Szekeres Sándor

Az ELTÉVEDT IDŐSZÁMÍTÁS és a betlehemi csillag

 

 

 

Utolsó módosítás:2020.10.12. 10:10

Dionysius Exiguus latin nyelvű táblázata és írásai

A szöveg eredetileg Rodolphe Audette gondozásában jelent meg. Az eredeti oldalon már nem elérhető. A jelenlegi forrás, ahonnan az anyagot átvettem: http://intergravissimas.com/denys.html.

1. A húsvéttáblázat


DIONYSIUS EXIGUUS EREDETI LATIN NYELVŰ HÚSVÉTTÁBLÁZATA

Az első 19 éves tábla Alexandriai Cirill táblázata. Alatta Dionysius Exiguus által továbbszámolt öt darab 19 éves táblázat. A nagy 'B'-vel kezdődő számok a szökőévek.

1. oszlop: az évek szám a Krisztus születése szerint,
2. oszlop: az indictio ciklusok számai (I-től XV-ig), a húsvétszámításhoz nem kell
3. oszlop: az epakta, (vagyis, március 22-én hány napos az újholdciklus),
4. oszlop: a concurrent, azaz március 24-e hányadik nap a héten (1-től 7-ig),
5. oszlop: a holdi ciklus száma (1-től 19-ig),
6. oszlop: a március 21-e utáni első telihold napja,
7. oszlop: a telihold utáni első vasárnap, a húsvét napja,
8. oszlop:- a húsvét napján a holdciklus kora,

 

CYCLUS DECEMNOVENNALIS DIONYSII

Incipit cyclus decemnovennalis, quem Graci Enneacaidecaeterida vocant, constitutus a sanctis Patribus, in quo quartas decimas paschales omni tempore sine ulla reperies falsitate; tantum memineris annis singulis, qui cyclus luna et qui decemnovennalis existat. In prasenti namque tertia indictio est, consulatu Probi junioris, tertius decimus circulus decemnovennalis, decimus lunaris est.


 


2. Argumenta Paschalia


ARGUMENTA PASCHALIA

Incipiunt argumenta de titulis paschalibus Agyptiorum investigata solertia ut prasentes indicent.

 

Argumentum primum. De annis Christi.
Si nosse vis quotus sit annus ab incarnatione Domini nostri Jesu Christi, computa quindecies XXXIV, fiunt DX; iis semper adde XII regulares, fiunt DXXII; adde etiam indictionem anni cujus volueris, ut puta, tertiam, consulatu Probi junioris, fiunt simul anni DXXV. Isti sunt anni ab incarnatione Domini.

Argumentum II. De indictione.
Si vis scire quota est indictio, ut puta, consulatu Probi junioris, sume annos ab incarnatione Domini nostri Jesu Christi DXXV. His semper adjice III, fiunt DXXVIII. Hos partire per XV, remanent III. Tertia est indictio. Si vero nihil remanserit, decima quinta indictio est.

Argumentum III. De epactis.
Si vis cognoscere quot sint epacta, id est adjectiones lunares, sume annos ab incarnatione Domini nostri Jesu Christi, quot fuerint DXXV. Hos partire per XIX, remanent XII. Per XI multiplica, fiunt CXXXII. Hos item partire per XXX, remanent XII. Duodecim sunt adjectiones lunares.

Argumentum IV. De concurrentibus.
Si vis scire adjectiones solis, id est concurrentes septimana dies, sume annos ab incarnatione Domini quot fuerint, ut puta DXXV; per indictionem tertiam et annorum qui fuerint quartam partem semper adjice, id est, nunc CXXXI, qui simul fiunt DCLVI. His adde IV, fiunt DCLX. Hos partire per VII, remanent II. Dua sunt epacta solis, id est concurrentes septimana dies, per suprascriptam indictionem, consulatu Probi junioris.

Argumentum V. De cyclo decemnovennali.
Si vis scire quotus sit annus circuli X et IX annorum, sume annos Domini, ut puta, DXXV, et unum semper adjice, fiunt DXXVI. Hos partire per X et IX, remanent XIII. Tertius decimus est annus cycli decemnovennalis. Quod si nihil remanserit, IX decima est.

Argumentum VI. De cyclo lunari.
Si vis scire quotus cyclus luna est, qui decemnovennali circulo continetur, sume annos Domini, ut puta, DXXV, et subtrahe semper II, et remanent DXXIII. Hos partire per X et IX, remanent X. Decimus cyclus luna est decemnovennalis circuli. Quoties autem nihil remanet, nonus decimus est.

Argumentum VII. De luna decima quarta in mense Martio.
Si vis nosse quibus annis decemnovennalis circuli Martio mense, XIV luna paschalis incurrat: anno II, V, VII, X, XIII, XVI, XVIII, hos suprascriptos VII annos in Martio mense reperies; residuos vero XII, secundum regulam subter annexam, Aprili mense indubitanter calculabis.

Argumentum VIII. De bissexto.
Si vis scire quando bissextus dies sit, sume annos Domini, ut puta DXXV. Partire hos per IV. Si nihil remanserit, bissextus est. Si I aut II, vel III, remanent, bissextus non est. Ne tibi forsitan aliqua caligo erroris occurrat, per omnem computum per quem ducis, si nihil superfuerit, eumdem computum esse per quem ducis agnosce, ut puta, si per X et IX ducis, et nihil superfuerit, XIX esse; si per XV, quindecimum, et, si per VII, septimum.

Argumentum IX. De luna paschali mense Martio.
Si vis cognoscere quota luna festi paschalis occurrat; si Martio mense Pascha celebratur, computa menses a Septembri usque ad Februarium, fiunt VI. His semper adjice regulares II, fiunt VIII; adde epactas, id est adjectiones lunares cujus volueris anni, ut puta, indictionis tertia XII, fiunt XX; et diem mensis qua Pascha celebratur, id est Martii XXX, fiunt simul L. Deduc XXX, remanent XX; vicesima est in die resurrectionis Domini. Mense Aprili. - Si vero mense Aprili Pascha celebramus, computa menses a Septembri usque ad Martium, fiunt VII. His semper adjice II, fiunt IX. Adde epactas luna anni cujus volueris, ut puta, indictionis IV, XXIII, qui fiunt XXXII, et diem mensis quo Pascha celebramus, id est Aprilis XIX, qui simul fiunt LI; deduc XXX, remanent XXI. Luna XXI est in die resurrectionis Domini.
Si requiras a Septembri usque ad Decembrem, tres semper in his IV mensibus regulares adjicias: in bissexto autem solummodo anno duos regulares suprascriptis mensibus adnumerabis, et pro XXXI die, XXXII annis singulis Decembri mense assumes in fine.

Argumentum X. De die septimana sancta feria paschali.
Si vis cognoscere quotus dies septimana est, sume dies a Januario usque ad mensem quem volueris, ut puta, ad XXX diem mensis Martii, fiunt LXXXIX. His adjicies semper unum, fiunt XC; et semper adde epactas solis, id est concurrentes septimana dies cujus volueris anni, ut puta II, indictionis III, fiunt simul XCII. Hos partire per VII, remanet una: ipsa est dominica paschalis festi. Sic quamlibet diem a calendis Januarii usque ad XXXI diem mensis Decembris, quota feria fuerit, invenies computando, ut regularem unum et concurrentes, qua a Januario mense semper incipiunt, pariter assumas.

Argumentum XI. De luna citimi paschalis.
Si vis scire quota luna sit in XI calendas Aprilis, sume annos incarnationis Domini nostri Jesu Christi, ut puta, DCLXXV. Hos partire per XI, fiunt CX. Partire tricesima, remanent XX: vicesima luna est in XI calendas Aprilis. Si autem VII, septima; si asse, prima.

Argumentum XII.
Si vis nosse diem calendarum Januarii, per singulos annos, quota sit feria, sume annos incarnationis Domini nostri Jesu Christi, ut puta, annos DCLXXV. Deduc assem, remanent DCLXXIV. Hos per quartam partem partiris, et quartam partem, quam partitus es, adjicies super DCLXXIV, fiunt simul DCCCXLII. Hos partiris per VII, remanent II. Secunda est dies calendarum Januarii. Si V, quinta feria; si asse, dominica; si nihil, sabbatum.

Argumentum XIII. De luna calendarum Januarii.
Si vis scire quota luna sit calendis Januarii, scito quotus lunaris cyclus sit, verbi gratia cyclus XV. Tene tibi unum, id est ipsas calendas Januarii, et duces quinquies quinquies decies: faciunt LXXV; quos adjicies super unum, et fiunt LXXVI. Item duces sexies decies quinquies, faciunt XC; quos adjicies super LXXVI, et sic summa numerorum CLXVI; in quibus partiris tricesima, remanent XVI. Sexta decima luna est calendis Januarii, et puncti XVI. Isto modo per XIX cyclos lunares computabis semper, et calendis Januarii, quota sit luna, absque errore reperies.
Dum autem veneris ad XVII cycli lunaris, et duxeris quinquies decies septies, super calendas Januarii, qui faciunt LXXXV, si partiris sexagesima, et adjicies ipsum assem, fiunt LXXXVI. Deinde ducis sexies decies septies, fiunt CII. Eos adjicies super LXXXVI, et fiunt CLXXXVIII. Partire ibi tricesima, remanent IX. Nona luna est calendis Januarii, et puncti XXVI. Sic et in XVIII et XIX cyclo facies. A primo vero cyclo lunari, usque in sextum decimum, non partiris sexagesimam, ne in errorem incidas.

Argumentum XIV. Quota feria luna XIV incidat cycli decemnovennalis anno primo.
Incipit calculatio quomodo reperiri possit quota feria singularis anni decima quarta luna paschalis, id est primi circuli decemnovennalis. Anno primo, quia non habet epactas lunares, pro eo quod cum noni decimi inferioris anni XVIII, et suis XI epactis, addito etiam ab Agyptiis die una, fiunt XXX, id est luna mensis unius integra, et nihil remanet de epactis, et quod in Aprili mense incidit eo anno luna paschalis XIV, tene regulares in eo semper XXXV, subtrahe XXX, id est ipsa luna integra, et remanent V. Quinto die a calendis, hoc est nonis Aprilis, occurrit luna paschalis XIV. Tene suprascriptos V, adde et concurrentes ejusdem anni IV, fiunt IX. Adde et regulares in eodem semper mense Aprili VII, fiunt XVI. Hos partire per VII, id est bis septeni XIV, remanent II. Secunda feria occurrit luna paschalis XIV, et dominicus festi paschalis dies luna XX.
Anno secundo. Item prafati circuli annus secundus, a quo sumunt exordium epacta XI. Incidit in eo anno luna paschalis XIV mense Martii. Tene XXXVI regulares in eo semper, subtrahe semper epactas XI, remanent XXV. Vicesimo quinto die a calendis Martii, quod est VIII calendas Aprilis, occurrit luna paschalis XIV. Tene suprascriptos XXV, adde concurrentes ejusdem anni V, fiunt XXX. Adde semper in fine hujus mensis regulares IV, hos partire per VII, id est septies quaterni XXVIII, remanent VI. Sexta feria occurrit luna XIV paschalis, et dominicus festi paschalis dies luna XVI.
Anno tertio. - Item mense Aprili sape dicti circuli primi anno tertio. Tene semper in eo mense imprimis regulares XXXV. Subtrahe epactas ejusdem anni XXII, remanent XIII. Tertio decimo die mensis, id est idibus Aprilis, occurrit luna paschalis XIV. Tene hos XIII, adde concurrentes VI, fiunt XIX. Adde in Aprili semper inferius regulares VII, fiunt XXVI. Hos partire per VII ter septeni, XXI, remanent quinque. Quinta feria erit decima quarta luna paschalis, et dominicus dies paschalis festi luna XVII. Ita singulis annis a primo usque ad nonagesimum quintum annum calculabis.
Si quando mense Martio XIV luna paschalis incurrit, XXXVI regulares imprimis teneas, ex quibus epactas cujus volueris anni deducas, et concurrentes adjicias, et in fine: semper IV regulares augmentes. Aprili vero mense semper XXXV in capite tene, ex quibus, ut supradictas epactas, et adjectos ejusdem anni concurrentibus suis regulares in fine VII augmenta. Facilius namque et brevius omnia argumenta paschalia calculabis. Hoc tamen praterea lectori sit cognitum, quoties in utrosque menses suprascriptos in prima regula contigerit, ut deductas epactas, amplius a XXX remaneant, dimitte XXX. Quod si unus aut duo, vel amplius superfuerint, tot dies ipsius mensis a calendis Januarii sit luna paschalis XIV. Quando autem (post) deductas epactas infra XXX, ut puta XX, seu amplius minusve remanserit, quod semel in XIX annis accidere manifestum est, XXX die Aprilis erit luna paschalis XIV.

Argumentum XV. De die aquinoctii et solstitii.
Qua die natus est Dominus Jesus Christus secundum carnem ex Maria Virgine in Bethlehem, in qua incipit crescere dies. Aquinoctium primum est in VIII calendas Aprilis, in qua aquatur dies cum nocte. Eodem die Gabriel nuntiat sancta Maria, dicens: Spiritus sanctus superveniet in te, et virtus altissimi obumbrabit te. Propterea quod ex te nascetur, vocabitur Filius Dei. In qua etiam passus est Christus secundum carnem. Solstitium secundum est VIII calendas Julii, quando etiam natus est sanctus Joannes Baptista ex quo incipit decrescere dies. Aquinoctium secundum est VIII calendas Octobris, in qua die conceptus est Joannes Baptista. Et hinc jam minor efficitur dies nocte, usque ad natalem Domini Salvatoris. Ex VIII calendas Aprilis et in VIII calendas Januarii, dies numerantur CCLXXI. Unde secundum numerum dierum conceptus est Christus Dominus noster in die dominica VIII calendas Aprilis, et natus est in III feria XIII calendas Januarii Christus Dominus noster. In die qua passus est, fiunt anni CXXXIII et menses III, qui sunt dies XII CCCCXIIII. Unde secundum numerum dierum ejus stat cum III feria natum, et passum VI feria: natum VIII calendas Januarii, passum VIII calendas Aprilis. Ex quo baptizatus est Jesus Christus Dominus noster, fiunt anni II, et dies numerantur XC, qui fiunt DCCCXX, cum bissextis diebus suis, ac sic baptizatur VIII idus Januarii die, V feria, et passus est, ut superius dixi, VIII calendas Aprilis, VI feria. Cum bissextis diebus suis fiunt simul dies XII CCCCXV, et (ab) VIII idus Januarii in VIII calendas Aprilis dies XC.

Argumentum XVI. De ratione bissexti.
Bissextum non ob illum diem fieri, ut quidam putant, quo Josua oravit solem stare, credendum est: quia dies ille et fuit, et prateriit. Sed ab hoc dicitur bissextus, quod in unumquemque mensem punctus unus accrescit. Punctus vero unus quarta pars hora est. IV vero puncti unam horam faciunt; XII vero puncti III horas explicant. Ergo in VI annis terna hora, qua sunt XII, diem faciunt I, qui addatur Februario, cum VI calendas Martii habuerit, ut in crastino sic habeat. Verbi causa, si hodie VI calendas Martii additur ille dies in IV anno expleto; nihilominus et crastino VI calendas Martii habeatur. Et ideo bissextus dicitur, quia bis VI calendas Martii habet Februarius.
Sex diebus fecit Deus mundum, septimo requievit. Ut ergo plenius intelligatur, computa quot horas habeat unus dies, et divides illas in VII partes, et quantus remanet, exinde sit bissextus. Primum computa dies CCC, quomodo horas habent, decies tricenteni sunt tria millia. Iterum facis: bis tricenteni, sexcenteni: fiunt in tricentis diebus hora III DC. Iterum facis: decies sexageni DC, et bis sexageni CXX. Fiunt ergo in sexagenis diebus hora DCXX. Iterum facis: decies quini L, et bis quini X. Ecce habes in quinque diebus horas LX. Fiunt simul integro anno in diebus CCCLXV hora IIII CCCLXXX, et alias tantas in nocte, fiunt simul dierum et noctium totius anni VIII DCCLX hora. Divide in illas VII partes. Primum facis: septies milleni VII, remanent I DCCLX. Item facis: septies ducenti, fiunt I CCCC, remanent CCCLX. Item facis: septies quinquageni, fiunt CCCL, remanent X. Item facis: septies as VII, remanent III. Ista tres hora faciunt in IV annis diem.

 


3. Liber de Paschate


LIBER DE PASCHATE

PRAFATIO

 

Domino beatissimo et nimium desideratissimo patri, Petronio, episcopo, Dionysius Exiguus.

Paschalis festi rationem, quam multorum diu frequenter a nobis exposcit instantia, nunc, adjuti precibus vestris, explicare curavimus. Sequentes per omnia venerabilium trecentorum et octodecim pontificum, qui apud Nicaam, civitatem Bithynia, contra vesaniam Arii convenerunt, et jam rei hujus absolutam veramque sententiam; qui quartas decimas lunas paschalis observantia, per novemdecim annorum redeuntem semper in se circulum, stabiles immotasque fixerunt, qua cunctis saculis eodem quo repetuntur, exordio, sine varietatis labuntur excursu. Hanc autem regulam prafati circuli, non tam peritia saculari quam Sancti Spiritus illustratione sanxerunt, et velut anchoram firmam ac stabilem huic rationi lunaris dimensionis apposuisse cernuntur. Quam postmodum nonnulli vel arrogantia despicientes, vel transgredientes inscitia, Judaicis inducti fabulis, diversam atque contrariam formam festivitatis unica tradiderunt. Et quia sine fundamenti soliditate non potest structura ulla consistere, longe aliter in quibusdam annis dominicum Pascha et luna computum prafigere maluerunt, inordinatos circulos ordinantes; qui non solum nullam recursus stabilitatem, verum etiam cursum praferunt errore notabilem.

Sed Alexandrina urbis archiepiscopus beatus Athanasius, qui etiam ipse Nicano concilio, tunc sancti Alexandri pontificis diaconus, et in omnibus adjutor, interfuit, et deinceps venerabilis Theophilus et Cyrillus ab hac synodi veneranda constitutione minime discesserunt. Imo potius eumdem decemnovennalem cyclum, qui enneacaidecaeteris Graco vocabulo nuncupatur, sollicite retinentes, paschalem cursum nullis diversitatibus interpolasse monstrantur. Papa denique Theophilus, centum annorum cursum Theodosio seniori principi dedicans, et sanctus Cyrillus, cyclum temporum nonaginta et quinque annorum componens, hanc sancti concilii traditionem, ad observandas quartas decimas lunas paschales, per omnia servaverunt. Et quia studiosis et quarentibus scire quod verum est debet ejusdem circuli regula fixius inharere, hanc post prafationem nostram credidimus ascribendam.

Nonaginta quinque igitur annorum hunc cyclum, studio quo valuimus expedire contendimus, ultimum ejusdem beati Cyrilli, id est quintum cyclum, quia sex adhuc ex eo anni supererant, in nostro hoc opere praferentes; ac deinceps quinque alios juxta normam ejusdem pontificis, imo potius sape dicti Nicani concilii, nos ordinasse, profiteremur. Quia vero sanctus Cyrillus primum cyclum ab anno Diocletiani centesimo quinquagesimo tertio copit et ultimum in ducentesimo quadragesimo septimo terminavit, nos a ducentesimo quadragesimo octavo anno ejusdem tyranni potius quam principis, inchoantes, noluimus circulis nostris memoriam impii et persecutoris innectere, sed magis elegimus ab incarnatione Domini nostri Jesu Christi annorum tempora pranotare, quatenus exordium spei nostra notius nobis existeret, et causa reparationis humana, id est, passio Redemptoris nostri, evidentius eluceret.

Hoc praterea lectorem putavimus admonendum, quod circulus iste nonaginta et quinque annorum, quem fecimus, cum, finito tempore, in id ipsum reverti coperit, non per omnia propositam teneat firmitatem. Nam licet anni Domini nostri Jesu Christi ordinem suum continuata serie custodiant, et indictiones per annos quindecim solita revolutione decurrant, epactas etiam, quas Graci vocant, id est, adjectiones annuas lunares undecim qua triginta dierum fine in se redeunt, fixis regulis invenias adnotatas, decemnovalem quoque recursum, et paschales quartas decimas lunas, easdem omnium avorum revolutione reperias; tamen tenorem similem constantia nequeunt custodire concurrentes dies hebdomadum, et dies Pascha Domini, lunaque ipsius diei dominici. Concurrentium autem hebdomadum ratio, qua de solis cursu provenit, septeno annorum jugi circuitu terminatur. In quo per annos singulos unum numerare curabis; in eo tantummodo anno in quo bissextus fuerit, duos adjicies. Qua causa etiam facit ut non per omnia circulus iste nonaginta quinque annorum suo recursui concordari videatur. Nam cum in cateris annis non dissentiat, in illis solis, in quibus se bissextus interserit, Pascha dominicum cum sua luna vario modo rationis occurrit. Sed hi qui ordine fixo per omnia decurrunt tempora, mobilium casum sua stabili circuitione sine ulla possunt difficultate dirigere. Et ideo post expletionem XCV annorum, cum harum rerum diligens ad exordium redire voluerit, non ad quintum cyclum sancti Cyrilli, quem nobis necessario proposuimus, sed ad nostrum primum vigilanter excurrat; et ordine quo diximus per eos qui firmum cursum retinent, eorum progressum, qui videntur titubare, sustentet.

Illud quoque non minori cura notandum esse censuimus, ne in primi mensis agnitione fallamur. Hinc enim pene cunctus error discrepantia paschalis exoritur, dum temporis initium ignoratur. Nam cum Dominus omnipotens hanc sacratissimam solemnitatem celebrandam filiis Isral, qui ex Agyptia servitute liberabantur, indiceret, ait in libro Exodi ad Moysen et Aaron in terra Agypti: Mensis iste principium mensium, primus erit in mensibus anni. Itemque ibidem: Primo, inquit, mense, decimo quarto die mensis, ad vesperam comedetis azyma, usque ad vigesimum primum ejusdem ad vesperam. In Deuteronomio quoque idem legislator Moyses ita populum de hac re commonet, dicens: Observa mensem novarum frugum, et verni primum temporis, ut facias pascha Domino Deo tuo, quoniam in isto mense eduxit te Dominus Deus tuus de Agypto noctu. Tanta hac auctoritate divina claruit, primo mense, decimo quarto die, ad vesperam, usque ad vegesimum primum, festivitatem paschalem debere celebrari. Sed quia mensis hic unde sumat exordium vel ubi terminetur, evidenter ibi non legitur, prafati venerabiles trecenti et octodecim pontifices antiqui moris observantiam exinde a sancto Moyse traditam, sicut in septimo libro Ecclesiastica refertur Historia, solertius investigantes, ab octavo idus Martii usque in diem nonarum Aprilis natam lunam facere dixerunt primi mensis exordium; et a duodecimo die calendarum Aprilis usque in decimum quartum calendas Maii lunam decimam quartam solertius inquirendam; qua quia cum solis cursu non aqualiter volvitur, tantorum dierum spatiis occursum vernalis aquinoctii consequatur, qui a duodecima calendarum Aprilium die, cunctorum Orientalium sententiis, et maxime Agyptiorum, qui calculationis pra omnibus gnari sunt, specialiter adnotatur. In quo etiamsi luna decima quarta sabbato contigerit, quod semel in nonaginta quinque annis accidere manifestum est, sequenti die dominico, id est undecimo calendas Aprilis luna decima quinta, celebrandum Pascha eadem sancta synodus sine ambiguitate firmavit, hoc modis omnibus admonens, ut ante duodecimum calendarum Aprilium lunam decimam quartam paschalis festi nullus inquireret; quam non primi mensis, sed ultimi, esse constaret.

Sed nec hoc pratereundum esse putavimus, quod nimis errant qui lunam peragere cursum sui circuli triginta dierum spatiis astimantes, duodecim lunares menses, in trecentis sexaginta diebus numerant, quibus etiam quinque dies adjiciunt, quos intercalares appellavit antiquitas, ut solarem annum adimplere videantur; cum diligens inquisitio veritatis ostenderit, in duobus luna circulis non sexaginta dies, sed quinquaginta novem debere numerari. Ac per hoc in duodecim lunaribus mensibus trecentorum quinquaginta quatuor dierum summam colligi, cui epactas Agyptii annuas, id est undecim dies accommodant; ut ita demum lunaris emensio rationi solis adaquetur. Quod verissimum esse atque certissimum, supra scriptorum Patrum sententia comprobatur, qui juxta hanc Agyptiorum calculationem, quartas decimas lunas paschalis observantia tradiderunt. Sed nonnulli tanta subtilitatis, sive potius sanctionis ignari, dum alia supputationis argumenta perquirunt, a veritatis tramite recedunt. Unde plerumque contingit ut quam sape dicti Patres decimam quartam lunam ponunt, eam isti decimam quintam suspicentur; et qua vigesima prima est, vigesimam secundam esse pronuntient. Sed nobis, quibus amor et cura est Christiana religionis, a tantorum pontificum constitutione nulla prorsus oportet ratione discedere; sed prafixam ab his paschalem regulam sincerissima convenit devotione servare.

Quanta vero in Ecclesiis toto terrarum orbe diffusis horum Patrum nitamur auctoritate non labor est ostendere, cum sanctum concilium apud Antiochiam post tempora non ita longe conveniens, eorum primitus definitionem quam de paschali ratione protulerunt nullo modo violandam esse censuerit. Denique in sanctis canonibus sub titulo septuagesimo nono, qui est primus ipsius Antiocheni concilii, his verbis invenitur expressum: Omnes qui ausi fuerint dissolvere definitionem sancti et magni concilii quod apud Nicaam congregatum est, sub prasentia piissimi et venerandi principis Constantini, de salutifera solemnitate paschali, excommunicandos et de Ecclesia pellendos esse censemus, si tamen contentiosius adversus ea qua bene sunt decreta perstiterint. Et hac quidem de laicis dicta sint. Si quis autem eorum qui prasunt Ecclesia, aut episcopus, aut presbyter, aut diaconus, post hanc definitionem tentaverit, ad subversionem populorum et Ecclesiarum perturbationem, seorsim colligere, et cum Judais Pascha celebrare, sancta synodus hunc alienum jam hinc ab Ecclesia judicavit: quod non solum sibi, sed plurimis causa corruptionis ac perturbationis exstiterit. Nec solum a ministerio tales removet, sed etiam illi qui post damnationem huiusmodi communicare tentaverint, damnati sunt, omni quoque extrinsecus honore privati, quem sancta regula et sacerdotium Dei promeruit. His non dissimilia venerabilis papa Leo sedis apostolica prasul, pronuntiat, dicens: Contra statuta canonum paternorum, qua ante longissima atatis annos in urbe Nicaa spiritalibus sunt fundata decretis, nihil cuiquam audere conceditur; ita ut si quis diversum aliquid velit decernere, se potius minuat quam illa corrumpat. Qua si, ut oportet, a cunctis pontificibus intemerata serventur, per universas Ecclesias tranquilla erit pax et firma concordia. Et iterum: In omnibus, inquit, ecclesiasticis causis, his legibus obsequimur, quas ad pacificam observantiam omnium sacerdotum, per trecentos octodecim episcopos Spiritus sanctus instituit; ita ut etiamsi multo plures aliud quam illi statuere decernant, in nulla reverentia sit habendum quidquid fuerit a pradictorum constitutione diversum.

Sufficienter, ut putamus, cunctis indicitur ne deinceps aliter quam a sanctis constitutum est Patribus sacratissimum Pascha celebretur. Quod si testimonia tantorum sacerdotum forsitan quis obstinata mente despexerit, etiam in historia ecclesiastica paria breviter intimata reperiet; multorumque relatione pontificum, et maxime beati Athanasii, cujus supra meminimus, hac eadem vulgata cognoscet. Id ipsum vero Epistola sancti Proterii, Alexandrina urbis episcopi, ad eumdem papam Leonem, pro hac eadem paschali quastione directa, testatur. Quam ante hos annos transferentes e Graco, huic operi adnectendam esse prospeximus. Nec non et argumenta Agyptiorum sagacitate quasita subdidimus, quibus, si forsitan ignorentur, paschales tituli possint facile reperiri; id est, quotus sit annus ab incarnatione Domini, et quota sit indictio, quotus etiam lunaris circulus, sive decemnovennalis existat, caterique simili supputationis compendio requirantur. Orantem pro nobis beatitudinem vestram divina gratia custodire dignetur.

 


4. Epistola Proterii ad Leonem papam


PROTERII, EPISCOPI ALEXANDRINI, EPISTOLA AD LEONEM PAPAM.

 

Domino meo dilectissimo fratri et consacerdoti Leoni, Proterius in Domino salutem

Piissimus et fidelissimus imperator noster Marcianus litteris nuper ad nos venerabilibus usus est, quibus asseruit astimare quosdam non diligenter ascriptam diem festi paschalis, qua per octavam indictionem futuram, Domino prastante, celebranda est. Verumtamen non velut a se commotus hoc indicavit, sed quia scripta tua sanctitatis acceperit. Et pracipiebat oportere nos causam diligenter inquirere, adhibita nimis tenuissima scrutatione, qua multum sollicitudinis ac studii contineret. Quapropter negligendum non fuit, quominus statim negotium ventilarem; quando ex illo jam tempore quo commonitorium tua venerationis accepi, plurimam curam rei hujus habuerim; nunc legales libros inspiciens, nunc antiquorum doctorum instituta contingens; ex quibus possibile est hujusmodi computum investigare solertius. Sumens etiam et centenalem cursum Pascha, descriptum a beatissimo Patre et coepiscopo nostro Theophilo, omnemque decurrens, ita reperi diligenter integreque compositum, ut, quicunque ille sit, auctoritatem scriptura hujus quolibet modo reprehendere ac vituperare non possit. Erat enim inconsequens virum ita vigilantem Deoque charissimum, divinarum etiam ditatum scientia Scripturarum, in negotio tam magno ac necessario, pratermisso diligentia labore, potuisse delinquere. Sed forte, sicut tua sanctitas scribit, mendosi codicis, aut librarii error est; et propterea nos oporteret diem sancta illius festivitatis transferre, quod absit. Celebretur autem ita potius, ut centenarius annorum cursus ejusdem beatissimi Patris nostri et coepiscopi Theophili continet; qui antiquorum paginis omnino concordat, id est, die mensis Pharmothi, juxta Agyptios, qui est VIII calendas Maii. Et nos enim, et tota Agyptia regio, atque Oriens universus, sic ipsum diem celebraturi sumus, Deo prastante.

Ut autem non arbitremur absolute, qua nobis videntur, scribere seu velle firmare, inseruimus etiam causas huic epistola, quibus tua sanctitas forte astimet, non se debere reprehendere Agyptiorum Ecclesia veritatem, qua mater hujusmodi laboris exstitit, diligenterque conscripsit. Olim quidem Dominus per Moysen tempus paschale significavit, dicens: Custodi mensem novorum, primum hunc esse pronuntians; sicut iterum dicit: Mensis iste vobis initium mensium primus erit in mensibus anni; et facies pascha Domino Deo tuo XIV die mensis primi. Sed qui hac per Moysen locutus est Dominus, plenitudo legis existens, quando dignatus est homo fieri, quinta sabbatorum, decima quarta luna mensis primi, in conaculo cum discipulis pascha manducans, paulo post a Juda traditur: et sequenti die, XV luna crucifigitur, id est sexta feria; et ad inferos descendens, ad dispensationes salutis nostra perficiens, vespere sabbati, lucescente dominico, resurrexit a mortuis; in quo die lunam primi mensis juxta Hebraos, exstitisse manifestum est. Nos ergo Christiani, non solum XIV lunam in Pascha requirimus (hoc enim Judai facientes, sine festivitate sunt); sed etiam resurrectionis diem Redemptoris nostri, qui est XVII luna prafati primi mensis novorum, sollicitius observamus. Quod si eodem modo plenilunium semper occurreret, quinta sabbatorum, quando Salvator pascha cum discipulis manducavit, omne tolleretur ambiguum. Quia vero luna circulus ad solis cursum inaqualis est, et XIV luna paschalis in die dominico sape contingit, non est autem possibile tunc festum celebrare; sed nec pridie, sabbato, luna XIII jejunium solvere; in septimanam sequentem differendum est; maxime cum habeamus intra eam XV lunam, quando, sicut scripsit Apostolus, pascha nostrum immolatus est Christus. Decima quarta namque luna primi mensis juxta Hebraos, ut superius dictum est, Jesus pascha typicum manducavit; sequenti vero sexta feria, XV luna, ut ovis occisionis cruci pro nobis affixus est; et vespere sabbati, lucescente dominico, XVII luna, resurrexit a mortuis.

Quia ergo in solemnitate futura paschali, per VIII indictionem, XXII die Pharmothi mensis novorum, qui est XV calendas Maii, occurrit XIV luna die dominico, in septimanam differre convenit subsequentem. Habentes enim intra eam triduanum mysterium, hoc est XV lunam, quando crucifixus est Christus, quartadecima coharentem; nec non et XVI et sequentem decimam septimam; vigesimo quidem octavo die mensis Pharmothi, qui est IX calendas Maii, jejunia solvemus vespere sabbatorum. Sequenti vero lucescente dominico, XXIX die mensis ipsius Pharmothi, qui est VIII calendas Maii, festivitatem sincerissime celebrabimus.

Nam et priscis temporibus, si quando die dominico, decima quarta luna reperta est, in sequentem septimanam est dilata festivitas. Sicut in octogesimo nono et nonagesimo tertio anno a Diocletiani probatur imperio. Sic enim et tunc beatissimi Patres nostri fecisse declarantur (anno Christi 373). In octogesimo nono quidem anno ab imperio Diocletiani, superstite beata memoria Patre nostro episcopo Athanasio, cum XIV luna paschalis XXVIII die mensis Phamenoth, id est, nono calendas Aprilium die, provenisset, die dominico; in subsequentem translatum est hebdomadem; ita ut quinta die mensis Pharmothi, hoc est, pridie calendarum Aprilium, celebraretur Pascha dominicum. In nonagesimo autem tertio anno ab imperio ejusdem Diocletiani, cum XIV luna paschalis XIV die mensis Pharmothi, qui est V idus Aprilis, die dominico contigisset, in sequentem item septimanam dilatio facta est: ita ut dominicum pascha XXI die mensis Pharmothi, qui est XVI calendas Maii, solemniter ageretur. In centesimo quoque tertio anno ab imperio prafati Diocletiani (anno Christi 387), cum luna paschalis decima quarta Pharmothi XXIII die, qui est XIV calendas Maii, esset die dominico superventura; iterum septimana quasita est, et dominicum pascha die mensis ipsius Pharmothi, qui est VII calendas Maii, constat esse celebratum, propter angustiam temporis imminentem. Item cum in centesimo sexagesimo anno (anno Christi 444) a Diocletiani imperio, XIV luna paschalis Pharmothi XXIII die, qui est XIV calendas Maii, occurrerit, tertia feria septimana, et dominicum Pascha XXVIII die mensis ipsius Pharmothi, qui est nono calendas Maii, nos celebrasse meminimus.

Necesse est igitur, in CCLV anno a Diocletiani imperio, in futuro paschali festo indictionis octava, vigesimo secundo die Pharmothi, qui est XV calendas Maii luna decima quarta, occurrente die dominico, in proximam septimanam, juxta pracedentem formam, convenienter extendi, ut XXIX die mensis Pharmothi, qui est VIII calendas Maii, dominicum celebremus Pascha, propter apprehendentem rursus angustiam; sicut Patres nostri fecerunt, decimas quartas lunas occurrentes die dominico, differentes. Nam si XXII die mensis Pharmothi, qui est XV calendas Maii, luna XIV, sicut dixi, sapius occurrente dominico die, Pascha celebremus, inveniemus pridie, id est sabbato, XXI die mensis ejusdem, qui est XVI calendas Maii, XIII luna tunc existente, non rite jejunia solvere. Nec enim in decima tertia luna comeditur pascha. Unde quia XXII die mensis Pharmothi, qui est decimo quinto calendas Maii, dominico die, decima quarta luna contingit; non autem convenit die dominico jejunare, quia hoc Manichaorum est proprium: consequens est in proximam tendere septimanam, intra quam, ut diximus, habemus et XV lunam, quando crucifixus est Dominus, et XVI lunam, simul et XVII lunam, quando resurrexit a mortuis. Ita ut XXVIII die mensis Pharmothi, qui est IX calendas Maii, vespere sabbati jejunia pro more solvamus, et sequenti dominico, XXIX die mensis ipsius, qui est VIII calendas Maii, festum paschale celebremus.

Illud etiam necessario vobis innotescimus, quod in futuro anno CCLXV ab imperio Diocletiani, XIV luna rursus occurrente, XVIII die mensis Pharmothi, qui est XIV calendas Maii, dominicum Pascha XXVIII die mensis ipsius, qui est VII calendas Maii, Deo prastante, celebrabitur.

Sed nonnulli subtilitatem paschalis computi forsitan ignorantes, Judaicis seducti fabulis, astimabunt nos in secundum mensem recedere, si festivitatem eatenus exigamus, nescio prorsus unde hoc asserentes. Nam XIV luna ipsius mensis occurrente XXII die mensis Pharmothi, qui est XV calendas Maii, quomodo querelam sustinebimus, quod in secundo mense Pascha celebremus? Judai namque ignorantes Dominum, tempus quoque Pascha ignorant. Unde sapius a primo mense recedunt, et in XII mense Pascha celebrare se aliquatenus arbitrantur. Sed beatissimi patres nostri cyclum decemnovennalem certius affigentes, quem violari impossibile est, velut crepidinem ac fundamentum, et regulam, hunc decemnovennalem computum statuerunt: non juxta Judaorum nunc indoctas atque ineptas actiones; neque secundum exterorum putativam fictamque prudentiam, sed secundum gratiam Spiritus Sancti instituti, in revolutione sape memorati decemnovennalis circuli decimas quartas paschales lunas diligentius adnotarunt.

His itaque confectis, illud etiam oportet attendere, quod errent nimium qui primi mensis initium lunaris cursus a XXV die mensis Phamenoth, qui est XII calendas Aprilis, omnino esse constituunt: eo quod tunc initium verni temporis, ab his qui hoc invenire valuerunt cum omni diligentia prafixum esse videatur, et manifeste quidem secundum cursum solis, XXV die mensis Phamenoth, qui est XII calendas Aprilis, aquinoctium esse cognoscitur. Sed non oportet ab hoc aquinoctio primi mensis exordium, juxta cursum luna, prorsus affigere. Alioquin per omnia solis circulo luna discursus concordare debuerat. Verum quia cunctis habentibus intellectum certum est quod velocissimum luna motum cursus solis minime consequatur, age jam nunc breviter, Deo prastante, dubios instruamus, quod in secundum mensem nullo modo possimus excedere. Si enim in aquinoctio, id est XXV die mensis Phamenoth, qui est XII calendas Aprilis, juxta cursum luna, mensis constitueretur initium, rationis esset opinari nonnullos, in secundum mensem nos posse recedere. Nunc autem, quia XIV luna primi mensis per octavam indictionem, qua ventura est XXII die mensis Pharmothi, qui est XV calendas Maii, invenitur, certum est quod initium ejusdem mensis primi juxta luna cursum nono die Pharmothi, qui est pridie nonas Aprilis occurrat. Cum ergo decima quarta luna, XXII die mensis Pharmothi inveniatur, qui est XV calendas Maii, dominicum pascha XXIX die mensis ipsius Pharmothi, qui est VIII calendas Maii, celebrantes, in secundum mensem minime recedimus, cum lunam tunc XXI indubitate habeamus. Quomodo igitur excurremus in mensem secundum, quandoquidem initium primi mensis juxta luna cursum, sicut paulo ante dictum est, IX die mensis Pharmothi, qui est pridie nonas Aprilis, existat, et XIV luna, XXII die mensis ipsius, id est XV calendas Maii proveniat? Hoc autem ita declarato, certum est quod in secundum mensem nullatenus excurramus, XXIX die mensis Pharmothi, qui est VIII calendas Maii, dominicum pascha celebrantes.

Cognoscant itaque per tuam sanctitatem, qui in illis partibus ambigunt, quod legitime per octavam indictionem Pascha peragimus. Propterea enim scripsi, Patrum et in hoc ecclesiasticas formulas subsequens, et exinde occasiones rei hujus assumens. Sic namque et pracessores nostri, si quando dubietas orta est, pradicere festinabant, ut ubique consonanter ageretur sancta festivitas. Quod etiam nunc juxta priscam consuetudinem credimus in Domino pradicari in ecclesiis unam fidem, unum baptisma, et unam solemnitatem sacratissimam paschalem ab omnibus Christianis ubique celebrari in Christo Jesu Domino nostro; quia in ipso vivimus, et movemur, et sumus.

Transferre vero hanc epistolam in Latina vocis eloquium, non satis certum esse putavimus; ne forte gracissantes potius apud nos, nec jam valentes hac diligenter exprimere, laderent veritatem, propter informem sermonem atque incongruum, et qui forte non ita possit ardenter scienterque transferri, sicut causa poscebat. Saluta eam, qua tecum est, fraternitatem. Te, qua nobiscum est, salutat in Domino.

 


5. Epistola Dionysii de Ratione Pascha


EPISTOLA DIONYSII DE RATIONE PASCHA.

 

Dominis a me plurimum venerandis, Bonifacio primicerio notariorum, et Bono secundicerio, Dionysius Exiguus salutem.

Observantia paschalis regulam, diu sancto ac venerabili Petronio episcopo commonente, tandem stylo commendare compulsus, omnem deinceps ambiguitatem diversitatis, oppugnantiamque sublatam fore credideram: maxime quod sanctorum trecentorum octodecim antistitum qui apud Nicaam convenerant auctoritatem totis nisibus insinuare curaveram, qui in illo concilio venerando decemnovennalem cyclum regulariter affigentes, quartas decimas lunas paschalis observantia per omnia tempora lege sua revolutionis immobiles adnotaverunt. Sed quoniam sanctitas vestra, orta rei hujus quastione, de archivo Romana Ecclesia, Paschasini, venerabilis episcopi, scripta, quem constat, pro persona beatissimi papa Leonis, sancto Chalcedonensi prasedisse concilio, ad eumdem papam per idem tempus directa nunc protulit, qua sanctis Patribus evidenti ratione consentiunt, hac prasenti indidimus operi: ut hujus etiam viri testimonio niteremur, qui manifesto miraculo venerabilium pontificum paschalia decreta confirmat. Quia vero in scriptis ipsius communium annorum et embolismorum mentio facta est, et a nonnullis hac ratio, qua ex Hebraorum, ut fertur, traditione descendit, magnopere quaritur, scire volentibus utrum huic paterna regula consonare videatur, necessarium duximus et hanc notitiam, ne probetur in aliquo dissidere, coacta brevitate digerere.

Noverimus itaque quia idem decemnovennalis cyclus per ogdoadem et hendecadem semper in se revolvitur. Octo namque et undecim ipse numerus explicatur. Ogdoas ergo, qua incipit a primo decemnovennali cyclo, qui est lunaris decimus septimus, hac ratione peragitur: ut annos primum et secundum communes, id est minores habeat; tertium embolismum, id est majorem; annum quartum et quintum item communes, sextum embolismum, septimum communem, octavum embolismum. Ac per hoc ogdoadis communes anni quinque et tres embolismi jugiter ascribuntur. Communis autem annus duodecim lunares menses colligit, qui dies trecentos quinquaginta quatuor efficiunt. Embolismus autem annus et lunas tredecim, et dies trecentos octoginta quatuor habere monstratur. Item hendecas hac lege decurrit. Incipit a nono cyclo decemnovennali, qui est lunaris sextus; cujus primus et secundus annus communis est, tertius embolismus, quartus et quintus communis, sectus embolismus, septimus et octavus communes, nonus embolismus, decimus communis, undecimus embolismus: sicque hendecas communibus annis septem, embolismis quatuor terminatur. Embolismorum autem ista ratio probatur existere, quia annorum communium videtur damna supplere, quatenus ad solare tempus lunaris exaquetur excursio. Quamvis enim anni solaris circulum per singulos menses luna circumeat, tamen ejus perfectionem duodecim suis mensibus implere non valet. Denique in annis communibus ad rationem solaris anni undecim dies luna deesse cernuntur. In embolismis vero novemdecim diebus eumdem annum videtur solarem luna transcendere. Quapropter ogdoadis et hendecadis annos, juxta prafati circuli ordinem, in medium proferamus, et liquido probabimus per octo annos et undecim luna cursum cum sole contendere, quando tot dies illa colligat quot ille cucurrerit.

In ogdoade diximus quinque annos esse communes, tres embolismos. Quinquies ergo trecenteni quinquageni quaterni, fiunt mille septingenti septuaginta; et ter trecenteni octogeni quaterni, mille centum quinquaginta duo, ac per hoc simul fiunt bis mille nongenti viginti duo. Similiter octo anni solares, si in summam redigantur, id est octies trecenti sexageni quini, et quadrans, faciunt simul bis mille nongentos viginti duos. Simili modo et hendecadis annos, qui sunt communes septem et quatuor embolismi, si in summam ea qua diximus supputatione congesseris, tantumdem pene reperies, quantum undecim solares anni conficiunt, hoc est quater mille quatuordecim. Hac est ergo embolismorum, sicut pradiximus, ratio, ut incrementis suis communium annorum detrimenta compensent.

Sed jam pulcherrimam vobis atque praclaram collectionem ipsius cycli decemnovennalis ostendam, per quam omnem deinceps ambiguitatem, si qua mota fuerit, auferatis: nec sit ita quis nimio stupore perculsus, qui demonstrata sibi veritatis luce non gaudeat, et ignorantia relictis tenebris, tanta rationi protinus non acquiescat. A decima quinta luna paschalis festi, anni, verbi gratia, pracedentis, usque ad decimam quartam sequentis Pascha, si communis annus est, trecentos quinquaginta quatuor dies habebit; si embolismus, trecentos octoginta quatuor. Quod si dies unus plus minusve contigerit, evidens error est. Excepto videlicet anno primo sape dicti decemnovennalis cycli, quem a decima quarta luna Pascha ultimi, id est nonidecimi anni, usque ad decimam quartam ejusdem primi numerare curamus. Propter quod idem ultimus epactas, id est adjectiones lunares, octodenas tunc retinens, primo anno, non undecim, ut in cateris annis fieri solet, sed duodecim dies accommodat. Et quia triginta dierum fine volvuntur, nulla epacta in principio ipsius cycli ponitur, secundus autem annus epactas undecim suspicit: et ideo, sicut diximus, a decima quinta luna Pascha primi cycli, usque ad finem ejus, in communibus et embolismis annis prafixos dies nos invenire non dubium est. Quod si aliter aliquando calculantium imperitia fuerit fortassis expositum, hac observantia ratiocinationis eorum falsitas arguetur.

Atque ut hoc manifestius possit intelligi, prasentis anni exemplo monstremus. Indictio quippe quarta est, et lunaris circulus undecimus; decemnovennalis cyclus decimus quartus. Et quoniam hendecadis sextus annus est, cum embolismum esse necesse est. A decima quinta itaque luna prateriti festi usque ad decimam quartam prasentis, quot sunt dies diligentius inquiramus, et inveniemus procul dubio quando Pascha celebrare debeamus. Transacto anno per indictionem tertiam (in Pascha) lunam decimam quartam nono calendarum Aprilium die, is est vigesimo quarto mensis Martii fuisse, quis dubitet, qui curam hujus rei habere quantulumcunque cognoscitur? Et ideo ab octavo calendarum Aprilium die numerandi sumamus exordium: habemus Martii dies septem, Aprilis triginta, Maii triginta et unum, Junii triginta, Julii triginta et unum, Augusti triginta et unum, Septembris triginta, Octobris triginta et unum, Novembris triginta, Decembris triginta et unum, Januarii triginta et unum, Februarii viginti octo, Martii triginta et unum, Aprilis duodecim dies, quod est pridie idus Aprilis. Fiunt simul trecenti octoginta quatuor. Quod si, juxta eorum definitionem qui lunam aliter quam se veritas habet computant, decimam quartam, non pridie iduum Aprilium, sed tertio iduum demus occurrere, trecenti octoginta tres dies imminuto numero colligentur; quod nullo fieri pacto conceditur. Et ita semper quoties dubitatio talis occurrerit, a decima quinta luna transacta festivitatis, usque in decimam quartam Pascha, quod quarimus, dies sollicite computemus. Et si communis annus est, trecentos quinquaginta quatuor dies; si embolismus est, trecentos octoginta quatuor inveniemus: nec inaqualitas prorsus eveniet, quia regula cycli hujus hac ratione subsistit, cujus enucleatam formulam subjecta descriptione pandemus.

Anno decemnovennali circuli primo, lunaris decimo septimo, a decimo quinto calendas Maii usque in nonas Aprilis, quia communis annus est, fiunt dies trecenti quinquaginta quatuor.

Anno decemnovennalis circuli secundo, lunaris decimo octavo, ab octavo idus Aprilis usque in octavum calendas Aprilis, quia communis annus est, fiunt dies trecenti quinquaginta quatuor.

Anno decemnovennalis circuli tertio, lunaris decimo nono, a septimo calendas Aprilis usqye in idus Aprilis, quia embolismus est, fiunt dies trecenti octoginta quatuor.

Anno decemnovennalis circuli quarto, lunaris primo, a decimo octavo calendas Maii usque in quartum nonas Aprilis, quia communis est, fiunt dies trecenti quinquaginta quatuor.

Anno decemnovennalis circuli quinto, lunaris secundo, a tertio nonas Aprilis usque in undecimum calendas Aprilis, quia communis est, fiunt dies trecenti quinquaginta quatuor.

Anno decemnovennalis circuli sexto, lunaris tertio, a decimo calendas Aprilis usque in quartum idus Aprilis, quia embolismus est, fiunt dies trecenti octoginta quatuor.

Anno decemnovennalis circuli septimo, lunaris quarto, a tertio idus Aprilis usque in tertium calendas Aprilis, quia communis est, fiunt dies trecenti quinquaginta quatuor.

Anno decemnovennalis circuli octavo, lunaris quinto, a pridie calendas Aprilis usque in decimum quartum calendas Maii, quia embolismus est, fiunt dies trecenti octoginta quatuor.

Anno decemnovennalis circuli nono, lunaris sexto, a decimo tertio calendas Maii usque in septimum idus Aprilis, quia communis est, fiunt dies trecenti quinquaginta quatuor.

Anno decemnovennalis circuli decimo, lunaris septimo, a sexto idus Aprilis usque in sextum calendas Aprilis, quia communis est, fiunt dies trecenti quinquaginta quatuor.

Anno decemnovennalis circuli undecimo, lunaris octavo, a quinto calendas Aprilis usque in decimum septimum calendas Maii, quia embolismus est, fiunt dies trecenti octoginta quatuor.

Anno decemnovannalis circuli duodecimo, lunaris nono, a decimo sexto calendas Maii, usque in pridie nonas Aprilis, quia communis est, fiunt dies trecenti quinquaginta quatuor.

Anno decemnovennalis circuli decimo tertio, lunaris decimo, a nonis Aprilis usque in nonum calendas Aprilis, quia communis est, fiunt dies trecenti quinquaginta quatuor.

Anno decemnovennalis circuli decimo quarto, lunaris undecimo, ab octavo calendas Aprilis usque in secundum idus Aprilis, quia embolismus est, fiunt dies trecenti octoginta quatuor.

Anno decemnovennalis circuli decimo quinto, lunaris duodecimo, ab idibus Aprilis usque in calendas Aprilis, quia communis est, fiunt dies trecenti quinquaginta quatuor.

Anno decemnovennalis circuli decimo sexto, lunaris decimo tertio, a quarto nonas Aprilis usque in duodecimum calendas Aprilis, quia communis est, fiunt dies trecenti quinquaginta quatuor.

Anno decemnovennalis circuli decimo septimo, lunaris decimo quarto, ab undecimo calendas Aprilis usque in quintum idus Aprilis, quia embolismus est, fiunt dies trecenti octoginta quatuor.

Anno decemnovennalis circuli decimo octavo, lunaris decimo quinto, a quarto idus Aprilis, usque in quartum calendas Aprilis, quia communis est, fiunt dies trecenti quinquaginta quatuor.

Anno decemnovennalis circuli decimo nono, lunaris decimo sexto, a tertio calendas Aprilis usque in decimum quintum calendas Maii, quia embolismus est, fiunt dies trecenti octoginta quatuor.

 


 

 

Utolsó módosítás:2020.10.12. 09:19

Összehasonlító kronológia

Baloldalon, vastagon kiemelve az Úr időszámítása szerinti évek, jobboldalon a ma érvényes évszámok. Középen, a saját időszámítás szerinti évek vannak feltüntetve, ha ismert.

A görög korszak évszámai


 

Úr. e. 947-937I. e. 1194-1184
A trójai háború hagyományos időpontja.
Úr. e. 900 körülI. e. 1100 körül
A vaskorszak kezdete Göröghonban.
Úr. e. VIII. századI. e X. század
Spárta alapítása
Úr. e. VI. századI. e VIII. század
Athénban megszűnik a királyi hatalom, a társadalom élére a nemzetiségi arisztokrácia kerül.
Úr. e. 529I. e 776
Az első olümpiai verseny, amelyről írásos feljegyzés maradt, később a görög időszámítás támpontja a halüszi csata napfogyatkozása alapján, ami most 261 évvel előbbre kerül. (Úr. 515-re?)
Úr. e. 507I. e. 754
A spártai ephoroszok listájának kezdete.
Úr. e. 436I. e. 683
Az arkhónok választásának kezdetei Athénban az arisztokrácia köréből.
Úr. e. 374I. e. 621
Drakón arkhón működése, az athéni jog rögzítése írásban.
Úr. e. 347I. e.594
Szolón arkhónsága, az adósrabszolgák felszabadítása, teherlerázás.
Úr. e. 324I. e. 585
A halüszi csata. Kronológiai sarokpont. Az új időpont az Úr. e. 324. 05. 23-i napfogyatkozással megerősítve.
Úr. e. 283I. e.530
Spárta létrehozza a peloponnészoszi szövetséget.
Úr. e. 261I. e.508
Kleiszthenész reformjainak kezdete és szerződés Athén és Perzsia között.
Úr. e. 253-246I. e.500-493
Ión városok fölkelése.
Úr. e. 245-201I. e. 492-448
Görög-perzsa háborúk kora.
Úr. e. 248-205I. e.495-452 körül
I. Alexandrosz uralkodása Macedóniában.
Úr. e. 245I. e.492
Mardoniosz perzsa hadvezér sikertelen hadjárata Hellasz ellen, de meghódítja Trákiát
Úr. e. 243I. e. 490
A maratoni csata.
Úr. e. 236/235I. e.483/482
Themisztoklész arkhónsága.
Úr. e. 241.I. e. 480
I. Xerxész vesztes hadjárata; csata Thermopülainál és Szalamisznál tengeri ütközet; Hérodotosz elveszett napfogyatkozása Úr. e. 241. június 15-én.
Úr. e. 231/230I. e. 478/477
Déloszi (attikai-tengeri) szövetség kialakulása.
Úr. e. 224I. e. 471
Themisztoklészt cserépszavazással (obulus) száműzik.
Úr. e. 221 körülI. e. 468 körül
Kimón győzelme az Eurümedón folyónál.
Úr. e. 217I. e. 464
Földrengés Spártában, nagy helóta felkelés, a harmadik messzéniai háború (458-ig. Úr. e. 211-ig )
Úr. e. 214I. e. 461
Ephialtészt meggyilkolják politikai ellenfelei.
Úr. e. 207I. e.454
Az athéni flotta megsemmisülése Egyiptomnál.
Úr. e. 208. 03.13I. e. 449
Artaxerxesz szalamiszi csatája. Hérodotosz másik elveszett napfogyatkozása, Úr. e. 208. 03. 13-án
Úr. e. 201/200I. e. 449/448
Békekötés a perzsák és a görögök között, a Kalliász-féle béke.
Úr. e. III. század körülI. e 5. század közepe
Periklész virágkora Athénban.
Úr. e. 198I. e. 445
Athén és Spárta között harmincéves (Periklész-féle) béke.
Úr. e. 184-157I. e. 431-404
Peloponnészoszi háború Az új időpont Úr. e. 190. március 14-i napfogyatkozással megerősítve.
Úr. e. 182I. e. 429
Periklész halála.
Úr. e. 174I. e. 421
Nikiász-féle béke Athén és Spárta között ötven évre (de 414-re {Úr. e. 167-re} véget ér)
Úr. e. 165I. e. 412
Spárta pénzügyi segítséget kapott a perzsáktól.
Úr. e. 158-120I. e. 405-367
I.Dionüszosz Szirakuza türannosza a szicíliai görögök egyesítésére törekszik; Szicília birtoklásáért harcol a karthágóiak ellen
Úr. e. 157I. e. 404
Athén kapitulációja.
Úr. e. 157-156I. e. 404-403
Harminc zsarnok uralma Athénban.
Úr. e. 156-154I. e. 403-401
Demokrácia visszaállítása Attikában.
Úr. e. 154-153I. e. 401-400
Az ifjabb Kürosz lázadása.
Úr. e. 152I. e. 399
Szókratészt halálra ítélik.
Úr. e. 148I. e. 395
Korinthoszi háború kezdete. Spárta és perzsa támogatású Athén, Théba, Korinthosz, Argosz között.
Úr. e. 140I. e. 387
Békekötés Spárta és Perzsia között.
Úr. e. 131I. e. 378
Athén létrehozza a második tengeri szövetségét.
Úr. e. 124I. e. 371
Leuktrai csata.
Úr. e. 115I. e. 362
Matineiai ütközet.
Úr. e. 110-108I. e. 357-355
Háború Athén és szövetségesei között.
Úr. e. 112-89I. e. 359-336
II. Philipposz uralma Macedóniában.
Úr. e. 91I. e. 338
A khairóneiai ütközet
Úr. e. 90I. e. 337
Korinthoszi szövetség megalakulása
Úr. e. 89-76I. e. 336-323
Nagy Sándor uralkodása
Úr. e. 87I. e. 334
Granikoszi csata
Úr. e. 86I. e. 333
Isszoszi csata
Úr. e. 85I. e. 332
Nagy Sándor meghódítja Szíriát, Föníciát és Egyiptomot.
Úr. e. 84I. e. 331
Gaugamélai csata, Nagy Sándor felveszi az Ázsia királya címet.
Úr. e. 79I. e. 326
Az indiai hadjárat.
Úr. e. 77I. e. 324
Szuzai menyegző.
Úr. e. 76I. e. 323
Nagy Sándor 33 évesen meghal.
Úr. e. 76-54I. e. 323-301
Diadokhoszok (örökösök) háborúinak kora
Úr. e. 68I. e. 315
Szeleukosz Nikotór győzelme, a szeleukida időszámítás kezdete I. e. 312/11 (Úr. 66)
Úr. e. 54-217I. e. 301-30
A Ptolemaiosz dinasztia uralkodása.
Úr. e. 1-Úr. 25I. e. 247-221
III. Ptolemaiosz Eurgetész uralkodása.
Úr. 32I. e. 215
Róma-ellenes szövetség a karthágói Hannibál és a macedón V. Philipposz (Fülöp) között.
Úr. 32-42I. e. 215-205
Az első macedón háború
Úr. 42-55I. e. 205/4-192
Nábisz türannisza Spártában, a helóták egyenjogúvá tétele a spártaiakkal..
Úr. 47-50I. e. 200-197
A második macedón háború.
Úr. 76-79I. e. 171-168
A harmadik macedón háború.
Úr. 79I. e. 168
Püdnai csatában a rómaiak megsemmisítik a makedón birodalmat.
Úr. 193-217I. e. 54-30
VIII Kleopátra uralkodása.
Úr. 217I. e. 30
Kleopátra halálával az utolsó hellenisztikus monarchia, Egyiptom elbukik, a hellenisztikus korszak vége.

 


A római korszak, ősidőktől a császárság koráig


 

Úr e. 8. szI. e. 10.sz .
Első települések a Palatínuson
Úr e. 7. szI. e. 9.sz.
Települések a Capitolium-, Esquilinus-, Quirinalis- és a Viminalis-dombon
Úr e. 6.szI. e. 8.sz.
A Tiberis-folyó menti dombok települései Róma néven egyesülnek.
Úr e. 506AUC. 1I. e. 753
Róma alapításának éve a legenda szerint
Úr e. 503-263I. e. 750–510
A monda szerinti hét király időszaka
Úr e. 263AUC. 244I. e. 510
Az utolsó etruszk király, Tarquinius Superbus elűzése, a mondabeli királykor vége. A római köztársaság és Karthágó közötti (1) szerződés: a Földközi-tenger nyugati medencéjében a kereskedés monopóliumát elismeri Róma, a rómaiak és szövetségesei sértetlenségét a punok.
Úr e. 251-246I. e. 498–493
A latin háborúk végén Róma elismeri a latin városok autonómiáját
Úr e. 247I. e. 494
Kivonulás a Szent-hegyre (Mons Sacer: az Aventinus), a néptribunusi intézmény létrehozása. A plebejus hadsereg megszervezése
Úr e. 204-202I. e. 451–449
A decemvírek bizottságot alakítanak a tizenkét táblás törvény létrehozására
Úr e. 159-149AUC. 348-358I. e. 406–396
Utolsó háború Veii ellen, a rómaiak elfoglalják és lerombolják a várost. Lehetséges az északi terjeszkedés. Megindul a gallok, samnisok népvándorlása.
Úr e. 140I. e. 387
A gallok betörése Itáliába; Brennus elfoglalja és megsarcolja Rómát. (Vae victis! Jaj a legyőzötteknek!)
Úr e. 133-tólI. e. 380-tól
Erős falgyűrű, az újjáépített város hét dombja (Róma) köré
Úr e. 120I. e. 367
A Licinius–Sextius-féle földtörvény, mely kedvez a plebejusoknak. Minden hivatal elérhető a plebejus felső réteg számára (dictator censor,  praetor. papi tisztségek)
Úr e. 107I. e. 354
Római–samnis szövetség a gallok ellen és a szomszédok féken tartására
Úr e. 96-94I. e. 343–341
Az első samnis háború, római győzelem
Úr e. 93-91AUC. 414-416I. e. 340–338
A latin háború
Úr e. 79-55AUC. 428-450I. e. 326–304
A második samnis háború; I. e. 321 / Úr e. 74 római vereség a caudiumi hágónál. „Szégyeniga” alatt vonulhatnak el
Úr e. 79I. e. 326
Poetelius törvénye: az adósrabszolgaság megszüntetése Rómában
Úr e. 65AUC. 442I. e. 312
Appius Claudius cenzorsága. Az első vízvezeték és a capuai országút (Via Appia) építése
Úr e. 59I. e. 306
Róma és Karthágó közötti (3) szerződés
Úr e. 51-43I. e. 298–290
A harmadik samnis háború, római győzelem (a samnis, etruszk, kelta, sabin, lucanus, umber szövetség tagjait külön-külön győzi le). I. e. 295 / AUC 459 / Úr e. 48 béke az etruszkokkal.
Úr e. 40I. e. 287
Hortensius törvénye. A népgyűlés határozatai azonos rangra emelkednek a szenátus határozataival (leges), a patriciusok összeolvadnak a gazdagabb plebejusokkal, kialakul az új uralkodó osztály, a nobilitas.
Úr e. 38-35I. e. 285–282
A kelták elleni harcokkal Róma biztosítja uralmát Közép-Itáliában.
Úr e. 35-25I. e. 282–272
Róma és Tarentum háborúja, amelybe beavatkozik az epirusi király, Pyrrhus
Úr e. 33-25AUC. 475-482I. e. 279–272
Háború Pürrhosz ellen, „pürroszi győzelem” Ausculumnál. Róma győzelme. Harci szövetség Róma és Karthágó között. Tarentum kapitulációja.
Úr e. 18AUC. 489I. e. 265
Az etruszk Volsinii elfoglalása. Róma befejezi Itália meghódítását
 Úr e.17-Úr u. 6AUC. 490-513I. e. 264–241
Az első pun háború; a római hajóhad győz a Mylaenál, Economusnál és Aegatusnál. Karthágó lemond Szicíliáról, így az első római provincia lett.
Úr e. 1I. e. 248
Az arszakida időszámítás előtti első év
Úr u. 1I. e. 247
Az arszakida időszámítás első éve
Úr u. 7I. e. 240
Az etióp időszámítás első éve.  III Ptolemaios naptárreformja, ahol először fogalmazódik meg a szökőnap. Az etiópok időszámításába nem került be plusz 247 év.
Úr u. 10I. e. 238
Szardíniát Rómához csatolják, Korzikát elfoglalják
Úr u. 19-20I. e. 229–228
Az első illír háború, a tengeri kalózkodás megszüntetése
Úr u. 29I. e. 219
A második illír háború
Úr u. 30-46I. e. 218–202
A második pun háború
Úr u. 32AUC. 538I. e. 216
A cannaei csatában a római történelem legsúlyosabb veresége Hannibáltól
Úr u. 37AUC. 543I. e. 211
„Hannibal ante portas”
Úr u. 46AUC. 552I. e. 202
Római győzelem a zamai csatában (202). Karthago lemond Hispaniáról, hadisarcot fizet
Úr u. 33-43AUC. 539-549I. e. 215–205
Az első makedón háború
Úr u. 38AUC. 544I. e. 210
Szicília Rómáé (Szürakuszai és Agrigentum meghódításával)
Úr u. 48-51AUC. 554-557I. e. 200–197
A második makedón háború. A római agresszió a Földközi-tenger keleti térségében. Római győzelem a künoszkefalai ütközetben
Úr u. 56-60I. e. 192–188
A szír (Szeleukida) háború III.Antiokhosz ellen. Róma győzelme a magnesziai csatában. Az apameiai békével Róma a Földközi-tenger keleti medencéjének ura
Úr u. 77-80AUC. 583-586I. e. 171–168
A harmadik makedón háború. Római győzelem a püdnai csatában. Makedóniát római tartománnyá szervezik
Úr u. 94I. e. 154
A luzitánok és a keltibérek felkelése Viriatus vezetésével
Úr u. 99-102AUC. 605-608I. e. 149–146
A harmadik pun háború, Karthágó lerombolása (Cato: „Ceterum censeo Carthaginem esse delendam”) és bevetése sóval. Africa provincia.
Úr u. 102I. e. 146
Korinthosz lerombolása és Görögország meghódítása
Úr u. 112-116I. e. 136–132
Az első szicíliai rabszolgafelkelés Eunus vezetésével
Úr u. 114-115I. e. 134–133
Scipio meghódítja Numantiát (Hispánia), amely 154 óta a Viriatus vezette szabadságharc központja
Úr u. 115I. e. 133
Tiberius Gracchus tribunátusa. A latifundiumok felosztására irányuló demokratikus népmozgalom kezdete. III.Attalosz végrendeletében Rómára hagyja Pergamont
Úr u. 116-117I. e. 132–130
Arisztonikosz felkelése Pergamonban
Úr u. 125-126I. e. 123–122
Gaius Gracchus tribunátusa. Az agrártövény felújítása, mozgalmát leverik
Úr u. 135-147I. e. 113–101
Háború a germán kimberek és teutonok ellen, sorozatos vereségek. Marius hadseregreformja (104) után sikeres visszavágások (102 és 101-ben)
Úr u. 137-143I. e. 111–105
Jugurtha numídiai király elleni háború, római kudarcok, majd Marius befejezi a háborút (106); a királyt kiadják Sullának (105). A jugurthai birodalom keleti részéből: Numidia provincia
Úr u. 157I. e. 91
Livius Drusus Minor a gracchusi tervek felújítása, őt is meggyilkolják
Úr u. 157-159I. e. 91–89
Szövetséges háború, megkapják a polgárjogot (lex Plautia Papiria).
Úr u. 160-164I. e. 88–84
Az első háború Mithridatész ponthusi király ellen Kisázsiában és Görögországban (a polgárháborúk kezdete)
Úr u. 160AUC. 666I. e. 88
Epheszoszi éjszaka: 80000 római lemészárlása Kis-Ázsiában. Sulla sikeres (optimaták) államcsínye, seregével elfoglalja Rómát.
Úr u. 161-166I. e. 87–82
Marius híveinek (a néppártiak) uralma
Úr u. 165-166I. e. 83–82
A második mithridatészi háború
Úr u. 166-169I. e. 82–79
Sulla diktatúrája, az elítéltek listájának kifüggesztése (proscriptio). Végül önként lemond a hatalomról, visszavonul, 78 / 676 / 178-ban meghal.
Úr u. 171-177I. e. 77–71
Pompeius küzdelmei a Marius-pártiakkal Hispániában
Úr u. 174-184I. e. 74–64
A harmadik mithridatészi háború. Lucullus ellen fellázad a hadsereg, a szenátus visszahívja (68-ban); Pompeius vezetésével Róma győz.
Úr u. 175-177AUC. 681-683I. e. 73–71
A Spartacus-féle rabszolgafelkelés.
Úr u. 178AUC. 684I. e. 70
Crassus és Pompeius consulsága, Sulla törvényeit érvénytelenítik (tribunusi hatalom; bírói poszton senatori, lovagi osztozás az utánuk következő censussal; a plebiscitumok törvényerejűek).
Úr u. 181-184I. e. 67–64
Pompeius befejezi a tengeri kalózok elleni hadjáratot; győz keleten és új rendet hoz: új provinciák (Pontus, Szíria és Cilicia) és cliens államok.
Úr u. 185-186I. e. 63–62
Catilina-féle összeesküvés, Cicero leleplezi.
Úr u. 188AUC. 694I. e. 60
Az első triumvirátus: Pompeius, Caesar és Crassus
Úr u. 190-198I. e. 58–50
Caesar Galliai hadjárata
Úr u. 199-203AUC. 705-709I. e. 49–45
Caesar polgárháborúja a Róma feletti hatalomért. 49/ 705/199 január 10-én átkel a Rubicon folyón (alea iacta est).
Úr u. 200AUC. 706I. e. 48
Pompeius veresége Pharszalosznál, Egyiptomba menekül, megölik.
Úr u. 201AUC. 707I. e. 47
Caesar győz a ponthusi Pharnakész felett („Veni, vidi, vici” – jöttem, láttam, győztem).
Úr u. 203AUC. 709I. e. 45
Caesar győz Mundánál Pompeius fiai felett, egyeduralmának kezdete. Örökös dictator, imperator. Juliánus naptár bevezetésének éve.
Úr u. 204AUC. 710I. e. 44
Caesart március idusán meggyilkolják. Örököse Caius Octavianus, a későbbi Augustus császár.
Úr u. 205AUC. 711I. e. 43
A második triumvirátus: Antonius, Lepidus, Octavianus
Úr u. 209-212AUC. 715-718I. e. 39–36
A triumvirek egyezsége Sextus Pompeiusszal, majd összefogásuk ellene
Úr u. 217AUC. 723I. e. 31
Az actiumi tengeri ütközet; Octavianus egyeduralma. 30-ban (Úr 217-ben) Alexandria elfoglalása, Antonius és Kleopátra (36-tól, Úr 223-tól házasok) öngyilkos lesz. Egyiptom római provincia. A császárság kora kezdődik, s tart 476-ig (Úr 723-ig)

 


Róma császárkorának évszámai


 

Úr u. 221AUC. 727I. e. 27
A principátus bevezetése. Octavianus egyeduralkodó a köztársaság leplében, aki formálisan helyreállítja a köztársaságot, valójában minden fontos magisztrátust egyesít személyében (imperator, proconsul, princeps senatus, tribunus plebis, pontifex maximus és egy új méltóság, amelyről a korszak a nevét kapja: princeps populi Romani; hatalmának alapja imperium maius és a tribunicia potestas) majd felveszi az Augustus nevet. Augustus külpolitikájának alapgondolata a Pax Romana.
Úr u. 221-254AUC. 727-759I. e. 27–I. u. 6-ig
Az első időszakban hódító jellegű háborúk (Hispania teljes meghódítása; Alpesek keleti vidéke, Pannonia provincia,  Germania provincia alapítása)
Úr u. 230I. e. 18
Az erkölcsök törvényi szabályozása
Úr u. 231I. e. 17
Róma századévi ünnepségei; általános világbéke kihirdetése (pax Augusta)
Úr u. 235-239I. e. 13–9
Agrippa és/majd Tiberius leigázzák a pannonokat. Kialakul a Duna–Eufrátesz határvonal
Úr u. 239I. e. 9
A Békeoltár (Ara pacis Augustae) fölszentelése a Mars-mezőn
Úr u. 240AUC. 746I. e. 7
Jézus születésének éve
 Úr u.243-245AUC.749-751I. e. 4-2
Heródes halálának valószínűsíthető évei (holdfogyatkozás alapján Úr 242)
 Úr u. 247AUC. 753I. e. 1
A Krisztus előtti időszámítás első éve
Úr u.  248AUC. 754I. u. 1
Augustus uralkodásának 30. éve, amihez Krisztus utáni 1-t rendelték.
Úr u. 251I.sz.. 4.
A sorra elhalt lehetséges utódok helyett Tiberiust adoptálja Augustus, így jelöli követőjévé.
Úr u. 253-261I.sz.. 6–14
Védekező háborúk: pannóniai és illyr lázadás; teutoburgi vereség a germánoktól. Augustus halála, istenné avatása. Katonalázadások (pannóniai és rajnai légiók) 14-ben (Úr 261-ben).
Úr u. 261-284AUC. 767-790I.sz.. 14–37
Augustus halála. A Julius–Claudius-dinasztia (68-ig). Tiberius császár lett (szenátusi határozattal).
Úr u. 261AUC. 757I.sz.. 14
A comitiák megszüntetése, a népet megfosztják tisztviselő-megválasztási jogaitól, a szenátusra ruházzák azt.
Úr u. 273AUC. 746I.sz. 26
Jézus Krisztus keresztrefeszítése
Úr u. 284AUC. 757I.sz. 37
Péter és Márk Jeruzsálemből elindul Rómába, vagyis mártírok útjára lépnek! Az egyiptomi kopt időszámítás első éve, azaz a mártírok éve. A koptok időszámítása nem tartalmazza a plusz 247 évet.
Úr u. 284-288I.sz. 37–41
Caligula ugyan a néppel választatja a tisztviselőket, de megkezdi a principátus hellenisztikus (keleti) jellegű istenkirálysággá alakítását (Caesar és Isten). Megölik Caligulát.
Úr u. 288-301I.sz. 41–54
Claudius az augustusi hagyományokhoz tér vissza. A rendezett közigazgatás mellett kiépülnek udvari hivatalok (benne felszabadított rabszolgái nagy szerepével). Felesége gyilkolja meg (Agrippina) fia érdekében.
Úr u. 301-315I.sz. 54–68
Néró boldog évekkel kezd, majd cezarománia, legyilkoltatja környezetét, rokonságát. Végül öngyilkos lett.
Úr u. 306AUC. 812I.sz. 59
Néró anyjának, Agrippinának halála
Úr u. 315-316I.sz. 68–69
A négy császár éve (Galba, Vitellius, Otho és Vespasianus).
Úr u. 316-343I.sz. 69–96
A Flavius-dinasztia
Úr u. 316-326AUC. 822-832I.sz. 69–79
Vespasianus uralkodása
Úr u. 317AUC. 823I.sz. 70
A zsidók 66-tól tartó felkelésének leverése, Vespasianus fia, Titusz elfoglalja Jeruzsálemet
Úr u. 326-328AUC. 832-834I.sz. 79–81
Titus uralkodása alatt kitör a Vezúv (79, Úr 326), eltemeti Pompejit, Stabiaet, Herculaneumot
Úr u. 328-343AUC. 834-849I.sz. 81–96
Domitianus uralkodása; kezdeti népszerűsége despotizmusba csap át: Dominus et Deus címet követel magának; végül palotaforradalom során meggyilkolják. A skót határfal megépítése (i.sz. 84, Úr 331).
Úr u. 343-439AUC. 849-945I.sz. 96–192
Az adoptált császárok kora: dinasztikus elv helyett az örökbefogadás érvényesült
Úr u. 345AUC. 851I.sz. 98
Nerva princeps a szenátus által, testőrségi lázadás után örökbe fogadja (97, Úr 344) Traianust.
Úr u. 345-364AUC. 851-870I.sz. 98–117
Az első provinciai eredetű, utolsó római hódító császár. A dákok leigázója Dacia provincia. Arabia provincia. Armenia, Assyria és Mesopotamia provincia létrehozása. A Római Birodalom elérte legnagyobb kiterjedését.
Úr u. 364-385AUC. 870-891I.sz. 117–138
Hadrianus feladja a keleti hódításokat, békepolitikát követ. Kiépül a limes (határ) vonala. A császári bürokrácia kiépítése. A közigazgatást az utazó császár ellenőrzi. A zsidók Bar Kochba-felkelésének Hadrianus Jeruzsálem elfoglalásával vet véget.
Úr u. 385-408AUC. 891-914I.sz. 138–161
Békés politikáját folytatja Antoninus Pius.
Úr u. 408-427AUC. 914-933I.sz. 161–180
Marcus Antonius filozófus-császár 169-ig (Úr 416-ig) Verusszal, örökbefogadás révén „testvérével” uralkodott, kettős császárság. Állandó harcokban kell védenie a birodalmat a pártusoktól, hatalmas pestisjárvány készteti békére, majd a germán markomannokkal szemben védekezik. Megkezdődik a hanyatlás fia alatt, aki társuralkodója 176-tól (Úr 423-tól), s akivel a dinasztikus elv érvényesül.
Úr u. 427-439I.sz. 180–192
Commodus Hercules és Mithrasz megtestesülésének képzeli magát, cezaromániás, akivel palotaforradalom végez.
Úr u. 440AUC. 946I.sz. 193
A második négy császár éve, közülük Septimus Severus kerekedik felül (Pannoniából), és dinasztiát alapít: 193–235, (Úr 440-482).
Úr u. 440-458AUC. 946-964I.sz. 193–211
Septimus Severus ötéves polgárháborút követően a parthusok ellen győztes hadjáratot vezet (198, Úr 445). A határőrségből a szenátust háttérbe szorító erő válik. Megszüntetik az adóbérlést és Róma ill. Itália előjogait. Fiai: Caracalla 198-tól (Úr 445-től) első társuralkodója, Geta 209-től Úr 456-tól) a második, de őt megöleti bátyja. 211–217-ben (Úr 458-464-ben) Caracalla császár egyeduralkodó.
Úr u. 459AUC. 965I.sz. 212
Constitutio Antoniniana: egységes jog: megadja a teljes római polgárjogot a provinciák minden szabad lakosának. Harc a Rajnánál az alemannokkal, az Euphrátesznél a parthusokkal; megölik a császárt, Macrinus rövid uralkodása után Caracalla unokaöccsét, a szír napisten papját: Heliogabalust kiáltják császárrá.
Úr u. 465-469AUC. 971-975I.sz. 218–222
Heliogabalus időszakában Baál-kultusz Rómában és nagyanyja befolyása. A testőrgárda végez velük.
Úr u. 469-482AUC. 975-988I.sz. 222–235
Severus Alexander következik, akit anyja irányít. Parthus (231 Úr 478) és markomann (232 Úr 479) harcok után végez velük a fellázadt hadsereg Mainzban.
Úr u. 482-552AUC. 988-1058I.sz. 235–305
A katonacsászárok időszaka: kipróbált helyi hadvezérek, akiket a hadsereg tesz császárrá, majd rövid uralkodás után rendszerint megölik.
Úr u. 482-485AUC. 988-991I.sz. 235–238
Maximinus Thrax, legyőzi az alemannokat. A parthusokat legyőzi az Újperzsa Birodalom, a Szászánidák, már ők fenyegetnek, betörnek Metopotámiába 237-ben (Úr 484-ben).
Úr u. 485-491AUC. 991-997I.sz. 238–244
Az afrikai helytartót, I. Gordianus kiáltották ki császárnak, de fiával együtt megölték, azért 14 éves unokája, III.Gordianus lett az uralkodó, aki leverte Thraxot, a perzsákat gót segédcsapatokkal meg tudta állítani (i.sz. 237 Úr 484).
Úr u. 491-496AUC. 997-1002I.sz. 244–249
Philippus Arabs békét kötött a perzsákkal, de alulmaradt
Úr u. 496-498AUC. 1002-1004I.sz. 249–251
Deciusszal szemben; aki az első keresztényüldözés elrendelője (250), s elesett a gótokkal vívott harcokban.
Úr u. 498-500AUC. 1004-1006I.sz. 251–253
Trebonianus Gallus békét kötött velük.
Úr u. 500-507AUC. 1006-1013I.sz. 253–260
Valerianus folytatja a védekezést keleten, fiát (Gallienust) a nyugati területek társuralkodójává teszi. Apja Észak-Afrikában fogságba esik.
Úr u. 507-515AUC. 1013-1021I.sz. 260–268
Gallienus hadseregreformot vezet be. Sikeresen harcol a germánok ellen, de az egyes tartományok legiói vezéreiket kiáltják ki császárnak (253–268 a harminc zsarnok uralma).
Úr u. 515-572AUC. 1021-1078I.sz. 268–325
Megkezdődik az illír császárok kora.
Úr u. 515-517AUC. 1021-1023I.sz. 268–270
II. Claudius győz az alemannok, majd a gótok ellen, de a pestis végez vele.
Úr u. 517-522AUC. 1023-1028I.sz. 270–275
Aurelianus császár helyreállítja a birodalom egységét; Dominus et Deus (UR és Isten) címet vesz fel, és bevezeti az államvallássá tett császárkultusszal összefonódó napkultuszt. Sol invictus: a legyőzhetetlen Nap.
Úr u. 522-523AUC. 1028-1029I.sz. 275–276
Tacitus császár.
Úr u. 523-529AUC. 1029-1035I.sz. 276–282
Probus követi, megerősíti a dunai és rajnai határvédvonalat.
Úr u. 529-531AUC. 1029-1031I.sz. 282–284
Carus győztes harcokat vív a perzsákkal, de fiaival együtt meggyilkolják őket.
Úr u. 531-552AUC. 1031-1058I.sz. 284–305
Diocletianus birodalmi reformja, decentralizációval könnyít a birodalmi közigazgatás terhein. Tetrarchiát hoz létre (két augustus, két caesar), övé a kelet rész Nicomedia központtal. Róma nem császári székváros többé, a szenátus elveszti minden befolyását. 297-ben (Úr 544-ben) 12 közigazgatási körzetre osztja a birodalmat, és 101 provinciára. Abszolutisztikus monarchia lett a birodalom: dominatus (istencsászár, uralkodói öltözettel és császári tanáccsal); alattvalókkal, röghöz és korporációkhoz kötött hadsereget ellátó „néppel”. 304–305-ben (Úr 551-552-ben) az utolsó nagy keresztényüldözés. 305-ben (Úr 552-ben) augustustársával együtt lemondanak. A tetrarchia összeomlik a társcsászárok közti háborúval. A britanniai légiók jelöltje a kereszt jelével győz 312-ben (Úr 559-ben).
Úr u. 560I.sz. 313
Milánói edictum, melyben Constantinus és uralkodótársa, Licinius engedélyezik a keresztények szabad vallásgyakorlását.
Úr u. 571-584I.sz. 324–337
Nagy Constantinus egyeduralkodó (totius orbis imperator)
Úr u. 572AUC. 1078I.sz. 325
Niceai zsinat a császár elnökletével a keresztény püspökök első egyetemes zsinata. Arius követőit eretneknek minősítik, jóllehet a germánok az ő hitét veszik fel.
Úr u. 575-620AUC. 1081-1126I.sz. 328–373
Athanasius alexandriai püspök harca az arianizmus ellen
Úr u. 577AUC. 1083I.sz. 330
Byzantiumból Constantinopolis (Konstantinápoly) néven a pogány Róma keresztény ellenpárja, a birodalom fővárosa lett. Tökéletesíti az abszolutisztikus államot, jellemzőek a keleti ceremóniák, a bürokrácia. Fej- és földadó bevezetése, elkülönült katonai és polgári hatalom, kötelező öröklődő szakmák a polgároknál. Értékálló aranyvaluta veretése.
Úr u. 584-608AUC. 1084-1114I.sz. 337–361
II.Constantinus győzött az örökségért folytatott testvérharcban, egyeduralkodó lett. Az egyház számára kötelező az arianizmus. Utódja unokaöccse, akivel kihal a dinasztia, s aki, mivel ragaszkodik a pogány vallásokhoz és kultuszokhoz, a hitehagyott melléknevet kapja.
Úr u. 608-610AUC. 1114-1116I.sz. 361–363
Julianus Apostata. Követője, Jovianus elveszíti Armeniát
Úr u. 588-630AUC. 1116-1136I.sz. 341–383
Wulfila püspök keresztény hitre téríti a gótokat, lefordítja nekik a Bibliát
Úr u. 611-622AUC. 1128I.sz. 364–375
I. Valentinianust az udvar emeli császárrá, testvérét (Valens) pedig ő teszi társuralkodóvá. Helyreállítják a rajnai határvonalat és a britanniai Hadrianus-falat
Úr u. 622 körülAUC. 1128 körülI.sz. 375 körül
A hunok elpusztítják a keleti gótok dél-oroszországi birodalmát. Megindul a népvándorlás. A Kárpát-medencében megjelennek a László Gyula kettős honfoglalás elméletében említett korai avarok első hullámai.
Úr u. 622-625AUC. 1128-1131I.sz. 375–378
Valens követi bátyját, majd miután elvész a hadrianopoliszi csatában Gratianus követi őt. Szigorú törvények a pogányok és eretnekek ellen.
Úr u. 625-630AUC. 1131-1136I.sz. 378–383
A 376-os (Úr 623-os) letelepítési szerződéssel a birodalomba költözött vizigótok fellázadnak. 379-ben (Úr 626-ban) keleti társuralkodója I.Theodosius. Az osztrogótok Pannóniában, a vizigótok Makedóniában telepednek le. A korai avarok megjelenése a Kárpát-medencében. (László Gyula)
Úr u. 622AUC. 1128I.sz. 375
Mohamed futása, a hidzsra. Az iszlám időszámítás első éve. Ez az éra sem tartalmazza a plusz 247 évet.
Úr u. 627AUC. 1133I.sz. 380
Thesszalonikéi ediktum betiltja az arianizmust keleten, az athanaszianizmus válik államvallássá..
Úr u. 638AUC. 1144I.sz. 391
A kereszténység válik államvallássá, betiltanak minden pogány kultuszt.
Úr u. 639AUC. 1145I.sz. 392
Arbogasr, Theodosius frank hadvezére megöli II.Valentinianust. Eugeniust a nyugati területek császárává nevezik ki. Visszahozzák a pogány kultuszokat.
Úr u. 641-642AUC. 1147-1148I.sz. (379–) 394–395
Nagy Theodosius egyeduralkodó. I. Theodosius halálát követően a Római Birodalom végleg két részre oszlik.
Úr u. 651-tőlAUC. 1157-tőlI.sz. 404-től
A nyugati rész központja Ravenna
Úr u. 655-697AUC. 1161-1203I.sz. 408–450
II.Theodosius, keletrómai császár, székhelyét hatalmas erődítménnyé építi (412–439 Úr 659-686 ), a római jog első kodifikációja fűződik nevéhez (Codex Theodosianus).
Úr u. 657AUC. 1163I.sz. 410
Alarik vizigót vezér kirabolja Rómát
Úr u. 673 körülAUC. 1176I.sz. 425 körül
A Kárpát-medencei központtal létrejön a hun birodalom. A griffes-indás avarok megjelenése a Kárpát-medencében (László Gyula)
Úr u. 681-700AUC. 1187-1206I.sz. 434–453
Attila hatalmas hun birodalma
Úr u. 698AUC. 1204I.sz. 451
Catalaunumi csata. A következő évben Attila Rómáig vonul, ami kérdésessé teszi Aëtius állítólagos catalaunumi  győzelmét.
Úr u. 700AUC. 1206I.sz. 453
Attila halála A hun birodalom belső hatalmi harcok miatt szétesik. A Kárpát-medence történelme a továbbiakban avar korszaknak tekinthető.
Úr u. 702AUC. 1208I.sz. 455
Meggyilkolják III.Valentinianus császárt, aki féltékenységből előző évben megölette Aetiust. Geiserich vandáljai kifosztják Rómát.
Úr u. 723AUC. 1229I.sz. 476
Odoaker germán vezér lemondatja Romulus Augustulust, az utolsó nyugatrómai császárt. Az ókor vége, a középkor kezdete.

 


Kora középkor évszámai


 

Úr u. 721-738I.sz. 474-491
Zénon, bizánci császár uralkodása
Úr u. 736I.sz. 489
Zénon Itáliára szabadítja Theodorichot, aki megveri Odoakert Isonzónál. Odoaker bezárkózik Ravenna várába, két év múlva Theodorich megöleti. Itália a keleti gót birodalom része.
Úr u. 738-773I.sz. 493-526
Theodorich itáliai uralma
Úr u. 736-765I. sz.. 491-518
I. Anastasius uralkodása
Úr u. 774AUC. 1280I.sz..527
Justinianus trónra lép
Úr u. 784AUC. 1290I.sz. 537
Justinianus eltörli a consuli hivatalt, a hivatalnokok sorára alapuló (eponim) római időszámítás jegyzésének alapja megszűnik.
Úr u. 812I.sz. 565
Justianus halála
Mindkettőben: Úr u. 862
Árpád népének első megjelenései a Kárpát-medencében és a környező területeken.
Mindkettőben: Úr u. 895
Árpád népének végleges betelepedése a Kárpát-medencébe. Körülbelül innen, pontosnak tekinthető az európai történelem időskálája.
Mindkettőben: Úr u. 960
Létrejön a Német-Római birodalom. Ottót császárrá koronázzák.
Mindkettőben: Úr u. 1054
Végleges egyházszakadás a római és az ortodox egyház között.
Mindkettőben: Úr u. 1071
A szeldzsuk törökök legyőzik a bizánci hadakat Manzikertnél, mire Kis-Ázsia elvész. A normannok megszerzik az utolsó itáliai birtokokat is.
Mindkettőben: Úr u. 1096
Megindulnak a keresztes háborúk a Szentföld felszabadítására.

 


A Kárpát-medence kronológiája


 Ebben a fejezetben a Kárpát-medence a plusz 247 év nélküli történetének fontosabb eseményei találhatóak, érdekes epizódokkal kiegészítve.

 

Úr. e. 35000-7000i. e. 35000-7000
A mai ember első megjelenése a medencében kb. 35 000 évvel ezelőttre tehető, és az itt feltalált leletek néhány fő kultúrkörhöz tartoznak Ezek a helyi Bükk-Szeleta, az Aurignac és a Gravetti kultúrák. A jégkorszak végétől, kb. 10-12 ezer évvel ezelőtt kezdődő felmelegedés során új területek válnak lakhatóvá.
Úr. e. 7000-5000i. e. 7000-5000
 Az első gazdálkodás nyomai fedezhetőek fel az i..e. VII. – VI. évezredben virágzó Körös-Starčevo kultúrában, ahol földműveléssel, halászattal és háziiparral foglalkoztak. Felfedezhetőek a szarvasmarha háziasításának nyomai is.
Úr. e. 5500-4500i. e. 5500-4500
   A vonaldíszes kerámiák kultúrája követi az i.e. VI és V. évezred között. Nevét a kerámiák párhuzamos vonalakból álló motívumairól kapta. Óriási méretű faházakat építettek, és azonos típusú agyagedényeket használtak. Állataik a juh, kecske és a szarvasmarha.
Úr. e. 4500-3500i. e. 4500-3500
    Az i.e. V. évezredben, Erdélyben Vinča–Torsos-kultúra népét találjuk. A Maros-menti kultúra területén talált szenzációs tatárlakai lelet komoly dilemmát jelent a nemzetközi történettudomány számára. A kis táblákon ugyanis nagy valószínűséggel írásjelek találhatóak, amelyek a mezopotámiai írásbeliség kezdeténél ezer évvel korábbiak, és így az emberi történelem talán legkorábbi írásos emlékének tekinthetők. Folytatása viszont nem ismert.
Úr. e. 4000-2500i. e. 4500-2500
  A rézkorban, i. e. V–III. évezred között megnőtt a temetők szerepe, szigorú rendszerben és sok melléklettel temették el a halottakat, pl. a budakalászi agyag kocsi, arcos edények (korai miskakancsók) stb. A rézkor végén számos kőkör készült a kőkörök kultúrájában.
Úr. e. 2500-500i. e. 2500-800
    A Kárpát-medencei bronzkor az i.e. III. évezred közepétől az i. e. IX. század végéig tartott. A bronzeszközök fokozatosan kiszorítják a rézeszközöket. A Kárpát-medencében a jobb minőségű antimon ötvözetű bronzot állították elő, ami a vaseszközök megjelenése után is sokáig versenyképes fém volt. A medence nagy részén az i.e. XIV századtól a halomsíros kultúra volt jelen.
Úr. e. 1900-300i. e. 1900-500
  A vaskor kezdete i.e. 1900 körül datálható. Az első feltárt vashámor maradványai a Tátrában vannak. A vaskor korai szakasza, a hallstatti kultúra, Úr VI-III (i.e. VIII-V) századig tartott, amelyre nagy anyagi és szellemi gazdagság jellemző. Megjelennek az első név szerint ismert illír és kelta népek.
Úr e. 300 körüli.e. 560 körül
   A korábban itt élő kimmereket a szkíta közösségek váltják fel. Törzseik, amelyeket az ókori források [80] a szigünnáknak (szegények népe?) illetve és agatürszöknek nevezik, több évszázadon keresztül az Alföld és az Erdélyi-medence meghatározó népessége volt. A következő kétszáz évben a régészeti leletek alapján feltételezhető, hogy a szkíták fokozatosan összeolvadtak a környező népekkel. A beolvadás szinte állandó jelenség lesz a Kárpát-medence letelepedett népeinek és hódítók kapcsolatában.
Úr e. 50 körüli.e. 300 körül
 Az egész Kárpát-medence a bevándorló kelta törzsek uralma alá került.
Úr 238i.e. 9
Augustus császár uralkodása idején Róma kitolja a határvonalat a Duna vonaláig, és a Kárpát-medence nyugati felén létrejön a Pannónia provincia.
Úr 261i.sz. 14
Augustus császár halála.
Úr 267i.sz. 20
 Állandó tábor Aquicumban. A Duna-Tisza közét az iráni származású szarmata – jazig (jász?) lovasnomád nép szállja meg.
Úr 414i.sz. 167
Szarmata törzsek támadása a dunai tartományok ellen. A népvándorlás első hullámai.
Úr 466i.sz. 212
 Caracalla császár. Hadjárat a jazigok (jászok?) ellen a Duna mentén.
Úr 517i.sz. 270
 A nyugati gótok (vizigótok) letelepednek Dáciában (Erdély).
Úr 531 i.sz. 284
Diocletianus császár uralkodásának kezdete.
Úr 542 i.sz. 295
Diocletianus alatt Pannóniát négy tartományra osztják
Úr 575 i.sz. 328
 Vandálok jelennek meg Pannóniában
Úr 606 i.sz. 359
Egy figyelemre méltó érdekes nyelvi emléket hagyott ránk Ammianus Marcellinus „Rerum gesterum libri qui supersunt” című művében:
„Amikor a császár megjelent az emelvényen, és barátságos hangon éppen megszólítani készült, s úgy akart hozzájuk beszélni, mint a jövőben engedelmes alattvalóihoz, egyikük éktelen haragra lobbanva az emelvény felé hajította a csizmáját, és ezt kiáltotta „marha, marha”, ami náluk csatakiáltásként hangzik. Erre az egész gomolygó tömeg arrafelé tódult, és hirtelen magasba emelve a barbár zászlót, vad üvöltéssel egyenesen a császár felé rohant, aki a magasból letekintve mindenféle ide-oda futkosó tömeget látott feléje közeledni dárdákkal, kivont kardokkal, kopjákkal.”
II. Constantius, aki Úr. 584-608 (i.sz.337-361) között uralkodott, Úr 606-ban (i.sz. 359-ben) hadjáratot vezetett a mai Bácska területére, hogy a szarmata belháborúba beavatkozzon. A háború után egy magas töltésről beszédet mondott a katonáinak. A beszéd hallatán a töltést építők közül valaki haragra gerjedve, levette a saruját és császárhoz vágta „marha, marha” kiáltás kíséretében. A császár megijedt a felé tóduló tömegtől és trónszékét hátrahagyva elszaladt. Nagy megtorlás követte a rendzavarást. A kiáltást azonban az író egyfajta csatakiáltásként őrizte meg. Természetesen több nyelvből is megpróbálták származtatni a szó jelentését, mivel magyar itt még egyszerűen nem jöhet szóba (mert mi ugye, 895-ben jöttünk be), annak ellenére, hogy az élethelyzet tökéletesen megfelel a kifejezés mai értelmének.
Sokat nem kell hozzáfűzni, de nagy valószínűséggel az egykor élt, feldühödött jász-szarmata atyafi - köztünk szólva - egyszerűen lemarházta a római császárt.
Úr 622 i.sz. 375 
A hunok átkelnek a Volgán, és nyugat felé szorítják a nyugati gótokat.  A népvándorlás kezdete.
Úr 627 (630)i.sz. 380-385
  Megjelennek azok a lovasnomád népek a Kárpát-medencében, amelyeket korai hunokként azonosítanak. A Kárpát-medence történetének egyik sarokpontja és László Gyula „kettős honfoglalás” elméletében a korai avar kor kezdő dátuma.
Úr. 670-tőli.sz. 425
Ruga hun fejedelem a Kárpát-medencébe teszi át a székhelyét. Kialakul a hun birodalom. Fontos sarokpont, ami pontosan László Gyula „kettős honfoglalás" elméletének i.sz. 670-re jelzett griffes-indás első honfoglalásának kezdeti időpontjához illeszkedik.
Úr 683 i.sz. 434
Meghal Ruga fejedelem. Utódja Buda, aki Attilával osztozkodik a trónon.
Úr 698-bani.sz. 451
történt a katalaunumi csata, még ugyanebben az évben kelet-római császárrá koronázzák II. Marcianust. 
Úr 699-bani.sz. 452
Attila megtámadja Itáliát, és egészen Ravennáig nyomul előre.
Úr. 700-bani.sz. 453
Attila meghal, és röviddel utána a Rajnától az Urálig terjedő hun birodalom a belső hatalmi harcok miatt szétesik.
Úr. 720-bani.sz. 473
A Pannóniából kivonuló keleti-gótok részben Galliában, részben a Kelet-Római Birodalomban telepednek le. A Kárpát-medencében elkezdődik az a kor, amit ma avar korszaknak tartanak; a longobárdok, gepidák, avarok és Baján kagán kora. A griffes-indás népesség letelepedett és élte életét Árpád magyarjainak megjelenéséig.
Úr. 723-bani.sz. 476
  A germán Odoaker elfoglalja Rómát, és Romulus Agustulust megfosztja hatalmától, a császári jelvényeket Konstantinápolyba küldi. A történelmi korszakokban ezt az időpontot az ókor végének és a középkor kezdetének nevezik.
Úr. 784-beni.sz. 537 
 Justinianus (kelet-római császár, Úr 774-től ) törli a már csak a nevében létező konzuli hivatalt, amivel egyúttal Róma városának (A.U.C) eponim alapú időszámítása is megszakad. A birodalmak új időszámítás után néznek, és most nincs több száz év a római éra megszakadása és az új érák bevezetése között. Bizánc a világ születése szerinti időszámítást vezeti be. A zsidóság szintén egy saját világérát kezd el számolni. Az okmányok-érája, ismertebb nevén a szeleukida-időszámítás háttérbe szorul. Az iszlám a Mohamed halála óta eltelt éveket számolja. Mindezek ellenére a szélesebb körben a nehézkes uralkodói időszámítást (annus regni) és az indictio-ciklusok számolását alkalmazzák.
Úr. 812i.sz. 565
Justinianus meghal. Az európai történelem a mai korból nézve itt ért a sötét középkorba, amit valamikor XI-XIV század során Krisztus születési évének meghatározásával és hibás beillesztésével hoztak létre. Nem lehet tudni, mi történt a következő 100-120 évben, amit a plusz 247 év betoldása 350-370 évre tolt szét. Minden bizonnyal vannak olyan támpontok, amik segítenek tisztázni a korszak eseményeit. Európa az Úr 812 utáni években van, a mai időszámítás szerint is. A római birodalom maradványa a szétesés és újjászerveződés évszázadát éli. A kisázsiai, az afrikai területek és Hispánia az iszlám térhódításával egy növekvő birodalom részévé válnak. Különböző európai népek kisebb-nagyobb királyságokban, fejedelemségekben kezdenek önálló életet, de a nagy birodalmak még nem alakulnak ki. Komolyabb új történelmi fogódzót egyik hatalom sem tud nyújtani a jelen számára. Hiába keresnek később legendás államalapítókat (Európa atyja), latin örökségre épül minden, ami e korban létrejön (újlatin nyelvek, államalakulatok, vallás). A kalandozó magyarság is egy szilárd központi hatalom nélküli, hatalmi harcokkal zsúfolt Európát talál, amikor megjelenik a Kárpát-medencében. A kalandozások egy része e hatalmi harcokban történő szerződéses részvételt takar valamelyik fél oldalán. A szerződésekben is jelen lehet, és terjed az „Úr időszámítása”. A korabeli források már honfoglalás előttről, Úr. 860-tól többször tesznek említést a magyar seregek átvonulásáról, villámgyors támadásairól.
  Úr. 870-tőlUgyanaz.
A Kárpát-medence kiadó. A magyarság vezérei a Don környéki területeiről szemet vetnek Attila volt birodalmára, amit örökség jogán maguknak vallanak A 890-es években jelennek meg a Kárpát-medencében.
Úr 895-896Ugyanaz.
Végleges bevonulás Pannóniába. Igazolva az Úr 891-es bizánci napfogyatkozással.
Úr 907.Ugyanaz.
A pozsonyi csata. A magyar történelemkönyvek az 1990-es évekig nem tartalmazzák. Az ütközet tétje az volt, hogy meg tudja-e őrizni a hatalmát Árpád népe a Kárpát-medencében.
Úr. 900-tól 960-ig:Ugyanaz.
  A kalandozások kora.
Úr 962-benUgyanaz.
I. Ottó császárrá koronázásával létrejött a német-római birodalom, ami a magyar kalandozások elleni védekezés egyik lehetséges eredménye.
Úr. 970 utánUgyanaz.
  Géza fejedelem idejére a magyarság itt találja magát egy idegen kultúrkörben, és korábbi jelentős hadi fölénye az új birodalmakkal szemben eltűnt. A magyarok hadereje a folyamatos kalandozások és a letelepedett életmód miatt jelentősen gyengült, és természetesen kiismerték őket, amit lehet, hogy csak a vezetőik látnak, de a nyugat szerencsére még nem érzékel. Nincs más út, csak a kereszténység. Régi kultúráját feláldozza a túlélés érdekében.
Úr. 972-benUgyanaz.
  II. Ottó német társcsászár és Teophanu bizánci hercegnő házasságával a magyarokra nézve egy veszélyes szövetség volt kibontakozóban.
Úr. 973 márciusábanUgyanaz.
 Géza megbízásából, egy tizenkét főemberből álló magyar követség jelent meg Quedlinburgban I. Ottó császár előtt békekötés és keresztény hittérítők kérése ügyében.
Úr 997-benUgyanaz.
  Géza fejedelem meghal. Hatalmi harc indul a régi és új rend között, amiből István (Vajk) kerül ki győztesen a német lovagok segítségével.
Úr 1000.Ugyanaz.
 Az év karácsonyán Istvánt megkoronázzák, és létrejön a magyar állam.

 

A kereszténység felvételének egyik feltétele a pogányság teljes eltörlése, annak ellenére, hogy ez valamelyik keleti kereszténység, de mindenképp egyistenhit volt. Azonban az elmúlt száz év alatt a praktikus, jól használható „Úr időszámítása” már ismertté vált a kereszténység országaiban, és a Krisztus születése szerinti dátumkezelésnek hitt éra kezdi kiszorítani az uralkodói időszámítást.

A további évszámok azonosak a mai kronológia évszámaival.

 


 

 

Utolsó módosítás:2020.10.12. 09:18


Március 21 vagy március 25?

Gáspár Róbert „A caesari naptárreform és a szaktudósok” című interneten megjelent dolgozatában a következő, a tudomány által elfogadott tényeket idézi a szakirodalmi forrásokból:

  1. A régi római naptárban március 25-én tartották a napéjegyenlőség napját (vagy akkor volt).
  2. A köztársasági római naptár négyéves ciklusa a következő módon állt össze: 355-377-355-378 nap. Minden második év 22 illetve 23 napból álló hónappal lett kiegészítve (Intercalaris, Mercedonius), amit február és március közé illesztettek be. Átlagban ez 366.25 napos év, és több mint 1 nappal hosszabb, mint a valódi év, amit úgy oldottak meg, hogy 23 évenként egy Mercedonius hónapot kihagytak.
  3. A naptár AUC 707-es éve (i.e.47) 355 napból állt és nyolcvan nappal csúszott el. Mivel tíz nappal rövidebb, mint a normál év, a következő, AUC 708-as év (i.e. 46) már kilencven nappal lesz elcsúszva. Ne feledjük, hogy a naptárreform kidolgozása a nyolcvan napot késő AUC 707-ben történhetett. A kilencven napot késő AUC 708-as év már a naptárreform része.
  4. Az AUC 708. éve a 23 napos Mercedonius hónappal kiegészítve 378 napos lett volna (Mercedonius-év).
  5. Ezért Julius Caesar az amúgy is beillesztendő Mercedonius hónapon kívül egy 33 és egy 34 napból álló hónapot tett be november és december közé. Az AUC 708-as év ezzel 23+33+34= 90 nappal lett hosszabb, így 355+90=445 napos lett és a zűrzavar évének, vagy a zűrzavar utolsó évének nevezték. A beillesztéssel a napéjegyenlőség napja a következő, AUC 709 évben (i.e. 45) a régi helyére, március 25-re került vissza.

Gáspár Róbert itt egy meghökkentő kijelentést tesz:

A március 25-i és a március 21-i tavaszpont ugyanarra a napra esik. Csak a 25-e a régi római naptár szerinti 82. nap. Míg a 21-e az azt felváltó, új naptár szerinti 82. nap.

 

A magyarázat az egymást felváltó két naptár hónapszerkezetében rejlik:

i.e. 45-ös év…

…az új Julián-naptár szerint…

…és a régi naptár szerint.

Január

31 nap

29 nap

Február

29+1 = 30 nap

28 nap

Március

31 nap

31 nap

A napok összege

31+30+21 = 82

29+28+25 = 82

 A tavaszpont napja:

A 82. nap - március 21.

A 82. nap - március 25.

 

A 82. nap helye hónapok időskáláján


A szerző - Gáspár Róbert - számításai bizonyítják, hogy már a caesari naptárreform évében március 21-re került napéjegyenlőség időpontja és egyúttal igazolta a tíz napos módosítás problémáját.

 

A teljes cikk eredetileg a "kitalált középkoros" korszak lázában született, annak az elméletnek megerősítésére. Az egykori megjelenési oldala már megszűnt. Mivel ennek az elméletnek is szüksége van a 21-i napéjegyenlőség igazolására, ezért kimentettem a cikket, ami a Források oldalán jelenleg is megtalálható.

 


 

 

Utolsó módosítás:2020.10.24. 07:15

Forrásjegyzék


Az elmélethez felhasznált irodalom és a csillagászati és számítástechnikai programok felsorolása.

Irodalmi források


 

ALFÖLDI ANDRÁS

Magyarország népei és a Római birodalom, Máriabesnyő,  Attraktor, 2004

AMUSZIN, I. D.

A Holt-tengeri tekercsek és a qumráni közösség (Gondolat, Budapest 1986)

ANONYMUS

Magyarok krónikája (Pais Dezső fordítása)

BAKAY KORNÉL

Etnikai és hatalmi viszonyok a Kárpát-medencében a VIII-IX. században

A Kárpát-medence őstörténete

A kihirdetett magyar őstörténet alkonya

A magyarság múltja és jövendője a Kárpát medencében

A székelyek eredete

Népünk eredete és Kárpát-medencei állama

Őstörténet-kutatásunk jelen állapotáról

BLASKOVICS JÓZSEF PROF. DR:

A magyarok története (Tarihi Üngürüsz)

BOTOS LÁSZLÓ (főszerkesztő)

Magyarságtudományi tanulmányok, Bp, HUN-Idea, 2008

BRADFORD. ADAM DR.

The Jesus Discover (2010)

CASSIUS DIO művei

CENSORINUS

De die natali

CZEIZEL ENDRE, DR.

A magyarság genetikája Budapest, Galenus Kiadó, 2003

CSATÓ-JEMNITZ-GUNST-MÁRKUS

Egyetemes történelmi kronológia, Bp., Tankönyvkiadó, 1981

CSER FERENC

Gyökerek, Melbourne, Magánkiadás, 2000

CSER FERENC-DARAI LAJOS

Magyar folytonosság a Kárpát-medencében

DIONYSIUS EXIGUUS

Cyclus Decemnovennalis Dionysii

Argumenta Paschalia

Liber de Paschate

Proterii, Episcopi Alexandrini, Epistola Ad Leonem Papam.

Epistola Dionysii de Ratione Pascha

ENCYCLOPEDIA IRANICA

FISCHER ANTAL KÁROLY (FISCHER, A. C.)

Erklärung der skythisch-sarmatischen Namen und Wörter aus der ungarischen Sprache. Berlin,1917))

FORISEK PÉTER

Censorinus és műve a De die natali

GÁSPÁR RÓBERT:

A caesari naptárreform és a szaktudósok

GÁSPÁR RÓBERT, MÉSZÁROS ANITA

Az uráli nyelvcsalád népességének genetikája a mitokondriális DNS vizsgálatok alapján

GHIRSMANN R.:

Az ókori Irán, Médek, perzsák, párthusok, Gondolat 1985.

GÖRÖG TÖRTÉNETÍRÓK, Bp., Európa, 1988

GRANDPIERRE ATILLA DR.

Nyelvünk jelentősége, jellemzői és páratlansága KAPU 2016.05, 45-48.

GULÁCSI ZSUZSANNA

The Prophet’s Seal (Northern Arizona University, Flagstaff)

GYÖRKÖSY ALAJOS

Latin-magyar szótár, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989

Magyar-latin szótár, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989

HAHN ISTVÁN:

Naptári rendszerek és időszámítás Bp., Filum, 1998

HARMATTA JÁNOS:

A magyar honfoglalás írásos kútfői

HEGYI- KERTÉSZ-NÉMETH-SARKADY

Görög történelem, Bp., Osiris, 2002

HÉRODOTOSZ

A görög–perzsa háború. Gondolat, Budapest, 1967.

HESYCHIUS, MORITZ SCHMIDT

Hesychii Alexandrini lexicon. Jenae. (1867)

HETESI ZSOLT

Hogyan jött létre jelenlegi naptárunk?

Kimaradt-e bármennyi év az időszámítás során?

HINDMARCH, CARL (rendező)

Finding Jesus - Doubting Thomas (2017.)

ILLIG, HERIBERT

Kitalált középkor, Bp., Allprint, 2002

JAKAB ŐSEVANGÉLIUMA

Ladocsi Gáspár fordítása, in: Ókeresztény írók tára, Szent István Társulat Bp. 1988

Apokrif iratok - Csodás evangéliumok Szerk.: Adamik Tamás, Telosz Kiadó Bp. 1996

JOHNSON S. J.

Eclipses, past and future (1874)

JORDANES

Getica

KÁLTI MÁRK: 

Képes Krónika

KÁKOSI LÁSZLÓ-VARGA EDITH

Egy évezred a Nílus völgyében, Bp., Gondolat, 1970

KERTÉSZ ISTVÁN

Ókori napfogyatkozások

KÉZAI SIMON MESTER

MAGYAR KRÓNIKÁJA (Szabó Károly fordítása)

KIDGER, MARK

A betlehemi csillag (Gold Book Kft., 1999)

KISS CSABA

A kunhalmok védelme és megmentésük lehetőségei (Kisújszállás, DATE-MVFK, Szarvas 1998.)

KOMORÓCZY GÉZA (szerk.)

Kiáltó szó a pusztában - A holt-tengeri tekercsek (Osiris Kiadó, Budapest 1998)

KROSNEY, HERBERT

The Lost Gospel: The Quest for the Gospel of Judas Iscariot (2007)

LACZA TIHAMÉR

Az ókor emlékezete, Dunaszerdahely, Lilium Aurum, 2004

LAFFI, U.

Le iscrizioni relative all'introduzione... del nuovo calendario della provincia d'Asia, (1967)

LÁSZLÓ GYULA:

„Emlékezzünk a régiekről…” Budapest, 1979

Régészeti tanulmányok. Budapest,1997

A „kettős honfoglalás” (568-670-860), (Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1978)

Őseinkről Budapest, Gondolat, 1989

A honfoglalókról. Diószegi Vilmos emlékének. Budapest, 1973

Múltunkról utódainknak I.-II. Budapest, Püski Kiadó, 1999.

LIPTÁK PÁL

A magyarság etnogenezisének paleoantropológiája.

LOVÁSZY KÁROLY

A négy fekete ló (versrészlet)

LUFT ULRICH

Istenek szentek, démonok Egyiptomban. Kairosz Kiadó, 2003.

MACROBIUS, AMBROSIUS THEODOSIUS

Saturnalia

MAGYAR KATOLIKUS LEXIKON

MAGYAR TUDOMÁNY

2008./10. 1204. oldal

MAHLER EDE

Ókori Egyiptom, Bp., MTA kiadása, 1909

MARCELLINUS, AMMIANUS:

RÓMA TÖRTÉNETE, Európa Könyvkiadó - 1993 - Fordította: Szepesy Gyula,

MARTON VERONIKA:

A pártusok története (2008)

MIKSZÁTH KÁLMÁN

Beszélő köntös (részlet)

MOLNÁR MIHÁLY

A szén és az idő: radiokarbon kormeghatározás (Fizikai Szemle 2006/6.)

MOMMSEN, T. E.

Die Römische Chronologie bis auf Caesar (Berlin, 1859)

A MONGOLOK TITKOS TÖRTÉNETE (I. könyv, Ford: Ligeti Lajos)

NAGY SÁNDOR DR.

A magyar nép kialakulásának története (1968)

NEWTON R. R.

Mediaval Chronicles and the Rotation of the Earth (1972)

NESZTOR KRÓNIKA vagy ELMÚLT IDŐK KRÓNIKÁJA

Óorosz őskrónika (orosz nyelven, im Werden Verlag, Moszkva-Augsburg 2003)

OVIDIUS P. NASO

Római naptár (Fasti), Bp., Helikon, 1986

PALLAS NAGYLEXIKON

PAP GÁBOR

A héj támadása a mag ellen. In: Kitalált Középkor, 2002

PECZ VILMOS (szerk.)

Ókori lexikon I–II. Budapest: Franklin Társulat, 1902–1904.

PECZE LÁSZLÓ

A „marha, marha” csatakiáltás

PLINIUS, CAIUS, SECUNDUS

Természettudományának 2. könyve Gábli Cecília fordításában

Természet históriája, Téka sorozat, Kriterion Könyvkiadó Bukarest, 1973.

PONORI THEWREWK AURÉL

Napfogyatkozások és a történelem

PRESTON, W. (ford.)

The Argonautics of Apollonius Rhodius.(1822)

PTOLEMAIOSZ

Geográfia

RADICS GÉZA

Eredetünk és Őshazánk, magánkiadás, 2006.

RAVENNATIS ANONYMI COSMOGRAPHIA

ROGERIUS PÜSPÖK

Carmen miserabile (Siralmas Ének)

SCHALK GYULA:

Idők–korok–naptárak, (1993.)

SEBESTYÉN LÁSZLÓ

Őstörténeti tanulmányok

Kézai Simon védelmében, Sebestyén László vitairata (Nap Kiadó, 1997)

SIMON RÓBERT és SIMONNÉ PESTHY MÓNIKA (szerk.)

Máni és a fény vallása - A manicheizmus forrásai (Corvina, Budapest, 2011)

STEPHENSON F. RICHARD

Historial eclipses and Earth’s rotation, Cambridge Press, 1997

STRABO (SZTRABÓN)

Geographica

SUIDAS-LEXIKON (SZUDA)(X. század)

SVINGOR ÉVA

A radiokarbon szerepe a régészetben (Természet Világa 2011. július)

SZABÓ ISTVÁN MIHÁLY

Őskőkori európai eredetű-e a magyar nép? História 2004/08.

SZÁSZ BÉLA

A hunok története, Bp.,  Szabad Tér, 1994

SZÉKELY ISTVÁN DR.

Krisztus születésének éve, és a keresztény időszámítás (Bp, 1922 SzIT)

SZENT BIBLIA

Károli Gáspár fordításában

Magyar Bibliatársulat újfordítású Bibliája (1990)

SZENTPÉTERY IMRE

Chronologia. A közép- és újkori időszámítás vázlata

SZOMBATHY GYULA – LÁSZLÓ GYULA

Magyarrá lett keleti népek, Bp., Panoráma, 1988

TABULA PEUTINGERIANA

TAMÁS APOSTOL CSELEKEDETEI (apokrif)

TEREBESS ÁZSIA LEXIKON

TERES ÁGOSTON

Biblia és asztronómia, Specola Vaticana 1994.

THIERRY AMADÉ

Attila történelme, Bp., Komár Gábor, 2001

TIMARU-KAST SÁNDOR

Kelta magyarok, magyar kelták, 1999

TÓTFALUSI ISTVÁN

Magyar Etimológiai Nagyszótár 2002. Arcanum DVD Könyvtár 2.

TÓTH GYULA

A magyar krónikák és a kitalált középkor

TÓTH IMRE

Magyar őstörténet avagy "nem jöttünk mi sehonnan sem", Bp, Fríg Kiadó, 2009.

 

Nem szokás forrásként megjelölni a WIKIPÉDIA-t, de névtelen szerkesztői rengeteget segítettek a forrásmunkák megtalálásában.

 


Számítástechnikai programok


 

A könyvben felhasznált csillagászati adatokat és képeket a következő számítástechnikai programok, illetve internetes oldalak segítségével készültek:

 

Napéjegyenlőségi adatok:

Seasons Release 1.0 napéjegyenlőség és napforduló számító program
Copyright (C) 2002- prof. Elisabetta Toffetti (Italy)

 

Napfogyatkozások adatai és képei:

EmapWin napfogyatkozás szimuláló program.  (1.21 verzió   2000.04.15)
Copyright (C) 2000  Shinobu Takesako
Email: takesako@mrj.biglobe.ne.jp
Honlap: http://www2c.biglobe.ne.jp/~takesako

 

Holdfázisok:

Moontool for Windows holdfázis szimuláló program. (2.0 verzió, March MIM)
Készítő: John Walker
Honlap: http://www.fourmilab.ch

 

A nap- holdfogyatkozások adatai a NASA oldalán megtalálhatóak.

Holdfogyatkozások: http://eclipse.gsfc.nasa.gov/lunar.html
Napfogyatkozások: http://eclipse.gsfc.nasa.gov/solar.html

 

A csillagászati szimulációk a Stellarium, asztronómiai program segítségével készültek.

Copyright © 2000-2008 Stellarium Developers
Honlap: http://stellarium.org/wiki/index.php/Main_Page

 


 

 
STATISZTIKA
TÁRSOLDALAK
ELÉRÉSEK
REGISZTRÁCIÓ

Felhasználónév:

Jelszó:


 

Ma érvényes évszámok


Jelenlegi

:

2020

Etióp

:

2013

Kopt

:

1737

Iszlám

:

1441

Perzsa

:

1399

Zsidó

:

5781

Indiai

:

1942

Bizánci

:

7529

Örmény

:

1468


Az évszámok a számítógép dátumbeállításához igazodnak.

 

Téves évszámok


Jézus születésétől számolt (i.e.7)

TévesHelyes

2027

1780

Arszakida éra

TévesHelyes

2267

2020

Szeleukida éra

TévesHelyes

2332

2085


Az évszámok a számítógép dátumbeállításához igazodnak.

 

Civilizációk téves évszámai


Róma alapításától számolt évek

TévesHelyes

2773

2526

Egyiptomi Nabú-nászir-éra

TévesHelyes

2767

2520

A görög olimpiai éra

TévesHelyes

699 ol. 0 év

634 ol. 0 év


Az évszámok a számítógép dátumbeállításához igazodnak.

 

Fontosabb évszámok


Az újTörténelmi eseményekA régi
ÚR e. 516A görög időszámítás kezdeteBC 776
ÚR e. 252A marathoni csataBC 490
ÚR e. 242A thermopülai csataBC 480
ÚR e. 209A szalamiszi csataBC 449
ÚR e. 190A peloponnészoszi háborúBC 431
ÚR e. 75Nagy Sándor halálaBC 323
ÚR e. 65Szeleukida időszámításBC 312
ÚR/AD 1Arszakida időszámításBC 247
ÚR/AD 175Spartacus rabszolgafelkeléseBC 73
ÚR/AD 203Julius Caesar naptárreformjaBC 45
ÚR/AD 204Julius Caesar halálaBC 44
ÚR/AD 220Római császárkor kezdeteBC 27
ÚR/AD 239Augusztus népszámlálásaBC 08
ÚR/AD 247Mai időszámítás előtti 1. évBC 01
ÚR/AD 248Mai időszámítás szerinti 1. évAD 01
ÚR/AD 531Diocletianus császár ur.AD 284
ÚR/AD 572Niceai zsinatAD 325
ÚR/AD 622Hidzsra (Mohamed futása)ugyanaz
ÚR/AD 642Római Bir. kettészakadásaAD 395
ÚR/AD 700Attila halálaAD 453
ÚR/AD 723Az ókor végeAD 476
ÚR/AD 774Justinianus császár ur.AD 527
ÚR/AD 784Római időszám. megszűnéseAD 537
ÚR/AD 800Nagy Károly megkoronázásaugyanaz

 
 
A könyv címlapja

 

Unsoft.hu


Levél a webmesternek

 
  Az ELTÉVEDT IDŐSZÁMÍTÁS és a betlehemi csillag
  GONDOLGOK
  FORRÁSOK
  www.kisbiro.hu: Közhírré tétetik!
  Szekeres Anna Fotó
  Mocsáry Évelőkertészet
  Mlinkó István Általános Iskola, Eger
  Elektro-Tec, Gyöngyös
  Ősmagyar nyelvek
  Eurochess - ONLINE SAKKISKOLA
  Heves megyei sakkélet
  Gyöngyösi ENERGIA SC sakkegyesülete
  Meglátások
  Boricsev Oleg
  Mellár Mihály: Atlantisz - hol volt, hol nem volt
  Szekeres Sándor: Munkahelyek és a népességcsökkenés
  A gyöngyösi Ringsted utca oldala
  Évelő növények, évelő virágok
  Dionysius Exiguus latin nyelvű munkái
  UNIX-időbélyeg kiszámítása
  Szekeres Sándor: Egyszerű játékok a sakktáblán
  Szkíta Főnix
  The Scythian Phoenix
  Eurochess - ONLINE CHESS SCHOOL
  Chess Quotes
  Laws of Chess
  Chess piece names
  Sakk aranyszabályok
  PGN Specification and Implementation Guide
  PGN kódok jelentése (ENG/HUN)
  Chess Glossary
  Sakk kifejezések szótára
  Sakkfigurák nevei más nyelveken
 

Szekeres Sándor

Az ELTÉVEDT IDŐSZÁMÍTÁS

és a betlehemi csillag

A könyv a múlt és a jelen sérthetetlen dogmáit kérdőjelezi meg, fájdalmas sebeket szakitva fel a társadalmi közérzeten, mind a hétköznapokra, a tudományos életre és a hit világára vonatkoztatva. Megtalálta a valódi betlehemi csillagot, szó lesz a történelmi, a pártus Jézusról, a valós keresztrefeszítéséről és egy szörnyű végű összeesküvésről, aminek egyik következménye a téves időszámításunk és a kronológiánk sötét középkora. Talán nem is véltetlen, hogy most íródott meg a könyv - írja - ismét az útkeresés korában járunk. Létezésünk és hitvilágunk alapjai esnek szét, új kérdések jönnek, új válaszok kellenek. Ezek alapjait érinti meg ez az írás, új szemléletet adva eddig érinthetetlennek gondolt tabuknak.