régészet által van a 670-es évszámhoz rendelve, így marad a helyén az arszakida időskálán.

89. oldal

Az avar korszak időrendjéről mindmáig lezáratlan tudományos vita folyik. László Gyula szerint a következő időbeli szakaszokra bontható:

I.sz. 568-től számolják a Kárpát-medencei jelenlétüket, növényi jelképek (akantusz) és keskeny íj jellemez.
I.sz. 630-tól a Donig terjedő korai fejedelemség kora.
I.sz. 670-től kései avarok kora, griffes-indás veretek és széles íj jellemez.

 

Az összehasonlításban szereplő hun korszak eseményei pedig a követezőek:

I.sz. 375-380 körül indul el a népvándorlás korai hulláma, amit a korai hunok megjelenésének neveznek.
I.sz. 425 körül teszik át székhelyüket az Attila hunjai a Duna-Tisza közé, és alakul ki a hun birodalom.
I.sz. 453 Attila halálának éve.

 

A két korszak eseményeit a plusz 247 üres évet tartalmazó idővonalon ábrázolva a következőképpen helyezkednek el:

 

A következő ábrán a teljes hun korszak 247 évvel tolódik el a mai kor felé.

Az áthelyezett hun-korszak eseményei pontosan egybeesnek a Kárpát-medence avar korszakának eseményeivel.

 

90. oldal

A temetők méretében meglévő óriási különbség a griffes-indás népesség javára a történelmi iratokban nyomtalan olyan népvándorlási hullám régészeti bizonyítéka, amely sokszorosan meghaladja a történelemben határozott nyomot hagyó magyar honfoglalás méretét, és sűrűn kitölti a településre alkalmas területeket.

Ennek magyarázata pedig az lehet, hogy ez a népvándorlási hullám azonos a hunok i.sz. 425 körüli, méretében a Római Birodalmat is megrendítő bevonulásával a Kárpát-medencébe.

László Gyula aggasztó körülménynek jelzi, hogy az i.sz. 425 utáni fejedelmi sírokat megtalálták ugyan, de a hun közemberek sírjait nem. Ezt a temetkezési szokásokkal, illetve a rövid, 20-30 éves ideiglenes ittléttel próbál magyarázni Ez téves gondolatmenet, több oknál fogva. Egyrészt, ha a közemberek között az urnatemetkezés volt szokásban, akkor azok is fellelhetőek lennének. Másrészt, ez egy emberöltő, ennyi idő alatt a lakosságnak nagy része természetes okokból adódóan is kicserélődik, azokat pedig itt kellett eltemetni.

Priszkosz, görög követként Attila táborában találkozik egy volt görög hadifogollyal, akit felszabadítanak, megnősítik, és gyermekei születnek. A hunok tábora felé vezető útról leírja, hogy Attila letér egy közeli faluba, ahol elveszi az egyik vezető lányát. Ezek a példák inkább azt mutatják, ez a nép tartósan rendezkedett be a Kárpát-medencében. Véleményem szerint a hun közemberek sírjai ott vannak a 670-es évek utáni régészeti leletekben.

Priszkosz rétor leírásából azt is tudjuk, hogy Attila megtiltotta hunjainak a kereskedelmet Bizánccal, aminek régészeti bizonyítéka lehet a bizánci érmék szinte teljes hiánya a későavar sírokból.

Ugyanakkor egy érdekes dologra hívja fel a figyelmet László Gyula a bocsai avar fejedelem sírjának bemutatásakor azzal, hogy kiemeli a viselet hun jellegét.

Az avarokról pedig szó sem esik középkori krónikáinkban. Domanovszky Sándor szerint krónikáink hun története valójában avar történelem. De ez lehet fordítva is, az avar történelem tulajdonképpen a hun korszak történelme.

Azt azonban hiba lenne kijelenteni, hogy mégiscsak mi lennénk a hunok leszármazottai. László Gyula a Kárpát-medencei magyar korszak kezdetét ugyan jó kétszáz évvel hátrébb helyezte, rést ütve az eddigi merev finnugor szemléleten, de szakítani azzal nem tudott. Korának tudománypolitikai viszonyai mellett egyszerűen nem lett volna lehetősége rá. 

A bő kétszáz éves visszalépés kiegészült a hunok korának 247 éves előrelépésével, ami annyit jelent, hogy a magyarság már a rómaiak korában a Kárpát-medencében tartózkodott, és nem biztos, hogy itt meg kell állni.

 


8. A szökőévek illeszkedéséről


91. oldal

Pontos leírás nincs arról, hogy a szökőévek hogyan kerültek a mai időszámításunk néggyel osztható évszámához, de egy biztos, most ott vannak. Az ókori forrásokból - Ammianus, Censorinus, Cassius Dio, Macrobius, Plinius, Solinus, Suetonius - is csak következtetünk arra, hogy mi, hogyan történt.

Összefoglalva, a mai elfogadott álláspontot:

Caesar halála után a papok azonnal elrontották a léptetést és három évente szúrtak be szökőévet négy helyett és ez hárommal több szökőnapot eredményezett. A hiba észlelésekor Augustus császár kihagyta az eddigi plusz szökőnapokat, majd amikor a naptár visszatért a helyére, elrendelte, hogy továbbiakban minden negyedik év legyen szökőév. Innentől kezdve találgatásra vagyunk utalva, hogy ez hogyan történt és mely évek voltak. Néhány javasolt változat az elmúlt négyszáz évből.

Biztos támpontot egyetlen ókori forrás sem ad, de jól látható, hogy a kutatók szinte mindenesetben úgy vezették le, hogy néggyel osztható évszám legyen az első jó szökőév. A mai időszámításunkkal természetesen az ezres évek után találkozik.

A táblázatban megadott változatok egyike sem illeszkedik néggyel osztható számhoz a 247 évvel előrehozott évszámoknál. Az AD 4. év az ÚR/AD 251-nek, az AD 8. év pedig az ÚR/AD 255-nek felel meg. A naptárreform ÚR/AD 203-as évszáma sem, ami pedig szökőév volt.

A szökőév valamikor az Augustus császár által végrehajtott korrekció nyomán csúszott el egy évet, és került néggyel osztható évszámhoz. A feladat egy olyan ésszerű megoldást találni, amely nem mond ellent a forrásoknak.

Mivel ennyi változat van, mi is újraelemezhetjük a forrásokban található - néha egymásnak ellentmondó - morzsányi adatokat.

92. oldal

Macrobius Ambrosius Theodosius, Saturnalia című munkájában a következőket írja Julius Caesar naptárreformjával kapcsolatban:

A naptárreform első évének szökőévnek kellett lennie, mert csak akkor lett volna az ötödik év szökőév. Ez lenne a logikus, mivel szemléltetni kellett, hogy hogyan is működik a naptár. Az egyiptomi tudós valószínűleg nem tudott volna évekig jelen lenni, hogy felügyelje a szöktetést. A fenti mondatot T. E. Mommsen T. E. Mommsen, Die Römische Chronologie bis auf Caesar (Berlin, 1859) 282–299 oldal is megerősíti, aki K. R. Lepsius egyiptológus fordítói munkájára hivatkozva értelmezi Cassius Dio hibás beiktatásról szóló mondatát. Macrobius leírásában feltehetőleg a papok általi első beillesztett szökőnapról van szó.

93. oldal

A következő két táblázatban a naptárreform utáni első 36 év szökőévei és 34-től 50-ig tartó korszak valamennyi éve látható. (Jelzések: JC, a naptárreform évei, ÚR, az elmélet szerinti helyes évszámok, a BC ill. BC/AD, mai, hibás kronológia szerinti évek, AUC, a római időszámítás évei.)

Tehát a naptárreform első 36 évében összesen tizenkét nap lett beiktatva kilenc helyett, a következő elrendezésben:

Ez Bünting 1590-ből származó listájával azonos. Helyes szöktetés esetén a következő kilenc év lett volna szökőév: 1-5-9-13-17-21-25-29-33, naptárreform utáni (JC) években számolva.

Mivel nincs forrás, ami pontosan elmondaná a történéseket, így aztán puszta hipotézis alapján kell valószínűsíteni az eseményeket, mint ahogyan a fentebb látható lista tudósai is tették. Alább a 34-től 50-ig tartó korszak táblázata. A JC 34 az utolsó beiktatott szökőnap éve, a JC 37 az esedékes szökőév mind a hibás, mind a helyes léptetésben, JC 38 a 12 év első, és Augustus császár rendeletének valószínűsíthető éve.

94. oldal

A hipotézis:

  1. A papok 36 év elteltével észrevették, hogy hiba történt, és a JC 37. évében járunk. A 37. év mind a hibás, mind helyes szöktetés szerint szökőév lett volna. Talán ezért jöttek rá ekkor, hogy három évet kell kihagyni két szökőév között. Ha 38-ban jöttek volna rá, akkor a 37-es év szökőnapja - 13. szökőnapként - be lenne iktatva.
  2. Az utolsó beiktatott szökőév - a 34. évi - sorban a tizenkettedik volt. A helyesben 33-ban lett volna és a kilencedik. Ez egyezik a források adataival.
  3. Augustus rendelkezik - JC 37-ben, de inkább JC 38-ban, ahogy egy forrásU. Laffi, "Le iscrizioni relative all'introduzione nel 9 a.c. del nuovo calendario della provincia d'Asia", Studi Classici e Orientali 16 (1967) 5–99. jelzi (BC 8. ill. ÚR/AD 240.):
     ...a következő szökőév kimarad, akár 37-re, akár háromévnyi kihagyással 38-ra tették volna.
     ...és további 12 évig ne legyen szökőév, azaz JC 38-tól JC 49-ig.
     ...a következő JC 50 lesz (ÚR/AD 252), és ezután Caesar rendelkezése szerint, örök időkig.
  4. Önmagában egy 12 éves szökőévmentes szakasz nem oldja meg a hibát, ugyanis a naptárrendszer szökőévvel indult. Egy szökőnap már benne van a naptárban, amit a következő évek fognak ledolgozni. Majd kezdődik, illetve kezdődött volna az egész folyamat elölről az 5. évvel.
  5. Először az utolsó megtartott, JC 34-es szökőév napját kell elfogyasztani a 34-től 36-ig tartó szakaszban. Utána következhet a három plusz nap elfogyasztása. Tehát 34-től nem 12, hanem 14 évnyi üres szakasz kell (kellett volna), hogy a három napot letudja.
  6. Felmerül a kérdés, hogy miért 15 évnyi üres szakasz van a következő szökőévig? Feltételezhetően a hiba észlelésekor - JC 37-ben - a papok látták a megoldást: tizenkét évet ki kell hagyni (37-el kezdődően) és a naptár a helyére kerül, amit azután császár elé terjesztettek.
  7. Ez rendben is lett volna, ha a császár még 37-ben rendelkezik. A források szerint csak JC 38-ban történt meg. A császár elé valószínűleg nem a bonyolult számítások kerültek, hanem csak egy döntési helyzet. Számítgatás nélkül elrendelte a papok által javasolt 12 évet, amit így 38-tól kellett végrehajtani.
  8. A JC 50-es év azonos az ÚR 252. évével (AD 252), ami pedig osztható néggyel. A találkozás problémája megoldódott.

 

95. oldal

A JC 50. évi a 13. szökőnap, aminek a kezdetektől történő helyes szöktetés esetén JC 49-ben kellett volna iktatódnia. A tavaszpont végül is visszatért a helyére, csak majdnem 6 órával eltolódott a hónap eleje felé a plusz egy év miatt (5 órával, 48 perccel, 45 másodperccel). Feltehetőleg ezért van 20-a felé elcsúszva, és következik be zömében 20/21 körül.

Ténylegesen megtörtént históriai szökőévek a naptárreformtól kezdve:

 


9. A szénizotópos kormeghatározás problémái


96. oldal

A szénizotópos vizsgálat lényegretörő bemutatása előtt felteszünk egy költői kérdést, majd megnézzük meg, hogyan is illeszkedik az elméletünkbe.

 

Ha a mai időszámítás több mint kétezer évéből 247 nem történt meg, akkor hogyan lehetne pontos a jelenlegi kormeghatározási módszer?

 

A szénizotópos vizsgálatról

Szénizotópos kormeghatározás módszerének kidolgozása Willard Frank Libby amerikai kémikus nevéhez fűződik. Az 1950-es években fejlesztette ki munkatársaival a Chicagói egyetemen, amiért 1960-ban kémiai Nobel-díjat kapott. A módszer több, kisebb-nagyobb bizonytalansági tényező ellenére jól használható adatokkal segíti a szakembereket.

A módszer alapja Forrás: Svingor Éva: A radiokarbon szerepe a régészetben (Természet Világa 2011. július)
Molnár Mihály: A szén és az idő: radiokarbon kormeghatározás (Fizikai Szemle 2006/6.)
, hogy a kozmikus sugárzás hatására a magas légkörben megközelítőleg állandó mennyiségű C-14-es instabil szénizotóp képződik. Ez a szénizotóp a légköri oxigénnel reakcióba lépve szén-dioxiddá alakul, ami az anyagcsere folyamatok során folyamatosan épül be minden élő szervezetbe. Aránya mindaddig állandó, amíg az anyagcsere folyik, vagyis amíg az alany él. Haláluk után a C-14-es izotóp mennyisége és a sugárzás intenzitása körülbelül 5730 (±40) évenként megfeleződik.

A C-14-es szénatomok aránya mutatja a lelet korát, adott tűréshatárokon belül. A módszer kb. 50-60 ezer éves időtartamig használható. Az ennél régebbi minták sugárzása már a műszerek méréshatára alatt van.

A mérések pontosságát ismert korú szerves mintákkal tesztelték. A kalibrációs görbét több ezer éves fák évgyűrűinek segítségével hozták létre, körülbelül 11000 évre visszamenően. Nagyobb időtartamhoz a korallok, illetve cseppkövek vizsgálatával jutottak, körülbelül 22000 évig.

Libby és munkatársai kezdetben még 5568 éves felezési idővel számoltak. A szénizotópos módszert először az ókori Egyiptomból származó mintákon tesztelték. A mérési eredmények ±10%-os pontossággal adták vissza a várt korokat. Vizsgálataikból arra következtettek, hogy az általuk meghatározott 5568 éves felezési idő pontos, és a légkör C-14-es izotóp koncentrációja a múltban is állandó volt. Azonban kiderült, hogy a légköri széndioxid C-14-es aktivitásának állandósága is csak közelítőleg fogadható el, mivel számos folyamat, például a légkör széndioxid tartalmának változása, vagy a kozmikus sugárzás légkörrel való kölcsönhatása is befolyásolja.

97. oldal

A vizsgálat és a hibás kronológia

Nem számoltak, és nem is számolhattak azzal, hogy a kronológiával gond van. A jelenlegi időrendben a római történelem teljes szakasza 247 évvel hátrébb van, mint ahol valójában lennie kellene. Ezzel együtt az emberi történelem hozzá szervesen kapcsolódó korszakai is, igaz, nem mindegyik. A sötét középkor szakasza pedig olyan 247 évet tartalmaz, aminek nincs valós történelme.

A mai, hibás időskála, hátravitt római korszakkal és a sötét középkorral:

A valós helyükön lévő történelmi események:

A plusz 247 év egyik hatása, hogy megnöveli a vizsgálati hibahatárt, jelenleg ±10%. A másik, hogy sok megfelelő helyén lévő leletet későbbi korhoz tartozónak ítélnek. Főleg az ismert dátumhoz köthető eredményeknél érzékelhető. A 247 többletév kétezer évnél már több mint 12 százalékos eltérést jelent, plusz a tényleges bizonytalansági tényező. Ebben az időtávban a kormeghatározás nem működhet helyesen. Egyszerűen nem találkozhat a kor és a lelet, ahogyan látni is fogjuk a következő példákban. A méréseredmények mindig közelebb vannak hozzánk, amit az eredmények nyújtásával igyekszenek némiképp korrigálni.

Talán nem is a kalibrációval van a baj, hiszen az fák évgyűrűivel megtámasztott adatok. A közel ismert dátumhoz kötődő leletek mérései lesznek pontatlanok, szinte kivétel nélkül. Az is csak a sötét középkorig, ami egy átmeneti időszaknak tekinthető. Szinte sajnálatra méltók a területen dolgozó tudósok, hiszen az eredményeik jók. A kronológiánk a hibás.

 

Semmiképp sem szeretnék mélyebben belemerülni a módszer bármilyen szintű elemzésében, sem valamilyen változtatást javasolni. Ehhez komoly hozzáértés és speciális ismeretek szükségesek. Itt megelégszem annyival, hogy bemutatok két olyan vizsgálati eredményt, Júdás evangéliumáról és a birminghami Koránról, ami igazolni látszik az elméletet. A többi a szakemberek dolga.

98. oldal

A Tchacos-kódex és a Júdás evangéliuma

Egy gnosztikusnak mondott evangélium szénizotópos vizsgálatát vesszük szemügyre, jobbára mellőzve tartalmának megítélését, tárgyalását. A Tchacos-kódex felfedezésének körülményei nem tisztázottak. Az 1970-es években egy illegális ásatás során került elő az egyiptomi El-miniától északra, a Nílus jobb partján lévő Maghagha közelében fekvő Dzsebel Qarara oldalában. Ezért néha Qarara-i kódexnek is nevezik. A Tchacos-kódex, amely négy írásának az egyike a Júdás evangéliuma, amelyben Iskarióti Júdás és Jézus közötti beszélgetéseket és a köztük lévő kapcsolatról olvashatunk. A mai tulajdonosának apjáról, Dimaratos Tchacos-ról lett elnevezve. A vizsgálat tárgya lényegében a teljes kódex. A diagramokban Codex Tchacos formában szerepel. A 66 oldalas Tchacos-kódex tartalma: 1-9. oldalon Péternek Fülöphöz írott levele, a 10-32. oldalon Jakab kinyilatkoztatása, a 33-58. oldalon a Júdás evangéliuma és a 59-66. oldalon Allogenes könyve.

A kódex gnosztikus evangéliumi besorolása elfogadott, de tartalma mai napig éles vita tárgya. A korai keresztény egyházatya, Ireneus az evangéliumot eretneknek nyilvánította. Az evangélium 2006 első felében került a nagyközönség elé a National Geographic által, a keresztény egyházak tiltakozása mellett. Az 1970-es években többször cserélt gazdát, akik nem tudták felmérni a jelentőségét. A szakszerűtlenül tárolt evangélium egyre rosszabb állapotba került.

Értékének felfedezése után, a 2000-es évek elején kezdték el restaurálását a National Geographic Society anyagi hozzájárulásával. Svájcba került egy Genf melletti restauráló műterembe, ahol 2004-ben egy szakemberekből álló csapat megvizsgálta és arra a megállapításra jutottak, hogy az evangélium eredeti és nem egy későbbi hamisítvány.

Az Arizonai Egyetemet bízták meg a Tchacos-kódexből származó minták szénizotópos kormeghatározásával. Több mintát vettek, egyet a bőrkötésből és egyet papiruszával együtt, valamint különböző, meghatározott oldalak papiruszából. A tömegspektrometriás vizsgálatot 2005-ben fejezték be és 2006 márciusában sajtóközleményben tették közzé az eredményt.

Az egyetem gyorsító tömegspektrometriás laboratóriumának tudósai szerint az ősi kopt kézirat - amely az egyetlen ismert Júdás evangéliumot tartalmazza - AD 220 és AD 340 között készült és valamennyi minta azonos korhoz tartozik.

99. oldal

Júdás evangéliumának kalibrálatlan eredményének diagramos megjelenítése:

Az egyes minták eredményei:

Bőr borítású papirusz: AD 209 ±58 év
Bőr, ragasztott papirusz kötéssel: AD 223 ±51 év
Papirusz a 9. oldalról: AD 279 ±50 év
Papirusz a 33. oldalról: AD 279 ±47 év
A kódexhez kapcsolódó töredékekből származó papirusz: AD 333 ±48 év

Krosney a 'The Lost Gospel' - Az elveszett evangélium - című könyvében azt írja, hogy a kódexhez kapcsolódó töredékeket egy későbbi időpontban csatolhatták a kódexhez, ezért nyilvánvalóan nem lehetnek eredeti részei a kéziratnak. A négy másik minta alapján 95%-os statisztikai valószínűséggel 220 és 340 között készült.

100. oldal

Júdás evangéliumának kalibrált eredményének diagramos megjelenítése:

A grafikon elemei a következők: A diagram bal felső részében látható a radiokarbon kor becslése, piros színnel, normál eloszlásként. A kalibrációs görbe - a balról jobbra csökkenő, világoskék színű sávként látható. A kalibrált radiológiai szénhidrogén eredmény - a lent középen, fekete színnel, többszörös csúccsal. A BP (before present) jelentése, hogy 1950 előtt ennyi évvel halt el az élőlény (Libby).

Egy megjegyzés erejéig: Az eredmény láttán vita alakult ki, hogy a Niceai zsinat előtt vagy után készült, és hogy egyáltalán készülhetett-e még ekkor bármilyen gnosztikus irat. Az elméletünk szerint a Niceai zsinat ÚR/AD 572-ben történt - 325+247 - így a probléma itt nem játszik szerepet. Ugyanakkor az egészséges kételkedés jeleként mindenképp értékelni kell, mivel kétségbe vonja a mai időszámításunk, illetve kronológiánk korrektségét.

A szénizotópos vizsgálat korban pontosan oda teszi a kódex keletkezésének idejét, ahol az elméletünk szerint egyáltalán még készülhetett. Jézus, illetve Júdás életének idejébe, és hozzátehetjük a keresztrefeszítés utáni a Mani-korszakot is.

101. oldal

Egy kérdőjeles mérés: a birminghami Korán

Az egyik legrégebbi Korán-kéziratot találta meg véletlenül egy brit kutató a Birminghami Egyetem könyvtárában. A VII. század második feléből származó Korán oldalai között figyelt fel két eltérő pergamenlapra, amelyet feltehetőleg tévedésből kötöttek a későbbi időkből származó könyvbe. A lapokra régi arab írással, tintával írták fel a Korán 18-19-20. fejezetét illetve szúráját.

Az iszlám hagyomány szerint Koránt Mohamed próféta álmában látott kinyilatkoztatásai képezik, amelyeket 610-től haláláig, 632-ig sugallt Gábriel arkangyal. A korai időszakokban a próféta tanításai jobbára szájhagyomány útján, pálmalevelekre, kövekre és csontokra írva terjedtek. Az elsőnek mondható könyv alakú Korán alapjait az első kalifa, Abu Bakr (632-634) utasítására hozták létre. Abu Bakr elrendelte, hogy gyűjtsék össze a próféta kinyilatkoztatásait, és írásba foglalva őrizzék meg. A végső formáját a harmadik kalifa, Oszmán (644-656) uralkodási ideje alatt nyerte el, amikor is összeállították a ma ismert kanonikus Koránt. Azóta lényegesen nem változott a szent könyv.

Az Oxfordi Egyetemen elvégzett radiokarbonos kormeghatározás szerint a tintával juh- vagy kecskebőrre írt lapok több mint 95%-os valószínűséggel az 568–645 közötti időből származnak, tehát jóval korábbiak, mint az a könyv, amelyben megtalálták.

102. oldal

A mérés a kérdőjeles jelzőt azért kapta, mert az írást olyan korba visszi vissza, amikor a kortársi források szerint sem írtak még könyv formájú pergamenre, majdhogynem a Mohamed előtti időre. Érthető módon a muszlim tudósok vitatják, hogy a kéziratok időben megelőznék Mohamed prófétát. Mustaha Shah, a londoni egyetem kutatója szerint a drága állatbőrre, igényes írású szöveg stílusa, grafikája, az elválasztás és a nyelvtani alakok alapján úgy véli, hogy a lelet későbbi lehet. Alább a radiokarbonos kormeghatározás diagramja.

A vizsgálat eredménye kapcsán több kutató ismét hangoztatta kétségeit a radiokarbon vizsgálatokkal kapcsolatban, felidézve olyan eseteket, ahol ismert korú kéziratot vizsgálata más kort adott vissza. Az mindenképp kijelenthető, hogy valóban a legkorábbi ismert Korán lapok lehetnek, amelyek így felbecsülhetetlen értékkel bírnak. A birminghami Korán vizsgálata megerősíti az elméletünk azon feltételezését is, hogy Libby professzor vizsgálati módszerébe valahol eleve beépült plusz 247 évnyi hiba, ami a lapokat majdnem Mohamed kora elé helyezte. Erre alapozva néhány kutató kellemetlen feltevéseket tett az iszlám fundamentumaival kapcsolatban. A kutatólaborok többféle magyarázattal igyekszenek megvédeni a mundér becsületét, ami érthető reakció részükről. Amíg az a 247 év el nem tűnik a módszerből, sok téves vizsgálattal fognak szembesülni.

 


10. Összefoglaló megállapítások


103. oldal

Amit már eddig is tudtunk:

1. A pártus birodalom „Úr születésétől” kezdetű időszámítása a Kárpát-medencén keresztül beáramló pártus rokonnépek közvetítésével és/vagy a pártus birodalomból kiinduló vallási mozgalmak közvetítésével fokozatosan ismertté válik a keresztény területeken. Elterjedését két jellemzője segíti. Az egyik a megjegyezhető és könnyen követhető évszámítása. A másik pedig a neve, amiért Krisztus születésétől számított éveknek vélik. Szélesebb körű ismertsége feltehetőleg mégis az 1054-es nagy egyházszakadás után teljesedik ki, amikor is az elszakadási folyamat része lehetett egy másféle időszámítás bevezetésének igénye.

2. Az általános elterjedése után, az 1. évszám helyét, Jézus vélt születési évét, megkeresik a Biblia evangéliumi írásainak elemzésével a római korban, és Augustus uralkodásának 30. évéhez kötik. Ezzel a művelettel az egész római kor és minden hozzá kapcsolódó esemény 247 évvel korábbra kerül. A római korszak után - körülbelül az 500-as évekkel kezdődően - bekerül olyan 247 többletév, aminek lényegében nincs történelme.

3. A történelmi források kutatásai során lassan feltöltik az üres évszázadokat, de nem eléggé, kicsit sötét vagy inkább híg marad. Létrejön a történelemből ismert, eseményekben szegény sötét középkor. Más időszámításokba csak akkor kerül be hibás évszámhoz kötődő történelmi esemény, ha azt a hibás kronológia alapján veszik át. Azok az időszámítások, amelyek egy valós első évtől indulnak (pl. az iszlám, kopt), tiszták maradnak. Az Úr időszámításában az ókor vége 723-ra kerül (i.sz. 476).

4. Kálti Márk Képes krónikája évszámainak és dátumneveinek átfogalmazása azt igazolja, hogy valakik észrevették a problémát az időszámítással, illetve, hogy Kézai Simon évszámai a pogány korból származnak és a hun nagykirály, Attila 700-ban halt meg.

 

104. oldal

A fejezet témáinak összefoglalója:

1. A római kor 247 évvel előbbre jön, a Julián naptárt a 203. január elsejével vezették be. Gergely pápa tíz napos módosítása így már eléri Caesar korát, és a 203. évi tavaszi napéjegyenlőség időpontja március 21. 21.45, és ott is marad még húsz évig. Az egyik fontos érv, mely szerint i.e. 45-ben január 1-én újhold volt, most ott van Úr. 203. január elsején, talán pontosabban is, mint a jelenlegi i.e. 45-ben.

2. Az etióp és egyiptomi kopt időszámítások titokzatos eredete felfedte titkát, és mindkettő kezdete egy valós eseményhez köthető. Az etiópok időszámítása i.sz. 7-ben indult, III. Ptolemaiosz idejében és 2011-t írnak. Ptolemaiosz ez időtájt csatolta az etióp törzseket Egyiptomhoz.

3. Az egyiptomi koptok Péter és Márk Rómába indulásától, másképp írva a „mártírok évétől”, i.sz. 284-től számolják érájukat, és 1735-öt írnak.

4. Az iszlám időszámítás 622-ben indul, a hidzsra évével, és 1440-at írnak, kicsivel többet, mintha napévben lenne, mivel holdévet használnak.

5. Az örmény időszámítást a kereszténység államvallásként történt bevezetésétől kezdtek el számolni. Jelenleg, 2019-ben a 1467-ik évben tartanak.

6. A világérák és a konzuli évek megszűnése közötti két évszázadnyi távolságot a kronólógiát építők hozták létre. Valójában rögtön, illetve valószínűbb, hogy még a konzuli tisztségek megszüntetése előtt bevezették. Az utolsó római konzuli év a helyes kronológiában 536+247= ÚR/AD 783-ban volt. Konstantinápolyban pedig 541+247 = ÚR/AD 788-ban. Vagyis a VIII. század végén, a világérák általános használatba vételének korában.

7. A korai hunok és Attila hun birodalmának 247 évvel előrehozott évszámai pontosan illeszkednek László Gyula kettős honfoglalás elméletében lefektetett korai avarok 630-as és a griffes-indás avarok 670-es, régészeti leletekből megerősített évszámaihoz.

8. Az első szökőév ÚR/AD 203-ban volt. A néggyel osztható évekhez történő kerülésére sikerült a források adataihoz illeszkedő hipotézist felállítani.

9. A szénizotópos kormeghatározással kapcsolatban csak egy kérdést kell feltenni: ha a mai időszámítás több mint 2000 évéből 247 nem történt meg, akkor lehet-e pontos a módszer?

 

105. oldal

A téves és a helyes időskálák elhelyezkedése:

1. A téves elrendezésű időskálák ábrája:

2. A helyes elrendezésű időskálák ábrája:

 

106. oldal

…egy pánik rohangált fel s alá, majd megszülte sötét középkorát…

V. A valódi Dionysius-i húsvéttábla

Az elmélet kerek egésszé válásához illik megoldást találni az időszámításunk alapdokumentumának tekintett Dionysius-féle húsvéttáblázatra. Az egész elméletről eddig úgy gondolkodtam, hogy csak úgy megtörtént, mindenféle szándékosság nélkül. A különböző eseményeket pedig megtalálom 247 évvel később. Így gondoltam Dionysius Exiguusra és húsvéttáblájára is. Számos megerősítés miatt bíztam abban, hogy ennek is ott kell lennie az új helyén. Amit találtam, igencsak meglepetésként ért és nem volt megnyugtató. Egy ideig félre is tettem, hogy tisztuljon a gondolat. A kifejtés előtt nézzük meg, mi az elfogadott álláspont a témáról.

 

1. Álláspontok, amit ma ismerünk


107. oldal

Dionysius Exiguus életútja a téves kronológia alapján

Kis Szkítiának - Scitia Minor - nevezett tartományban született, feltehetőleg a mai Dobrudzsában 470 körül, emiatt ragasztották rá a „kis szkíta” jelzőt. Krisztus után 496 környékén érkezik Rómába és itt is hal meg 544 körül. Tanult teológusként elismertséget szerez a kánonjogi és keresztény irodalmi munkáival. Különösen jelentősek kronológiai írásai: Liber de paschate, Argumenta paschalia, Epistulae de ratione pascae. Az akkori pápa, I. János 525-ben (ifjabb Probus konzulságának évében) bízza meg őt a húsvét idejének kiszámításával, amikor is az Alexandriai Szent Cirill Diocletianus éra 247. évéig, azaz 531-ig tartó húsvéti táblázatát még 95 évre tovább vezette. Ebben a táblázatban, szakított az elődeinek szokásával, hogy a hitetlen és keresztényüldöző Diocletianus trónra lépésétől számolják az éveket. Közölte, hogy a továbbiakban „az Úr megtestesülésének” évétől, latinul „ab incarnatione Domini”Dionysius Exiguus Liber de paschate:
Quia vero sanctus Cyrillus primum cyclum ab anno Diocletiani centesimo quinquagesimo tertio copit et ultimum in ducentesimo quadragesimo septimo terminavit, nos a ducentesimo quadragesimo octavo anno ejusdem tyranni potius quam principis, inchoantes, noluimus circulis nostris memoriam impii et persecutoris innectere, sed magis elegimus ab incarnatione Domini nostri Jesu Christi annorum tempora pranotare, quatenus exordium spei nostra notius nobis existeret, et causa reparationis humana, id est, passio Redemptoris nostri, evidentius eluceret.
számolja az éveket, vagyis a Krisztus születésétől indulva. A táblázatában Úr Jézus születésétől számított 532. év a Diocletianusi éra 248. évével azonos. Ezzel Jézus születésének évét Róma alapításának 754. évéhez kötötte, de néhány évvel elszámította magát. Az, hogy valójában hogyan jutott el eddig az adatig, a mai napig nem ismeretes.

Vegyük észre: Róma alapításának 754. éve a téves kronológiában, a mai időszámításunk első éve. Lényegében megtaláltuk azt a legkorábbi forrást, amely Augustus császár korát az arszakida időszámítás 1-es évszámához helyezi.

108. oldal

A húsvét története

A húsvét ünnepe mozgó ünnep, azaz minden évben más időpontra esik. A tavaszi telehold idejét eredetileg megfigyeléssel állapították meg mind a zsidók, mind az őskeresztények. A zsidók az első tavaszi hónap, a Niszan kezdetét, a tavaszi napéjegyenlőség előtti új holdsarló megjelenését különös gonddal figyelték. Az ettől számított 14. napon - azaz holdtöltekor - volt a készületi nap legnagyobb ünnepük, a pészah előtt. Jézus egy ilyen pészah ünnep készületi napjának kora délutánján, Niszan 14-én halt meg. Halála évében ez a készületi nap péntekre esett, pészah ünnepe szombaton volt. A készületi napon este hat órától már tiltották a temetést is, ezért kellett sietni Jézus sírbatételével. Föltámadása az ünnep utáni hét első napján, Niszan 16-án, vasárnap történt. A keresztény húsvét dátumában így a Niszan hónap 14. napja fontos szerepet játszik.
Már az ősegyházakban többféle nézet volt arról, hogy mikor kell a húsvétot ünnepelni. Egyesek Jézus föltámadásának napját, a vasárnapot akarták megülni. Mások ragaszkodtak a keresztrefeszítés napjához, a Niszan 14-éhez - a 14-es szám latin neve után ezek a quartodecimanusok. A pápák határozottan ellenezték véleményüket. A zsidókkal egyidőben ünneplő keresztények között az is előfordult, hogy a tavaszi napéjegyenlőség előtt megünnepelték húsvétjukat (görög elnevezésük szerint ők a protopaszkhisták). Krisztus után 70-t követően ugyanis már a zsidók időszámítása sem a megfigyelésen alapult, így előfordult, hogy Niszan 14. megelőzte a tavaszi napéjegyenlőséget. Az eltérő nézetek miatt alakult ki a húsvéti vita.

109. oldal

A húsvéti vita

A húsvéti vita elnevezés mögött a húsvét dátumával kapcsolatos tárgyalásokat értjük a II-IV. században. A húsvétot 150 körül nyugaton a rómaiak az első tavaszi holdtöltét (Niszan 14.) követő vasárnapon ünnepelték, keleten, főleg az Asia tartományban a holdtölte napján, Niszan 14-én. Az asiaiak János evangélistára támaszkodva a húsvétban elsősorban a kereszthalált, a rómaiak viszont Péter apostolra támaszkodva (akinek elsőként jelent meg Jézus az apostolok közül) a föltámadást ünnepelték. Polikárp püspök 155 körül Rómába ment a húsvét dátuma körüli nézeteltérések tisztázására. Megegyezésre ugyan nem jutottak Anicét pápával (ur. 155-166), de békével váltak el. A húsvéti vita akkor robbant ki, amikor egy Blastus nevű asiai pap társaival Rómába jött és a húsvétot 14-én ülték meg, annnyira követve a zsidó szokásokat, hogy még húsvéti bárányt is öltek. Viktor pápa (ur. 189-199) a húsvéti vita eldöntésére megkérdezte az egyházakat a húsvét dátumáról. Kiderült, hogy csak az asiaiak követik a Niszan 14-i hagyományt János apostolra hivatkozva. A pápa ki akarta őket közösíteni, de főként Ireneusz hatására, aki Polikárpra és Anicétre hivatkozott, elállt ettől. A II. század vége felé a legtöbb egyház - Alexandria, Jeruzsálem, Róma - a 14-ét követő vasárnapon ünnepelte húsvétot, függetlenül a hónap dátumától. A III. században mindinkább ez erősödött, míg végül a húsvéti vitára a niceai zsinat tett pontot.

110. oldal

A niceai zsinat rendelete

A húsvéti vita lezárásaként a niceai zsinat 325-ben előírta az egységes vasárnapi ünneplést, azaz húsvét ünnepeként a tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtölte utáni vasárnapot jelölte meg, függetlenül a héber naptártól. Kimondta, hogy a keresztények a húsvétot mindenütt ugyanazon a napon ünnepeljék, és ez semmiképp ne történjék a tavaszi napéjegyenlőség előtt. A napéjegyenlőség dátumát március 21-ben határozták meg, a hozzá tartozó Niszan 14., vagyis holdtölte kiszámításával felhatalmazták az alexandriai püspököt, hogy évente hirdesse ki püspöktársai számára a húsvét dátumát, valószínűleg az alexandriai naptárra alapozva. A niceai zsinat az általános rendelkezésen túl nem adott meg pontos szabályokat. Alexandriai Cirill a Niszan 14., vagyis a húsvéti holdtölte idejét egy ciklusos számítási módszerrel határozta meg. Ez azon a tapasztalaton alapul, hogy 235 holdhónap csaknem pontosan 19 napévvel egyezik meg, vagyis a holdfázisok 19 évenként az évnek ugyanazon a napján megismétlődnek. A különbség oly kicsi, hogy kb. 300 évig nem okoz semmi zavart. 300 év után azonban már jelentkezik 1 nap különbség, amit az epakta csökkentésével lehet korrigálni. A római húsvétszámítás szerint az ünnep a tavaszi napéjegyenlőséget (III. 21.) követő holdtölte utáni vasárnapon van, legkorábban III. 22-én, legkésőbb IV. 25-én. A rendelkezés egészen a Gergely-féle naptárreformig biztosította a húsvét egységes megünneplését a kereszténységen belül.

Forrás: A Magyar Katolikus Lexikon húsvétszámításról, a niceai zsinatról és a húsvéti vitáról szóló oldalai.

Folytatásként nézzük meg az elakadt bizonyítási folyamatot.

 


2. Elsőkörös megoldáskeresés


111. oldal

A gondolat szerint, egyszerűen csak előre viszem a táblát 247 évvel, mint a többi eseményt és ezzel kész. Így a készítésének éve 772 lesz. A kilencvenöt éves időszaka pedig 779 és 873 közé kerül.

Mivel több ciklusnak is meg kell felelni, nem egyszerű előrevinni. A ciklusok a következők: a 19 éves holdciklus, a hetek rendje (7), a 15 éves indictio ciklus, és a négyéves szökőév rendszer. Az indictio ciklus megoldódott azzal, hogy Diocletianus kora szintén előrejön 247 évet és az i.sz. 312-es év I. indictio-ja az 559-es évhez kerül. A holdciklus sem probléma, ugyanis a 247 maradék nélkül osztható 19-el (13x19=247). A hetek ciklusa szintén rendben van, ugyanis ebben a 247 évben 90216 nap van, ami osztható héttel. A lehetetlennek tűnő előrecsúsztatás lehetségesnek látszott.

A 247 éves előrevitelt a következőképpen próbáltam megerősíteni: a NASA honlapján megtalálhatóak a históriai csillagesemények, köztük a Hold ciklus időpontjai is, több ezer évre visszamenőleg. Kikerestem a húsvéttábla minden évéhez az odavaló húsvéti telihold napját, mind a régi, mind a 247 évvel későbbi évben, majd összehasonlítottam a két skála egyezéseit a NASA adataival. A megfeleltetés a korban szokásos módon történt, ahol az adott nap reggel 6-kor kezdődött.

Az eredmény meglepő volt, de igazolta a 247 éves előrecsúsztatást. Míg a régi helyen, a tábla elején volt pontatlan és a végén volt pontosabb, az új helyen pont fordítva, az elején volt pontos és a végén pontatlanabb, ahogyan várná is az ember. Az egymásra épülő számításoknál a pontatlanságok az elején kisebbek, és ahogyan haladunk előre az évekkel, úgy nő. Ez igazolta volna, és talán igazolja is, hogy Dionysius Exiguus 247 évvel később élt. Az eredeti latin nyelvű táblázatot a mellékletek között találja meg az Olvasó. Az Alexandriai Cirill táblájával kezdünk. amelyet a források szerint Dionysius készen kapott és továbbszámolt.

112. oldal

A táblázatról:

A Cirill-féle tábla első oszlopában két szám látható, az első a Diocletiánus éra évszáma - erről külön lesz szó a negyedik részben - a zárójeles szám Dionysius által meghatározott évszám. A sötét hátterű, fehér számok azokat az éveket jelöli, ahol a NASA és a táblázat adata egyezik.

Az első 19 éves tábla Alexandriai Cirill táblázata. Alatta Dionysius Exiguus által továbbszámolt öt darab 19 éves táblázat. A nagy 'B'-vel kezdődő számok a szökőévek. A Cirill-féle tábla nem jelöli a szökőévet, de a C-oszlop értéke ott kettővel nő. Alább a táblázat egyes oszlopainak leírása:

I. SZ. oszlopa: az évek szám a Krisztus születése szerint,
A. oszlop: az indictio ciklusok számai (I-től XV-ig), a húsvétszámításhoz nem kell
B. oszlop: az epakta, (vagyis, március 22-én hány napos az újholdciklus),
C. oszlop: a concurrent, azaz március 24-e hányadik nap a héten (1-től 7-ig),
D. oszlop: a holdi ciklus száma (1-től 19-ig),
O. oszlop: a március 21-e utáni első telihold napja,
Úrnap oszlopa: a telihold utáni első vasárnap, a húsvét napja,
E. oszlop: a húsvét napján a holdciklus kora,
ÚR/AD oszlopa: az új évszám ÚR/AD-ben,
AC és I-V oszlopa: A táblázat száma és a 19 éves ciklus

113. oldal

ALEXANDRIAI CIRILL HÚSVÉTTÁBLÁZATA

A régi helyén több az egyezés, mint az új helyén. Az is jól látható, hogy időben előrehaladva egyre pontosabb lesz, míg 247 évvel később, ahogyan várnánk, egyre pontatlanabb. Ez egészen a táblázat végéig folytatódik.

Ugyanaz történik a Dionysius Exiguus táblájában is, de az előrehozott éveknél látványosabb a pontosság romlása időben előrehaladva.

DIONYSIUS  EXIGUUS HÚSVÉTTÁBLÁZATA

114. oldal

Alábbi képen a két időszak kigyűjtött évei. Balra a régi, jobbra az 247 évet előrejött évek oszlopai. Az AC a Cirill-féle tábla, a római I-II-III-IV-V oszlopok pedig Dionysius tábla évei. Ami rögtön szembetűnik, hogy időben szimmetrikusan helyezkednek el az egyező évek. Ami itt azonnal kijelenthető, hogy a régi helyén lévő tábla a készítés évétől időben előrehaladva egyre pontosabb, míg az új helyen, ahogyan az egymásra épülő számításoknál lennie kell, időben előrehaladva egyre pontatlanabb.

Kérdés, hogy a hibahalmozódás miért időben visszafelé haladva nő az eredeti táblánál? A választ a könyv végén kapjuk meg.

115. oldal

Ez alapján talán előre is jöhetne a Dionysius húsvéttáblája. Jóformán minden adat elfogadhatóan egyezik az új helyen, az indictio-k, a teliholdak, a hét napjai, egyet kivéve:

 

Az Úrnap - a húsvétvasárnap - szökőévben hétfőre esik. Ezt a hibát Dionysius Exiguus nyilván észrevette volna, hiszen még a Cirill-féle táblában is jelen van.

 

Az a gondolat, hogy mindent megtalálok 247 évvel később, itt nem működött. Ha nem találom meg a betlehemi csillagot pontosan 247 évvel az Augustus-féle népszámlálás után, talán bajban is lehetnék. De ez a tény és a többi bizonyíték arra késztetett, újra elemezzem az egész Dionysius-féle húsvéttáblát és keletkezését.

 


3. Elemzés és újratervezés


116. oldal

a) Az elemzés

 

A húsvéttábla elemzése előtt ismételjük át, mit állítunk az elmélet alapján és az elemzés során mire építkezünk:

1. A mai időszámításunk az arszakida birodalom időszámítása.

2. Jézus születési évét egy népszámlálás és egy csillagászati jelenség jelöli ki.

3. Időben 247 évet előremenve megtaláltuk a leírásokhoz illeszkedő együttállásokat.

4. Ezek alapján Jézus 247 évvel később, ÚR/AD 240-ben született.

5. A római kor előrejön 247 évet, minden hozzá kötődő eseményével együtt.

6. A kopt érához tartozó időpontok maradnak a helyükön.

 

117. oldal

Az ide kapcsolódó egyes események előrejönnek 247 évet, mások pedig maradnak a helyükön. A következőkben nézzük meg, mely események tartoznak az előrejövők, melyek a maradók közé, és amelyek keretet adnak a további elemzéseknek.

 

A témához kapcsolódó, előrejövő időpontok:
Esemény Régi évszámÚj évszám
Augustus császár uralkodásai.e. 27-i.sz. 14ÚR/AD 221-261
Jézus születési évei.e. 7ÚR/AD 240
Diocletianus uralkodási idejei.sz. 284-305ÚR/AD 531-552
Indictio kezdő évei.sz. 312ÚR/AD 559
Niceai zsinati.sz. 325ÚR/AD 572
Dionysius Exiguus életei.sz. 470-544ÚR/AD 717-791
Ifjabb Probus konzuli évei.sz. 525ÚR/AD 772

 

A kapcsolódó, de a helyükön maradó időpontok:
EseményRégi/új évszám
Mártírok/Diocletianus érájaÚR/AD 284
Alexandriai CirillÚR/AD 370-444
Alexandriai Cirill húsvéttáblájaÚR/AD 436-531
Dionysius Exiguus húsvéttáblájaÚR/AD 532-626

 

118. oldal

Gondolom, ez meglepetésként hat! Míg Dionysius és kora előrejön, addig a húsvéttáblája marad a helyén. Ez a tábla oda készült. Az Alexandriai Cirill eredeti táblája nem engedi előrejönni. Ugyanis az a kopt, pontosabban a Diocletianus érára alapul, ami marad.

Akármikor készítette el Dionysius, vagy valaki más a táblázatot - legyen az időben új helyen, 772-ben, vagy még később - ha folytatta 531-ig tartó Cirill-tábla számait, a mai helyére lesznek érvényesek, 532-től 626-ig.

Ha Dionysius valóban olyan képességű komputista volt, ahogyan táblája alapján feltételezni lehet róla, akkor azt bizonyára észreveszi, hogy ifjabb Probus konzulságának évében - ÚR/AD 772-ben - nem jók a számításai.

Formás ellentmondás vár feloldásra. Dionysius nem élhetett 525 körül, a betlehemi csillag 240-es évszáma miatt. Tőle tudjuk, hogy kb. 500 évvel Jézus születése után élt. A tábla pedig nem jöhet előre 247 évet, mert a szökőéveknél pontatlan.

Igazuk lesz azoknak, akik megkérdőjelezik hitelességét?

 

119. oldal

b) Az újratervezés

 

Újra kellett értékelnem a táblázat készítésének dokumentumait. Az elemzés során lassan kialakult bennem egy határozott vélemény, hogy maga a táblázat és a Dionysiusnak tulajdonított írások szövegei nincsenek szinkronban.

Mintha valaki utólag kiigazította volna a táblázat értékeit, de az argumentumokban - értsd: Dionysius Exiguus számítási utasításaiban - már nem tette meg. Egy biztos, tagadhatatlan nyomai vannak egy átszerkesztésnek. Emellett néhány feloldhatatlan anakronizmus valamint hitelességi probléma is fennáll.

A tábla valódiságát ezek a kiigazítások igencsak megkérdőjelezik. Vegyük sorra a talált és a kétkedők által említett problémákat, hiányosságokat.

 

120. oldal

c) Az 532-es ciklus

Többen kapaszkodnak az 532-es ciklusba és hogy azon keresztül kapta meg Dionysius Jézus születésének évét (F. K. Ginzel, Chronologie III. 246). A ciklusra alapuló fikció a következő elgondolást rejti: A hét napjai 7x4=28 évenként azonos dátumokra esnek. Minden 19x28=532-ik évben a Hold fázisai ugyanazon a napon és azonos dátumon megismétlődnek.

Dionysius megjegyezte, hogy Krisztus feltámadása március 25-én történt. Ginzel szerint 563. március 25-én Úrnap volt. Ebből kivonva 532-t, 31-t kapunk, ami Jézus Krisztus feltámadásának napja. Teres Ágoston a Biblia és asztronómia című könyvében cáfolja, hogy lenne bármilyen hasonló feljegyzés illetve számítás Dionysius munkáiban. Véleménye szerint, ahol szóba kerül március 25, nem állnak évszámok, feltehetőleg csak ünnepnapokra gondolt Dionysius.

Az 532 éves ciklussal kapcsolatban meg kell jegyezni azt a tényt, amire egy hasonló sorsú kutató ismerősömMellár Mihály 2019. hívta fel a figyelmemet, hogyha valaki huncutkodni akar az időszámítással, azt az 532 éves ciklus segítségével tudja legkönnyebben végrehajtani.

Azonban itt az 532-es érték, csak az első tizenkilenc éves ciklusnak az első éve. Más szerepe nincs és nem is található meg máshol.

Dionysius Exiguus kizárólag a húsvéttáblázat készítésének évét, az 525-t kísérelte meg számítással megadni.

121. oldal

d) Az első Krisztus utáni évszám hitelessége

Ezzel az a probléma, hogy nem adta meg a hiteles számítási módszerét, amivel az 525-ös évszámot megkapta. Teres ezt az I. argumentum segítségével próbálja igazolni, úgy gondolom, elégtelenül. A Dionysius-i számítás latinul és magyar fordításban:

Argumentum primum. De annis Christi.
Si nosse vis quotus sit annus ab incarnatione Domini nostri Jesu Christi, computa quindecies XXXIV, fiunt DX; iis semper adde XII regulares, fiunt DXXII; adde etiam indictionem anni cujus volueris, ut puta, tertiam, consulatu Probi junioris, fiunt simul anni DXXV. Isti sunt anni ab incarnatione Domini.

Első tétel. Krisztus évszáma
Ha tudni akarod, hogy a hány év telt el Úr Jézus Krisztus megtestesülése óta, akkor számolj tizenötször 34-et, ami 510. Adj hozzá tizenkét rendes évet, ami 522. Add hozzá annak az évnek az indictio számát, amelynek keresed évszámát, például hármat, a fiatalabb Probus konzulsága alatt, ami összesen 525. Ennyi év van Urunk megtestesülése után.

A következő számok szerepelnek a számításban, sorban: 15, 34, 12 és 3. A három, ifjabb Probus konzuli évének indictio száma, ez rendben. A 15-ös az teljes indictio-ciklus értéke, ez is rendben. A többivel viszont van egy kis gond.

A 34, ami az eltelt indikciók számaDiocletianus vezette be, mint adókivetési módszert. A korai középkorban az uralkodói évek szerinti bizonytalan keltezést kiegészítették a indictio-ciklus (magyarul adókör) számaival. Az indictio-n 15 éves ciklust értettek, amelynek éveit I–XV. sorszámmal látták el. Ha végét ért, újra kezdték, de azt, hogy hányadik, nem jegyezték fel. Többféle indictio-s évkezdet is volt. Az úgynevezett görög indictio kezdete szeptember 1-re, a pápai indictio kezdete december 25-re vagy január 1-re esett, amelyek igen megnehezítették a dátumok azonosítását. a számítás időpontjáig. A probléma, hogy nincs olyan lista, amin ezt számon tartották volna. Lásd a fentebbi lábjegyzetet. Honnan vette ez a számot?

A 12-es érték. Teres szerint, a római időszámítás évének (AUC) indictio-száma és a hozzátartozó Krisztusi évszám indictio-számának különbsége. Összetartozik az 525-ös és az AUC 1278 év. Az 525 indictio-száma 0, ezért 15 lesz. Az 1278-nak pedig három. Így 15-3=12.

Talán rendben is volna, de értsük a szót: most számolta ki a világtörténelem első Krisztus utáni évszámát tizenkettő hozzáadásával. Hogyan számolta ki, hogy 15 lesz az indictio-ja, ha még nem is létezett? Amiből majd ki kell vonni hármat és hozzáadni az évszámhoz! Körkörös hivatkozás klasszikus esete. Ebbe a hibába már jónéhány számítógép és programja belehalt. A következtetés:

Az egész művelet csak akkor működhet, ha már eleve tudta, hogy az 525-ös évszámot kell hozzárendelni Probus konzuli évéhez.

A módszer esetlensége, hogy csak addig működik, míg a 3-as indictio ciklusa át nem vált egy új ciklusba. Azt már nem írta oda, hogy ekkor a 34-et, az indictio-k számát növeld meg eggyel.

122. oldal

e) Ifjabb Probus konzuli éve

Furcsa, árulkodó kérdőjel, hogy Dionysius miért csak egyetlen konzuli évet említ a kronológiai írásaiban? Abban a korban ez elengedhetetlen dátumozási forma volt. Nem valószínű, hogy minden munkájával végzett egy éven belül. Honnan szerezhette a Probus nevet? Hirtelen ötlettől indítva kivontam 247 évet 525-ből, ami pontosan 278, és láss csodát:

A római konzulok listájában a 278. év konzulja szintén Probus, pontosabban Marcus Aurelius Probus császár (született és meghalt Sirmiumban, magyarul Szávaszentdemeterben), aki ekkor másodszor volt konzul. Társkonzulja Virius Lupus, akinek ez szintén a második konzulsága volt.

Pontosan 247 évvel korábban! Ez nem lehet véletlen. Ráadásul a két év konzuljai között van egy nagy különbség. A 278. év konzuljai forrásokkal megerősített személyiséggel rendelkeznek - Pannóniához, Kárpát-medencéhez kötődő, tragikus sorsú császár és később római prefektusi hivatalt betöltő társkonzul - míg az ifjabb Probusról semmit nem tudunk a nevén kívül.

Vegyük észre, a helyes, 247 évvel kiigazított új kronológiában az 525-ik év szintén Probus konzulságának éve lesz, de ez a valós történelmi személyiséggel rendelkező Marcus Aurelius Probus császár konzuli éve, társkonzulja pedig Virius Lupus.

Egy másik fontos következtetés: a Probus nevű konzulok évei közti 247 év különbség arra utalhat, hogy eleve tudták, hogy ez az időszámítás a pártusoké. Ugyanakkor ez a feltételezés behatárolja a készítés korát is, hiszen mikor is jöhettek erre rá? Csak a bevezetése után! Egyelőre várjunk a további következtetésekkel, jöjjön a többi turpisság.

123. oldal

f) A nulla anakronizmusa

A következő probléma a nulla szó használata, számértékként. A nullát, mint számértéket, Európában a XII-XIII. századtól kezdik használni zéró kifejezéssel (zafiro, Fibonacci)A zéró kifejezés Fibonaccitól származik, aki az arab szifr szót vette át (jelentése: üres, semmi). Ezt olaszosan zefiro-nak írta, ez rövidült le zéróvá. A zefiro másik jelentése: könnyű, alig érzékelhető szél.. A származási országának elfogadott IndiábanA nulla számjegy bevezetése előtt Indiában kihagyott helyet használtak a helyiértékes jelöléssel. A nulla számjegy első bizonyított tízes számrendszerbeli használata a IX. századból származik. A jele egy pont volt, ezért bindu-nak, azaz pontnak hívták. kb. 600 után kezdik használni. Magát a nulla, nullus szót használták már korábban is a nihil helyett, nincs, semmi jelentéssel. Ha szükség volt a semmi, a nincs jelölésére az N. alakot használták.

Dionysius a leírásokban csak a nihil szót használja a maradékos osztásoknál. Ahol a nihil, vagyis nincs maradék, ott mindig az osztó értéke kerül beírásra. Például a 19-es osztásnál 19, a 15-ös osztásnál 15, a hetes osztásnál hét. Ezt Dionysius le is írja a VIII-as argumentumban. Ebben a korban a nulla számérték még nincs értelmezve.

Azonban itt mindegyik táblázat első sorában ott van az epaktaAz epakta - görögül epaktai hémerai, azaz betoldott napok - az a szám, mely megmutatja, hogy az adott év meghatározott napján a Hold hány napos, azaz hány nap telt el a legutolsó újhold óta. értékét jelezve. Ráadásul az Alexandriai Cirill utolsó 19 éves ciklusába is be van írva a nulla.

Az epaktánál ez az érték 29 lenne. Értsd: március 22-én a Hold 29 napos, de helyette az áll, hogy nulla (0) napos. Dionysius argumentumában leírja, hogy az egyiptomiak hozzátesznek egy napot és 30 lesz. Mégis nullát találunk, ami így már számérték és itt egy számnak kell lennie, hiszen műveleteket végeznek majd vele. Alább az epakta értékei a Metón-ciklus éveiben. A Dionysius-i nulla eredeti értéke a 19. évnél található.

A nulla számérték itt anakronizmus, akár 525-re, akár 772-re a tesszük húsvéttábla elkészítését, a Cirill-tábla 444 előtti elkészítéséről nem is beszélve.

Az a tény, hogy Dionysius más munkáiban, mintegy megágyaz a nulla használatának, nem változtatja meg az anakronizmusát.

124. oldal

g) Átszerkesztés: tízedik vagy tizenharmadik?

Több változat van a XIX éves ciklusok kiszámításában. Mint már tudjuk, az egyéb szövegrészekből, az ifjabb Probus konzuli éve, III. inductio-val az 525. év. A 19 éves ciklus 10. éve tartozik hozzá a táblázatban. Azonban mind a tábla bevezető szövegében, mind a ARGUMENTA PASCHALIA ötödik argumentumában a tizenharmadik évet rendeli az ifjabb Probus évéhez. Az ötödik argumentumban még számszerűen is pontos a számítás. Majd beszúrja hatodik argumentumot, hasonló szöveggel, mint az ötödik, de itt már a táblázatnak megfelelően számol és tíz lesz az eredmény.

A húsvéttábla bevezető szövegének utolsó mondata következőképpen hangzik, latinul és magyar értelmezéssel:

In praesenti namque tertia indictio est, consulatu Probi junioris, tertius decimus circulus decemnovennalis, decimus lunaris est.

Jelenleg az ifjabb Probus konzuli évében, harmadik indictioval, 13. évben a tizenkilencéves ciklusban, 10. holdhónapban.

Az ARGUMENTA PASCHALIA V. argumentumának szövege latinul és magyar fordítással a következő:

Argumentum V. De cyclo decemnovennali.
Si vis scire quotus sit annus circuli X et IX annorum, sume annos Domini, ut puta, DXXV, et unum semper adjice, fiunt DXXVI. Hos partire per X et IX, remanent XIII. Tertius decimus est annus cycli decemnovennalis. Quod si nihil remanserit, IX decima est.

V. tétel: A tizenkilenc éves ciklus.
Ha tudni akarod, hogy melyik évében vagy a 19 éves ciklusnak, mondjuk az Úr 525. évében, adj hozzá egyet, az 526. Oszd el 19-el, a maradt 13. Az év a 13-ik a 19 éves ciklusban. Ha nincs maradék, akkor 19.

Az ARGUMENTA PASCHALIA VI. argumentumának szövege latinul és magyar fordítással a következő:

Argumentum VI. De cyclo lunari.
Si vis scire quotus cyclus lunae est, qui decemnovennali circulo continetur, sume annos Domini, ut puta, DXXV, et subtrahe semper II, et remanent DXXIII. Hos partire per X et IX, remanent X. Decimus cyclus lunae est decemnovennalis circuli. Quoties autem nihil remanet, nonus decimus est.

VI. tétel: A holdciklus.
Ha tudni akarod, hogy melyik ciklusa a Holdnak a 19-es körében, mondjuk az Úr 525. évében, akkor vonj ki belőle kettőt, marad 523. Oszd el 19-el és marad tíz. A tizedik ciklusa a Holdnak a 19-es körben. Hogyha nincs maradó, akkor ez 19.

125. oldal

Vajon melyik az eredeti érték? Melyik az eredeti számítási mód? Logikusan a 13-as számhoz tartozó szövegek. A tíz a táblázat értéke. Első ránézésre a tizes értéket adó argumentum mintha más latinsággal íródott volna. Kifinomultabb? Érdekes módon mindkét szövegben az évek bevezetése az arszakida időszámításnak megfelelően történik: annos Domini, vagyis az Úr évében. Alább a már ismert Cirill tábla. A keresett értékek a D-oszlopban találhatóak. A táblázatban a 13. év az 528-nál található.

CIRILL TÁBLÁZATA

Azt, hogy mikor borult a táblázat és a szövegek harmóniája, nem tudni, de a 19 éves éves ciklus három évvel el van csúszva. A többi adat pedig maradt a helyén, így az epakta is. Talán ezen a nyomon el lehet indulni.

126. oldal

h) A Cirill-tábláról

A források szerint az eredeti Cirill-féle tábla szintén 95 éves időtartamra lett kiszámolva. Az utolsó ciklus lett folytatva az 532-es évben. Az eredeti tábla 436-tól 531-ig tart.

Ismétlésképpen, hogy könnyebb legyen időben tájékozódni: Diocletianus uralkodási ideje ÚR/AD 552-ig tartott (305). Az indictio-ciklus ÚR/AD 559-ben indult I. indictio-val (312). A niceai zsinat pedig ÚR/AD 572-ben történt (325).

A felsorolt számadatok alapján az eddig felmerült anomáliákon kívül még a következő kérdéseket kell feltenni a Cirill-táblával kapcsolatban:

Mit keres a Cirill-táblában a még nem létező indictio-ciklus, ráadásul nincs is rá szükség?
Miért nevezi Cirill püspök komputistája Diocletianus érának, ha a névadó még meg sem született?
Miért ennyire pontos, holott az ebből a korból származó egyéb táblák tele vannak hibával?
Miért növekszik időben visszafelé a húsvéttáblák hibahalmozódása még a Cirill táblánál is?

127. oldal

Mi történhetett a táblákkal, hogy ennyi durva rendellenességet találtunk?

Erre csak egy válasz lehet, az utólagos átszerkesztés. Akárki volt tettes, nem csak a Dionysius-táblát írta át, hanem hozzászerkesztette a Cirill-féle táblát is. Ugyanakkor, magával korszakolással is problémák vannak:

Mi lett még átírva?
Mi lehetett az eredeti Cirill-táblában?
Mi lehetett az eredeti Dionysius-i húsvéttáblázatban?
Egyáltalán, volt olyan, hogy eredeti tábla, vagy az egész utólag lett létrehozva?

Attól tartok, ezekre a kérdésekre nem fogunk választ találni. Most biztos nem. Talán támpontot adhat a kormeghatározáshoz, hogy az átíróknak rendelkeznie kellett bizonyos új ismeretekkel és hiányában kellett lenniük a múlt akkor még feltáratlan tényeivel. Lépjünk tovább a Diocletianus éra titkának megfejtéséhez.

 


4. A Diocletianus éra rejtélye


128. oldal

A Diocletianus éra eredete szintén a történelem rejtélyei közé tartozik. Az évszámai valóban azonosak a kopt Mártírok érájának évszámaival. Az elfogadott álláspont szerint azért kapta a Diocletianus nevet, mert a császár uralkodásának idejében indult keresztényüldözéseknek akartak emléket állítani. Kérdés, hogyan lehet azonos Jézus születése után 44 évvel induló Mártírok érájával, a 200 évvel később született Diocletianusról elnevezett éra? Már a kérdés is ellentmondásos. A megoldáshoz vezető nyomra a húsvéttáblák elemzése során figyeltem fel. A két éra dátumjegyzései közti különbségre.

Ismétlésképpen a koptok naptáráról:

Az egyiptomi koptoknak saját időszámításuk és naptáruk van, ami a régi egyiptomi naptárra épült. Tizenkét, egyenként 30 napos hónapbólSorban: Thot, Paophi, Athür, Koiak, Tübi, Mehir, Phamenóth, Pharmuthi, Pakhónsz, Pauni, Epiphi, Meszoré. áll, és a maradék 5 napot, a szökőévben pedig 6 napot, tizenharmadik hónapkéntPi Kogi Enavot: jelentése „a kicsi hónap”. az év végére teszik. A Mártírok évével indult, és következetesen a Mártír(ok) időszámításának nevezik. Az újévet jelenleg szeptember 11-én - szökőévben szeptember 12-én - tartják. 2018. szeptember 11-től az 1735-ös évben járnak.

A következő ábrán az Úr időszámításának és kopt éra naptárainak elhelyezkedése egymáshoz viszonyítva. Az elsőnél a jelen éveinek találkozása. A második a Probus konzuli évének találkozása, a harmadik pedig a kopt éra és az AD 284. év találkozása.

Alább a Cirill tábla kezdő sora, a Diocletianus-i 229. év teliholdjának napja és húsvétvasárnapja. Az első sorban a birodalmi Julián naptár szerinti szövegezés látható. A második sorban pedig a kopt naptár szerinti. Ez ugyanaz a nap - legalábbis annak szántam, remélem nem tévedtem.

Az időszámításÉvszám TeliholdÚrnap
Diocletianus-i éra229non. Apr. (Ápr. 5.)VII. id. Apr. (Ápr. 7.)
Mártírok érája229Phamenóth 08.Phamenóth 10.
129. oldal

Térjünk vissza a niceai zsinat idejébe (ÚR/AD 572 / i.sz. 325), amikor is rendezték a húsvéti ünnepek problémáját. A zsinat határozata alapján az alexandriai pátriárka feladata volt a húsvét időpontjának meghatározása és közlése püspöktársaival. A számítást valószínűleg nem a mindenkori pátriárka végezte el, hanem az egyik képzett komputista beosztottja a sok közül. Alexandriában viszont az egyiptomi/kopt naptár hónapszerkezete szerint számolták és állapították meg a húsvét időpontjait.

Ahhoz, hogy a római birodalomban értelmezni tudják a dátumot, át kellett alakítani a Julián-naptár hónapjaira, napjaira. Minden kopt naptári napnak van egy Julián megfelelője. A megfeleltetés során - például a Cirill-féle táblában - év maradt a kopt időszámítás éve, a hónapok, a napok pedig a Julián naptári változata.

Alábbi táblázatokban jól láthatóak az összetartozó napok, hónapok. Jobbra a Diocletianus év szerkezete. Ez az év szintén szeptembertől szeptemberig tart, ugyanúgy, mint a kopt év. A szökőnap helyét viszont a Julián-naptárból örökölte (vastagon szedve), így került itt is néggyel osztható számhoz.

A Diocletianus-i éra használata csak a niceai zsinat után kezdődhetett az egységes húsvétszámítás elrendelésével. Valószínűleg soha nem használták folyamatos időszámításként. A Diocletiánus név csak azt jelzi, hogy a napok a birodalmi naptár szerint vannak jelölve. Miért épp Diocletianus? Nem tudom. A bizonyításához sem tudok konkrét, igazoló forrást felmutatni, ezért csak hipotézisként teszem közzé.

130. oldal

A Diocletianus éráról szóló mondat Dionysius Exiguus Liber de Paschat című munkájából:

Quia vero sanctus Cyrillus primum cyclum ab anno Diocletiani centesimo quinquagesimo tertio copit et ultimum in ducentesimo quadragesimo septimo terminavit, nos a ducentesimo quadragesimo octavo anno ejusdem tyranni potius quam principis, inchoantes, noluimus circulis nostris memoriam impii et persecutoris innectere, sed magis elegimus ab incarnatione Domini nostri Jesu Christi annorum tempora praenotare...

Szent Cirill az első ciklusa a Diocletianus 153. évében kezdődött, az utolsó a 247-ig tart. Mivel nem akarjuk a 248. évhez egy zsarnok emlékezetét adni, azzal keresztényüldöző bűnösök közé tartozni, ezért „az Úr Jézus Krisztus megtestesülésének” éveként számoljuk tovább...

Nem azért nevezik a kopt időszámítást Mártír vagy Diocletianus érájának, mert gonosz keresztényüldöző volt. Erről már volt szó a III/4. Sötét középkor nélkül című fejezet koptok időszámításáról szóló részében. Az egyiptomi koptok az időszámításukat Márk és Péter Rómába indulásától számolják. Azaz Péter és Márk mártírok útjára lépésétől.

131. oldal

Diocletianusról: egy szétesőben lévő birodalom császára volt. Azon nagyon kevés császár közé tartozott abban a korban, akiket nem erőszakos halál ért. Békés öregkort megélve hunyt el lemondása után. A keresztényüldözését inkább az állami kötelezettségeknek eleget nem tevők megbüntetése jellemzi. Nem a vallásuk miatt ítélte el keresztényeket, hanem az ellenséges fellépésük miatt a többi vallás iránt. Ráadásul a keresztény hitet is felvette, igaz, a később eretneknek nyilvánított Arius-féle kereszténységet. Talán ezért lett Diocletianus nagyon gonosz. Egy átlagos uralkodó volt, aki a szétesés korszakának viszonylag békés levezetésével inkább pozitív értékelést érdemelne.

A Diocletianus-i éra a két naptár összehangolásának praktikus eszköze lehetett. Például a húsvét napját közölték a püspökök felé vagy a levelezésben, de semmi másra nem használták.

Az egész Dionysius-i tévelygés vagy a valós ismeretek hiányának, vagy egy kellemetlenné váló információ miatti utólagos beavatkozás eredménye. Esetleg mindkettő. Foglaljuk össze, amit eddig tudunk.

 


5. Összefoglaló megállapítások


132. oldal

Általában kétséggel fogadok minden összeesküvés elméletet, de most kivételt kell tennem:

1. Azonnal ki lehet jelenteni, hogy a Dionysius Exiguus húsvéttábláját valakik, valamilyen oknál fogva kiigazították. A Cirill-táblában ez letagadhatatlan. Ezért a Dionysius-táblák sem lehetnek rendben.

2. Az elkövetőt korban ott kell keresni, amikor felmerült ennek szüksége. A másik fontos támpont, hogy mikor lehettek rá képesek.

3. Például mikor kezdték el valóban használni a „ab incarnatione Domini” alakot? Az 1054-es egyházszakadás utáni századokban. Mikor kezdik el használni a nulla számértéket? Körülbelül ugyanakkor, még pontosabban 1200 körül. Az a kor jön számításba, amikor olyan részletek merültek feledésbe, hogy mit, miért neveztek Diocletianus érának. Feltehetőleg ekkor már az Úr időszámítását széleskörűen használhatták és az is elfelejtődött, hogy az indictio-kat soha nem listázták.

4. Maga a latin nyelv is változott az évszázadok alatt, mint minden nyelv. A hozzáértők talán azt is észrevehetik, hogy mennyire egységes a nyelvezetük Dionysius húsvétszámításról szóló munkáinak. Például az Argumenta Paschalia című írásban az V és a VI argumentumának szövege közti eltérést még a laikus is felfedezheti.

 

133. oldal

A folyamat

1. Az egész az egyházszakadás után kezdődhetett, amikor igény támad egy jól használható időszámításra. Oka a keleti egyháztól való különállás kimutatása lehetett, ahol a világ teremtésétől számolt érát használták. Ezt az Anno Domini bevezetésű, Krisztus születésétől gondolt időszámításban találták meg. Praktikus megoldás, mert ismert volt és kézen-közön használhatták.

2. Majd találtak valamit, ami az eredetére utalt. Az a valami igencsak kellemetlen lehetett a keresztény kultúrára, ha végrehajtották a következő eseményeket:

3. Átnevezik az időszámítást „Anno Domini”-ról „ab incarnatione Domini” alakra.

4. Az új megnevezést Dionysius Exiguus-tól eredeztetik.

5. Jézus születési évét a pártus időszámítás egyes évszámához rendelik.

6. Az évhez megadnak egy hiányos számítási módszert, holott ismerniük kellett.

7. Kiigazítják a táblát és leteszik olyan korba, ahol ebben a formában semmi keresnivalója.

 

134. oldal

Felmerülő kérdések, amire még választ kell kapnunk:

1. Miért volt erre szükség?

2. Mit akartak elérni azzal, hogy Jézus születését a pártus időszámítás egyes évszámához tették?

3. Miért alkottak hozzá egy húsvéttáblát, szövegekkel és talán Dionysiussal együtt?

4. Miért nem volt jó akkor, amikor valójában történt?

5. Egyáltalán, mi történt az 1200 körüli keresztény Európában?

 

135. oldal

A felismerésről:

Az elmélet kialakítása során nem a könyvben megszerkesztett bizonyítási lánc szerint találtam meg az elemeket. Gyakran előzte meg az egyik a másikat. Sőt, gyakran előbb volt meg a válasz és csak utána fogalmazódott meg csak a leírt kérdés. Ez történt itt is.

Amikor odaértem a húsvéttábla elemzése során, hogy kétségbe vontam hitelességét, a meglévő tudás szinte azonnal létrehozta választ, hogy mi, miért történt, még mielőtt az arra vonatkozó kérdés kialakult volna. Több hasonló esetben katartikus volt átélni a felismerés okozta szellemi élményt. De ezen a ponton, csak egy rövid mondat fogalmazódott meg bennem: Jaj, nem!

Szinte sokkoló volt átélni azt a felismerést, hogy amiben mélyen hisz az ember és vele a közeli és távoli környezete, szinte az egész társadalma, valami elképesztő hamisságra épül. Hirtelen nem tudtam mit kezdjek vele. A meglévő ismeretanyag azonnal láttatta velem, amit a következő fejezetben felépítettem, de még most sem tudom, hogy milyen hatással lesz.

Az elkövetkezőkben egy másik felismerésről lesz szó, amely a XIII. századi hatalmakat érték az arszakida időszámítás bevezetése után. A felismerés okozta beteges hatalomféltésük elképesztő pánikreakciókat váltott ki. Százezreket irtottak ki. Elpusztították saját alapítójuk tanításait, követőit, emlékezetét, hogy megőrizhessék hatalmukat, befolyásukat, vagyonukat. Ma ezt tartják aranykornak.

 

Az utólag leírt kérdéskör válasza lesz a következő rész témája. Úgy gondolom, hogy azután a Dionysius-i munkák hitelessége lesz a legkisebb gond.

136. oldal

…az emberiség pedig lassan felnő…

VI. A valódi Úr Jézus Krisztus

Ha a pártus időszámítás neve az Úr időszámítása és Jézus előneve valamint megszólítása is Úr volt, akkor Jézus pártus származású volt? Sőt: pártus királyfi vagy herceg, hiszen maguk a napkeleti bölcsek azonosították születésekor a Regulus csillaggal?

Már az első mondatokból érzékelhető, hogy súlyos kérdéseket és fájdalmas feloldásokat fog találni az Olvasó ebben a fejezetben. A keresztény hitéletet alapjaiban fogják érinteni, ezért fontosnak tartom a következőket kijelenteni: hiszek a Teremtőben, és hiszem, hogy nem tudunk nem hinni benne. Az sem, aki ezt tudatosan kijelenti magáról. Kimondani nagyon könnyű, de túl mélyen gyökerezik bennünk, hogy egy kijelentéssel, de akár még hittel mondott tagadással törölni lehetne. Tetteinkben, de még gondolatainkban is figyelmen kívül hagyhatjuk, de ott mélyen, lélekben, nem lehet. Ha egy társadalom válaszúthoz ér, mindig megjelennek új tanítások utunkat egyengetni. Szerintem mára egy ilyen korba értünk. Az emberiség pedig lassan felnő és talán eljött az ideje, hogy újraértelmezze az egykori napkeleti bölcsek pártfogoltjának tanítását.

 

1. A rebellis gondolat: Jézus, a pártus herceg!


137. oldal

Az első lázadó gondolatot Jézus pártus származásáról magyarul még Badiny Jós Ferenctől ismerte meg az olvasó közönség. A professzor elmélyült, részletes elemzés után, más értelmezési, gondolati úton járva állította több írásában, hogy Jézus pártus herceg volt. Anyja pedig Magdalai Mária a pártus királyi család rokonságához tartozott. A részletezését kihagyom, a kíváncsi olvasó több helyen is megtalálhatja Badiny Jós Ferenc professzor munkáit.

Ebben az elméletben az Úr szó miatt vetődik fel újfent a kérdés. Mint már a fejezet bevezetőjében említettük, Jézus neve és megszólítása már a legkorábbi apokrif iratokban is Úr volt. Ezen kívül még számos névvel és címmel illették még életében: Mester, Krisztus, Messiás, próféta, Isten Fia vagy az Atya Fia, Emberfia, király (INRI). Jézus címei és megszólításai egyértelműen egy magas rangú személyt sejtetnek és nem pedig az egyszerű názáreti ács házasságon kívül született fiát. A kor erősen hierarchizált társadalmában minimum szokatlan lenne, hogy a ranglétra alsó részéhez tartozó személyt ilyen címekkel illessenek. Ráadásul a magas tisztséget megkövetelő döntési helyzetekben kérnek tőle tanácsot - igaz, álságosan - mint például házasságtörő asszony esete, vagy a császári adó megfizetése.

138. oldal

A magas társadalmi rang már a korai időszakokban is megjelenik. Például erre utal a Vízkereszt napján a Jordánnál megjelenő, még ismeretlennek mondható Jézus és Keresztelő János párbeszéde:

"...Inkább nekem lenne szükségem arra, hogy bemeríts engem, és mégis te jössz hozzám?"

Máté 3:15

 

Vegyük elő újra Jézus "Isten Fia" megnevezését és vizsgáljunk meg néhány példát arról, mit írnak erről az evangéliumi források. A kifejezés állítólag több mint negyven esetben fordul elő az Újszövetségben. Máté evangéliumában a következő formában találjuk meg:

„Hát ti mit mondtok rólam, ki vagyok én?” — kérdezte tovább.
Simon Péter így válaszolt: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.”

Máté 16:15-16

 

János evangéliumában Nátánaél és Jézus párbeszédében pedig:

"Erre Nátánaél így válaszolt: „Rabbi, te vagy az Isten Fia, Izrael Királya!”...

János 1:49

 

139. oldal

János evangéliuma leírja Pilátus reakcióját az "Isten Fia" hallatán:

Amikor Jézust meglátták, a főpapok és a templomőrök így kiáltoztak: „Feszítsd meg! Feszítsd meg!” De Pilátus így szólt: „Feszítsétek meg ti! Én semmiben nem találom bűnösnek!”

A zsidók pedig így feleltek: „Van egy olyan törvényünk, amely szerint meg kell halnia, mert Isten Fiának nevezte magát!”

Amikor ezt Pilátus meghallotta, nagyon megijedt.

Visszament a helytartói palotába, és újra megkérdezte Jézustól: „Honnan való vagy te?” De Jézus nem válaszolt neki.

Pilátus így folytatta: „Nem válaszolsz nekem?! Ugye, tudod, hogy van hatalmam arra, hogy szabadon engedjelek, de arra is, hogy megfeszíttesselek?”

Jézus erre így válaszolt: „Semmi hatalmad nem lenne fölöttem, ha nem Istentől kaptad volna. Ezért aki átadott engem neked, bűnösebb, mint te.”

Ettől kezdve Pilátus igyekezett őt szabadon engedni, de a zsidó vezetők így kiáltoztak: „Ha szabadon engeded, nem vagy a császár barátja! Mert aki királynak mondja magát, az a császár ellensége!”

János 19:6-12

A leírások különböző változatai miatt nem lehet hitelesen állítani, hogy valóban így és ebben az időrendben történt, de nem is ez a lényeg. Pilátus az "Isten Fia" hallatán jöhetett rá, hogy a megvádolt ember valójában egy magasrangú pártus személy, akiknél az egyik megszokott cím lehetett a megnevezés. Akit pedig nem lenne bölcs dolog egy hisztérikus tömeg nyomására kivégezni. Heródes Antipasz talán ismerve az igazságot, egyértelműen elhatárolódott attól, hogy bármilyen lépést tegyen a kivégzés ügyében, sőt díszes ruhába öltöztette, állítólag.

140. oldal

További megerősítő idézetek János evangéliumából:

Ekkor Pilátus visszament a palotába, magához hívatta Jézust, és megkérdezte tőle: „Te vagy a zsidók királya?”

Jézus pedig megkérdezte: „Magadtól kérdezed ezt, vagy beszéltek neked rólam?”

Pilátus így válaszolt: „Nem vagyok én zsidó! Saját néped és a főpapok adtak át nekem. Mit tettél?”

Jézus pedig így felelt: „Az én Királyságom nem ebből a világból való. Ha ebből világból való volna, szolgáim harcolnának értem, hogy ne adjanak át a zsidó vezetőknek. Az én Királyságom azonban nem ebből a világból való.”

Ekkor Pilátus azt mondta: „Szóval király vagy!” Jézus pedig így válaszolt: „Igen, jól mondod, az vagyok. Azért születtem, és azért jöttem erre a világra, hogy az igazságról beszéljek. Aki az igazság oldalán áll, mind hallgat a szavamra.”

János 18:33-37

Jézus válaszait értelmezve:

...az én királyságom egy másik országból származik (a pártusokéból) és nem ebből a világból. Ha abban az országban lennénk, szolgáim megvédenének.

...Igen, a (pártus) királyi családhoz tartozom. Azért vagyok itt, hogy az igazságot tanítsam (a qumráni tekercsek Igazság Tanítója?), mert erre születtem. Aki hisz bennem, hallgat szavamra.

 

A tömeg és a Pilátus párbeszédében a következő hangzik el:

Azok pedig felkiáltottak: "Vidd el, vidd el, feszítsd meg!" Pilátus ezt mondta nekik: "A ti királyotokat feszítsem meg?" A főpapok így válaszoltak: "Nem királyunk van, hanem császárunk!"

János 19:15

A tömeg szavait értelmezve:

...Itt nem más országok királyai uralkodnak, hanem a római császár!

141. oldal

A gondolatot megerősíti Péter apokrif iratában található leírás. A vének és papok Jézus halála után rettegve mentek Pilátushoz, annak segítségét kérni:

"Jaj a mi bűneinknek! Elközelgett az itélet és Jeruzsálem vége"!

Apokrif iratok - Csodás evangéliumok - Péter evangéliuma: VII:25 (Ford.: Kapitánffy István)

Kérdés, egy egyszerű názáreti ács fiának halála miért ijeszti meg annak a kornak élet-halál urait? Vagy Jézus valóban a pártus királyi család tagja, egy Úr volt? Mert akkor joggal retteghettek annak a birodalomnak bosszújától, akivel Róma sem bírt. Egy ekkora birodalom nem engedhette meg, hogy hatalmán a legkisebb csorba is essen. Jó példa erre az I. világháború kitörése, annak ellenére, hogy hozzáértők szerint mindenképp kitört volna. Szerencse, hogy Jézus végül is "feltámadt", és visszatért oda, ahonnan küldetett - az angyal szavai szerint - így a bosszú elmaradt. Más források a visszatértének helyét Atyja, illetve az Úr országának adják meg, ami szintén a pártus birodalom.

 

Az eddig felidézett részletek a fennmaradt írásokból arra utalnak, hogy Úr Jézus Krisztus valóban a pártus birodalom uralkodó családjának rokonságához tartozott és a vitathatatlan tekintélye ebből a tényből származik. Ugyanakkor, ha az evangéliumok írásait azzal a gondolattal olvassuk, hogy Jézus pártus herceg volt, jónéhány szövegrészlet érthetőbbé válik.

Folytassuk azokkal kérdésekkel, amelyek Jézus születéséhez köthetőek: miért királyt kerestek a napkeleti bölcsek, amikor a kisded Jézust keresték? Egyáltalán, kik lehettek a napkeleti bölcsek, a későbbi háromkirályok?

 


2. Kik voltak a napkeleti bölcsek, a háromkirályok?


142. oldal

Amit Jézus gyermekségtörténetének misztikus bölcseiről az elfogadott keresztény történetírás szerint ma tudunk:

Keletről érkeztek Jeruzsálembe, hogy hódoljanak Izrael földjén született király előtt. Eldöntetlen, hogy perzsa papok voltak-e, vagy babilóniai csillagászok, azaz mágusok. Máté evangéliuméban csak egyszerűen napkeleti bölcsekről beszél - "magoi apo anatolón" azaz mágusok keletről - többes számban. Jakab hasonlóképpen mágusként ír róluk. Más, későbbi elemzések csillagjósnak feltételezi őket a csillagállásokról mondottakra alapozva. Az evangéliumok nem írják pontosan hányan voltak, többen, ami azután három lesz, és háromkirályokként jelennek meg, majd neveik is lesznek. Egy Párizsban őrzött hetedik századi kódex Bithisarea, Melchior, Gathaspa névvel említi őket, ebből alakult ki a Gáspár, Menyhért, Boldizsár megnevezésük. Hazájuk lehetett Arábia, Mezopotámia, Babilónia vagy Perzsia. A magukkal hozott ajándékok például Arábia termékei.

Körülbelül ennyi, amit tudni lehet. Furcsa módon a pártus birodalom még elvétve sem kerül szóba hazájukként a keresztény iratokban. Pedig a szóba jöhető terület nagy része akkor a pártusok fennhatósága alá tartozott. Ismétlésképpen, nézzük meg, hogy a pártusok eredetéről mit mond a mai tudomány:

Az óperzsa birodalomban létezett egy Párthava nevű tartomány, amely a birodalom egyik adófizető kerülete volt. Hérodotosz mint az I. Dareios alatti, XVI. adófizető kerületről ír a pártusokról. Az óperzsa birodalom bukása után a pártusok Nagy Sándor uralma, később pedig a Szeleukidák fennhatósága alá tartoztak.

A Kaszpi-tenger és az Aral-tó közötti sztyeppéken nomád életet folytató parnik, vagy parnok meghódítják a hajdani Parthia nevű adókerületet, majd fokozatosan kiszorítják a Szeleukidákat és saját királyságot hoznak létre az Arszakidák vezetése alatt, ami a mindenkori királyok neve lett. A dahák vagy dáák törzséből származó parnik nevüket valójában erről az óperzsa országrészről kapták.

I. Arszakész i.e. 247-ben kiáltotta ki magát királlyá. Ez az esztendő lett a pártusok időszámításának, az Arszakida-érának a kezdete. Annyi biztosan állítható, hogy a hódításban nagy szerepet játszó rokon lovasnomád törzsekkel - amelyek a massageták néven ismeretes nagy nomád és félnomád törzsszövetséghez tartoztak - a hatalmát hamarosan megszilárdító pártus dinasztia folyamatos kapcsolatot tartott fenn.

Források: R. Ghirshman: Az ókori Irán (1985), Tábori László: Egy alig ismert ókori világbirodalom: Párthia

143. oldal

Az eddig leírtak alapján a napkeleti bölcseknek mindenképp kapcsolódniuk kellett az Úr, vagy másképpen a pártusok birodalmához. Ráadásul egy rangban igen magasan álló személyt, királyt kerestek. Ezért nem távolodunk el az igazságtól, ha azt feltételezzük, hogy a napkeleti bölcsek a pártus uralkodócsalád küldöttei voltak. Onnan jöttek, ahonnan az Úr időszámítása származik, és amit a lovasnomád rokonnépek hoztak be Európába.

Az biztosan kijelenthető, hogy a Heródes címe és a mágusok által keresett személy címe, nem ugyanaz a szó volt, holott ma királynak mondjuk mindkettőt. Heródes nemrég végeztette ki fiát hatalomféltés miatt. Nem kegyelmezett volna, ha kiderül, vele azonos című, rangú uralkodót, Izrael királyát keresik. Minden bizonnyal egy másik rangjelző szót használtak. A sajátjukat.

Nekünk pedig a hódító lovasnomád rokonnép, a párnok - dahák, masszageták - által használt kifejezés kell. Annak a népességnek a szava, ahonnan az Arszakida uralkodócsalád származik, és akikre támaszkodik. Ma ezt a területet az altáji nyelvcsaládba tartozó köztörök nyelvű népek lakják, kazahok, üzbégek, türkmének.

A mi "király" szavunk a Nagy Károlytól lett eredeztetve. A latin nyelvű biblia a rex szót használja, a görög nyelvű pedig a vasiliás-t, illetve az ógörög basileús-t. Milyen rangjelző szó lehetett az eredetileg használt szó?

A szóban forgó térségben számos más alakban található meg a király, az uralkodó szó. Az arab, a héber és az arámi a málik, a mélekh és a malka alakot használja. Az örmény nyelvben az arká, ami feltehetőleg az Arszakból ered. Az azeri és a török nyelv alakja a král. A kazah, a kirgiz, a türkmén és az üzbég nyelvben korol (koroly) alakban található meg. Egyéb alakok például a kurd qiral, a tatár a qorol és az üzbégben még a qirol alak.

Ugyanakkor a nagykirály egy lovasnomád rang volt, mint például Attila rangja is. Véleményem szerint a király szót is a lovasnomádok hozták be, párhuzamosan az úr szóval és az időszámítással együtt. Így lett nagykirályból Nagy Károly, ami eredetileg egy hatalmi cím lehetett.

Maga a szó ebből a térségből származik. Az itt található nyelvek többségében megtalálható a király szó megfelelője. Például a kral illetve a krallik, királyt illetve királyságot, birodalmat jelent a mai török/türk nyelven. A szót nem a szlávoktól vettük át, hanem a Kárpát-medencébe beözönlő népesség vezetőinek rangja volt.

Ezért kerestek a bölcsek királyt, azaz krált, malka-t, arká-t vagy valamelyik egyéb alakját. E miatt nem látott akkor problémát Heródes, mert a szomszédos pártus birodalom králja, királya volt, nem Izraelé. Így váltak később a bölcsek háromkirállyá, három krállá, mivel feltehetőleg, ők is pártus uralkodó család rokonságához tartoztak. Magas rangjuk által hozzájuthattak azokhoz az információkhoz, ami miatt Egyiptomba menekítették a családot a hatalommániás és kiszámíthatatlan Heródes elől.

Csak feltételezem, és okkal, hogy eredetileg a király szó akkori alakja minden uralkodói családtagot megilletett. Ezért nevezték, illetve vádolták meg királyként Jézust. A főrangú családtag pedig a nagykirály címet kapta.

 


3. Az emberiség pedig lassan felnő...


144. oldal

Már a kozmoszt ostromoljuk, kérdéseket teszünk fel a végtelennek. A határainkat a Földön is feszegetjük - igaz, ezt nem mindig bölcsen. Helyére tesszük mindazokat a múltból eredő misztikumokat, aminek megkérdőjelezését eddig káromlásnak ítéltek, vagy sérthetetlen dogmaként őriztek az erre hivatottak. Az lesz Jézus feltámadása is.

Aki feltámadt, az nem halt meg. Ma a klinikai halál állapotának nevezi a tudomány, és számtalan példa van rá a jelenünkben is. A klinikai halálból visszatérők tovább élik életüket, sokszor teljes fordulattal az addigi életfelfogásuknak, pozitív értelemben. Jézus is feltámadt - és fel kell nőni, nem maradhatunk mesevilágban élő gyerekek: Jézus utána továbbélte életét. Hogy miként, kiként, az most még kérdés, de lesz majd rá válasz.

A tanítványai találkoztak vele, látták gyógyuló sebeit, ember volt. Damaszkusz környékén Pálra térítette Sault, ami nagyon messze van attól a helytől, ahol a tanítványok utoljára látták, állítólag felhőbe, mennybe emelkedve. Feltehetőleg hazafelé tartott - illetve menekült üldözői elől - kísérőivel az Úr országába, az akkori pártus uralkodó védelme alá, mert nem halhatott meg. Az vagy Jeruzsálem pusztulását okozta volna, vagy birodalmi szintű konfliktushoz Róma és a pártusok között.

145. oldal

Az nem kétséges, hogy Pilátus mindent megtett, hogy mentse Jézust. Főleg azután, hogy rájött, kicsoda valójában. A felesége is figyelmezteti hírnök útján. A feltüzelt tömeget megpróbálja más belátásra birni, ezért főbüntetésként megkorbácsolja Jézust, de ez nem elég nekik.

Ebben a korban a halálbüntetés szokásos módja a zsidó törvények rendelete szerint a megkövezés volt. A rómaiaknál viszont többféle halálbüntetést ismertek. A biblia kettőt is említ. A keresztrefeszítést, amelyet főleg rabszolgáknál alkalmaztak. A másik, az előkelőbbek kiváltsága volt, a pallos általi lefejezés. Mivel mindenképp meg kellett óvni, ezért közvetlenül a népnek nem adhatta át, mert a megkövezést nem éli túl. A pallos, vagy egyéb más hatékony kivégzési mód sem jöhetett szóba. Ezért dönt: „Ibis ad crucem”, azaz „Keresztre mégy!”

Annak ellenére teszi, hogy ártatlannak és előkelőnek tartotta Jézust és a keresztrefeszítés a legkegyetlenebb és legszégyenletesebb formája volt a halálbüntetésnek, melyet általában csak rabszolga esetében gyilkosság, rablás, árulás vagy lázadás esetén alkalmaztak. Pilátus azért dönthetett e méltatlan büntetés mellett, mert itt az első napokat túl lehet élni, főleg, ha úgy szegezik fel.

A keresztrefeszítés már az ókorban ismert, rendkívül hosszan tartó, nagy kínokkal járó kivégzési mód volt. A kivégzendő személyt a végtagjainál fogva egy keresztfára szegelték. Az áldozat hosszú haláltusája napokig is eltarthatott, amelyet különböző módon rövidíthettek meg. Előzetes korbácsolás, kifárasztás, csukló alatti felszögelés, lábszáreltörés, lándzsaszúrás a szívbe, tűzgyújtás a kereszt alatt, stb..

Jézus megfeszítésének folyamata sokban más volt, mint az általánosan ismert durva módszer. Az ostorozás állítólag megtörtént - csak a katonák voltak jelen - de a keresztet már Simon vitte, hogy ne fáradjon el. A tenyerén ütötték át szöget, és nem a csukló alatt. Ennél erősen fel kellett kötni a kart, különben kiszakad a szög. Ez azt is jelenti, hogy a kötél tartotta őt. Mirhás bort itattak vele, amit keserű epeként közöltek a körülálló néppel. Ez ismert gyulladáscsökkentő, fertőtlenítő gyógyszer volt abban a korban. A katonák eltörték a két lator lábát, hogy siettessék halálukat, de Jézusét nem. Írások szerint már halott volt - vagy ájult - körülbelül hat órával a felszegezés után, ami Pilátust is meglepte. A dárdával egy tapasztalt hozzáértő (pl. a centúrió) könnyedén ejt olyan látványos sebet, ami csak a hámréteget sérti és elkerüli a létfontosságú szerveket.

Ennél a büntetésnél nem volt szokás leszedni a holttesteket. Ez is része volt a büntetésnek. Jézus esetében kivételt tettek, állítólag Pilátus kegyessége miatt, aki nem akarta Jézus halálát. A testet pedig átadták Jézus belső köreihez tartozó esszénus Arimathiai Józsefnek, aki egy vadonatúj, sírnak még sosem használt helyre viszi.

146. oldal

A következő három nap történése, több mint furcsa. Őrséget kértek és álltak a sírnál, amire nehéz magyarázatot találni. Állítólag, hogy ne lopják el a holttestet, ami után azt mondhassák, hogy feltámadt. Mintha a feltámadás olyan mindennapos szokás lenne a kivégzettek között. Az őrséget pedig csak három napra kérték. A holttestet el lehet lopni később is, és akkor elterjeszteni a feltámadásos álhírt. Ezért úgy gondolom, hogy nem ez volt az oka.

Peter apokrif evangéliuma hosszabban és sokkal részletesebben számol be a feltámadás körülményeiről és a tartalma is más, mint a négy szinoptikus evangéliumé. Talán nem is véletlen, hogy az apokrifok közé került. A misztikus hatású evangélium eseményeire pedig mindig van egy hétköznapi magyarázat. Nem kell mindjárt csodát keresni. Lássuk a történéseket az őrség kérésétől:

Ekkor félelem fogta el a véneket, és elmentek Pilátushoz, kérlelték és így szóltak:

Adjál katonákat, hogy a sírját őrizzük három napig, nehogy tanítványai eljöjjenek és ellopják őt, és a nép azt higgye, hogy feltámadt hallottaiból és gonosz dolgokat műveljenek velünk.

Pilátus pedig katonákkal együtt odaadta nekik Petronius centúriót hogy őrizzék a sírt. Velük együtt mentek a sírhoz a vének és az írástudók.

Apokrif iratok - Csodás evangéliumok - Péter evangéliuma: VIII: 29-31 (Ford.: Kapitánffy István)

Azért állítottak és álltak őrséget, hogy Jézusra vigyázzanak, és ne derüljön ki, hogy él a népakarat és halálos ítélet ellenére. Újra megjelenik Petronius centúrió, aki a keresztrefeszítést levezényelte és Jézus halála után kijelentette: "Ez az ember valóban az Isten Fia volt!" (Márk 15:39). Oka - értelmezésem szerint - hogy a beavatottak száma minél kisebb legyen.

147. oldal

A vasárnapra virradó éjszakán pedig, amikor a katonák fölváltva kettesével őrködtek, nagy hang támadt az égben.

És látták, hogy az ég megnyílik, és két férfi jön le onnan, nagy fénybe borítva, és a sírhoz közelednek.

Az a sziklakő pedig, amelyiket a bejáratra tettek, magától elgördülve oldalra ment, és a sír kinyílt, és mind a két ifjú belépett.

Apokrif iratok - Csodás evangéliumok - Péter evangéliuma: IX: 35-37 (Ford.: Kapitánffy István)

Az őrség harmadik napján megérkeztek, akik a meggyötört, megfeszítést kínjait átélő, lábadozó Jézust majd továbbviszik, menekítik. Éjszaka van, sötétség, feltehetőleg több erős fáklya okozta a nagy fényességet. A hang az érkezők zaja lehetett. A kő elgördítői pedig árnyékban is lehettek, ezért láthatták messziről, hogy magától gördül el.

148. oldal

Amikor ezt a katonák meglátták, felébresztették a centúriót és a véneket (mert ezek is ott voltak és őrködtek)

...és miközben elbeszélték, hogy mit láttak, látják ám megint, hogy a sírból kijön három férfi, és az a kettő vezeti az egyet, és kereszt követi őket,

...és a kettő feje az égig ér, azé pedig, akit vezetnek, az ég fölé.

...és hangot hallottak az égből, amely így szólt: „Elvitted a hírt az alvóknak?"

...és válasz hallatszott a kereszt felől: „lgen!”

Apokrif iratok - Csodás evangéliumok - Péter evangéliuma: X: 38-42 (Ford.: Kapitánffy István)

Ezek szerint nem csak a rómaiak őrködtek, hanem a helyiek közül voltak olyan bölcs belátású emberek, akik megértették, hogy nem lenne jó magukra haragítani a pártusokat. Ráadásul nem lépnek közbe őrségi feladatuknak megfelelően, hanem csendes szemlélői az eseményeknek. Mintha erre vártak volna. Az égig érő emberek látványa és az őket követő kereszt pedig a fáklyák által keltett árnyjáték lehetett. Nem tudni milyen volt a környék, de akár visszhangozhatott is. Az alvók pedig az őrség tagjai lehettek, akiket valóban aludtak az evangélium szerint.

149. oldal

Ők tehát megvitatták egymás között, hogy elmennek, és Pilátusnak jelentik ezeket.

És még fontolgatták, amikor úgy tűnt, hogy ismét megnyílnak az egek, és egy ember lejön, és belép a sírba.

Ezt látván a centúrió kíséretében lévők még az éjszaka elsiettek Pilátushoz, otthagyván a sírt, amelyet őriztek, s beszámoltak mindenről, amit láttak; nagyon izgatottak voltak, és így szóltak: „Valóban Isten fia volt!"

Pilátus feleletül ezt mondta: „Én tiszta vagyok az Isten fiának a vérétől; ti határoztatok így!

Akkor odajárulva mindnyájan könyörögtek neki és arra kérték, parancsolja meg a centúriónak és a katonáknak, hogy senkinek se mondják el, amit láttak:

„Jobb ugyanis nekünk - mondták - hogy a legsúlyosabb bűnben vagyunk elmarasztalva Isten színe előtt, semmint hogy a nép kezére kerüljünk és megkövezzenek!”

Pilátus erre megparancsolta a centúriónak és a katonáknak, hogy ne beszéljenek semmiről sem.

Apokrif iratok - Csodás evangéliumok - Péter evangéliuma: XI: 43-49 (Ford.: Kapitánffy István)

A szöveg magáért beszél. Az őrt állók jelenteni akarják Pilátusnak a tapasztaltakat, miközben egy ember bemegy a sírba, feltehetőleg ő fogadja majd Máriát (Máté 28:1-7, Márk 16:1-7, Péter apokrif XIII: 55-56). Az újra megnyíló ég itt is fáklyafény lehetett.

Még az éjszaka elmennek Pilátushoz, és jelentik az eseményeket. Leírásból kitűnik, hogy a látogatók előkelő, fényes, díszes ruházatú személyek voltak. Ezért mondták Pilátusnak, hogy valóban Isten Fia volt Jézus. Pilátus válasza pedig a megkönnyebbülés szava volt. A helyiek, a vének arra kérik őt, hogy tartsák titokban, de nem a feltámadást, hisz azt a történetet az egész világ megismeri majd. Azt, hogy a halálos ítéletet nem hajtották végre és Jézus élve távozott.

150. oldal

A keresztrefeszítés és a 'feltámadás' lehetséges időpontjának kutatása közben sokezer oldalt teleírtak az elmúlt több mint másfél ezer év alatt. Tisztelet jele lenne, ha ezt az igyekezetet az új ismeretek szemszögéből is megvizsgálnánk. A hagyomány szerint abban az évben Nissan 15-e - az első tavaszi hónap teliholdja - péntekre esett. Jézus pedig szintén a hagyomány vagy szájhagyomány szerint 33 éves volt ebben az évben. Hitelesebb adat nincs, ezért fogadjuk el ezt.

Ha Jézus 240-ben született, akkor ÚR/AD 273-ban lett 33 éves. Ebben az évben Nissan 15-e március 21-re esett és valóban pénteki napra. Ezek szerint Jézust ÚR/AD 273 március 21-én, pénteken feszítették keresztre és vasárnap, március 22-ről 23-ra virradó éjszaka nézték végig Péter evangéliuma szerint Jézus elvitelét az őrségen álló szemtanúk. Alább az újszövetségi (nagy)csütörtök és (nagy)péntek közötti éjszaka bekövetkezett telihold ábrája.

 

Vajon Jézus hogyan és milyen név alatt élhette tovább életét? Feltehetőleg folytatatta, amit Jézusként elkezdett, ezért egy pártus prófétát kell keresnünk az uralkodó család rokonságából. Egyet ismerünk a közeli korból. A manicheizmus megalapítóját, anyja révén a pártus rokonságból származó Mánit. A következő fejezet az Ő életéről és vallásáról szól.

 


4. Máni, a pártus herceg és a manicheizmus


151. oldal

Ebben a fejezetben igyekeztem csak azokra az adatokra támaszkodni, amelyeket a források, forrásmunkák állítanak. Ezek a következők: Encyclopedia Iranica, Simon Róbert és Simonné Pesthy Mónika szerkesztők Máni és a fény vallása - A manicheizmus forrásai című munkája, (Corvina, Budapest, 2011) és a Terebess Ázsia Lexikon, ahonnan több teljes bekezdést vettem át, amit jelzek.

 

Mani, (görögösen Manész vagy Manikhaiosz, latinosan Manes vagy Manichaeus, illetve szír nyelven Mani Hayya), a manicheus vallás alapítója, akit a „Fény apostola”-ként és a legnagyobb „Megvilágosító”-ként tiszteltek. A tanítása szerint a világ a szellem és az anyag, vagyis a jó és a rossz keveréke. A manicheizmust a kereszténység egyik „eretnek” változatának tartották, valójában önálló vallás volt.

Mani születésének évét Al-Biruni művéből ismerjük, aki 973 és 1048 között élt az egykori pártus birodalom (Khwarazm) területén. A perzsa polihisztor világvallásokról szóló művében Mani születésének évét a babilóniai időszámítás 527. évére teszi. Ez az egyetlen forrás Mani születésének évéről. A babilóniai időszámításra később még visszatérünk.

Mání életrajza sokáig homályos volt. 1969-ben Felső-Egyiptomban találtak egy 400 körül írt, görög nyelvű pergamen kódexet. A 4,5 x 3,8 cm-es irat a Kölni manicheus kódex címen ismert, és jelenleg a Kölni Egyetemen található. Innen származik neve. A kódex legmegbízhatóbb forrás, amely információkkal szolgál a fiatal Mání életéről.

152. oldal

Mani élete a forrásokra alapozva:

A babilóniai időszámítás 527. évére alapozva számolták ki Mani születési évét, így AD 216-ban született, Szeleukid-Ktesziphon közelében. Egy kinai forrás alapján április 14-én, ami Buddha születésnapja is. Ezért több szaktudós kétségbe vonja, mivel valószínűleg asszociációról van szó.

Arisztokrata családból származott, anyja révén Mani rokonságban volt a parthus királyi családdal, neve Mariam. Apja Patik (középperzsa Pattug, görög Pattikosz, arab Futtuq) zsidó, csatlakozott egy zsidó-keresztény bemerítő szektához, az elkhaszaitákhoz vagy más források szerint egy gnosztikus keresztény szektához. A jellemzően szigorú aszketikus életvitelüket Mání sajátjává tette élete során. A szülőföldjén nőtt fel, és az arámi nyelv keleti változatát beszélte.

Két kinyilatkoztatást kapott élete során, az elsőt tizenkét korában. A másodikat 24 éves korában, amikor egy angyal megparancsolta neki, hogy álljon ki a nép elé, s nyilatkoztassa ki hittételeit. A második után önálló egyház megszervezésébe kezdett. AD 240 körül indiai útra indult, ahonnan buddhista eszmékkel tért vissza. Visszatérve Mání tanítványokat gyűjtött maga köré, már életében Egyiptomtól Horászánig elterjedtek tanai. Nagyobb fontossággal bíró városai, ahol aktivabb volt, Ktesziphon, Naser, Ganzak és Pharat (India).

Kezdetben akadálytalanul terjesztette, később azonban ellene fordultak és megvádolták. Elítélték és bebörtönözték. Huszonhat napi megpróbáltatás után, amelyet követői „a Megvilágosító passiójá”-nak vagy Mani „megfeszítésének” neveztek, elbúcsúzott tanítványaitól, és meghalt. Halálának körülményei ennek ellenére szintén homályosak. Egyes források szerint AD 274-ben, mások AD 276/277-re teszik. A helyszín Gundésápúr, szír nyelven Beth Lapat.

Az Encyclopadia Iranica Maniról szóló fejezete Ibn al-Nadim, Ketab al-Fehrest című munkájára hivatkozva írja, hogy Mani jobb lába maradandóan sérült: „néhány ember arról számolt be, hogy a lábai deformálódtak, és azt mondják, hogy a jobb láb”.

153. oldal

Mani hitvallása

Mani a próféták Ádámmal kezdődő, Buddhát, Zarathustrát és Jézust is magába foglaló hosszú sora beteljesítőjének tekintette magát. Evangéliumában leírja, hogy ő a Messiás által jó hírként ígért Paraklétosz és ő a próféták pecsétje. Az igaz vallás korábbi kinyilatkoztatásait korlátozott érvényűeknek tartotta, mivel azok egy nyelven és egy néphez szóltak, ráadásul későbbi híveik szem elől tévesztették az eredeti igazságot. Mani a minden más vallást felváltó egyetemes üzenet hordozójának tekintette magát. A torzítások elkerülése és a tan egységének megőrzése érdekében hitelveit írásban rögzítette, és ezeket az iratokat még életében kánonba foglalta.

Hirdette a mohóság és a szenvedély megzabolázását, a világ elutasítását és iránta való közömbösséget, a meg nem szűnő böjtölést és alamizsnálkodást. A kiválasztottaknak vagy igazaknak nevezett híveinek megtiltotta, hogy bármit is szerezzenek, kivéve egy napi táplálékot és egy évre elegendő ruházatot. Megszabta, hogy kerülni kell a nemi érintkezést, s mindig úton kell lenni a világon igehirdetés és útmutatás végett (misszió). A hallgatóknak nevezett követőinek – akik követték hívását, de a világi dolgoktól nem szakadtak el – javaik egytizedét kellett alamizsnaként odaadni, életük hetedrészében böjtölni, egyetlen asszonnyal megelégedniük, és az igazakat segíteniük, bajaikat enyhíteniük.

154. oldal

A manicheizmus terjeszkedése

A manicheus egyházra kezdettől fogva a buzgó - az egész világra kiterjedő térítő szándék volt jellemző. Mani sürgette, hogy írásait fordítsák le minél több nyelvre, és nagyszabású missziós programot szervezett. A manicheizmus gyorsan terjedt nyugatra. Egyiptom felől elterjedt Észak-Afrikában (ahol az ifjú Augustinus, a későbbi Szent Ágoston is időlegesen áttért rá), és AD 300 után nem sokkal elérte Rómát is. A IV. században ért a csúcspontra nyugati terjeszkedése: Dél-Galliában és Hispániában is virágzott a manicheus egyház. A keresztény egyház és a római állam heves támadásainak eredményeként azonban az V. század végére csaknem teljesen eltűnt Nyugat-Európából ez a hit, a VI. században pedig a birodalom keleti tartományaiból is.

A manicheizmus már Mani élete során teret hódított a perzsa Szászánida Birodalom keleti tartományaiban. Magában Perzsiában a manicheus közösség a súlyos üldöztetések ellenére is egészen addig megmaradt, mígnem a X. században a muszlim Abbászidák kezdeményezte támadások miatt az egyház vezetője Szamarkandba (ma Üzbegisztánban) helyezte át a székhelyét.

A vallás keleti irányú terjeszkedése már akkor megkezdődött, amikor a VII. század elején Kína meghódította Kelet-Turkesztánt, s ezzel újra megnyíltak a karavánutak. Egy manicheus misszionárius már 694-ben eljutott a kínai udvarba, és 732-ben császári rendelet engedélyezte a vallás szabad gyakorlását Kínában. Amikor Kelet-Turkesztánt a VIII. században meghódították a török ujgurok, egyik vezetőjük felvette a manicheus hitet, és az állam 840-ben bekövetkezett bukásáig ez maradt az államvallás. A manicheizmus Kelet-Turkesztánban valószínűleg egészen a XIII. századi mongol invázióig tovább élt. Kínában 843-ban betiltották, de az üldöztetések ellenére legalább a XIV. századig fennmaradt.

A középkori Európában az ún. neomanicheus szekták formájában ismét felszínre bukkantak a manicheizmuséihoz hasonló tanítások. A pauliciánusok (Örményország, VII. sz.), a bogumilok (Balkán, X. sz.), valamint a katharok vagy albigensek (Dél-Franciaország, XII. sz.) hite sokban hasonlított a manicheizmusra, amely valószínűleg hatott is rájuk. Nehezen bizonyítható azonban, hogy közvetlen történelmi kapcsolat fűzte volna őket Mani vallásához. Mani vallása brutális és véres üldözések ellenére fennmaradt egy ezredéven át. (Forrás: Terebess Ázsia Lexikon)

155. oldal

A manicheizmusról

Mani valóban ökumenikus és egyetemes vallást akart alapítani, amely integrálta volna a korábbi, főleg Buddha, Zarathustra és Jézus nevéhez fűződő kinyilatkoztatások „részleges” igazságait. A puszta szinkretizmuson túl azonban egy olyan igazság kinyilatkoztatására is törekedett, amelyet sokféle formában lehet átültetni az őt befogadó kultúrákba. A manicheizmus ennek következtében a kulturális kontextustól függően egyaránt hasonlíthat az iráni és indiai vallásokra, a kereszténységre, a buddhizmusra és a taoizmusra.

Lényegét tekintve a manicheizmus a gnoszticizmus egy fajtája. A gnoszticizmus dualisztikus vallás volt, amely a spirituális igazság különleges tudása (gnószisz) révén ígért üdvözülést. A gnoszticizmus többi formájához hasonlóan a manicheizmus is azt tanította, hogy az e világi élet elviselhetetlenül fájdalmas és gyökeresen gonosz. A belső világosság avagy gnószisz azonban felfedi, hogy az isteni természetben osztozó lélek az anyag gonosz világába hullott, és a szellem vagy értelem (nousz) segítségével meg kell menteni. Önmagunk ismerete azon igazi lényünk felfedezését jelenti, amelyet addig elhomályosított a testtel és az anyaggal való keveredésből fakadó tudatlanság, ill. az önmagáról való tudás hiánya. A manicheizmusban az önismeret azt jelenti, hogy valaki saját lelkét az isteni természet részének és a transzcendens világból származónak tekinti. A tudás lehetővé teszi, hogy az egyén felismerje: noha az anyagi világban kell élnie, nyomorúságos körülmények közepette, örök és immanens kötelékeik főzik továbbra is a transzcendens világhoz. Így hát a tudás az üdvözülés egyetlen módja.

Az emberi lét, Isten és a világmindenség igaz természetének és küldetésének üdvözítő ismeretét a manicheizmus bonyolult mitológiában fejezi ki. E mitológiát minden részletében egyetlen gondolat hatja át: a lélek elbukott, elvegyült a gonosz anyaggal, majd a szellem vagy értelem felszabadítja. A mitikus történetnek három szakasza van. A régmúltban még elkülönült egymástól a két szögesen ellentétes szubsztancia - a Lélek és az Anyag, a Jó és a Gonosz, a Fény és a Sötétség. Ezt követi a középső (a jelennek megfelelő) periódus, amelynek során a két szubsztancia összekeveredik. A harmadik, eljövendő korszakban az eredeti kettősség ismét visszaáll. Az igaz ember lelke halálakor visszatér a Paradicsomba. A testi dolgokhoz ragaszkodó ember lelke viszont arra ítéltetik, hogy testek sorozatában szülessen újjá.

Csak a hívők egy kis része követte a manicheizmus által megkövetelt szigorúan aszketikus életmódot. A közösség így két részre oszlott: a kiválasztottakra, akik képesnek érezték magukat a szigorú törvények betartására, és az egyszerű követőkre, akik munkával és alamizsnákkal támogatták a kiválasztottakat.

A manicheus szertartásoknak az imák, az alamizsnálkodás és a böjtölés voltak az alapelemei. Közösségi életük fontos részét alkotta még a gyónás és a himnuszéneklés. A manicheus szentírás kánonjába hét, Maninak tulajdonított, eredetileg szír nyelven írott munka tartozott. A manicheizmus középkori kihalásával elveszett iratok egy részét sikerült újra felfedezni a XX. században a kínai Turkesztánban, ill. Egyiptomban. (Forrás: Terebess Ázsia Lexikon)

156. oldal

Összeköthető-e Úr Jézus és Mar (Úr) Mani élete? Milyen kapcsolatokat találunk a mai ismeretünk szerint több mint kétszáz év különbséggel élt vallásalapítók között? Ez lesz a következő rész tárgya.

 


5. Életrajzi adatok párhuzamai


157. oldal

Mielőtt elővesszük az egyezéseket, vizsgáljuk meg azokat az adatokat, amelyek határozott eltérést mutatnak, a születési évszámok és a megnevezések.

A mai, hibás időszámításunk szerint Jézus i.e. 7-ben született, Mani pedig a babiloni időszámítás 537. évében. Ez az egyetlen adat Mani születési évéről, amit körülbelül ÚR/AD 1000. év táján vetett papírra al-Biruni. A hibás időszámításban ez a 216. év lenne. Itt 223 év lenne a két vallásalapító között.

A helyes időszámításban (ÚR/AD) Jézus születése 247 évet előrejön és ÚR/AD 240 lesz, ahogyan már korábban igazoltuk. Ha ugyanaz lenne a két személy, akkor Mani 537-es születési évének azonosnak kellene lennie az ÚR/AD 240. évével. Biruni pedig egyértelműen babiloni időszámítást ír. Ezzel az időszámítással az a baj, hogy túl sok neve van. Alapból a szeleukida időszámítással szokás azonosítani. További nevei az okmányok érája illetve Nagy Sándor nevéhez is kötik, Alexander érája néven. Nem csodálkoznék, ha a hibás kronológia rendbetétele után előbukkanna egy valódi babiloni időszámítás.

Mivel nincs más megerősítő forrás, az évszám téves is lehet. Nem követünk el nagy hibát, ha körülbelül nyolc évszázaddal az események után leírt egyetlen adatot kétségbe vonunk. Főleg, hogy tudjuk, az egész korszak kronológiája hibás.

A forrásokban fellelhető nevekről a következőket ajánlatos tudni: szinte minden név több formában elő, jellemzően, hogy ahány forrás illetve ahány nyelv, annyi alak. Legjobb példa rá, Mani apjának neve. Következő formában látjuk viszont a forrásokban: Pattiq, középperzsa Pattug, görög Pattikosz, arab Futtuq és még a perzsa Babak-t is említi az arab forrás, a Fehrest (apa jelentéssel). A kölni kódexben "ptty" olvasható, ez az arámi illetve szogd alakban Patti. Ezért a neveknél a hasonló alakot azonosnak veszem.

158. oldal

Az alábbi összehasonlító táblázatban láthatóak azok az adatok, amelyek mindkettőnél azonosnak vagy hasonlónak lehet tekinteni.

Jézus

Mani

Származása:

pártus rokon, herceg

pártus rokon, herceg

Hitéleti szerepe:

vallásalapító

vallásalapító

Anyja neve:

Magdalai(?) Mária

Mariam (pártus rokon)

Apja neve:

a zsidó származású József

a zsidó származású Pattiq

Született/Meghalt:

Betlehem

Beth Lapat

Első vallási közössége:

zsidó-keresztény bemerítő közösség

zsidó-keresztény bemerítő közösség

A közösség neve:

esszénusok

elkhaszaiták

Hasonló nevű helyeik:

Názáret (an-Nasiri, Nasrath)

Naser

Elhívásai:

12 évesen

12 és 24 évesen

Testi sérülések:

keresztrefeszítés nyomai

lába maradandóan sérült

Ikertestvér:

Tamás (Didymos)

Didymos

Megnevezésük az írásokban:

Úr Jézus

Úr Mani (Mar Mani)

Téves születési év:

i.e. 7.

AD 216.

Helyes születési év:

ÚR/AD 240.

Babiloni időszámítás 527.(?)

Nézzük át azokat az adatokat, ahol valamilyen eltérés tapasztalható. Az évszámokról már szó esett, ezért javaslom, itt mellőzzük.

159. oldal

A nevek: az anyja nevében lévő eltérés Mária/Mariam a különböző forrásoknak tudható be. Ezek a mai korban is ugyannak a névnek a változatai. Az apja nevéről - József/Pattiq - pedig már beszéltünk. Annyit még hozzá kell tennünk, hogy zsidó származású mindkettő és Mani apjának héber nyelvű változata nem ismert.

Érdekes adat kapcsolódik Józsefhez a közelmúltból: Dr Adam Bradford 2010-ben kiadott 'The Jesus Discover' című könyvében leírja, hogy József foglalkozásának görög nyelvű alakja, a tekton, valójában építészt, építőmestert jelent és nem ácsot. Ez azt is jelenti, valójában tehetős, nagytekintélyű ember volt. Megerősítheti az állítást a tehetősségről, az a tény, hogy Mária valójában pártus előkelőség volt.

A Jézus születésének és Mani halálának nevei közti hasonlóság - Betlehem/Beth Lapat - vitathatatlan. Nem is kell több szót ejteni róla.

A zsidó-keresztény bemerítő közösség nevei szintén hasonlóak: esszénusok/elkhaszaiták. Több forrás is jelzi, hogy Keresztelő János és Jézus is esszénusok közé tartozott. Mani forrásai megjegyzik, hogy elkhaszaiták vagy valami hasonló nevű szektához csatlakoztak, még Mani születése előtt.

Aktivabb életterük között szintén van hasonlóság: Názáret (arab:an-Nasiri, héber:Nasrath)/Naser. A Názáreti Jézus egyik megnevezése Jézusnak. A Naser nevű helyet valójában nem tudjuk hol terült el.

Elhívásaik: az első egyezik, mindketten 12 évesen kaptak egy jelet. Mani 24 évesen kapja a következőt és indiai körútra indul. Jézusról viszont semmit nem tudunk 30 éves koráig, amikor is megjelenik Keresztelő Jánosnál. Hol volt addig? Tehetős szülők gyermekeként, tanítatták? Utána pedig Indiában? Keleti források szerint - amelyeket gyakran ellentmondásosnak, tévesnek tartanak és megtagadnak (itt-ott talán nem is ok nélkül) - Jézus eljutott Indiáig. Sőt, az is felmerült egyes források szerint, amit itt is állítok, hogy túlélte a keresztrefeszítést és folytatta térítői munkáját.

A keresztrefeszítés sérülései: valószínűleg sokáig, de lehet, hogy élete végéig viselte a feltámadott Jézus a nyomait. Lábsebeiről nem sokat írnak a források, de Máninak sérült volt a jobb lába az arab Fehrest szerint. Ez lehetett a keresztrefeszítés által okozott sérülés. Péter evangéliuma szerint, az érte jövő embereknek támogatniuk kellett.

 

Mindezek után kijelenthető-e, hogy a pártus birodalomba visszatérő Jézus, Mániként folytatta tevékenységét? Nem tudom, de túl sok az egyezés ahhoz, hogy a két nagyformátumú vallásalapító különböző személy legyen, tudván, hogy az időszámítás, amelyben elhelyezték őket, hibás.

160. oldal

Az életrajzi adatok párhuzamai erős lábakon állnak, de mégiscsak közvetett módon kapcsolják össze Jézus és Mani személyiségét. Jó lenne egy határozottabb, mondjuk Mánitól származó kijelentés, hogy Ő valójában Jézus, ami megerősítené a - talán túl merésznek is mondható - felvetést. Legyen ez a következő fejezet témája.

 


6. A próféta pecsétjének felirata


 

A közelmúltnak mondható korban több manicheista forrás került elő. Például a már említett kölni manicheista kódex. Emellett előkerült egy különleges lelet, egy kristályból vésett pecsét, amely 1896-ban került eladása Párizsban, jelenleg a Franciaországi Nemzeti Könyvtár drágakő gyűjteményében található. A pecsét a közelmúltig elkerülte a kutatók figyelmét, míg ki nem derült, hogy Mani ezt az ősi kristálypecsétet használta az írásainak hitelesítéséhez, leveleinek lezárására.

 


161. oldal

A pecsétről Gulácsi Zsuzsanna, az Összehasonlító Kulturális Kutatások professzora adott ki egy részletes tanulmány és jelentette meg 2011-ben A próféta pecsétjeA tanulmány eredeti címe: Zsuzsanna Gulácsi: The Prophet’s Seal: A Contextualized Look at the Crystal Sealstone of Mani (216–276 c.e.) in the Bibliotheque nationale de France (Northern Arizona University, Flagstaff) címmel. A képeket és az adatokat az ő munkájából kölcsönöztem.

Mani pecsétje kb. 29 mm-es átmérőjű és 8 mm magas kvarc korong, amit valószínűleg egykor arannyal borítottak, megkönnyítve használatát. Az egyik oldalán lapos, a másikon domború. A bemélyedő véset pozitív képet hoz létre a lenyomaton, a pecséten.


Forrás:Zsuzsanna Gulácsi: The Prophet’s Seal

 

A pecsét kerületén egy arámi felirat fut körbe. A középső alak valószínűleg Mani, akit két alak veszi körül, feltehetőleg tanítványai. A professzornak a pecsét manicheus eredetét az alakok más pártus pénzérmékkel történő összehasonlításával és arámi írásjegyek beazonosításával meggyőzően sikerült bizonyítania.


Forrás:Zsuzsanna Gulácsi: The Prophet’s Seal

 

Jól látható, hogy a pecsét egy részén sérült, de a feliratot sikerült értelmezni. A körbefutó szöveg latin karakterekkel, Gulácsi Zsuzsanna tanulmánya nyomán.


Forrás:Zsuzsanna Gulácsi: The Prophet’s Seal

 

A sérült részen szövegelemzéssel három karaktert illesztett be a professzor. Egy vesszőt, a Mani szó M-jét és egy h a Messiás szó végére. Ide kapcsolódik egy kisebb vita, ahol a hiányzó karakterek helyére a Mar kifejezést javasolták, ami arámi nyelven Urat jelent. A 'Mar Mani' forma ugyan megjelenik Mani több levelében, de az ötletet elvetette a Gulácsi professzor - okkal - mivel a Mar kifejezés karakterei itt egyszerűen nem fér el.

A látható arámi karakterek:

mʾny šlyḥʾ d-yyšwʿ mšyḥ

A beazonosított, lefordítható szöveg:

Mānī šelīhā d-Išōʿ mešīhā

A beazonosított szöveg szavainak jelentése:

Mani Apostol Jézus Messiás

A Messiás görögül Krisztosz. A Jézus (Iszá) szó előtti d- a birtokost jelöli. Ezek alapján a szöveg értelmezése:

Mani, Jézus Krisztus apostola

Eddig követtük Gulácsi Zsuzsanna professzor elemzését. A szövegértelmezés hasonló a manicheista forrásdokumentumokban megtalálható és lefordított kezdőmondatokhoz, kisebb eltérésekkel.


162. oldal

Mivel az elméletünk más szempontok szerint tárgyalja Jézus és Mani kapcsolatát - feltételezésünk szerint ugyanannak az embernek két életszakaszáról van szó - ezért értelmezésünknek itt-ott más irányt kell vennie, érthetően megtartva azt a jogot, hogy saját magunk felé hajoljon a kezünk és az elméletünket megerősítsük.

 

Az egyik legfontosabb váltás, hogy a felirat kezdő szava más is lehet, mint a professzor tanulmányában megadott Mani kifejezés. Alább egy elforgatott képrészlet a véset leghosszabb karakteréről. A képen látható hosszú jel - az alef - amire korabeli szóközként tekinthetünk és vessző helyettesíti az értelmezésben. Kövessünk végig egy gondolatmenetet, hogyan is történik a szöveg felvitele egy pecsétre.

A felirat vésése az esetek többségében a következőképpen zajlik: a szöveget összeállítják, és ahogy lehet, elrendezik a felületen, mintának esetleg egy könnyen formázható anyagot használva (agyag, viasz, stb.). Az elrendezés után a vésnök elkezdi felvinni az első szó első betűjével és szépen halad körbe. Nem tudni, milyen módszerrel osztja el a szöveget, de feltehetőleg az igen kemény anyag miatt vésés közben itt-ott változtat az elosztáson. A pecséten látható is az eltérő méretű elosztási hézag az egyes szavaknál. Amikor kész a szöveg, marad egy üres szakasz, amit egy zárókarakterrel - ami akár egyszerű díszítőelem is lehet - összeköti a mondat végét és elejét, figyelve az osztási hézagra. Ezt biztonsági elemnek is lehet tekinteni, hogy később ne lehessen oda beírni semmit. Ez itt az alef, amit pont akkorára véstek be, hogy kitöltse az üres részt, körülbelül azonos távolságra elosztva a két befoglaló karaktertől, mint ahogyan látható is a képen.

Nem tudjuk, hogy a vésés ebben a sorrendben zajlott-e. Lehet, hogy egy jól formázható minta alapján a zárókarakterrel kezdett, vagy valami mással. Azonban semmiképp sem logikus, hogy szöveg közben a többi szóköztől jelentősen eltérő méretű elválasztó jelet vés be, állítólag két összetartozó kifejezés közé - mint itt a Jézus és a Messiás szó - szinte ötletszerűen megbontva a harmóniát. Ezt erősíti meg, hogy a Mani szóval kezdődően jól láthatóan összesűrűsödnek a jelek, mintha azt a részt külön kellene értelmezni.

163. oldal

A leírtak alapján a felirat kezdő szava nem a Mani, hanem a Messiás. A felvésett szöveg új rendje, pedig a következő:

Messiás-Mani-Apostol-Iszá

Azonban ebben a formában - Messiás Mani, Jézus apostola - nincs ismert forrás, annak ellenére, hogy Mani valóban prófétának tartotta magát. Talán nem is értelmezhető a "Messiás Mani" kifejezés. Az ismert szövegek többségében a következő formák fordulnak elő: az "Úr Mani" (Mar Mani), az "(Én) Mani" vagy egyszerűen csak a "Mani" alak.

Az új adatok birtokában elemezve az egész pecsétet, felmerül egy érdekes meglátás: nem biztos, hogy a szöveget egy kerek mondatba kell befoglalni. Lehetne két külön értelmezhető kifejezésre bontani. Mani, több forrás szerint, önmagát a próféták pecsétjének nevezte. Ez pedig egy pecsét, Mani pecsétje. Rajta három, egymásra igencsak hasonlító alak - egy domináns az előtérben és két hátsó, szimmetrikusan - körbefutó szöveggel. Akár át is nevezhetjük a próféták pecsétjének. A pecséten látható alakok pedig próféták, azaz messiások. Mani három próféta utódjának, mintegy kifejeződésének tartotta magát, Buddhának, Zarahustrának és Jézusnak. A két háttérben lévő alak Buddha és Zarahustra, középen pedig Jézus. Ha Jézus és Mani azonos személy, elég három alak. A sérült Messiás felirat pedig lehet többes számú is, azaz Messiások, vagyis próféták. Az arámi nyelvű Messiás többesszámú alakja:

mšyḥʾn

A Messiás(ok) felirat pedig pontosan a véset alakjai alatt kezdődik. Már korábban volt róla szó, hogy a Mar (mry), az Úr szó nem fér el helyhiány miatt a m'ny kifejezés előtt. A mšyḥʾn alak rövidebb. Akár az egyes számú, akár a többes számú feliratot fogadjuk el, a felirat két különböző részre válva a következőképpen alakul:

Messiás - Mani, Jézus apostola

Messiások - Mani, Jézus apostola

A pecsét Mánira vonatkozó mondata tulajdonképpen nem sokat változott. A "Mani, Jézus apostola" és a "Mani, Jézus Krisztus apostola" jelentése ugyanaz. A kifejezést többféleképpen is lehet értelmezni, mint általában régi írások közül a legtöbbet. Főleg azokat, amelyeknél nincs kiegészítő szövegkörnyezet.

164. oldal

Az egyik értelmezés, hogy Ő Jézus követője és tanainak hirdetője. Ezt tudjuk, hogy így nem teljesen igaz. Tudatosan hozott létre egy olyan univerzális alapokon nyugvó vallást, amely ötvözte a kereszténység, a zoroasztrizmus és a buddhizmus hitelveit. Nem hiszem, hogy csak egy prófétát emelt volna ki piedesztálra.

A másik, hogy Ő Jézus Krisztus apostola, egyszemélyben. Vagyis az életben maradt, illetve a feltámadt Jézus, aki továbbélte életét, Mániként. Ezt erősíti meg, hogy a manicheista iratokban Jézus egyértelműen a legnépszerűbb figura. Jézus keresztrefeszítéséről pedig sehol nincs említés, annak ellenére, hogy a kereszténység tanaiban ez a központi elem. Talán azért, mert megalázó, méltóságot sértő büntetésnek számított akkoriban, emellett mai szóval élve, meg volt bundázva. A szenvedő Jézus alakja viszont komoly szerepet kap.

A kutatás közben nem hiszem, hogy a professzor gondolatai között felmerült a fejezet témája, ami szerint Jézus és Mani azonos személy lehet. Bizonyítási lánca a pecsét és Mani kapcsolódására szűkült, ugyanakkor Mani kötődését Jézus szellemiségéhez több gondolatával is megerősítette.

Például idézi, hogy Mani saját magát Jézus Paraklétoszaként azonosította. A korai keresztény egyház egyik történetírója, Eusebius szerint „Mani egy őrült, akit az ördög szállt meg, ... Krisztusnak mondta magát, mondván, hogy ő a Paraklétosz”. János evangéliumában Jézus megígéri tanítványainak, hogy vigasztalót küldi távozása után. Jézusként nem térhetett vissza, hiszen üldözték, de Mániként igen. Ugyanakkor, ha Mani ezt több mint kétszáz év múlva jelenti ki, egyrészt értelmetlen, hiszen a bánkódók már mind halottak, másrészt ennyi év után fennhéjazásnak tűnik, ami nem illik bele a róla kialakult arculatba. Jézus pedig a vigasztalóról szóló mondatokban folyamatosan Atyjáról beszél, az élő Istenről, azaz a pártus uralkodóról, aki majd helyette küld valakit.

 

Ezek után lehet-e olyan bátor a kutató, hogy kijelenti: Jézus és Mani ugyanaz a személy? Várjunk még vele. Menjünk tovább és az Olvasó majd kialakít magában egy véleményt.

165. oldal

A Jézus kód - angolul: Finding Jesus, Rendező: Carl Hindmarch - című dokumentumfilm sorozat készítői szénizotópos vizsgálatot végeztek el Hitetlen Tamás apostol, az olaszországi Bariban őrzött földi maradványán. A filmben bemutatják az eredményt és a vizsgálatot végző professzor - Tom Higham - csalódottan közli, hogy sajnos későbbi. Pedig pontosan ott van, amikor az elmélet szerint Tamás apostol valójában élt. A következő rész róla szól.

 


7. Hitetlen Tamás és valódi kora


166. oldal

Hitetlen Tamás, azaz Tamás apostol, a bibliai tizenkét apostol egyike, aki nem hitt Jézus föltámadásában, ezért megérintette sebeit. Innen származik a hitetlen jelző. A források egyike sem beszél Tamás származásáról, de feltételezhető, hogy Jézushoz és az apostolokhoz hasonlóan, Galileából jöhetett.

Neve az arámi Taumá vagy Tómá-ból ered, ami ikret jelent. A héber alakja Te'om. Az iker szó görögül, amelyet az Újszövetségben is használnak, a Didymos. A Felső-Egyiptomban, 1945-ben felfedezett Nag Hammadi gnosztikus könyvtárban talált Tamás evangélium a következő mondattal kezdődik:

„Ezek azok a titkos tanítások, amelyeket az élő Jézus mondott és Didymos Júdás Tamás feljegyzett”

A korai szír hagyományok az apostolt Júdás Tamás-nak is nevezik. Márk evangéliumában Jézus testvéreként említi Tamást. A klasszikus forrásokban pedig több utalás van arra, hogy ő volt Júdás apostol, Jakab fia, vagy maga Jézus testvére. Meg kell említeni azt az érdekes tényt, hogy mind Jézusnak, mind Maninak van egy hozzá közel álló Didymos-a. Jobbra Caravaggio, Hitetlen Tamás című festménye, 1599-ből.

Tamás apostol Jézus keresztrefeszítése utáni élete legalább annyira homályos. mint származása. Annyi azonban tény, hogy Indiában van egy hét-nyolcmilliós, Tamás által alapított keresztény közösség, akik elismerten az úgynevezett szíriai irányzatot követik. Imáik egy része még mindig szír illetve arámi nyelvű. Burnell véleménye szerint a Keralában élt korai keresztények tulajdonképpen manicheisták. A megjelenő portugál telepesek azonnal tűzre is vetették írásaikat. A Tamás keresztények a XVII. századi az erőszakos portugál befolyás miatt két irányzatra szakadtak. Az újabb a szír-malabár katolikus egyház nevet viseli. A hagyományos pedig a indiai Malankara Ortodox egyház nevet. A Tamás-keresztények elismerten a világ legrégibb formájában működő keresztény közössége.

167. oldal

Indiai élete:

Bizonytalan információk alapján először a Pártus Birodalomban térített. Tamás cselekedetei című, III. századi apokrif iratból ismerhetjük meg Tamás későbbi életét. Ebben leírja, hogy Jézus - az Úr - egy keresztrefeszítés utáni időpontban Indiába küldi őt téríteni, akarata ellenére. Tamás ódzkodása miatt eladja őt egy Abbanes nevű kereskedőnek, aki építészt keres a dél-indiai uralkodó IV. Gondofarész (az apokrifokban Gondofer) udvarába.

Kapcsolódva Dr Adam BradfordDr. Adam Bradford: The Jesus Discover (2010) gondolatához, mely szerint József nem ács, hanem építész (tekton) volt: Abbanes miért ácsot vinne onnét, ahol alig van fa, oda, ahol rengeteg a fa? A fa jelenléte törvényszerűen kitermeli a hozzáértő szakembereket is, az ácsokat. Ahol pedig nincs sok fa, kővel, agyaggal helyettesítik, amihez inkább kőműves és építész kell.

A különböző források több időpontot is megadnak, növelve a bizonytalanságot: AD 45, 50 és 52. Az elmélet szerinti évszámok: ÚR/AD 292, 297 és 299. A lényeg, jócskán a keresztrefeszítés után vagyunk.

A legendák szerint - Gondofer engedélyével - nagy sikerrel terjesztette a Jézus tanításait India nyugati partvidékén. A Kerala tartomány lakosságát körülbelül AD 55 - ÚR/AD 302 - körül térítette meg. A keleti partvidéki térítése során azonban Madrasz környékén vértanúhalált szenvedett AD 72-ben, azaz ÚR/AD 319-ben. Itt, Majlapurban temették el. A sírja felett egy katedrálist emeltek, a Szent Tamás-bazilikát, amely egyike a annak a három katedrálisnak, amelyet Jézus egykori apostolainak sírja felett építettek.

168. oldal

Maradványainak sorsa:

Tamás földi maradványait AD 230 - ÚR/AD 477 - környékén hozták át Indiából és temették el a mezopotámiai Edessában (mai nevén Urfa). Innét 1258-ban vitték az itáliai Abruzzi tartomány Ortona nevű városába. Hitetlen Tamás csontváza a mai napig a Szent Tamás bazilikában látható. Lásd a baloldali képet. A csontváz antropológiai vizsgálata során megállapították, hogy egy viszonylag magas férfihoz tartoztak, (160 cm plusz/mínusz 10 cm) és halálakor 50 és 70 év közötti lehetett. A jobb arccsontjának törését a közvetlen halál előtt vagy utána rámért éles tárgy ütése okozta.

Tamás apostol egyik karcsontja az olaszországi Bari városának Szent Miklós templomában található egy ereklyetartóban. Lásd a jobboldali képet. A Chronica Bari szerint az ereklye állítólag 1102-ben Bariba a Szentföldről visszatérő Baldwin Le Bourg által. Az ereklyetartó 1602-1618 körül készült, jobb kézben az elszenvedett mártíromságának jelképét, a lándzsát tartja. A tartóban Tamás bal orsócsontja (Tom Higham) van, ami a relikviatartó keskeny ablakán keresztül látható. Szakértők 2009-ben megmérték az ortonai csontvázat és összehasonlították a felkar hosszával, és megállapították, hogy azonos magasságú emberhez tartozhatnak. Ráadásul az ortonai csontváznak hiányzik a bal alkarja, így kijelenthető, hogy a csontok ugyanazon személytől származhatnak.

A már említett Jézus kód című dokumentumfilmben (rendező: Carl Hindmarch) részletesen bemutatják, ahogyan Tom Higham oxfordi professzor mintát vesz Hitetlen Tamásnak tulajdonított felkarcsontból. Majd az eredményvárás izgalmai következnek és a csalódás képei. A mutatott adatok alapján a professzor érthetően későbbinek itéli a csontokat.

Pedig nincs oka a csalódottságra. Az elméletünk szerint az eredmény pontos. Egy kicsit ugyan szélesebb időtávot ad meg, de ezt nyugodtan írhatjuk a 247 évnyi plusz rovására.

169. oldal

A vizsgálat eredménye, új megvilágításban:

Az alábbi diagram 'A Jézus kód' című dokumentumfilm sorozat Hitetlen Tamásról szóló epizódjában látható adatok alapján készült. A diagram két valószínűségi tartományt ad meg, egy 95,4 százalékost és egy 68,2 százalékost. Az egyes tartományok több szakaszra vannak bontva. A nagyobb valószínűségi tartomány 134-330 közé teszi, ez 194 év. A kisebb pedig 175-324 közé, ami 149 év. Hitetlen Tamás korát és halálának idejét kék színnel jelöltük a diagramon, ami az elméletünk szerint ÚR/AD 319-ben (AD 72) történt. Nem ismerjük, hogy Tamás melyik évben született, ezért Jézus születési évétől adtuk meg a valószínűsíthető tartományt.

A csontváz antropológia vizsgálata szerint 50-70 év között lehetett halálakor, ami megfelel az adatoknak. Sokat nem tennénk hozzá, csak egy kérdést: Egy 70 éves emberi életszakaszhoz miért kell majdnem háromszor akkora valószínűségi tartományt rendelni, amikor a hibahatár plusz/mínusz tíz százalék?

170. oldal

A fejezetben eddig azzal foglalkoztunk, hogy a pártus időszámítást és a valódi Jézust összekapcsoljuk, megtaláljuk a helyét és szerepét a kijavított kronológiájú történelemben. A húsvéttábláról szóló fejezet végén állítottuk, hogy találtak valami ijesztően kellemetlent a keresztény kultúrára nézve.

Az akkor feltett kérdésre, hogy miért volt szükség az értelmetlennek látszó hamisításra, a megfeszítést túlélő Jézusban, illetve az esetleges pártus Jézus/Mani azonosságban lényegében megtaláltuk a választ.

171. oldal

De arról még nem esett szó, hogy pontosabban mikor találhatták meg ezt az információt és milyen következményei lettek. Ez lesz a következő fejezet témája.

 


8. A pánik kezdete és következményei


172. oldal

A Dionysius-féle húsvéttábla módosítását csak akkor hajthatták végre, amikor a kor ismeretanyagában már jelen volt a nulla számérték ismerete - és elég távol az indictio szerinti évszámítástól, hogy elkövessék Dionysius argumentumainak hibáit. Erre jóval a felismerés után, egy higgadtabb időszakban adhattak utasítást. Természetesen nem az volt a probléma, hogy a bevezetett új időszámítás a pártusoké. Valószínűleg nem váltott volna ki erőteljesebb reakciót, legfeljebb bevezettek volna egy másik, helyesen számolt érát és az élet ment volna tovább a maga útján.

 

Az igazán megrázó felismerés valami olyasmi lehetett, hogy itt van a szemük előtt egy egyre jobban terebélyesedő közösség, a katharok, akik azt vallják, hogy a pártus származású Jézus nem halt meg a kereszten, hanem tovább hirdetett egy, a katolikustól jelentősen eltérő és vállalhatóbb tanítást.

 

Pontosan mikor jöhettek rá, arra csak következtethetünk az ezután bekövetkező eseményekből. Egyelőre elég annyit tudnunk, hogy valamikor az egyházszakadás után. A lényeg, hogy pánikba estek. Azt is meg kell hagyni, hogy okkal. A kereszténység alaptételét jelenti az a tézis, hogy Isten Krisztus képében emberré lett, magára vette az emberiség összes bűnét, és kereszthalált halt, hogy áldozatával megváltsa a benne hívőket. Majd kiderült, hogy emberként élt tovább, nem pedig a mennyben, az Atya jobbján. Feltehetőleg elképesztő hit- és közéleti forrongások káoszába fordult volna a keresztény világ. Mint ahogy látni fogjuk, fordult is, csak más iránnyal.

173. oldal

Az 1200-as századfordulóig még jelentős számú virágzó, manicheista eredetű kultúra létezett Európa-szerte. Összefoglalóan katharoknak nevezték őket, gyökereik visszanyúlnak a gnosztikus, manicheus tanításokig. A katharosz görög szó és tisztát, tökéletest jelent, de több néven is ismerjük őket, bogumilok, albigensek, paulikiánusok, stb.. A manicheista elvű katharok vallása a becsületességet, a toleranciát, az erkölcsi tisztaságot és a türelmet nem csak hirdette, hanem alkalmazta is. A köznép körében ideális választás volt a kor kisiklott egyházával szemben. Az európai csoportjaik legvalószínűbb kapcsolata a manicheista tanításokkal az örmény eredetű paulikiánusok keresztül lehetett. Armenia, a későbbi örmény területek Jézus idejében arszakida királyok fennhatósága alatt állt és a manicheista vallás központjának része volt. Azt, hogy mennyire volt közismert és milyen formában a katharok körében ez a kényes információ Jézusról, csak találgathatunk, mivel a forrásirodalom szinte teljes egészében elpusztult. A fennmaradt katolikus iratok pedig ködösítenek. Gondolatom szerint, akkor is csak a műveltebb réteg tudott hozzáférni és megérteni, ami azt jelenti, hogy a vallási irodalmukban bizonyosan jelen volt. A köznép felé egyszerűbb megfogalmazással közvetíthették, és a többség pedig engedelmesen elfogadta, amit mondtak nekik.

A katharok titkára III. Ince pápasága idején derülhetett fény, amikor is a korábbi diplomáciai jellegű térítési kísérletek átváltottak erőteljesebb politikai beavatkozásokra. Első lépésként 1198-ban pápai legátusokat küldött a kathar területekre, akik különleges felhatalmazásukkal felfüggesztették a bíborosok hatalmát és az egyházból kiközösíthették a nemeseket. Ez lehetett a pánik ideje. Domonkos missziója 1203-ban indult, amikor is találkozott és vitázott a katharokkal. Következtetése, hogy csak igazi alázatot és aszketizmust és tiszta életet élők nyerhetik el a kathar hívők bizalmát. Az akkori, hitéleti válságban lévő egyház vezetőinek erre esélye sem lehetett. Ugyanakkor Domonkos nyilatkozata szöges ellentétben áll a katharok elleni koholt és otromba vádakkal.

 

174. oldal

Az egyre feszültebbé váló állapot 1208-ban vált át erőszakba torkolló tombolássá, amikor is Castelnau pápai legátust meggyilkolják, miután Toulouse grófját heves vita után kiátkozza. III. Ince pápa levelet írt a francia királynak és számos más nagyúrnak, amelyben felszólította őket, hogy erőszakkal nyomják el a birtokaikon burjánzó eretnekséget. A katharok és az őket támogató nemesurak teljes vagyona, földjei az őket legyőzőké lehet, és ugyanolyan a feloldozásban részesülnek, mint a Szentföldön harcolók. Tulajdonképpen gátlástalan szerencselovagokat uszítottak rá egy békés, fegyvertelen népességre.

A hadjárat kegyetlenségére jellemző a következő történet: Béziers város 1209-es ostrománál hadvezér megkérdezte a pápai legátust, hogy miképpen különböztessék meg a város katolikusait a katharoktól. A válasz: „Öljétek meg mindet, Isten majd megismeri az övéit.” A 15 ezres városban nem kegyelmeztek senkinek, kortól, nemtől, rangtól függetlenül mindenkit megöltek.

A III. Ince pápa által indított hadjáratok 1209-től 1229-ig tartottak. Egy külön zsinatot hívtak össze 1214-ben - a IV. lateráni zsinat néven - a katharok elleni fellépés miatt. A maradék és megrettent katharok ellen tovább működött az inkvizíció a XIII-XIV század folyamán. Akik nem alkudtak meg, azokat máglyán megégették. Akik megtagadták nézeteiket, megkülönböztetésül fehér alapon sárga keresztet kellett viselniük. A katharok vallása csak 1330 körül szűnt meg létezni. Az utolsó ismert kathar vezető, a Perfect a XIV. század elején halt meg. A történészek egy része népirtásnak nevezi a katharok üldözését, ahol az áldozatok számát 250 ezer és 1 millió fő közé teszik. Ha a mai népességhez viszonyítjuk az áldozatok számát, 5 és 20 millió között lenne. Európa keleti területein még továbbra is fennmaradtak manicheista közösségek, például a Bosznia területén élő bogumilok a XV. században olvadtak be az iszlámba. Ma bosnyákoknak hívják őket. Paulikiánus közösségek ma is élnek Temesvár, Arad, Újvidék környékén, akiket közismerten bánsági bolgároknak hívnak, külön bolgár nyelvvel. Számuk több mint tízezerre tehető.

 

175. oldal

 

A módszer brutalitása azt mutatja, hogy nem a megtérítés volt a legfontosabb cél, hanem az információ kioltása mind az élők között, mind az írott forrásokban. A fizikai fellépés később alábbhagyott, de a könyveiket, írásaikat továbbra is igyekeztek módszeresen elpusztítani, aminek vége, hogy a manicheus iratok szinte teljesen eltűntek Európából. Szerte a világban jóformán csak foszlányok kerülnek elő eldugott helyekről. A megsemmisítés alaposságára jellemző, hogy a legteljesebbnek mondható forrásunk, a kölni manicheus kódex, gyufásdoboz nagyságú. Feltehetőleg a mérete miatt kerülte el a pusztulást. Még egy bűvészmutatványt is konstruáltak a írásaik hitelességének tönkretételére. A hívők előtt tűzre vetették a katolikus és a manicheista könyveket, és érdekes módon csak a manicheus könyvek égtek el.

 

176. oldal

Furcsa, hogy az égetés szándéka a közelmúltra visszatekintve is felelevenedik. Mint megállapítottuk, a Kézai krónikában megmaradtak a pártusi időszámítás évszámai. Pár mondat erejéig lépjünk vissza a középkori krónikák titkait tárgyaló rész bevezetőjéhez. Ott a következőket írtuk le a krónikákkal kapcsolatban és ez már előző könyvben is benne volt:

A középkori magyar krónikáink és szerzőik számtalan inkvizíció-szerű támadást szenvedtek el. A tudomány világától érthetetlen indulati kirohanások legtöbbször eszmei értékük lejáratására irányultak, de akadt olyan is, aki póriasan az elégetésükre tett javaslatot.

Valahol, valakiket nagyon zavar ez a véletlenül fennmaradt középkori iromány és az a pár kallódó évszám. S tessék: szándékunk ellenére ismét benne vagyunk egy összeesküvés-elméletben!

 

177. oldal

A pánik idejének beazonosításához ad további megerősítést Kálti Márk Képes Krónikájának évjegyzése. Még az előző könyv anyagának kutatása során figyeltem fel egy, időtartamára tekintve, rövidke eltérésre az 1000. év utáni évszámok jegyzésében, amit akkor nem tartottam lényegesnek. Azt a következtetést vontam le, hogy a Képes Krónika évjegyzése nagyjából egységesnek mondható.

A korábban mellőzött információ most igencsak felértékelődött. A krónika szabatosnak mondható évjegyzésében egy kis szakadás van, méghozzá az általunk pánik idejének mondott vagy gondolt időszakban. Miről is van szó?

Európa katolikus rendjei megkapták Rómától az utasítást, hogy ezentúl az évjegyzést a megadott formában kell használni. A régi iratok évjegyzését ki kell javítani az újramásolás során. Feltehetőleg az okát nem adták meg, érthető okoknál fogva. Mivel olyan nagy kényszerítő erő nem hatott a Kárpát-medence íródeákjaira, szerzeteseire, feltehetőleg a végrehajtást sem időben, sem módszerben nem kapkodták el.

Az utasítás idejét figyelembe véve, három korszakra bontható az adott időszak. Van egy jelen, amikor megkapták az utasítást. Van egy múlt, amit majd módosítani kell és van egy jövő, ami épp akkor kezdődött. A jövővel nincs gond, innentől jön az új forma. A múlttal sincs gond, ha újra előveszik, átírják. A jelen viszont problémás. Ott mindig van egy kis összevisszaság. Van, aki már az új formában írja, mert tud róla. Van, aki a régivel, mert nem tud róla. Ráadásul ez már nem az átírandó múlt, hanem a helyes formulával írt jövő tartománya, amibe egy kicsit belefolyik a közelmúlt is. Ami ekkor régi formában íródik, jó eséllyel úgy is marad.

178. oldal

Alább a Képes Krónika évszámai 1000-től 1290-ig, számjegyekkel, rövid szövegkörnyezettel, a jelzett korszakokra bontva:

A múlt szabatos évjegyzései:

Urunk születésének 1002. esztendejében ...elfogá Gyula vezért...
Urunk 1022. esztendejében sok helyen sok és nagy égések...
Urunk 1042. esztendejében követeket külde a császárhoz...
Urunk 1047. esztendejében, megkoronáztatott.
Urunk 1095. esztendejében, július 29-dikén, vasárnap.
Urunk 1101. esztendejében... (...Lászlót és Istvánt...)
Urunk 1106. esztendejében Álmos herczeg visszatére Páduából,...
Urunk 1117. esztendejében Kálmán király fia meghalálozott.
Urunk 1118. esztendejében a császár Álmos herczeg miatt...
Urunk születésének 1113. esztendejében, februárius harmadikán,
Urunk 1140. esztendejében februárius tizenharmadikán...
Urunk 1161. esztendejében, május 31-dikén szerdán...
Urunk 1162. esztendejében, februárius első napján vasárnap...
Urunk 1173. esztendejében, április tizenegyedikén...

A jelen zavaros évjegyzései (a pánik időszaka):

az Úr 1190. esztendejében május első napján...
Urunk 1200. esztendejében, november harminczadikán,
az 1201. esztendőben május hetedikén;
az Úr 1212. esztendejében;

A jövő szabatos évjegyzései:

Urunk 1235. esztendejében, uralkodásának...;
Urunk 1240. esztendejében a mongolok vagy tatárok
Urunk 1260. esztendejében Morvaország körű
Urunk 1263. esztendejében a nép magát korbácsolva
Urunk 1270. esztendejében... (Meghalt...),
Urunk 1270. esztendejében kezde uralkodni
Urunk 1272. esztendejében.
Urunk 1276. esztendejében a császár segítségével...
Urunk 1282. esztendejében Kúnország fejedelme
Urunk 1285. esztendejében másodszor is bejöttek...,
Urunk 1290. esztendejében, (Ezután nem sokára...)
...és így tovább a krónika végéig.

179. oldal

Jól látható, hogy a jelenhez tartozó időtartományban a szövegezés kissé zavaros. Van ahol az Úr/Urunk szót is elhagyta a másoló. Valószínűleg nem tudta eldönteni, mit írjon. Mint tudjuk, az 'Úr valahányadik esztendejében' a pártus időszámítás formulája. Az utasítás idejében ki így, ki úgy írta.

A Képes Krónika megírásának idejében valószínűleg már nem volt szokásban a dátumok átszövegezése - ami ezek szerint egyszeri utasítás lehetett Róma részéről - ezért meghagyták az eredeti alakot.

 

A felismerés okozta pánik kezdete 1190-1198 közé tehető. A húsvéttábla módosítása és egyéb intézkedések már ez után történtek.

 

180. oldal

Korábban, Anonymus Gesta Hungarorum-járól szóló rész végén jeleztük, hogy készítésének ideje miatt később még visszatérünk rá, amikor is magyarázatra lelhetünk keletkezésére és a dátumbevezetés szabatosságának okára. Nézzük meg újra Anonymus évszámait, a szabatosság szempontjából:

Úr megtestesülésének 451. esztendejében szállt ki Attila Szkítiából
Úr megtestesülésének 809. esztendejében Ügyek….. feleségül vette….
Úr megtestesülésének 884. esztendejében jöttek ki Szkítiából.
Úr megtestesülésének 903. esztendejében Árpád vezér elküldvén seregeit….
Úr megtestesülésének 907. esztendejében Árpád vezér is elköltözött ebből a világból

 

A krónika keletkezésének idejét hivatalosan az 1200 körüli évekre teszik. Az elmélet által a pánik kezdetének mondott időszakra.

A keletkezésének dátuma, az épp akkor bevezetett szabatos dátumkezelése és az egyetlen más krónikához sem kapcsolódó évszámai alapján kijelenthetjük, hogy magának a pánik időszakának a terméke.

 

Ugyanakkor, itt egy másik feltételezést is meg lehet kockáztatni:

Mintha eleve egy, a jegyzőknek szánt mintaokmány lenne. Talán épp ezért nincs megnevezve írója. Lássuk be, a krónika - több esetben - nem éppen életszerű történelmi folyamatokat, eseményeket és adatokat ír le.

 

181. oldal

Összefoglalva az 1054-es egyházszakadás következményeit:

Nevének jóhiszemű félreértése miatt bevezetésre került az egykori pártus birodalom időszámítása.
Az időszámítás eredetének felfedezése után rájönnek Jézus életével és feltámadásával kapcsolatos anomáliákra.
Egy egykori forráson keresztül azonosítják a problémát a manicheizmussal, illetve a katharokkal.
A hatalom, a befolyás megőrzése érdekében iszonyú pusztítást végeznek mind a hívők, mind a könyveik között.
Rágalmazó írásokkal, bűvészmutatványokkal, hamisításokkal hiteltelenítik a manicheizmust és írásait.
Dionysius Exiguus munkáin keresztül az egyes évszámhoz rendelik Jézus, illetve Augustus császár korát.
Az évszámhoz megadnak egy hiányos számítási módszert, holott ismerték.
Alkotnak hozzá egy pontos húsvéttáblát és leteszik olyan korba, ahol ebben a formában nincs keresnivalója.
Megváltoztatják az évek bevezetésének formuláját „Anno Domini”-ról „ab incarnatione Domini” alakra.
A meglévő iratokban átszámíttatják az arszakidának gondolt évszámokat, például Kézai évszámait.
Megjelennek a niceai zsinat előtti Diocletianus-i évszámok.

 

Az itt megismert folyamat megenged még egy következtetést a mai időszámításunk Európába kerülésének útjáról: elképzelhető, hogy pártusok érája az európai köztudatba az elpusztított manicheista tanokat hirdetőkkel és írásaikban került be, párhuzamosan a népvándorlási útvonallal.

182. oldal

Ez idő tájt veszik el, majd kerül elő újra az állandó és megosztó viták tárgya, a torinói lepel, aminek feladata lenne Jézus isteni eredetű feltámadásának bizonyítása. III. Ince pápa neve itt is említésre kerül. 1204-ben a Konstantinápoly elleni bosszúhadjárat során a keresztesek kifosztják a várost és felgyújtják. Az itt őrzött lepel eltűnik. A nikaiai császár tiltakozó levelet írt III. Ince pápának:

„A velenceiek szétosztották egymás közt az arany, ezüst és elefántcsontkincseket, ugyanezt tették a franciák az ereklyékkel és a szent lepellel, amelyben Urunk feltámadása előtt feküdt.”

Ezután Franciaországban tűnik fel, ahol állítólag egy ideig a templomosok őrizték. Források szerint 1320-ban állítják ki először. Az első hivatalos kiállítása 1357-ben történik, Lireyben, Geoffroi de Charny által, de már akkor is megosztott volt a vélemény a lepel eredetiségéről. Pierre d’Arcis püspök a kiállítás bezárására kéri a pápát, mert állítása szerint elődjének egy festő bevallotta ő festette a leplet. VII. Kelemen pápa ugyan kiközösítéssel fenyegette meg és hallgatásra kötelezte, de emellett utasította a kiállító Charnyit, hogy továbbiakban a halotti lepel helyett Jézus képmása kifejezést használja.

A római katolikus egyház belegyezésével 1988-ban, egymástól függetlenül, három egyetem munkatársai (Arizona, Oxford, Zürich) C-14-es szénizotópos vizsgálatnak vetik alá a leplet. A három egyetem eredménye kisebb mértékben eltér, de azonos korba helyezi a leplet. Az arizonai egyetem 646 ± 31 évesre, az oxfordi 750 ± 30 évesre, a Zürich-i pedig 676 ±24 évesre becsülte. Összesítve és átlagolva a három eredményt, a lepel valódi korát 691 ± 31 évesre becsülték.

Megállapították, hogy a lepel 65 százalékos megbízhatósággal 1273-1288 között készült és 95 százalékos megbízhatósággal 1262 és 1388 között. A hivatalos közlés szerint három laboratórium eredményei kölcsönösen kompatibilisek, és a benyújtott bizonyítékok alapján az átlageredmények egyike sem volt megkérdőjelezhető.

Az elmélet részéről nincs hozzáfűznivaló.

 


9. Összefoglaló megállapítások


183. oldal

Az alapkérdés:

Ha a pártus időszámítás neve az Úr időszámítása és Jézus előneve valamint megszólítása is Úr volt, akkor Jézus pártus származású volt? Sőt: pártus királyfi vagy herceg, hiszen maguk a napkeleti bölcsek azonosították születésekor a Regulus csillaggal?

 

1. A pártus Jézus:

1. A lázadó gondolat nem előzmény nélküli: Jézus pártus származását taglalja Badiny Jós Ferenc A pártus Jézus című munkájában. Az elméletben az Úr szó miatt vetődik fel újfent a kérdés. Jézus neve és megszólítása már a legkorábbi apokrif iratokban is Úr volt.

2. Az írásokból felidézett részletek arra utalnak, hogy Úr Jézus a pártus birodalom uralkodó családjának rokonságához tartozott és a vitathatatlan tekintélye pedig ebből a tényből ered.

3. A napkeleti bölcsek királyt, krált, malka-t, arká-t keresték. E miatt nem látott ebben problémát Heródes, mert a pártus uralkodóház királya, tagja volt. Így válhattak később a bölcsek háromkirállyá. Magas rangjuk által pedig hozzájuthattak azokhoz az információkhoz, ami miatt Egyiptomba menekítették a családot.

4. Jézus pártus származását vállalja is Pilátussal történő párbeszédük során: Az én Királyságom nem ebből a világból való.

5. Ezután Pilátus mindent megtett, hogy mentse Jézust. Először jobb belátásra próbálja birni a feltüzelt tömeget. Miután kudarcot vall, egy méltatlan - rabszolgák esetében alkalmazott - de az első napot túlélhető kivégzési formát választ, a keresztrefeszítést.

 

184. oldal

2. A feltámadásról:

1. Helyükre kell tenni a múlt misztikumait, amiket sérthetetlen dogmaként őriznek az erre hivatottak. Ilyen dogma Jézus feltámadása is, mert aki feltámadt, az nem halt meg.

2. Ma a klinikai halál állapotának nevezi a tudomány, ahonnan visszatérők tovább élik életüket, csak sokszor teljes fordulattal az addigi életfelfogásuknak, pozitív értelemben. Jézus is feltámadt - és fel kell nőni, nem maradhatunk mesevilágban élő gyerekek: Jézus utána továbbélte életét.

3. A tanítványai találkoztak vele, látták gyógyuló sebeit, ember volt. Damaszkusz környékén Pálra térítette Sault, ami nagyon messze van attól a helytől, ahol a tanítványok utoljára látták, állítólag felhőbe, mennybe emelkedve.

4. Feltehetőleg hazafelé tartott - illetve menekült üldözői elől - kísérőivel az Úr országába, az akkori pártus uralkodó védelme alá, mert nem halhatott meg. Az Jeruzsálem pusztulását okozta volna, és birodalmi szintű konfliktushoz Róma és a pártusok között.

 

185. oldal

3. A keresztrefeszítés:

1. Jézus megfeszítésének folyamata sokban más volt a szokásosnál. A keresztrefeszítés egy hosszan tartó kivégzési mód volt, amelyet többféleképp rövidíthettek meg. Előzetes korbácsolás, kifárasztás, csukló alatti felszögelés, lábszáreltörés, lándzsaszúrás a szívbe, tűzgyújtás a kereszt alatt, stb..

2. Az ostorozás állítólag megtörtént, de csak a katonák voltak jelen. A keresztet már Simon vitte, hogy ne fáradjon el. A tenyerén ütötték át szöget, nem a csukló alatt. Ennél erősen fel kellett kötni a kart, különben nem tartja meg. Ez azt is jelenti, hogy a kötél tartotta őt.

3. Mirhás bort itattak vele, amit keserű epeként közöltek a körülálló néppel. Ez ismert gyulladáscsökkentő, fertőtlenítő gyógyszer volt abban a korban.

4. A katonák eltörték a két lator lábát, hogy siettessék halálukat, de Jézusét nem. Írások szerint már halott volt hat órával a felszegezés után. A dárdával egy tapasztalt hozzáértő (pl. Petronius centúrió) könnyedén ejt olyan látványos sebet, ami csak a hámréteget sérti és elkerüli a létfontosságú szerveket.

5. A keresztrefeszítésnél nem volt szokás leszedni a holttesteket. Ez is része volt a büntetésnek. Jézus esetében mégis kivételt tettek. A testet pedig átadták Jézus belső köreihez tartozó esszénus Arimathiai Józsefnek, aki egy vadonatúj, sírnak még sosem használt helyre viszi.

 

186. oldal

4. Az őrség története Péter apokrif evangéliuma alapján:

1. Az őrséget három napra kérték, hogy távol tartsák az embereket. Ne derüljön ki, hogy Jézus él a népakarat és ítélet ellenére. Újra megjelenik Petronius centúrió, hogy a beavatottak száma minél kisebb legyen.

2. Az őrség harmadik napján megérkeztek - fényeket és zajokat keltve - a megkínzott Jézust menekítők. Ezzel létrehozzák az állítólagos Isteni eredetű feltámadás misztikumát.

3. Nem csak a rómaiak őrködtek, hanem a helyiek közül is néhányan, akik megértették, hogy nem lenne jó magukra haragítani a pártusokat. Nem lépnek közbe, csendes szemlélői az eseményeknek.

4. Még az éjszaka jelentik az eseményeket Pilátusnak. Pilátus válasza pedig a megkönnyebbülés szava volt: Tiszta vagyok az Isten fiának a vérétől. A vének arra kérik őt, hogy tartsák titokban, de nem a feltámadást. Azt, hogy a halálos ítéletet nem hajtották végre és Jézus élve távozott.

5. Jézus feltehetőleg folytatta, amit elkezdett, ezért egy pártus prófétát kell keresnünk az uralkodó család rokonságából. Egyet ismerünk a közeli korból. A manicheizmus megalapítóját, anyja révén a pártus rokonságból származó Mánit.

Egy kiegészítés: ha Jézus 240-ben született, akkor ÚR/AD 273-ban lett 33 éves. Ebben az évben Nissan 15-e - telihold napja - március 21-re esett és valóban pénteki napra. Ezek szerint Jézust ÚR/AD 273 március 21-én, pénteken feszítették keresztre és vasárnap, március 22-ről 23-ra virradó éjszaka nézték végig Péter evangéliuma szerint Jézus elvitelét az őrségen álló szemtanúk.

 

187. oldal

5. Máni-Jézus párhuzamok:

1. A mai ismeretünk szerint több mint kétszáz év különbséggel élt vallásalapítók közötti párhuzamok olvashatóak a lenti táblázatban. Kijelenthető, hogy túl sok az egyezés ahhoz, hogy a két nagyformátumú vallásalapító különböző személy legyen, tudván, hogy az időszámítás, amelyben elhelyezték őket, hibás.

2. Mani három próféta utódjának, mintegy kifejeződésének tartotta magát, Buddhának, Zarahustrának és Jézusnak. A próféták pecsétjén azért elég három alak, mert Jézus és Mani azonos személy.

3. A manicheista iratokban Jézus egyértelműen a legnépszerűbb. A keresztrefeszítésről sehol nincs említés, pedig a kereszténység tanaiban ez a központi elem. Talán mert megalázó büntetésnek számított akkoriban és meg volt bundázva. A szenvedő Jézus alakja viszont komoly szerepet kap.

4. Hitetlen Tamást - neve az arámi Taumá vagy Tómá-ból ered, ami ikret jelent - a szénizotópos vizsgálat abba a korba teszi, ahol az Úr Jézus/Mar Mani az elmélet szerint élt.

Jézus

Mani

Származása:

pártus rokon, herceg

pártus rokon, herceg

Hitéleti szerepe:

vallásalapító

vallásalapító

Anyja neve:

Magdalai(?) Mária

Mariam (pártus rokon)

Apja neve:

a zsidó származású József

a zsidó származású Pattiq

Első vallási közössége:

zsidó-keresztény bemerítő közösség

zsidó-keresztény bemerítő közösség

A közösség neve:

esszénusok

elkhaszaiták

Hasonló nevű helyeik:

Názáret (an-Nasiri, Nasrath)

Naser

Elhívásai:

12 évesen

12 és 24 évesen

Testi sérülések:

keresztrefeszítés nyomai

lába maradandóan sérült

Ikertestvér:

Tamás (Didymos)

Didymos

Megnevezésük az írásokban:

Úr Jézus

Úr Mani (Mar Mani)

 

188. oldal

6. A pánik kora:

1. A húsvéttábláról szóló fejezet végén állítottuk, hogy találtak valami ijesztőt a kereszténységre nézve. A feltett kérdésre, hogy miért volt szükség az értelmetlen hamisításra, a megfeszítést túlélő Jézusban, illetve a pártus Jézus/Mani azonosságban lényegében megtaláltuk a választ.

2. Az igazán megrázó felismerés valami olyasmi lehetett, hogy itt van a szemük előtt egy egyre jobban terebélyesedő közösség, a katharok, akik azt vallják, hogy a pártus származású Jézus nem halt meg a kereszten, hanem tovább hirdetett egy, a katolikustól jelentősen eltérő és vállalhatóbb tanítást.

3. A Dionysius-féle húsvéttábla módosítását csak akkor hajthatták végre, amikor a kor ismeretanyagában már jelen volt a nulla számérték ismerete - és elég távol az indictio szerinti évszámítástól, hogy elkövessék Dionysius argumentumainak hibáit.

4. A felismerés okozta pánik kezdete az első intékedések dátumai és Kálti Márk dátumbevezetései alapján 1190-1198 közé tehető. A húsvéttábla módosítása és egyéb intézkedések már ez után történtek.

5. A pánik időszaka után kerül elő a megosztó viták tárgya, a torinói lepel, aminek feladata lenne Jézus isteni eredetű feltámadásának bizonyítása. Három laboratórium szénizotópos vizsgálata a leplet 65%-os megbízhatósággal 1273-1288 közé, 95%-os megbízhatósággal 1262 és 1388 közé tette.

189. oldal

7. Összefoglalva a pánik korszakának eseményeit:

1. Nevének jóhiszemű félreértése miatt bevezetésre került az egykori pártus birodalom időszámítása.

2. Az időszámítás eredetének felfedezése után rájönnek Jézus életével és feltámadásával kapcsolatos anomáliákra.

3. Egy egykori forráson keresztül azonosítják a problémát a manicheizmussal, illetve a katharokkal.

4. A hatalom, a befolyás megőrzése érdekében iszonyú pusztítást végeznek mind a hívők, mind a könyveik között.

5. Rágalmazó írásokkal, bűvészmutatványokkal, hamisításokkal hiteltelenítik a manicheizmust és írásait.

6. Dionysius Exiguus munkáin keresztül az egyes évszámhoz kerül Jézus, illetve Augustus császár kora.

7. Az évszámhoz megadnak egy hiányos számítási módszert, holott ismerték.

8. Alkotnak hozzá egy pontos húsvéttáblát és leteszik olyan korba, ahol ebben a formában nincs keresnivalója.

9. Megváltoztatják az évek bevezetésének formuláját „Anno Domini”-ról „ab incarnatione Domini” alakra.

10. A meglévő iratokban átszámíttatják az arszakidának gondolt évszámokat, például Kézai évszámait.

11. Megjelennek a niceai zsinat előtti Diocletianus-i évszámok.

12. A folyamat megenged egy következtetést a mai időszámításunk Európába kerülésének útjáról: elképzelhető, hogy pártusok érája az európai köztudatba az elpusztított manicheista tanokat hirdetőkkel és írásaikban került be, párhuzamosan a népvándorlási útvonallal.

 

190. oldal

…és ideje van az ég alatt minden akaratnak…

VII. Kérdések, válaszok, gondolatok

Van valamilyen konkrét esemény, aminek helyét meghatározva megtörténhetett a 247 éves hátracsúszás? Ha a gondolat szerint Jézus AD 1-ben született, akkor miért került mégis hét évvel korábbra? Hogyan került hátrébb 247 évvel a római korszak és miért pont 247 évet? Mindenhol 247 évnyi elcsúszás tapasztalható? Mennyire lehet pontosnak, illetve hitelesnek tekinteni a kigazított kronológiában rögzített eseményeket új helyét? Hasonló kérdések és válaszaik lesznek a következő fejezet témái.

 

 

1. A 247 kérdései és válaszai


191. oldal

A római korszak 247 éves hátracsúsztatásának megtörténtét számos példán keresztül, úgy gondolom hitelt érdemlően igazoltuk. Arra viszont nincs még válasz, hogy miként történt. A következő kérdéseken keresztül megpróbáljuk megtalálni az ide illő válaszokat:

 

1. Mi volt az a konkrét esemény, aminek helyét meghatározva megtörtént a hátracsúszás?

2. Ha a gondolat szerint Jézus AD 1-ben született, akkor miért került mégis hét évvel korábbra?

3. Hogyan került hátrébb 247 évvel a római korszak?

4. Miért pont 247 évvel?

 

192. oldal

Ahhoz válaszolni tudjuk rá, meg kell vizsgálni milyen adatok álltak rendelkezésükre a Dionysius-féle húsvéttáblát módosítóknak. Valahol a XIII. században járhatunk, 1200 után. Nem lehetett túl sok, mivel a mai értelemben vett kronológia nem áll rendelkezésre. Az adatok, amelyek akkor is léteztek, létezhettek:

 

1. Úr időszámításának, azaz a mai időszámítás aktuális évszáma.

2. Kopt, vagy más néven a Diocletianus éra aktuális évszáma.

3. A kettő különbsége, a 284. Pontosabban, 283 év és 9 hónap. Ez ma is annyi.

4. A Cirill-féle húsvéttábla, benne a Diocletianus éra évszámaival.

5. Ismerhették Probus konzuli évének és a kopt/Diocletianus éra 241. évének kapcsolatát.

6. Tudni vélték, hogy Jézus az időszámításunk első évében született.

 

193. oldal

A római kor az Úr időszámításában történő elhelyezéshez nagyjából ezeket vehették figyelembe. A téves kronológia létrehozásához azonban elégséges. Azt, hogy ténylegesen mikor született Jézus, akkor és jelennek mondható időkig nem keresték.

Ez egyértelmű volt. Jézus születésétől számolt időszámítás első évében. Ennek kétségbevonását előidéző adatok jóval később kerültek elő. Például, Augustus Res Gestae-ját, amiben a császár megadja a népszámlálásainak évét, Verancsics Antal csak 1555-ben találta meg Ankarában. Teres Ágoston is csak az 1994-ben kiadott Biblia és asztronómia című könyvében elemzi és adja meg Jézus születésének évét, i.e. 7-el.

 

Ahhoz, hogy a fentebbi kérdésekre megkapjuk a válaszokat, ismétlésképpen idézzük fel újra a Diocletianus éráról szóló mondatot Dionysius Exiguus Liber de Paschat című munkájából:

...Szent Cirill az első ciklusa a Diocletianus 153. évében kezdődött, az utolsó a 247-ig tart...

...Mivel nem akarjuk a 248. évhez egy zsarnok emlékezetét adni, azzal keresztényüldöző bűnösök közé tartozni, ezért „az Úr Jézus Krisztus megtestesülésének” éveként számoljuk tovább...

 

194. oldal

Dionysiusnak nyilvánított szöveggel kapcsolatban a következő megállapításokat tehetjük:

1. Dionysius Diocletianus uralkodásától számolt évekként azonosítja a koptokValójában, és ahogyan a IV. fejezet A koptok időszámítása című fejezetében olvasható: az egyiptomi koptok az időszámításukat Márk és Péter Rómába indulásától, vagyis Péter és Márk mártírok útjára lépésétől számolják. Azaz a Mártírok évétől.
Másképpen: Jézus ÚR/AD 240-es születési éve utáni 44. évtől.
éráját.

2. Ezzel a 284. évhez helyezi Diocletianus uralkodásának első évét.

3. Tévedésből a kopt/Diocletianus éraA Diocletianus éra annyiban különbözik a kopt érától, hogy hónapjait, napjait a Julian-naptár szerint jelzi, míg a kopt az egyiptomi naptár szerint. 1-es évszámához.

4. Akármikor is lépett valójában trónra, mert egyelőre nem tudjuk.

5. Csak azt, hogy a téves kronológiában 284. november 20-ra került a dátuma.

6. Az esemény, ami hátravitte a római kort: Diocletianus uralkodásának első éve!

 

195. oldal

Ez a válasz az első kérdésre, egyúttal több fontos kérdésre kapunk magyarázatot az időszámításunk eddig homályos dolgai közül. Első következtetés:

 

Nem Augustus korát illesztették tévedésből az 1-es évszámhoz, hanem Diocletianus korát a 284-ik évhez.

 

Második következtetés:

Ezen a ponton kapcsolja össze a római kort az új időszámítással a mai kronológia kiépítésének legkorábbi dokumentuma - a Dionysius-féle húsvéttábla és argumentumai.

 

196. oldal

Válasz kaptunk a második megválaszolandó kérdésre is: Jézus születési éve - Augustus népszámlálása - miért került i.e. 7-hez:

Mert nem keresték, hogy valójában mikor volt. Diocletianus uralkodásához viszonyítva építették fel a kronológiát. Az egyéb események pedig kerültek, ahová kerültek, a forrásokhoz és egymáshoz igazodva. Így Augustus császár kora és természetesen népszámlálásának éve is.

 

Kijelenthetjük, hogy az időszámításunk hibája alapvetően két - szándékos vagy félreértésen alapuló - tévedés következménye:

Az egyik, hogy a koptok időszámítása Diocletianus uralkodásával kezdődött, a másik, hogy a mai időszámításunk Jézus születésétől számítódik.

 

Az időszámítás kétezer évéhez képest, csak a közelmúltban derült ki, hogy Jézus bizony nem AD 1-ben született. Egyrészt Flavius munkája alapján, ahol kiderül, hogy Heródes i.e. 4-ben hal meg. Másrészt Augustus Res Gestae-ja alapján. A helyretett kronológiában Jézus születése természetesen, a már megadott ÚR/AD 240-hez kerül.

197. oldal

Járulékosan megkaptuk a választ a harmadik kérdésre: hogyan került hátrébb 247 évvel a római korszak? A 247 évet tulajdonképpen azok a tapasztalati tények igazolják, amikre számos különböző példát találtunk, kezdve a betlehemi csillaggal.

 

Diocletianus uralkodásának első évének AD 284-re helyezése tette hátrébb az egész római korszakot, vele minden hozzá szervesen kapcsolódó eseményt. Az eddig talált eseményekre alapozva, Diocletianus korának pontosan 247 évvel kellett hátrébb kerülnie.

 

Azonban ezt még bizonyítani kell. Ez lesz a következő rész témája...

 


2. A 247 csillagászati igazolása


198. oldal

Induljunk a fennmaradt negyedik kérdéssel, ami fogas kérdésként is jellemezhetnénk és talán zavart is kelthetne az elmélet bizonyítási folyamatában, de ha jó úton jársz, előbb-utóbb meg lesz a megoldás.

Miért pont 247 évet csúszott hátra a római kor?

Ha az elcsúszott kort előrehozzuk 247 évvel, akkor Diocletianus uralkodásának kezdete 531-re kerül, azaz a Cirill-féle húsvéttábla 247-ik évéhez. Akármikor is lépett trónra, mert nem tudjuk! Fura és kicsi a valószínűsége, hogy pont a húsvéttáblával szinkronban lépett uralomra az eseménysor főszereplője. Igaz, nem zárható ki teljesen. Főleg annak ismeretében, hogy a Cirill-tábla is módosítva lett és anakronizmusokat rejt.

Az alább látható ábrán a két időskála - az Úr és a kopt/Diocletianus - egymás alatt. Berajzolva a bennünket érintő események:

Jól érzékelhető a két különböző jellegű időpont furcsa egybeesése. Szerencsére van valami a tarsolyban. Ez a valami egy napfogyatkozás, ami a Consularia Constantinopolitana (kb. AD 468) szerint Diocletianus uralkodása alatt következett be.

199. oldal

A Consularia ConstantinopolitanaForrás:
Késő római szöveggyűjtemény
Szerkesztette: Illés Imre Áron és Székely Melinda; Szeged 2013
- másik névén Descriptio consilium - az AD 330-as évekre datálható, több szerzője és szerkesztője van. A IV-V. század fordulóján már széles körben használták történeti forrásként latin és görög szerzők, de a modern történettudomány számára is alapvető jelentőségű, mert a IV. század kronológiai áttekintését adja évek és napok pontos megjelölésével.

Robert Russell Newton az 1972-ben kiadott, Mediaval Chronicles and the Rotation of the Earth - magyarul: A középkori krónikák és a Föld forgása - című munkájában a következőket idézi a Consularia Constantinopolitana-ból:

Tiberianus és Dione konzulok idejében sötétség állt be délidőben, és ebben az évben lett Constantius és Maximianus császár, március kalendjában.

Forrás: Newton, Robert Russell - Mediaval Chronicles and the Rotation of the Earth (1972) p. 533

A két konzul, Caius Iunius Tiberianus és Cassius Dio, akik a római konzulok listája szerint - a mai téves kronológiában - AD 291-ben töltötték be tisztségüket.

A két megnevezett császár pedig a Diocletianus által létrehozott tetrarchia főszereplői voltak. A tetrarchia - görögül négyes uralom - a Római Császárság néhány évtizedig működő kísérlete volt a birodalom irányítására. A tetrarchia kialakítása és működtetése Diocletianus nevéhez fűződik, ami AD 293-ban jött létre. Diocletianus AD 285-ben társat vett maga mellé Maximianus személyében. Diocletianus keleten, Maximianus nyugaton uralkodott, mindketten augustus rangban. 293-ban mindkét augustus címet viselő uralkodó választott maga mellé egy-egy caesarként funkcionáló helyettest, ezzel létrejött a tetrarchia. Diocletianus Galeriust, Maximianus pedig Constantius Chlorust tette meg caesarnak. Ezek a forrásban megnevezett személyek.

 

200. oldal

Newton a könyvében - talán érthető módon - az AD 292. május 4-i fogyatkozás rendelte ide. Alább a napfogyatkozás ábrája.

 

 

A forrás sötétséget említ, ami a 292-es napfogyatkozásnál csak az északi területeken jöhetett létre. Ráadásul sem a konzulok 291-es, sem a császárok 293-as évszámával nem egyezik. Nyugodtan tekinthetünk rá, mint kényszer szülte megoldásra.

 

201. oldal

Ha a helyes kronológiában keressük a forrásban jelzett teljes napfogyatkozást, akkor azt 247 évvel később kell megtalálnunk. Az évek, amelyek számításban jönnek a források szerint: 291-247= ÚR/AD 538, a konzuli év esetében, illetve 293-247= ÚR/AD 540, a császároknál. Természetesen, jó ha az egyiknél találunk megfelelő csillagászati jelenséget, de...

..íme, az a bizonyos fogyatkozás, ami jól látható módon, már Róma városát is sötétbe borította. Dátum szerint: ÚR/AD 540. június 20-án.

A teljes fogyatkozás útvonala az éppen négyfelé osztott világbirodalomnak három részén is áthalad. Feltehetőleg, nem csak egy-két forrásban rögzítették.

 

202. oldal

Azt biztosan állíthatjuk, hogy a tetrarchia éve, az AD 293 dokumentálása erős alapokon nyugszik a római korszakon belül. Az egész birodalomra kiterjedő intézkedések sokkal több forrásba kerülhettek be, mint egyéb, kisebb jelentőségű események. Ezért a tetrarchia időpontjához, annak pontosságához a korszakon belül nem férhet kétség, így nyugodtan kijelenthetjük a következőket:

 

1. A fogyatkozás a mai kronológia 293. éve után 247 évvel később következett be.

2. Kijelenthetjük, hogy a tetrarchia valójában ÚR/AD 540-ben jött létre.

3. Megerősítést nyert, hogy Diocletianus kora valóban 247 évet ment hátra.

4. Pontosan 247 évet. Diocletianus pedig ÚR/AD 531 és 552 között uralkodott.

 

203. oldal

A csillagászatban a múlt égi jelenségeinek kiszámítása a jelenből visszafelé haladva történik. A történelmi eseményeknél ez nem mindig lehetséges. A kronológiában különleges helyet foglalnak azok az események, amelyek megbízható forrással, pontos leírással rendelkeznek és egyúttal egy jól azonosítható, de ritka csillagászati jelenség is társul hozzájuk. Ezeket kronológia sarokpontnak nevezik.

Véleményem szerint a históriai forrás és a csillagászati matematika által igazolt jelenség találkozása alapján, nyugodtan kijelenthetjük a következőket:

 

Egy kronológiai sarokpontot találtunk, mivel az ÚR/AD 540. június 20-i időpontot a matematikára alapuló csillagászati programok igazolják, függetlenül a kevésbé megbízható históriai forrásoktól, de azokkal egybehangzóan.

 

Kérdés, hogy mennyire megbízhatóak a konzuli listák? Akár mellőzhetnénk ennek a megválaszolását, de nem követünk el nagy hibát, ha a forrásban megadott adatokat elfogadjuk. Így Caius Iunius Tiberianus és Cassius Dio konzuli évét AD 293-nál illetve a helyes kronológiában az ÚR/AD 540-ik événél rögzítjük.

 

204. oldal

Térjünk vissza a fennmaradó negyedik kérdéshez: miért pont 247?

Mert mindig is 247 év volt az elmozdulás. Ezt a 247 évvel későbbi - ÚR/AD 540-es - napfogyatkozás igazolja.

 

Tény: anakronizmusok, hitelesség hiánya, furcsa átszerkesztések bizonyítják, mind a Cirill-féle, mind a Dionysius-féle húsvéttáblák utólagos módosítását.

Mindemellett, mekkora a valószínűsége, hogy a különböző korokban talált, számos históriai és csillagászati esemény 247 éves elcsúszása véletlenül egyezzen az azoktól teljesen független Cirill-tábla 247-es évszámával?

Nagyon kicsi! Az egyedüli ésszerű megoldás, hogy a Cirill-táblát alkották meg úgy, hogy a 247. évnél legyen vége. A tábla egy XIII. századi hamisítvány. A probléma azonban több kérdést is felvet, ami részletesebb, más szempontú elemzést kíván, ezért a fejezet 5. részében erre visszatérünk.

 


3. Korai kultúrérák eltérései


205. oldal

A különböző, egymáshoz eredetileg nem kapcsolódó kultúrkörök érai nem azonos időbeli távolsággal mozdultak a római kultúrkör eseményeinek 247 évéhez képest. Sőt, a tárgyalásra kerülő babilóniai-asszíriai, nevezzük mezopotámiainak és a görög eredetű olimpiai éra között is különbség tapasztalható. Oka, hogy csillagászati eseményekhez igazították a kapcsolódási pontokat és mivel az egész időszámítás hátrébb van, így nem a valós égi eseményt adták meg, hanem amit ott, akkor éppen megfelelőnek gondoltak.

 

Négy mezopotámiai eseményhez tartozó napfogyatkozás adatait vizsgáljuk meg a Mezopotámiai kultúrkör fogyatkozásai című fejezetből. A fogyatkozások a következők:

FogyatkozásTéves dátumHelyes dátumElmozdulás
1. Puransagale napfogyatkozása-762-531 231 év
2. II. Artaxerxes napfogyatkozása-368-135233 év
3. Szippar földjének napfogyatkozása-321-89232 év
4. Seleucos és Antiochus napfogyatkozása-280-49231 év

Alább a fogyatkozás helyei az idővonalon:

Mindegyik babilóniai-asszíriai fogyatkozás 231-233 évvel jött előre. Ezek szerint a Mezopotámiához köthető korszak csak kb. 232 évvel csúszott hátra a helyes kronológiához képest. A 247 évhez képest 15 év a különbség, azaz egy indictio-nyi.

 

206. oldal

A görög kultúrkörnél szintén négy fogyatkozást vizsgálunk meg. A fogyatkozások teljes anyagával a X. A görög olimpiai éra fogyatkozásai című fejezetben ismerkedhet meg az Olvasó.

A görög éra fogyatkozásai között már nem egyértelmű az időbeli távolság. A kronológiai sarokpontnak tekintett halüszi csata fogyatkozásnál például 261 év. A többi fogyatkozásnál viszont felfedezhető egy kb. 240 évnyi eltérés. A fogyatkozások a következők:

FogyatkozásTéves dátumHelyes dátumElmozdulás
2. A halüszi csata napfogyatkozása-584-323 261 év
3. A görög-perzsa háborúk: Thermopülei csata(-479) nincs-241238 év
3. A görög-perzsa háborúk: II. Szalamiszi csata(-448) nincs-208240 év
4. Peloponnészoszi háború napfogyatkozása-430-189241 év

Alább látható az ábra a csaták és a napfogyatkozások időpontjairól. A képen balra fent a csaták mai évszámok szerinti helye, jobbra lejjebb a napfogyatkozások szinte tökéletesen egyező mintázatú helyei, mintegy 240 évvel elcsúszva az időskálán.

Hérodotosz korának évszámai és a hozzátartozó napfogyatkozások

Egymáshoz hasonlítva a két háború három különböző évének csillagászati eseményeit, látható, hogy a napfogyatkozások pontosan ugyanolyan időbeli távolságra igazolják a három időpontot, ahogyan azok a mai időskálában is állnak, körülbelül 32-re a két szalamiszi csatát és rá 18 évre a peloponnészoszi háború első évét.

A halüszi csata 261 éves időbeli távolsága pedig igazolja a bevezető mondatok feltevését, hogy az i.e. 585. évi napfogyatkozás azért lett kiválasztva, mert ott, akkor, nem volt más, csak az.

 


4. A helyretett kronológia


207. oldal

Ebben a fejezetben a különböző kronológiai eseményeket csak felsoroljuk és csoportosítjuk. A könyv korábbi fejezeteiben ezeket már részletesen elemeztük és magyaráztuk. A táblázatokban linkként megadjuk a tárgyalás fejezetét, ha van olyan. A helyes kronológiában az évszámok két csoportba oszthatóak, attól függően, hogy hogyan mozdultak el az időskálán.

 

Az elsőként bemutatásra kerülő csoport évszámai a mai, téves időszámításban is helyükön voltak és a hozzátartozó esemény csúszott hátra 247 évet a római korszakkal együtt. Itt az indító eseményeket kellett megkeresni, beazonosítani. Ezek jellemzően létező időszámítások kezdőévei, amire a mai történelemtudomány nem, vagy csak bizonytalan válaszokat tudott adni. Az 1-es évszámmal induló időszámítások kezdőéve ott maradt, ahol valóban találkozott a mai időszámításunkkal. Négyet tudunk bemutatni és valamennyi indító esemény 247 évet ment hátra.

 

MegnevezéseIndító eseményEsemény dátumaValós dátum
Etióp időszámítás 1. éveEtióp törzsek Egyiptomhoz csatolásai.e. 238ÚR/AD 8
Kopt/Diocletianus éra 1. évePéter és Márk Rómába induli.sz. 37ÚR/AD 284
Ifjabb Probus konzuli éveProbus császár konzuli évei.sz. 278ÚR/AD 525
Örmény időszámítás 1. éveKereszténység államvallássá emelései.sz. 305ÚR/AD 552

 

 

208. oldal

A másodikként bemutatásra kerülő csoportban lévőknél mind az esemény, mind az évszám előrejön. Emellett bemutatásra kerül két időtartomány is, amelyek viszonylag bizonytalan határokkal mozdulnak előre. Ezek a hun illetve az avar korszak és a világérák bevezetésének kora.

Azoknál az eseményeknél, ahol szóba jöhet a kronológiai sarokpont jelző, jelezve van az ott talált csillagászati jelenség is.

 

Esemény megnevezéseTéves dátumHelyes dátumKül.Kapcsolódó csillagászati esemény
Puransagale napfogyatkozásai.e. 763ÚR/BD 532231i.e. 532-es napfogyatkozás
A halüszi csatai.e. 585ÚR/BD 324261i.e. 324-es napfogyatkozás
Peloponnészoszi háborúi.e. 431ÚR/BD 190241i.e. 190-es napfogyatkozás
Pártus időszámítás kezdetei.e. 247ÚR/AD 1247
Julián-naptár bevezetései.e. 45ÚR/AD 203247Jan. 1: Újhold; Márc. 21: tavaszpont
Augustus népszámlálásai.e. 8ÚR/AD 239247A 239/240 évi bolygó együttállások
A király csillagai.e. 8ÚR/AD 239. dec.247Vénusz/Jupiter együttállás
Betlehemi csillagi.e. 8-7ÚR/AD 239/240247Szaturnusz/Regulus együttállás
Keresztrefeszítés évei.sz. 26ÚR/AD 273. márc. 21.
Pénteki napon
Jézus 33. életévében
247273. március 21: Telihold (Nissan 14)
Megerősítő jelenség:
272. nov. 08. - Napfogyatkozás Jeruzsálemben
Tetrarchia évei.sz. 293ÚR/AD 540247i.sz. 540-es napfogyatkozás
Niceai zsinati.sz. 325ÚR/AD 572247i.sz. 572: tavaszpont 3 nappal elcsúszva
Korai hun/avar korszaki.sz. 380ÚR/AD 630247
Kései hun/avar korszaki.sz. 420ÚR/AD 670247
Attila halálának évei.sz. 453ÚR/AD 700247
Utolsó konzuli évek / Világéráki.sz. 536-541ÚR/AD 783-788247

 

209. oldal

Az időskála ábrája túlnyúlik a oldalon, csúszka segítségével lehet jobbra-balra mozgatni. Felül a téves idővonal, alul a helyes látható. A 247 évtől eltérő csúszások jelezve vannak.

 


5. Megoldatlan kérdések köre


210. oldal

Az itt tárgyalásra kerülő kérdésekre korábban nem biztos, hogy korrekten, jól követhetően lehetett volna válaszolni, mivel a szükséges információk, bizonyítások, amire építeni lehetett, csak a végére tisztázódtak, gyűltek össze. A kérdések köre természetesen még bővülhet a folytatódó kutatások által.

 

1. Hol jelenik meg a 247 valós számértékként?

 

A 247-es szám először a téves kronológiában jelenik meg, mint az arszakida birodalom érájának induló éve és lett az elmélet alapszáma.

Másodszorra, látszólag ettől függetlenül az i.sz. 531-ig tartó Cirill-féle húsvéttáblában, mint a kopt/Diocletianus éra 247-ik éve. A többi 247-es értéket az elmélet találta meg különböző összefüggésekben.

Már igazolódott, hogy a Cirill-tábla 247-e egyben a Diocletianus uralkodásának valódi kezdete a helyes kronológiában, azaz ÚR/AD 531.

Ugyanakkor ez az a 247, ami hátravitte a római kort és az arszakida időszámítás kezdetét, azzal a mozdulattal, hogy 284-re tették Diocletianus uralkodásának kezdetét.

 

211. oldal

2. Valóban 247 évvel módosították a korszakot vagy más érték is szóba kerülhet?

 

Elvileg lehetséges más érték is, de igencsak kicsi a valószínűsége. Ennek kizáró oka, hogy a kronológiai sarokpontok 247 éves távolságai gyakorlatilag kizárják más érték jelenlétét.

Jó példát szolgáltat erre a Diocletianus uralkodása alatt történt fogyatkozás. A napfogyatkozásnak és a tetrarchia évének kapcsolatáról szóló forrás eredetisége és hitelessége nem kérdőjelezhető meg.

A fogyatkozást pedig a jelenből kiinduló, matematikára épülő csillagászati számítások teszik 540-re, függetlenül a történelmi forrástól.

Pontosan 247 éves különbséggel a mai 293-as évszámhoz képest. Ha más lenne ez az érték, akkor itt mindenképp jelentkeznie kellene.

 

212. oldal

3. Hogyan kaphatták meg a 247-es számot a Cirill-tábla alkotói?

 

Nagy valószínűséggel két szám különbségéről van szó. A 284 adott volt, mint a kopt éra és a mai időszámítás különbsége. A másik érték pedig az 532-es ciklus lesz, és már említve lett, ha valaki huncutkodni akarna az időszámítással, legkönnyebben az 532-vel tehetné meg. Miről is van szó:

A hét napjai 7x4=28 éves ciklusokban megismétlődnek. Ezt általában napkörnek nevezik. A holdkör, ismertebb nevén a Metón-ciklus 19 évből áll, ami után a Hold fázisa az évnek ugyanarra a napjára esik. Minden 19x28=532-ik évben a Hold fázisai ugyanarra a napra és azonos dátumra kerülnek. A ciklust annus magnus-ként szokták emlegetni, azaz magyarul a nagy év-nek.

Tény, a 284-es és a 247-es évszámokat a nagy év 532-es ciklusa mintha keretbe foglalná. Az ismétlődő év az 532-284=248-ik lesz a kopt/Diocletianus érában, ami 284+247=531 után kezdődik. Ha a két éra 284-es különbsége más lett volna, akkor annyival változott volna a 247-es szám is.

Ugyanakkor a helyes kronológiában Diocletianus első éve ÚR/AD 531-re kerül és nem 532-re. Az úgynevezett nagy év ciklusával nem egyeznek az évszámok.

 

213. oldal

4. Létrejöhetett-e jóhiszemű tévedésként a 247 éves elcsúszás?

 

Elvileg igen. Végül is Dionysius gondolhatta 525+247= ÚR/AD 772-ben, hogy a kopt érát valóban Diocletianus uralkodásától számolták.

Alkothatott egy húsvéttáblát is, de az semmiképp sem lehet azonos azzal, amit ma ismerünk. Anakronizmus lenne 772-ben, mert - egyéb problémák mellett - időben még nem létező nulla számértéket tartalmaz.

Már volt szó a Dionysius-féle húsvéttáblák utólagos módosításáról, amit a XIII. századra testáltunk. A táblát - valószínűleg a pánik időszaka után - átszerkesztették, úgy, hogy a 247-ik évnél legyen vége. Ez a válasz arra a kérdésre is, hogy az elcsúszások 247-es értéke miért egyezik a tőlük független Cirill-tábla 247-es évszámával.

A gondolat továbbvitele: mivel az elmélet szerint, mind a Cirill-tábla, mind a Dionysius-táblák utólagos alkotások - hamisítványok - nem követünk el nagy hibát, ha nélkülük vizsgáljuk meg a megcsúszott kor történelmi eseményeit.

Szinte azonnal rájövünk, hogy Dionysius Exiguus argumentumainak Diocletianus 284-re helyezésén kívül nincs más valós hatása a kronológiára. Igaz, ez a gonosz tett csúnyán megkavarta az elmúlt évszázadok históriásainak dolgát, de a többi csak következménye az áthelyezésnek. A Cirill-tábla 247-e semmit sem befolyásoló információ a kronológia számára.

 

214. oldal

5. Mindezek ellenére lehetséges-e, hogy a valóban megtörtént históriai események nem a kronológia szerinti időpontjuknál következtek be?

 

A kérdés mindenképp jogos, a kopt éra 247-es évének és Diocletianus uralkodásának első évének véletlen találkozása miatt - az ÚR/AD 531-ik évben. Ez a véletlen ráadásul több kérdést is generálhat.

Elméletileg elképzelhető, hogy a kronológia építése során - jóhiszeműen - összevontak vagy megosztottak eseményeket, éveket. Például, ha egy adott évszámú időszakon belül kellett elrendezni nagyobb, vagy kisebb időtartományhoz tartozó eseményköröket.

Az elméleti felvetésben az a megdöbbentő, hogy egy esetben meg is megtörtént a sötét középkornak nevezett időszakban, ahol mintegy 500 éves időszakaszba csak 250 évnyi valós történelem került beépítésre.

A csillagászat által igazolt kronológiai sarokpontok bizonyos korlátokat képeznek a feltételezés gyakorlati megvalósításában és az ilyen szintű láthatatlanságában. Viszont lehet hozzá alkotni egy újabb összeesküvés-elméletet.

 


6. Összefoglaló megállapítások


215. oldal

A fejezetben a következő kérdésekre kerestük a választ:

1. Mi volt az a konkrét esemény, aminek helyét meghatározva megtörtént a hátracsúszás?

2. Ha a gondolat szerint Jézus AD 1-ben született, akkor miért került mégis hét évvel korábbra?

3. Hogyan került hátrébb a római korszak és miért pont 247 évet?

4. Mindenhol 247 évnyi elcsúszás tapasztalható?

 

216. oldal

1. Az esemény, aminek helyét meghatározva megtörtént a hátracsúszás:

1. Dionysius Exiguus Diocletianus uralkodásától számolt évekként azonosítja a koptok éráját, amivel a kopt/Diocletianus éra 1-es évszámához rendeli a császár uralkodásának első évét.

2. Tévedésből az ÚR/AD 284. évhez. Diocletianus uralkodásának első éve az a históriai esemény, aminek 284-hez helyezése 247 évvel hátrébb vitte az egész római kort, minden eseményével együtt.

3. Nem Augustus korát illesztették tévedésből az 1-es évszámhoz, hanem Diocletianus korát a 284-ik évhez.

4. Ezen a ponton kapcsolja össze a római kort az új időszámítással a mai kronológia kiépítésének legkorábbi dokumentuma - a Dionysius-féle húsvéttábla és argumentumai.

 

217. oldal

2. Miért került Jézus születése mégis hét évvel korábbra?

1. Mert sohasem keresték, hogy valójában mikor volt. Ez egyértelmű volt a Jézus születésétől számolt érában. Az időszámítás első évében.

2. A kronológiát valójában Diocletianus uralkodásához viszonyítva építették fel. Az egyéb események pedig kerültek, ahová kerültek, a különböző forrásokhoz és egymáshoz igazodva.

3. Így került Augustus császár kora oda, ahová, és természetesen népszámlálásának éve is.

4. Csak az utóbbi időben derült ki, hogy Jézusnak Heródes i.e. 4-re jelzett halála előtt kellett megszületnie - Flavius műve alapján.

 

218. oldal

3. Hogyan került hátrébb a római korszak és miért pont 247 évet?

1. Diocletianus uralkodásának első évének AD 284-re helyezése tette hátrébb pontosan 247 évvel az egész római korszakot, akármikor is lépett trónra.

2. A 247 évet azok a tapasztalati tények igazolják, amikre számos különböző példát találtunk, kezdve a betlehemi csillaggal és folytatva az arszakida éra időszámítás előtti 247-es kezdőévével.

3. A korszak hátrébb tolódása mindig is 247 év volt. Ezt egy 247 évvel későbbi napfogyatkozás igazolja.

4. Egy forrás a tetrarchia évére - i.sz. 293-ra - egy teljes napfogyatkozást jelez. A megfelelő napfogyatkozást 247 évvel később - ÚR/AD 540-ben találtuk meg. Pontosan 247 évvel később a mai helyétől.

 

219. oldal

4. Mindenhol 247 évnyi elcsúszás tapasztalható?

1. A különböző, korban egymáshoz nem kapcsolódó kultúrkörök érai nem azonos időbeli távolsággal mozdultak el.

2. Mivel csillagászati eseményekhez igazították a kapcsolódási pontokat, így nem a valós eseményt adták meg, hanem amit ott, éppen megfelelőnek találtak.

3. A babilóniai-asszíriai fogyatkozások egységesen 231-233 évvel jöttek előre. Így a Mezopotámiához köthető korszak csak kb. 232 évet csúszott hátra.

4. Ugyanakkor a görög olimpiai éra fogyatkozásai között már nem egyértelmű az időbeli távolság. A halüszi csata fogyatkozásnál 261 év a távolság. A többi fogyatkozásnál viszont felfedezhető egy kb. 240 évnyi eltérés.

 

220. oldal

Megoldatlan kérdések körének összefoglalója:

1. A mai, téves időszámításban a 247-es szám csak az arszakida időszámítás kezdőéveként és a kopt időszámítás 247-ik éveként jelenik meg. A többi 247-t az elmélet találta meg különböző összefüggésekben.

2. A római kor 247-től különböző évszámú elmozdulását kronológiai sarokpontok nem engedik.

3. A 247-es szám az 532 és a 284 kapcsolatából eredhet. Csak akkor kaptak volna 247-től különböző értéket, ha a 284 helyén más szám állna.

4. Dionysius Exiguus jóhiszemű tévedése a kopt/Diocletianus érával kapcsolatban elképzelhető, de a ma ismert húsvéttábla létrehozása már nem, az anakronizmusok miatt.

5. Azt a feltételezést, hogy a valóban megtörtént históriai események mégsem a téves, illetve a helyes kronológia szerint következtek be, a kronológiai sarokpontok kétségessé teszik.

 


7. Lezáró gondolatok


221. oldal

Akárhogy forgatom a gondolataimat az elméletem jövője körül, mindig ugyanoda lyukadok ki. Ez az elmélet a történelem és a társtudományok szaktudósai számára óriási lehetőséget adna, hisz újra kell építeni a kronológiát és valószínűleg a saját őstörténetünket is. Új kutatások, felfedezések, új gondolatok kifejtése mellett pályázati forrásokon keresztül anyagiakban is gyümölcsöző lehet kutatói számára.

Humorra hangolva: ha ezt lehetőséget a történelmet kutatók, tanítók kihagyják, akkor azt javaslom a gyermekes szülőknek, kezdjenek aláírásgyűjtésbe, hogy vegyék ki a történelmet a tanított tárgyak közül, mert elképesztő élhetetlenségről tesznek tanúbizonyságot. A gyerekeket pedig nem bölcs dolog élhetetlen emberek közelébe engedni, mert példájuk kerülendő életfelfogás irányába terelheti őket.

Tudom, nagy bátorság kell, hogy ezen az úton el merjen indulni bárki. A „nem fogadom el” álláspont igencsak jellemző ezen a tájon, ha indokolt, ha nem. Lehetne idézni különböző ideillő mondásokat, pl „gyáva népnek nincs hazája” vagy „bátraké a világ”, ha félelem gyengíti a belső késztetést, ami tetterőt és önbizalmat adna, nem sokat segít, de higgyék el, ez a jó út, csak rá kell lépni. A többi már nem lesz olyan nehéz.

 

222. oldal

Talán az sem véletlen, hogy most íródott meg ez az elmélet. Az emberiség tanultabb feléből egyre többen fordulnak el az aktív vallásgyakorlástól. Már elégtelennek találják azokat az ígéreteket, amit a mai kereszténység nyújt nekik. A legtöbb embernek, ennek ellenére, szinte ösztönből fakadó igénye van rá, ezért sokan keresnek maguknak más utakat, néha furcsa hitvilágba merülve.

Azt is el kell fogadnunk, hogy a hitélet nagy tanítói, a próféták igyekeztek az emberiséget jó irányba terelni. Mindegyik. Arról már nem tehetnek, hogy a különböző társadalmi berendezkedések, berögződött ősi szokások és eltérő értékítéletek miatt feloldhatatlan feszültségek vannak a kultúrák és érdekek között. Karakteres példa rá több vallás szent városa, Jeruzsálem, amiből jó volna legalább három, jó messze egymástól.

A tudásunk gyarapodása arra biztat, talán újra kellene gondolni azokat az elveket, amit az egykor élt, de az általunk megismert világból még sokkal kevesebbet ismerő tanítók megalkottak, kimondtak. A világvallásokból is több van, de elfogadják, hogy egy Teremtő van. Ebből fakadó következtetés, hogy egyik sem tudta úgy megfogalmazni létezésünk titkát és alaptételeit, hogy azok mindenütt érvényesek, illetve egészségesen működőek legyenek.

Jó lenne valami új, valami egyetemes gondolat. Ennek az egyetemes gondolatnak a magvai már el lettek ültetve, de legyen ez egy másik gondolatfolyam alapja.

 

 


 

 

TARTALOMJEGYZÉK

 

Az elmélet oldalai

Rendhagyó utószó

I. Időszámításunk kérdőjelei

II. A valódi időszámításunk

III. A valódi betlehemi csillag

IV. Misztikumok, összefüggések, elemzések, feloldások

V. A valódi Dionysius-i húsvéttábla

VI. A valódi Úr Jézus Krisztus

VII. Kérdések, válaszok, gondolatok


Az ókori csillagászat és a helyes kronológia

VIII. A nap- és holdfogyatkozásokról

IX. Mezopotámiai kultúrkör fogyatkozásai

X. A görög olimpiai éra fogyatkozásai

XI. Róma kultúrkörének fogyatkozásai

XII. Az arszakida időszámítás fogyatkozásai


Kiegészító anyagok

VALÓDI ŐSTÖRTÉNETÜNK: KIK VAGYUNK?

DIONYSIUS - EREDETI LATIN NYELVEN

ÖSSZEHASONLÍTÓ KRONOLÓGIA

MÁRCIUS 21 VAGY MÁRCIUS 25?

FORRÁSJEGYZÉK


Fórumok

Szerzői megjegyzések, hírek, újdonságok

Olvasói hozzászólások


Egyéb oldalak

Kérés az olvasóhoz

Statisztika

Társoldalak

Elérések

Regisztráció

Adatkezelési tájékoztató


 

 

 

Nyirkai jóslat Vendégként 19. 2020.04.10. 16:33 

Egy érdekes részletet találtam a Nyirkai jóslatban:

A tevék magyar hajcsárai Manó bőrét húzzák Krisztus képérehogy megtévesszék a népet, és aranyra válthassák a félhold csillogását.



A szerző 13. 2020.01.13. 07:26 

Az utóbbi hónapokban több előadást tartottam és számos, építő beszélgetésben volt részem szakmabeli ismerősökkel. Ennek hatására az elméletben - mind struktúrában, mind tartalmában - komoly változtatásokra került sor. Plusz, egy teljesen új fejezet került be az elmélet végére, Kérdések, válaszok, gondolatok címmel. 

Az elmélet első néhány fejezetében a bizonyítás arra korlátozódott, hogy a 247 éves elcsúszás megtörtént. Az új fejezetnek lett tiszte, hogy választ próbáljon adni arra, hogyan is történt és mi volt az a konkrét esemény, ami meghatározta 247 éves csúszást.

Köszönet az előadásokon résztvevőknek és a beszélgetőpartnereknek, hogy kérdéseikkel, fennakadásaikkal, néha csak értetlenkedő tekinteteikkel utat mutattak az elméletem fejlesztésében.



 
STATISZTIKA
TÁRSOLDALAK
ELÉRÉSEK
REGISZTRÁCIÓ

Felhasználónév:

Jelszó:


 

Ma érvényes évszámok


Jelenlegi

:

2020

Etióp

:

2012

Kopt

:

1736

Iszlám

:

1441

Perzsa

:

1399

Zsidó

:

5780

Indiai

:

1942

Bizánci

:

7528

Örmény

:

1468


Az évszámok a számítógép dátumbeállításához igazodnak.

 

Téves évszámok


Jézus születésétől számolt (i.e.7)

TévesHelyes

2027

1780

Arszakida éra

TévesHelyes

2267

2020

Szeleukida éra

TévesHelyes

2331

2084


Az évszámok a számítógép dátumbeállításához igazodnak.

 

Civilizációk téves évszámai


Róma alapításától számolt évek

TévesHelyes

2773

2526

Egyiptomi Nabú-nászir-éra

TévesHelyes

2767

2520

A görög olimpiai éra

TévesHelyes

699 ol. 0 év

634 ol. 0 év


Az évszámok a számítógép dátumbeállításához igazodnak.

 

Fontosabb évszámok


Az újTörténelmi eseményekA régi
ÚR e. 516A görög időszámítás kezdeteBC 776
ÚR e. 252A marathoni csataBC 490
ÚR e. 242A thermopülai csataBC 480
ÚR e. 209A szalamiszi csataBC 449
ÚR e. 190A peloponnészoszi háborúBC 431
ÚR e. 75Nagy Sándor halálaBC 323
ÚR e. 65Szeleukida időszámításBC 312
ÚR/AD 1Arszakida időszámításBC 247
ÚR/AD 175Spartacus rabszolgafelkeléseBC 73
ÚR/AD 203Julius Caesar naptárreformjaBC 45
ÚR/AD 204Julius Caesar halálaBC 44
ÚR/AD 220Római császárkor kezdeteBC 27
ÚR/AD 239Augusztus népszámlálásaBC 08
ÚR/AD 247Mai időszámítás előtti 1. évBC 01
ÚR/AD 248Mai időszámítás szerinti 1. évAD 01
ÚR/AD 531Diocletianus császár ur.AD 284
ÚR/AD 572Niceai zsinatAD 325
ÚR/AD 622Hidzsra (Mohamed futása)ugyanaz
ÚR/AD 642Római Bir. kettészakadásaAD 395
ÚR/AD 700Attila halálaAD 453
ÚR/AD 723Az ókor végeAD 476
ÚR/AD 774Justinianus császár ur.AD 527
ÚR/AD 784Római időszám. megszűnéseAD 537
ÚR/AD 800Nagy Károly megkoronázásaugyanaz

 
 
A könyv címlapja

 

Unsoft.hu


Levél a webmesternek

 
  Az ELTÉVEDT IDŐSZÁMÍTÁS és a betlehemi csillag
  GONDOLGOK
  FORRÁSOK
  www.kisbiro.hu: Közhírré tétetik!
  Szekeres Anna Fotó
  Mocsáry Évelőkertészet
  Mlinkó István Általános Iskola, Eger
  Elektro-Tec, Gyöngyös
  Ősmagyar nyelvek
  Eurochess - ONLINE SAKKISKOLA
  Heves megyei sakkélet
  Gyöngyösi ENERGIA SC sakkegyesülete
  Meglátások
  Boricsev Oleg
  Mellár Mihály: Atlantisz - hol volt, hol nem volt
  Szekeres Sándor: Munkahelyek és a népességcsökkenés
  A gyöngyösi Ringsted utca oldala
  Évelő növények, évelő virágok
  Dionysius Exiguus latin nyelvű munkái
  UNIX-időbélyeg kiszámítása
  Szekeres Sándor: Egyszerű játékok a sakktáblán
  Szkíta Főnix
  The Scythian Phoenix
  Eurochess - ONLINE CHESS SCHOOL
  Chess Quotes
  Laws of Chess
  Chess piece names
  Sakk aranyszabályok
  PGN Specification and Implementation Guide
  PGN kódok jelentése (ENG/HUN)
  Chess Glossary
  Sakk kifejezések szótára
  Sakkfigurák nevei más nyelveken
 

Szekeres Sándor

Az ELTÉVEDT IDŐSZÁMÍTÁS

és a betlehemi csillag

A könyv a múlt és a jelen sérthetetlen dogmáit kérdőjelezi meg, fájdalmas sebeket szakitva fel a társadalmi közérzeten, mind a hétköznapokra, a tudományos életre és a hit világára vonatkoztatva. Megtalálta a valódi betlehemi csillagot, szó lesz a történelmi, a pártus Jézusról, a valós keresztrefeszítéséről és egy szörnyű végű összeesküvésről, aminek egyik következménye a téves időszámításunk és a kronológiánk sötét középkora. Talán nem is véltetlen, hogy most íródott meg a könyv - írja - ismét az útkeresés korában járunk. Létezésünk és hitvilágunk alapjai esnek szét, új kérdések jönnek, új válaszok kellenek. Ezek alapjait érinti meg ez az írás, új szemléletet adva eddig érinthetetlennek gondolt tabuknak.